Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)
1862-09-17 / 213. szám
ság. A fehéreknél több a zsír, a feketéknél jobb a hús. Az úgynevezett berkshirei faj, mely a jelen alkalommal is saját neve alatt jelent meg, határozottan önálló; közepette van ez mintegy a fehér és feketének, s színe is mindig állandóan tarka. Jeles husfajnak tartják. Amit az angolok a Durham rövid szarvú, (soutthorn) és Galloway marhával, a Southdown, Leicester s több más juhokkal a test hasznos részeinek gyarapítására s a haszontalan részek csökkentésére nézve elkövettek, ugyanazt tették szerencsés sikerrel nagy tökélyre emelt sertéseiknél is. Látva e jeles, ez ékszerű állatokat, önkénytelen tiszteletre gerjed az ember azon gazdanép iránt, mely saját alapos eszességét annyira át tudja vinni tenyésztésének eredményeire. Párvonalba ejtve az angol sertést a mienkkel, az természetesen sokkal tökéletesebb állat; tökélyének végső oka azonban csakis az angolnák nagyobb tenyésztői gondosságában és tapintatában fekszik. Nincs benne kétség, hogy a mi fehér és fekete mangaliczáinkból szintén sokkal nagyobb tökélyt, állatokat lehetne még csinálni, mint a minők azok jelenleg. Jó szem, jó tartás, s gondos párosítás erre nézve a csalhatlan eszközök. A sertéseknél a dijak az idézett osztályok szerint 10 s 5 font sterlingből állottak, s egészben kiosztatott : 15 első díjban . . . 150 font st. 15 másod ,, ... 75 „ „ összesen 30 dijban 225 font st. (Folyt. köv.) Az életbiztosítás ügyében. Alig két éve, hogy hazai biztosító intézetünk az életbiztosítás terén megkezdi működését és máris havonkint a kimutatások értelmében, millióra terjednek a halálesetére és életben fizetendő tőkére szóló biztosított összegek. Ha figyelembe vesszük azt, hogy e téren is meg kelletett törni a jeget és pedig épen oly viszonyok között, melyek a pénzszűke miatt a takarékosságot gyakran lehetlenné tették a közönségnek : az eredményt nemcsak kielégitőnek, hanem meglepőnek mondhatni ; annál is inkább, miután az intézet ez eredményhez a más keletkező e nemű intézeteknél szokásos tömérdek hirdetések sat. nélkül jutott, más részről pedig eljárásában oly szilárd, hogy a felvételnél mindig és mindenütt a legnagyobb óvatosságot követi. Magyarország mindenek előtt földmivelő ország, mely tehát forgalomba hozható pénzéhez ősszel, aratás és szüret után jut. E miatt legczélirányosabbnak találjuk a közönséget ez időszak elején az életbiztosításra figyelmeztetni, mint egy oly intézményre, mely által a földbirtokos osztály ép úgy mint az iparos, kereskedő és hivatalnok, viszonyait javíthatja, és az övéiről kis áldozattal sikeresen gondoskodhat. A földhitelintézet keletkezése még nagyobb fontosságot ad az életbiztosításnak, mert a kölcsönt vevő csekély évi díj mellett, halála esetében a hátrahagyott családot képessé teszi, a biztosított összegnek átvétele által, a hitelintézetnél netalán lévő tartozást leróni. A középosztálynál alig van eset, hogy takarékosság mellett a jelenben, néhány forintot a jövő biztosítására ne lehetne fordítani. A földbirtokos adósságment jószágot bírván, a biztosított összeg halála után a gyermekek részére leend fordítható, míg a birtok maga osztatlan megmaradhat. Vájjon hány család létezik hazánkban, melyet a családatya kézi vagy ésszel való munka által tart fen, és halála esetében a nyomornak van kitéve! Hány forintot költ el évenkint egyre másra némely