Magyarország, 1862. szeptember (2. évfolyam, 201-224. szám)

1862-09-19 / 215. szám

lös beszédeik, kik az iskolák, mint a tudományosság s erkölcsiség kutforrását, s igy szükségességét tag­lalván , a szülőket ennek felkarolására buzdí­tották. Az ünnepély után a városi casinó helyiségé­hez sietett a hallgatóság nagy része, az egyik tanodai főgondnok hadadi­k. Wesselényi Farkas ur által ren­dezett s adott lakomára ; a hol is csengő pohárüri­­tések között éltettek a tanoda gondnokai, pártfogói, s buzgó tanárai; — de mindenek felett talált visz­hangra azon felköszöntés, mely az alkotmányos főis­pán személyét éltetve, az alkotmányosság visszaál­lítását óhajtotta! A szép f­öldeletteljes lakomát azonban nem kevéssé zavarta meg egy közkatona megjelenése, ki hadnagya rendelete folytán, a lakomén jelen volt me­gyei főispáni helytartó úrhoz azon kérdést intézte : — „hogy merészelnek az ő hite, tudta s engedelme nélkül összejöveteleket tartani ? Folyó hó 8-án kezdődött meg Zilahon a refor­mátus egyházi tractus évnegyedes gyűlése, melynek egy főteendője a feletti véleményadás lesz: vajjon a partiumbeli vagy­is az úgy nevezett Szilágyi tractus a debreczeni superintendentiához tartozzék-e ? — vagy továbbra is az erdélyinél maradjon. Az ered­ményről nem fogom elmulasztani értesíteni a tisztelt szerkesztőséget. POGONYI DÉNES: ÚJDONSÁGOK. — Battonyáról vesszük a következő soro­kat: Tisztelt Szerkesztő úr! A „Magyarország“ I. évi September 14-én 211. számában az újdonságok rova­tában Battonyáról vett, s kiadott azon közlemény ellenében,­mintha egy reggelen a liba és sertvés őrző gyermekek a r. katholikusok egyik város alatti te­metőjük árkában egy leföldelt rakládácskában egy síró s még élő uj­szülött csecsemőt találtak, ki is, mig a találó gyermekek szülői oda értek volna, már meg­halt, — hivatva érezzük magunkat az igazság érde­­kében kijelenteni, miszerint ezen közlemény batto­­nyai levelező árnak rész­értesültségén alapul,a­men­­nyiben az lényegében elferdített. Az igaz, hogy a mondott temető egyik árkában egy ládácskában az ott játszó gyermekek által egy holt csecsemő elásva találtatott, a­kiről azonban maguk a többek előtt ki­hallgatott gyermekek sem állítják, hogy sírását hal­lották volna, de hisz hogy is hallhatták, mert mihe­lyest a hatóság a városi elöljárók által tett jelentés­ből az esetről értesült, a vizsgálat azonnal megindítta­­tott, minek eredményeként, valamint az orvosi szem­le és véghez vitt bonczolásból, úgy a szülésnél jelen volt 3 tanú vallomásából kiderült, hogy a gyermek halva jött a világra, a­melyet is a bába egy egyéb közbejötte mellett azon, a népben gyökeret vert meg­győződésnél fogva, hogy halva született gyermeket a temetőben eltemetni nem lehet, megszületése utáni nap reggelén a temető árkában 272­ mélységű gö­dörben a tartozó bejelentés elmulasztásával elásták, — mely tényekért az illetők vizsgálat alá vétetvén, a köztekinteteknél fogva is megérdemlett büntetésüket,a­mennyiben­ a vizsgálat az elmulasztott bejelentést ille­tőleg még folyamatban van, elnyerendik. — Felkér­jük szerkesztő urat ezen sorainknak becses lapjában! felvételére Fail Bencze Iszkíró, Petrovics György m. esküdt. —­ Ugyanonnan Balla Manó kerületi orvostól is érkezett hozzánk egy nyilatkozat, melyben kijelenti, hogy megvesztegetési czélból nem volt nála a fentebbi ügyben senki, „de azt nem is ajánlaná.