családatya, mely összeg, ha életbiztosításra fordittatnék, családját rögtön bekövetkezhető halála sok szenvedéstől és nélkülözéstől távol tartaná. Váljon a ház, melyet tűz ellen biztositunk, többet ér-e a családnak, mint fentartója! Nem bizonyosabb-e a halál által okvetlenül bekövetkezendő veszteség, mint a történhető elemi csapás! Tagadhatlan, hogy az életbiztosítás a lelki miveltség és család iránti kötelességérzetének bizonyos mértékét föltételezi, mellyel nem mindenki bir; ezt azonban a közmiveltség s a sociális viszonyok javulása érdekében terjeszteni — kötelesség. Azért is most,midőn ősz idején a magyar ember leginkább van azon helyzetben, hogy néhány forintot családja javára megtakaríthat, lelkiismeretesen ajánljuk mindenkinek figyelmébe az életbiztosítást! W. ÚJDONSÁGOK. --Az első magyar g tzhajótársulat szerkesztőségünknél letett aláirási ívére nagykőrösi földbirtokos Sz. Gy. urat „két“ részvénnyel, azaz 400 fttal bejegyeztük. -j- Az archaelogiai kirándulásnak majdnem szomorú vége lett Muraközből Nedeliczről, ismert jeles régiségbuvárunk, R. F. úrtól, f. hó 14-ről a következő sorokat vettük: Szalamegyét folytonosan riasztó rablócsapatok egyike, hazánk ezen széléhez is eljutott. Sept. 13-kan délben Csáktornyáról Nedeliczre vitt bennünket főt. Vlaskovics Ferencz czimzetes kanonok ur, hogy a plébánia templomban létező nagyon csinos szentségházat lerajzoljuk, és az 1477-ben épült A. Martineczi góth templomot fölmérjük. A harangok leírásától — e nap 4 toronyban dolgoztunk — és egyéb járáskeléstől fáradtan hazatértünk, és valami baj gyanúja nélkül a vacsora végén kedélyesen beszélgettünk, mikor ',9 óra táján a kutyák egyszerre rémítő ugatást és csaholást kezdenek. A ritka lélekéberségű és haladott korában rendkívüli bátorságú házigazdánk felugrott és az ebédlő nyílt két szárnyú ajtaja felé sietett. Elbeszélésemben elmerülve, a bajt mindjárt nem is vettem észre, de midőn a kanonok úr a világított folyosón két puskást látott, és „rablók — tartsa k be az ajtót“ — kiáltott, Berglighel az ajtóhoz ugrottunk, és azt erővel betartottuk. Erre a főtiszt, úr a szomszéd terembe futott fegyverért — és az ablakon emberek után kiáltott. Az ajtónál semmi erőszak sem történt; — mert a rablók meghallván, hogy többen vagyunk a szobában, — alkalmasint tudták, hogy a segédlelkész résztvevőn a sz.-györgyi plébánián a gyóntatásban, távol van, de a vendégekről mitsem tudhattak — meghallván a fegyvercsörgést és ellentállási szándékot, a házból kiiramlottak, de távoztukban az udvaron fekvő szolgát, ki egyiküket megragadá, lenyomták, alsó állkapcsáját négy fogával összezúzták, fejét valami tompa eszközzel több helyen beüték, mellét megsebték. Minthogy az ily támadás eddig e helyen hallatlan dolgok közé tartozott, az udvar egészen nyitva állott. Három puskás a konyhába nyomult minden ellentállás nélkül, és a cselédséget tartóztatá vissza, míg más kettő az emeletbe vezettete magát. A nép azonnal seregesen tódult össze a helység végén fekvő plébánia lakhoz, de sajnosan, minden fegyver nélkül. Nem sokára kijött a Csáktornyai orvos — és a szolga sebjeit nem találta veszélyeseknek.Két pandúr is érkezett, és nyugodtan aludtunk a kiállott rémülés után. Nem lenne e jó, míg a nyugodalom helyre nem áll — minden helységben legalább egy tuczat fegyvert önvédelemre kiosztani ? — ezt maga a nép jobbjai óhajtják. A rablónak is édes élete, és