“ — Hasonló helyreigazítások kikerülése tekintetéből, fel kell kér­nünk t. levelezőinket, hogy tények közlésénél minde­nek előtt azok valóságáról igyekezzenek meggyőző­dést szerezni, s ne hozzanak bennünket azon kelle­metlen helyzetbe, hogy tudósításaikat desavolálnunk kelljen. — Lipcsében, L­o­r­c­k kiadónál megjelent : „A kor férfiai.“ A száz íves munka ezer nagy ember­nek (?) életrajzát és működésének hű vázlatát tar­talmazza. Mindenesetre érdekes munka politikusok és röpiratkészitők számára. — A legközelebbi esős idők Karinthiában nagy árvizeket szültek, melyek tetemes károkat okoz­tak. A német lapok nem győzik leírni azon pusztítá­sokat, melyeket ezen árvizek mezőkön, falvakban és városokban véghez vittek. — A cs. kir. távirdai­ intézet az 1862. évi máso­dik negyedében 35,900 állami és 155,856 magánsür­­gönyt küldött szét. A bevétel 393,234 ftra megy, tehát a tavak­hoz képest 29,690 fttal több a bevétel. A tiszta haszon 37,000 ft. — Az „Opin. Nat.“ azon pikánt felfedezést te­szi, hogy a „La Francéinak mintegy három héttel ezelőtt nagy zajjal közzétett távsütrgénye a pápai birtokterület biztosítása tárgyában — hamis s áltáv­­irat volt. Antonelli bibornok fivérének igen szép felesége van, kinek imádói közt legtüzesebb egy franczia kö­­vetségi tag, ki csupa kedveskedésből az imádott Dulcinea iránt, táviratokat hordozgat követje titkos kabinetjéből az imádotthoz. (Elég sovány kedveske­dés lesz az.) Lavalette gyanúsította a dolgot s rögtön táviratozott Párisba, kérve egy hamis sürgönyt. Ek­kor jelent m­eg a „La France“ ál-sürgönye, mely oly roppant zajt ütött. A Párisból Rómába küldött ál­távirat rögtön Antonelli kezébe jutott, per mopsz, s igy a „France“ba. Az egészben az volt érdekes,hogy néhány napra a komédia után Lavalette a Vatican - ban megjelent. Antonelli ravasz mosol­lyal, sir­illi mos, s finoman mosolyogva kérdé: „Nincs semmi új­ság?“ „Semmi“ volt Lavalette válasza. ,,De hisz az ön kormánya egy jegyzékben ajánlkozott a pápai terület biztosítására ? „Én semmit sem tudok róla.“ „Lehetetlen ! hisz a jegyzék a „La Francéiban már meg is jelent." „Hogy­ne, de milyen forrásból ?“ „Igen jó forrásból." „Bizonnyára a nunciustól." „Igen, attól." „Ah ! tehát a nunciustól, „zárta be a párbeszédet Lavalette, „erről rögtön értesítem kormá­nyomat.“ Antonelli észrevévén, hogy Chigi urat, a nunciust nagy zavarba hozza, kiadta a szerelmi lan­tost. így történt azután, hogy Velluno herczeg, a kérdéses monsieur rögtön visszahivatott Rómából. Az egészből az derül ki, hogy Antonelli sógorasszo­nyaival is — konspirál. — „Caesar élete“ III. Napóleontól már e na­pokban megjelenik. Az uralkodók számára készülő diszkiadás a rendes kiadást meg fogja előzni. Egyik franczia lap azon csípős megjegyzést teszi, hogy a rendes kiadás , hamarább fog olvastatni, mint a disz­kiadás. — A budai hegyekben a szüret már nagyban foly és a szakértők ítélete szerint, az idei termés leg­alább minőségre nézve az 1834-ikihez hasonlít. — A „P. U-“nak írják Isaszegről, sept. 12. Épen a Vasárnapi Újságban olvasgatom a balesetek, elemi csapások rovatát, midőn cselédem azon hirrel lép be hozzám, hogy az uraság erdőkerülője elveszett s már harmadnapja, hogy keresik. Eziránt az épen szomszédságomban lakó erdész úrtól bővebben érte­sülvén, röviden előadom a történet vázlatát. Septem­ber 5-én Martinovics József nevű erdőkerülő este, az Isaszeggel határos locsodi puszta határszélén két golyó által találva, megöletett, s daczára a szorgos utánkeresésnek, csak öt nap múlva találtatott meg. A nyomozásokból kiderült, hogy bizonyos Jordán Osz­kár nevű szabó, ki orozva