vakmerőségének mindjárt vége leend, ha megtudandja, hogy a nép kezében is van alkalmas ellentállási eszköz ; de még ő minden bokorból bizton támadhatja az utast, míg a majorokra és urak lakjaira világos nappal is reáüthet a nélkül, hogy erélyesen üldöztessék — mig egyik határból a másikba bátran átcsattangolhat — tudván azt, hogy puszta kézzel senki sem mer elébe állani — addig csak városokban érezhetjük magunkat biztosítva — de ezeken kívül csak rémülés és rettegés közt mozoghatunk vagy időzhetünk. R. F. -t Lauka Gusztáv válogatott költeményei Lauffer és Stolp kiadók által sajtó alá adattak. Az érdekes gyűjteményt a szerző arczképe és az erdödi vár rajza diszitendi. — A „Med. V.“ szerint jelenleg egy m. helytartósági javaslat van a kanczelláriánál ö Felségéhez felterjesztendő a végett, hogy 1-öt a collegiumpénzek a pesti egyetemnél szüntettessenek meg; 2-or hogy a félévi vizsgák, valamint a jogi facultásnál az állami vizsgák ismét hozassanak be. —Chersonban egy külföldi kintornást fogtak el, aki gyújtogatott, sokáig lakott Odessában és az által ébresztett maga iránt részvétet, hogy lábatlan és egy kis leánya is volt. Az elfogatás után 15,000 rubelt, gyűjtőeszközöket és ép lábakat fedeztek fel nála. Odessa minden utczájának fényképét leírta. Leányát a nép a megtestesült „antichristus“-nak tartja. — Tanganragban két gonosztevőt az ottani törvények értelmében vérpadon akartak megkorbácsolni, de az ácsok vonakodtak a szükséges vérpadot elkészíteni. — 100 esztendeje lesz az őszön, hogy Ausztriában papírpénz van. Ugyanis 1763-ban történt, hogy Mária Terézia uralkodása alatt az első papírpénz kiadatott. Valjon ki üli meg a 100 éves ünnepélyt? — Genuában „Magyar Plutarch“ czimü folyóiratot adnak ki. — A „Gy. K. “ írja: Győr Nádorvárosban, az úgynevezett békavárosban lakott egy köszvényben szenvedő napszámos, ennek részeges felesége, ennek meg egy hasonló jóindulatú barátnéja, kik egész odaengedéssel tömjéneztek — a babonának. F. hó 7-én estve, mint aféle babonás napon, hozzákezdettek a nagyszerű munkához, hogy a kínlódó férj köszvényét füstölés által elűzték, begöngyölgették tehát lábait egész derékig kóczczal, s hogy a gyógyerejű füst minél hathatósabban operáljon, a dúsan használt kóczot erősen megzsinegelték; ekkor az izzó szént talpa alá rakták — — és, de nem volt a két hősnőnek ideje a többnemű hókus pókust elmondani, mert egy pillanat alatt a kócz lángra lobbant, a máglya égett és nemcsak a köszvény, de a hús is sült......... A szerencsétlennek orvosi segélyt hoztak, de későn a félig sült emberen nem lehetvén segíteni, harmadnapra irtóztató kínok közt meghalt. Népnevelés ! Népnevelés!! — Széchenyi Ödön gr. ajánlkozott a városi hatóságnak, hogy barátaival egyesülve, saját költségeiken minden szükséges kellékkel ellátott tűzifecskendőt szereznek és vész idején a hely szikén segélyt nyújtanak. E czélra a külföldi hasonló egyletek mintájára fegyelmezett tűzoltó-egyletté alakulnak , az oltószerek kezelésében folytonosan gyakorolják magukat. A lelkes ifjú főur ajánlatát bizonyosan örömmel fogadja a város. Remélhető — mondja a „Lloyd“ -- hogy mint más városokban, p. Debreczenben is a tanuló ifjúság szintén tűzoltó-egyletet alakitani saját, körében s aztán a másikkal összeolvad. — A „Sürgöny“ felhatalmazva érzi magát kijelenteni, hogy a „birodalom alkotmányos rendezés» magyar fölfogás szerint“, nem felsőbb helyről