szarvasokra lesett, a csősz által leshelyén találtatván, midőn az tőle puskáját el akarná venni, a szabó által kettős golyóval agyonlö­vetett. A tettes odább állt, de a vele volt szegény perzsellér vizsgálat alatt van. -­­ Az „Uj Nemzedék“ megkezdte pályafu­tását ! És most kaptuk a mutatványszámot. Kétség­telen, hogy ott, hol az erők csoportosulnak, a tehet­ségek kifejlése biztosan várható. Az „Uj Nemze­dék“ munkatársait, mint a mutatványszám­ s pro­ TAECZA. Könyvismertetés. Az ember élettana. Irta Balogh Kálmán orvostudor. 1-ső kötet. 1-ső rész Pest, Emich Gusztáv kiadása 1862 (Folytatása.) Az első szakasz negyedik fejezete a vérmiri­­gyekről szól. Vérmirigyek nevezete alatt oly szervek értetnek, melyek a színes vagy a színtelen, vagy pedig mind a kétféle vérsejtek képzésénél szerepelnek. Ide tartoz­nak a máj, a lép, a kekesz- és a pajzsmirigy, a szájak­ és Peyer féle tüszőhalmazok s a bélhuzamban elk­ülö­­nözve álló tüszők. Ide sorolhatók még függelékként a mellékvesék, az agyfüggelék és a farkcsikmirigy. Mellőzve e helyen a máj finomabb szerkezeté­nek leiratát, nézzük röviden csak a vérnek a máj­­bani változatait. A májban a vérsejtek mennyisége szaporodottnak mutatkozik, czukor áll elő, s a vér összetételi részei kevesb­­­nek, miből azután lesz az epe. Hogy a máj folytonos czukorképződés helye, eléggé mutatja azon jelet, miszerint a májtól jövő vér több czukrot tartalmaz, mint az ahoz jövő s hogy a máj állományában a czukor még akkor is kimutatha­tó, midőn az állat éhezett, vagy csak húst kapott eledelül, midőn tehát szó sem lehet arról, hogy a májba az eledelek által jutott volna ezukor. A máj­­ezukor tulajdonságaira nézve a szőlőczukorhoz hason­ló s a czukoranyból „glyeogéne“ áll elő, a­mihez még érlangra „ferment“ van szükség, mi a nagy zsigarir által oda hozott hasnyálany „panereatin“ képződik. A májban a czukorképződés idegbefolyás alatt áll, így például, ha a negyedik agyüreg feneke a bolyg- s a hallideg eredési helye között megsértetik, az ennek következtében támadt izgatottság folytán, a műtétei után mintegy 6 óráig tartó czukros hugyor (diabetes mellitus) következik, mely azonban kima­rad, ha a gerinczagy keresztül metszetik, vagy pedig épen be nem következik, ha a gerinczagy átmetszése előbb történt, mint a nyultagy megszúrása. Mint szin­te a czukorképződés teljesen megszűnik, ha a bolyg­­idegek átmetszetnek. Az epe a húsevőknél sárga, a fűevőknél pedig zöldes színű, a több alkatrészei közzé tartoznak pél­dául az enyvékeny-epesavas (glycochoisaures) és a kenepeny savas-szik éreg (taurochnisaures nation ),epe­­faggyany (Cholesterin), epesárga (biliphacin) és az epezöld (biliverdin). Azon alakelemek, melyekben az epe képződik, a májsejtek. Bennük ugyanis számos zsírcseppek mellett több helyen zöldes színü epecseppek is lát­hatók, mi­nmezeknek azokból a májsejtekben" való képződése mellett szól. ük a máj lényeges működése: az epe vagy ejt képződése ? E kérdésre határozottan néha igen valószínűnek látszik, hogy lés foglalja el az első helyet, mi m­el­lett az epe választás csak mellékes. Arra van példa, hogy az epe a szervezet kára nélkül pótolható, míg az nincs bebizonyítva, hogy a szervezet élete tovább terjedhet, ha a májvérsejtképződés megszakadt. Mi az epejelentőséget az állati szervezetben il­leti, az epe a bélbolytokat átitatván, a tápanyagok beszivárgásánál (absorptio) szerepel ; kísérletileg azonban még nem bizonyíttatott be, hogy a vizolda­­tok beszivárgását előmozdítja e, csupán annyi