vett inspiratio szüleménye és igy azon hit sem való, mintha ezen röpirat azonos volna a magyar főkanczellár programmjával. — A dunaföldvári lelkész, Egyed A. gyilkosai közül egyet Pesten fedeztek fel, a kit azonnal el is fogtak és azóta tettét már be is vallotta. — Október 1jén indul meg az „Ország“ czimü politikai napilap, melynek felelős szerkesztője: Greguss Ágost. A lap Engel és Mandellonál fog megjelenni. Ára: egész évre 21 ft, félévre 10 ft 50 kr., évnegyedre 5 ft 25 kr. Falk Miksa f. hó 15-én kezdte meg fogságát, melyet a legfelsőbb törvényszék ítéletéhez képest csak 3 hónap múlva fog elhagyhatni. — A városligeti tavak szabályozását Fischer úr azon kötelezettséggel vállalta magára, hogy négy hét alatt csolnakozhatóvá teszi a tavakat. Máris 300 munkást foglalkoztat. — Markovits Ilka még ez ősz folytán Aradra megy vendégszerepelni. Ezen kedvezményt az aradi polgármester eszközölte ki a kisasszony számára az igazgatóságnál. Váljon a pesti közönség számára milyen kedvezményeket eszközöl az igazgatóság a kisasszony távolléte alatt? még nem tudjuk. — A budai városmajor szépítésére a tanács jelentékeny összeget határozott. Bármennyire szüksége van az ottani portengernek a vízre, azért mégsem óhajtjuk, hogy ezen határozat is vízzé váljék. — Széchenyi Ödön gróf már beadta a tűzoltási egyesület tervezetét a városi tanácsnak. — Következő nyilatkozat fölvételére megkerestettünk : A „Gymnasiumi hetilapénak az ismert programja szellemében való kiadása, a székesfehérvári püspöki hivatalnak fi hó 12-én kelt és 979. számmal jegyzett rendelete által azon négyszeres okból, mivel a programja a theologiai tudomány ellen hibát foglal magában, könnyen a vallás és erény megvetésére vezet, és a kiadandó lapok szelleme nem leszen katholikus, de a kath. érzelmű lapok is e (vallásilag) semleges tervezetet megrótták, egyházmegyei hatóságilag betiltatván, ezt t. ügyfeleinknek meleg kézszoritásunk és hazafiui hő üdvözletünk mellett adjuk tudtára. Azon nagyrabecsült tiszttársaink, kik szellemi közreműködésüket részint megígérték, részint ebbeli igéretöket már be is váltották, fogadják itt a haza színe előtt és ennek nevében forró köszönetünket. Az előfizetési pénzek, valamint a beérkezett dolgozatok néhány nap alatt mindenkinek bérmentesen köszönet mellett visszaküldetnek. Székes-Fehérvár, sept. 14-én 1862. A „Gymnasiumi hetilap“ szerkesztősége. — Az európai és hazai zsebkönyv 1 ső évi folyama folyó hó 12 én, kötött szerződés szerint, sajtó alá adatván, Poldini Ede nyomdájában fog elkészülni, és Ráth Mór könyvkereskedő bizományában megjelenni, mire nézve előfizetések vagy vér utáni fizetéssel tett megrendelések Ráth Mór könyvkereskedésébe és általa minden pesti könyvárushoz intézhetők. TARCZA, Waterloo. (Mutatvány Hugo Viktor „A nyomorultak“ czimű regényének III. kötetéből.) I. (Folytatás.) E kút előtt nincs azon kőlemez, melyet Belgium minden kútja előtt feltalálhatnak. A lemezt egy keresztbe fektetett fa helyettesíti, melyre öt vagy hat görcsös és idomtalan fahasáb támaszkodik, melyek nagy csontokhoz hasonlítnak. Nincs rajta veder, se kötél, se csiga, hanem a kőből készült vályú még előtte áll. Ebben az esővíz összegyűl s időről időre egy erdei madár idejön inni s aztán ismét elröpül. A romok közt egy ház, a majorház még lakva van. E ház ajtaja az udvarra nyílik. A csinos góth izlésűt lakaton egy rézsut álló vas kilincs van. Azon pillanatban, midőn Wilda hannoveri hadnagy megragadta a kilincset, a majorba menekülendő, egy franczia árkász levágta kezét egy fejszeütéssel. A család, mely e házban lakik, a rég elhunyt hajdani kertész, Van Kylisom ivadéka. Egy őszhajú nő így szólt hozzánk : — Én ott voltam. Három éves valék. Testvérem, ki nagyobb volt mint én, sirt és félt. Elvittek bennünket az erdőkbe. Én anyám karjaiban voltam. A többiek a földre tették füleiket és úgy hallgatóztak. Én az ágyút utánoztam és így tettem : bumbum. Mint említettük, az udvar egyik ajtaja, balra, a gyümölcsös kertbe nyílik. A gyümölcsös kert, borzasztó. Három részből, csaknem mondhatnók három felvonásból áll. Az első rész kert, a második gyümölcsös, a harmadik erdő. E három résznek közös kerítése van; a bejárás felöl a kastély és major építményei, balra sövény, jobbra és a háttérben fal. A jobb oldali fal téglából, a hátulsó köböl van építve. Eleinte a kertbe lép az ember. Ez az egésznek legalsó részét képezi, teljesen ribiszkével és egyéb vad növényzettel és kerítéssel ellátott hatalmas bástyázat zárja el a gyümölcsöstől. Hajdan urasági kert volt, azon régi franczia stylben rendezve, mely Le Notreét megelőzte; ma már csak csupa rom és gaz. A négyszögletű oszlopok tetején tőkék vannak, melyek kőgolyókhoz hasonlítnak. Még negyvenhárom kerítésdarab áll fen, a többi a ifiben hever. Csaknem valamennyi össze van lőve vagy vagdalva. Egy összetört keritésoldal úgy feküdt ott a földön, mint egy törött lábszár. Ezen kertben történt, mely a gyümölcsösnél alantabb fekszik, hogy hat volt igenr az I-ső zászlóaljtól, kik ide benyomultak és többé nem tudtak kiszabadulni, elfogva és körülkerítve, mint a medvék barlangjukban, elfogadták a harczot két század hannoveri katonával, kik közül az egyik század karabinokkal volt felfegyverezve. A hannoveriak megszállták a kerítéseket és felülről lőttek. A vitéz volt igeurök, hatan kétszáz ellen, csupán a ribiszke bokrok által fedezve, csak egy óranegyed múlva hulltak el. Néhány lépcsőn át a kertből a tulajdonképeni gyümölcsösbe lehet lépni. Itt e néhány négyszögölnyi téren tizenötszáz ember esett el, kevesebb mint egy óra alatt. A fal most is késznek látszik, újra kezdeni a harczot. Az angolok által egyenetlen magasságban kivágott harmincznyolcz lőrés még most is látható. A tizenhatodik előtt két angol síremlék áll, gránitból. Csupán a déli falon vannak lőrések, miután itt történt a főtámadás. E falat kívülről nagy sövény takarja ; az előnyomuló francziák, azt hívén, hogy csupán a sövénnyel lesz dolguk, áthatoltak rajta, és a falba ütköztek, mely akadály és leshely is volt egyúttal, az angol katonaság mögötte állt, a harmincznyolcz lőrés egyszerre adott tüzet, és bocsátá ki a kartácsok és golyók orkánját; a Soye dandár megtört a falon, így kezdődött a Waterlooi ütközet. Azonban a gyümölcsöst mégis elfoglalták. A francziák, hágcsók hiányában, körmeik segélyével másztak fel. A fák alatt bírókra került a dolog. Az egész fü vértöl volt áztatva. Egy nassaui zászlóalj — kétszáz ember — megsemmisült. A fal, mely ellen Kellermann két ütege szegezve volt, kívül egészen el van pusztítva a kartácsgolyók által. E gyümölcsös kert különben épen olyan, mint minden egyéb gyümölcsös május hóban. Vannak benne bimbók és gyöngyvirágok, a fű magas, igás lovak legelnek közte, ruhaszárító kötelek függnek a fák közt és kényszerítik az arra menőt, hogy