bizo­nyos, hogy a zsírnók a bolyhokon való áthatolásánál tényezőleg működik. Az epének mellékes tulaj­donaihoz számítható még erjellenes (antiseptikai) hatása is, minélfogva a bólesőben a tápanyagok és tápszereknek erjes szétbomlását akadályozza. A bél­cső űrébe ömlött epe ottan nem változik át teljesen s egész mennyisége nem megy ki a végbélen át; sőt ellenkezőleg csak kicsiny része választja ezen utat, mig tetemesen nagyobb tömege a vérbe újra beszivá­rog, miért lényeges szerepét ottan kelletik főleg végeznie. A lép legfinomabb szerkezetéig való ismertetése után szerző, élettani feladatáról elmondja, hogy ben­ne mind a színes, mind a színtelen vérsejtek szá­ma szaporodik , és hogy valószínű, hogy a rajta keresztül folyó vér oly módosuláson megy át, mely a májban véghez menő folyamatokat előmozdítja. Ezután a belek mirigyszerű rétege, a magáno­san álló tüszők és a Peyer féle tüszőhalmazok boncz­­s szövettani szerkezete előadása után elmondja, hogy működésre nézve ezeket oly szervekként kell tekinteni, hol kölcsönös cserehatás által a tüszők sejtjei és a nyirk között, ezen utóbbi további életére nézve oly fontos változások történnek, mi mellett egyszersmind a nyirk alakelemeinek szaporodása is történik. Erre a szájür tü­szőhalmazai és a mondolák tár­gyaltatnak. A nyelv gyökén le a gégefedőig, innét pedig föl­dmondolákig egymás mellett vannak a tüsző­halmazok elhelyezve, melyek majdnem szakadatlan réteget képeznek. A tüszőhalmazok „Balgdrüsen" már szabad szemmel észrevehetők, lencse alakúak, majd pedig gömbölydedek, felü­letesen feküsznek. Ma­guk a tüszők hosszasak. Igen valószínű a falaikon nagy mennyiségben jelenlévő vér s a belsejükben lévő nyirkedények után, hogy a tüszők szerepe a nyirk­­mirigyekéitől nem különbözik. A mondolák nem egyebek, mint összecsoportosult tüszőhalmazok összegei. Most a kedeszmirigy (Thymusdruse) követke­zik, a­mely páros, hosszúdad és lapos szerv, mely már az ébrenyélet igen kora időszakában megjelen, s még a születés után két, három évig is növekedik, később egészen s 12 évig egyenlő nagyságban ma­rad, midőn sorvadni kezd, sokszor azonban a sorva­dás még a 20-ik életévben sem következett be. Tel­jes elenyésztének ideje biztosan nem mondható, minthogy sokszor a 40-dik évben is találhatni, míg ezen idő eltelte után soha. A kebesz­mirigy azon szervek közé sorolható, melyek a nyirksejtek képzésére szolgálnak. Ezek után a pajzsmirigy és az agyfü­ggelékről van szó. A pajzsmirigy számtalan 0,050—075 milli­méter átmérőjű tömlőcséből áll, melyek rostkötegzet által tartatnak egybe. Az agyfüggeléket 0,025— 0,062 milliméter átmérőjű tömlőcsék alkotják, me­lyek csak gyenge kötszöveti rostok által tartatnak egybe. Úg­y a pajzsmirigy, mint az agyfüggelék, a vérmirigyekhez soroltatik. Ide tartoznak még végre, az eddig ismeretlen működésű mellékvesék , melyek sárgás kéreg és szürke közepetti állományt mutatnak. A mellékve­sék kiirtása halálos műtétét, nem különben, ha elfa­julnak , a bőr sajátságos bronz színűvé lesz, s az ember elébb vagy utóbb elhal. Dr. TÓTH SÁNDOR: Waterloo. (Mutatvány Hugo Viktor „A nyomorultak“ czimü re­gényének III. kötetéből.) (Folytatás.) III. Junius 18-ra 1815. Forduljunk vissza, ez az elbeszélő jogainak egyike és helyezzük vissza magunkat az 1815 ik év­be, egy kevéssel azon időszak előtt, melyben azon dolgok kezdődtek, melyeket e könyv első részében elbeszéltünk. Ha 1815 ben a junius 17-ke és 18-ka közti éj­jel nem esik az eső, Európa jövője megváltozott vol­na. Néhány vízcseppel több vagy kevesebb megbuk­tatta Napóleont. A Gondviselésnek csak egy kis eső­re volt szüksége, hogy Waterloo legyen Austerlitz vé­ge és egy felhő, mely az évszakkal ellentétben átvo­nult az égen, elég volt egy világ romba dőléséhez. A Waterlooi ütközet csak tizenkettedfél órakor kezdődhetett, s ez engedett időt Blüchernek megér­kezni. Miért? Mert a föld megázott. Várni kellett még egy kissé megkeményedik, hogy a tüzérség működ­hessék. Napóleon tüzértiszt volt, és ezt sajnos án kellett éreznie. Minden csataterve az ágyukra volt alapítva. A tüzérséget egy bizonyos adott pont ellen működ­tetni, ez volt győzelmeinek kulcsa. Az ellenséges hadvezér stratégiáját erődnek tekinté, melyen rést kellett lőni. A gyönge oldalt kartác­csal támadta meg, a csatákat ágyúval bonyolította össze és ki. Lángesze leginkább itt tündöklőtt. Betörni a négy­szögekbe, elvágni a sorokat, összemorzsolni és szét­szórni a tömegeket, verni, verni, verni szüntelenül, ez volt nála minden s e feladatot az ágyúgolyókra bíz­ta. E borzasztó rendszer, a lángés­szel egyesülve, tette legyőzhetlenné tizenöt évig a háborúk e komor athlétáját. 1815-ki június 18 án annál inkább számolt a tü­zérségre, mivel a túlnyomó rész nála volt. Welling­­tonnak csak százötvenkilencz ágyúja volt Napóleon­nak pedig kétszáz­negyven. Ha a föld száraz és a tüzérségi működésekre alkalmas lett volna, a csata reggel hat órakor kez­dődik. S ez esetben, délután két órakor, három órá­val a poroszok megérkezése előtt, megnyerve és be­fejezve lett volna, grammban ki van fejezve, szent ügy lelkesíti. Szép­irodalmunk pangását, régen érzi a közönség, ezen tehát segítni kellett. A fiatal írók maguknak köz­lönyt óhajtottak alapítani, melyben törekvéseik körét a közönségnek bemutassák. Szép czél, ne­mes czél, s nincs is okunk kétkedni, hogy a pro­gramúi szavai szerint: ily verseny által mind a közönség, mind az irodalom egyaránt nyerni fog. A mutatványlap , mely mai számunkkal küldetik szét, bizonyságát adja e fiatal írók képességének, s mondhatjuk, hogy ha kiállítás dolgában a többi szép­­irodalmi lapokat nagyon is fölülmúlja, tartalmára nézve igazi belbecscsel is bír. — A lőporraktárak távolabb helyekre leendő áttétele ügyében a tárgyalások már nagyban folynak és hihetőleg szerencsés eredménye leend. Ez annyi­val inkább óhajtandó, minthogy jelenleg ezen raktá­rak nagyon is közel vannak a városhoz és némely, a külvárosokban fekvő középületekhez. Egy erre vonat­kozó mérnöki terv szerint, a két lőporraktár távolsá­ga a várostól következőleg van felszámítva: az indó­­háztól 900, a városligettől 880, az újépülettől 1400, a Rókus-kórháztól 1700, a német színháztól 1740, a Károly-kaszárnyától 1800, az üllői úton lévő lakta­nyától 2320 és a Ludoviceumtól 2580 öl. Mindenesetre oly távolság — mely nem biztosit eléggé netaláni ex­­plosio esetére. — Baldacsi báró már beadta folyamodványát a zugligeti vasút engedélyeztetése ügyében­ Semmi két­ség, hogy az engedély meg fog adatni és akkor a bérkocsik árjegyzéke valamivel jutányosabb leend, mint jelenleg, midőn a budai hídfőtől a Lászlófiskiig ('/, óra járás) 2 ston alól nem is beszélnek. — Zala megyének egyik szolga­bírája (a keszt­helyi), a­ki a sajtófelügyeletet is kezeli, a „Dunántúli közlöny“ szerkesztőjét, valahányszor hivatja sajtó­ügyben, fegyveres pandúrt küld érette. Nem tudjuk, melyik §. szolgál alapul ezen idézési eljárásnak ? — Alfréd, angol főherczeg, midőn marinai szolgálatban volt, megengedte magának, hogy egy