lehajtsa fejét, a láb besüpped a vakondtúrásokba. A fa közepén egy kivágott de mindig zöldelő fatörzs látható. Erre támaszkodva múlt ki Blackmann őrnagy. Egy szomszéd nagy fa alatt esett el Duplát német tábornok , ki franczia családból származott, mely a nantesi edictum visszavonásakor kimenekült. — Közelében egy vén és beteges almafa görnyedezik, melynek sebei szalma és agyagföld tapaszszal vannak bekötve. Csaknem minden almafa kiveszni készül az öregség miatt. Egy sincs, melyben ne lenne golyó. Általában a gyümölcsös telve van kihalt fák csontvázaival. Az ágak közt varjuk röpködnek ; hátul erdő van, telve ibolyákkal. Randuin megölve, Foy megsebesítve, a tűz, az öldöklés, a mészárlás, egymásba vegyült angol vér, német vér és franczia vér patakja, hullákkal tele kút, a nassaui és braunschweigi ezred elpusztítva, Duplát megölve, Blackman megölve, az angol gárda megcsonkítva, Reille hadtestének negyven franczia zászlóalja közül husz zászlóalj megtizedelve, csupán a romok közt háromezer ember lekaszabolva, leszabdalva, megfojtva, leölve, megégetve, és mindez azért, hogy ma egy paraszt így szóljon az utazóhoz .-Uram adjon 3 frankot, és ha akarja, megmagyarázom önnek a Waterlooi dolgot. (Folyt, köv.) volt. A főfájás azonban, mit valamely könyv olvasójának okoz, kétféle lehet : vagy utólagosan, vagy olvasás közben. Az első esetben a könyv a részborhoz hasonlít, mely sok idegen elemet szokott tartalmazni ; a másodikban pedig erős konyákhoz mely azonnal szédülést okoz — a gyönge természetünknek. Az „Önbirálat“ az utóbbi qualitáshoz tartozik, és onnan van az, hogy mindazok, kik csak az ópiumhoz szoktak, de kíváncsiságból ebből is bevettek egykét adagot, főfájást kaptak tőle. Minthogy azonban nekünk nem ártott meg a kérdésben lévő szellemi konyak, örömest részletezzük annak tartalmát, nehogy a t. publikum azt higyje, hogy ez az Aristides valóságos méregkeverő, aki elvek helyett arsenicumot szórt a fehér lapokra, hogy szellemi életünk őreit rakásra ölje. Ezt Aristides nem tette. Vétke mindössze is abból áll, hogy kissé hiú ember lévén, nagyon bántotta azon tünemény, hogy rövid idő óta a nagy emberek annyira elszaporodtak a hazában, hogy az olyan magafajtabeli középszerűség nemcsak hogy fel nem tűnik, hanem tökéletesen elenyészik, és így az önfentartási ösztönnél fogva, a nagyság kútforrását kezdte fürkészni és e fürkészés közben azt fedezte fel, hogy némely nagyság azért oly kápráztató magas, mivel nem a maga lábán jár : nagyon sok alatta az alap, mit a 1860-ik évi októberi záporeső oda sodort. 0z egész naivsággal kezdé vizsgálni az alapokat. Hogy azonban ezek összeomlottak és az óriások tetemesen kisebbek lettek előtte, az nem annyira Aristides hibája, mint inkább azoké, akik azt hiszik, vagy hitték, hogy a kacskaringós toasztok, a körmönfont dictiók, a keménybőrbe kötött törvénykönyvek, a nagy urakkal való barátság és más ily záporhordta dolgok elég szilárdak arra, hogy a rögtönzött nagyságoknak maradandó alapul szolgáljanak. Ha a gyertya leégett és a papirkorona, mely alapul szolgált, rósz bűzt áraszt, az nemcsak azt bizonyítja, hogy elfogyott a faggyú, hanem hogy kapocs nélkül az alap nem mindig azonosítja magát a rásúlyosodott tárggyal : egy kis zsiradék, és a papirkorona nem terjeszt annyi rész szagot, sőt még világit is. Ebből tehát látszik, hogy Aristides nem annyira pusztító, mint inkább búvárkodó szellem; kevesebbet törődik a sallanggal, mint a lényeggel és minthogy az író, ha nem frázisgyártó, uszályhordó, aranygyűjtő, vagy nemzeti bohócz , munkájában saját jellemét tükrözteti vissza, igen természetes, hogy az „Önbirálat“ Aristides jellegét viseli homlokán. Sokan kifogást tesznek az „Önbirálat“ borsos nyelve és azon kemény modor ellen, melylyel a nemzetnek hibáit szemére lobbantja. Ezen kifogás eszünkbe juttatja azon angolt, aki, midőn a vendégül meghitt franczia az angol konyha ellen azt a kifogást tette, hogy sok benne a hús, de roszul van készítve, hidegvérben azt felelte, hogy ép ebben különböznek az angolok a francziáktól, hogy míg ezek a készítés titkát tanulmányozzák, amazok a húst szerzik meg. Mások a nemzet méltóságát vélik megsértve a mesterkéletlen hang által, pedig az illetőknek nincs igazuk, mert a magyar nemzetnek egyik cardinalis erénye az őszinteség, mely szintén őszinteséget igényel viszonzásul. Aristides három fő hibát ró fel a magyar nemzetnek : nem törekszik előre a szónak tágasabb értelmében ; türelmetlen az idegen elem iránt és végre nem kedveli a munkát. Nem örömest kutatom, hogy a nemzet mennyire érdemesnté magát ezen szemrehányásra, de a hibák tárgyalását a könyv előnyéül kell felhoznom, mert egy könyv, mely ily eszmék mellett küzd, nem lehet rész, ha mindjárt itt-ott túlságokba viszi is szerzőjét a nemes buzgóság. Sajnos azonban, hogy sok helyütt a látszólagos túlságok merő valóként bizonyulnak be. Sok elfogultság kivántatik ahhoz, hogy valaki be ne lássa, miszerint a haladásban nem fejtettünk ki annyi erélyt, mennyit a polgárisodás méltán igényelt tőlünk és amennyit a legmostohább viszonyokhoz arányosítva, kifejteni lehetséges lett volna.*) Az elkövetett hibákat idő után megbánni, nem tartozik ugyan az épületes dolgok közé, de minthogy a maga kárán tanul a magyar, a szellőztetés soha sem árt. Vessünk például egy futó pillantást mezei gazdászatunkra, mely úgyszólván életerőt teszi anyagi létünknek és így közvetítve összes foglalkozásunk gépezetének tengelyét, és azonnal tapasztalni fogjuk, hogy Aristides nem tartozik a túlzó természetekhez. Nem tagadhatni ugyan, hogy Magyarország némely nagyobb uradalmaiban sok történt a mezei gazdászat érdekében, de ezen kevés egyes példákból az egészre következtetést vonni, önámítás lenne. Hány szép terjedelmű birtok van e hazában, amely a részkezelés folytán még csak a kellő felszerelést sem bírja fedezni és a birtokosnak csupán a haszonbért nyújtja menhelyül. Ez még nem volna ugyan hiba, ha tapasztalásból nem tudnók, hogy sok haszonbérlet nemcsak a birtok zsírját szokta kiszíni, hanem gyakran sírját is megássa. Ez azonban nemcsak a kisebb birtokosoknál, hanem német tartományokhoz hasonló nagyságú uradalmaknál is, mint ez legközelebb az Eszterházy-uradalomnál megtörtént. Hétszázezer holdas birtok (lásd Erkévy gazdasági füzeteit) és haszonbér, valóban nem nagy haladásra mutat, hacsak azt nem akarja valaki bebizonyítani, hogy miként az államok, úgy a nagy uradalmak is csak akkor tanúskodnak jólétről, ha a túlságos államadósság új kormányt tesz szükségessé. De menjünk tovább. (Vége köv.) *) Hanem ki az, aki el meri húzni a vonalt, a meddig viszonyaink közt haladhattunk volna. Szerk. Könyvismertetés. „Ö n b i r á 1 a t.“ Irta Aristides. Lipcse, 1862. Börne szerint mindig a könyvnek a hibája, ha az olvasó fejfájást kap tőle, s Börnének igaza