órával későbben jött a hajóra, mint kellett volna. A parancsnok jelentést tön és a királyné két hónapi fogságra ítéltette. Ezenkívül neve hat hónapon át ki lesz függesztve a fekete táblára. A főherczeg már el­utazott, hogy fogságát megkezdhesse. Iskolai értesítés. A pesti helv.hitvallású egy­ház négy osztályú elemi iskolájába s hat osztályú gymnásiumába és az első évi bölcsészeti (VII. osz­tály) tanfolyamra, a felvétel és beirás 1. évi október hó 1-ső napján, a tanítás pedig ugyanazon hó 5 kén Mennyi hibája van Napóleonnak e csata elvesz­tésében ? vélkül tulajdonitható-e a hajótörés a kor­mányosnak? Váljon Napoleon látható physikai hanyatlásá­hoz bizonyos benső hanyatlás is járult-e már ezen időszakban ? váljon a húsz évi háború megviselte-e a szablyát is úgy, mint hüvelyét, a lelket is úgy,mint a testet ? Váljon a veterán érezhető kezdett e lenni a hadvezérben? szóval elhomályosult-e a lángész,mint sok tekintélyes történetíró hitte ? váljon megőrülni kezdett­e, hogy elpalástolja önmaga előtt elgyöngü­­lését? váljon megingatta-e a véletlen eltévedt fuval­lata ? váljon elveszteni kezdette-e a veszély öntuda­tát, a­mi nagy szerencsétlenség egy hadvezérnél ? váljon azon anyagilag nagy embereknél, kiket a mű­ködés óriásainak lehetne nevezni, van-e egy kor, mi­dőn a lángész rövidlátóvá lesz? az öregségnek nincs hatása az eszményire; a Dantekra és Michel Ange­lokra nézve öregedni annyi, mint emelkedni; váljon a Hannibálokra és Bonapartékra nézve annyi-e, mint alászállni ? vál­jon Napoleon elvesztette e a győzelem közvetlen érzékét? váljon annyira jutott-e már, hogy ne ismerje meg a sziklát, ne találja ki a cselt, ne ve­gye észre a mélységek roskatag széleit? váljon hi­ányzott már nála a kataszrófák előérzete? Ó, ki haj­dan a diadal minden útját tudta és hatalmas ujjával mutatott azokra villámszekeréről, váljon most valami sötét vaksággal volt-e megverve, hogy harézszomjas légióit az örvénybe vezesse? váljon megőrült-e negyvenhat éves korában? váljon a végzet ezen óri­ási kocsija nem volt-e többé egyéb, mint egy örjöngő nyaktörő ? Mi ezt nem hisszük. Mindenki megegyezik benne, hogy csataterve remekmű volt­ Egyenesen a szövetséges csatavonal központja ellen menni, rést ütni az ellenségen s két felé vágni, az angolokat Hal felé, a poroszokat Ton­­gres felé szoritani, szétválasztani Wellingtont és Blet­­chert, elfoglalni Mont-Saint Jeant, bevenni Brüsselt, a németet a Rajnába, az angolt a tengerbe kergetni. Mindez ezen ütközettől függött. A többi majd magá­tól jön. Mondanunk sem kell, hogy mi itt nem akarjuk leírni a Waterlooi ütközet történetét; elbeszélésünk fő­jeleneteinek egyike e csatával van kapcsolatban , de az ütközet története nem a mi tárgyunk; e történet különben úgy is meg van írva, még pedig részletesen, az egyik szempontból Napoleon , a másik szempont­ból Charras által. Mi e két történészre utalunk; mi csupán távoli tanuk vagyunk, a csatatérnek egy lá­togatója, egy kutató, ki lehajol a földre, mely ember­hússal van megtrágyázva; mi talán a látszatot való­ságnak tartjuk; nekünk nincs jogunk a tudomány ne­vében szembeszállni a tények összegével, mely két­ségkívül kápráztató, mi nem bírunk azon katonai gyakorlottsággal, sem azon stratégiai illetékesség­gel , melyek egy rendszernek jogosultságot adnak; szerintünk a véletlenségek lánczolata uralkodik Wa­terloonál a két hadvezér felett; és midőn a végzetről, e titokteljes vádlottról van szó, úgy ítélünk, mint a nép, ezen együgyü bíró. (Folytatás.)

Next