Magyarország, 1862. október (2. évfolyam, 237. szám)
1862-10-15 / 237. szám
237. sz. III. évfolyam. SZERKESZTŐSÉGI IRODA Uri utcza 8. sz. 1. emelet. KIADÓ-HIVATAL Urtér 4. sz. földszint. T MUNKATÁRSAINK kéretnek, hogy a lap szellemi részét illető minden közleményt a szerkesztőséghez intézzenek. — A lap kiadása körüli panaszok, a magán hirdetmények a kiadó-hivatalhoz intézendők. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kézből fogadunk el. HIRDETMÉNYEK DÍJA : A hasábos petitsor 1-szeri hirdetésnél 9, 3-szorinál 7 ujkr. Bélyegdíj külön 30 újkr. A nyilttérben 4 hasábos petitsor 25 újkr. Egyes példányok Kilián György, Osterlamm K., Lampel K., éiggenberger IV. és Kugler A. és társ könyvkereskedőknél 10 új krajczáron kaphatók. Szerda,october 15. megjelel ünnep- és vasárnapot követő napok kivételével minden nap. ELŐFIZETÉSI ÁR! Efréfízévre 18 ft, Félévre 9 ft. Negyedévre 5 ft .MAGYARORSZÁG October 1-től fogva a mostani nagy alakjában fog megjelenni, az előfizetési árak mind a melt Ia egész évre régiek maradnak, jelesen: . . . . 18 ft Az előfizetéseket minél előbb kérjük beküldeni a „Magyarország“ kiadóhivatalához, (Pest, uj-tér 4. sz.) félévre . . . . 9 n negyedévre . . . 5 „ egy hóra .... 1 „ 800 kr. Pest, oct. 14. (il) Inkább a száraz kötelesség érzetéből, mint jó kedvből folytatjuk szemlénket. Vannak küzdelmek, és vannak ellenküzdelmek is elég bőven ; hatás és ellenhatás mindenfelől; de e tusázásban van valami csüggesztő, valam ii olyan, mely a bátjadozó erőket csak lassan vezeti természetes elevenségekhez ; a látkör világítása is fakulni kezd, mintha csak egy hosszú, sötét éj lenne az mely a közeledő téllel az életre nehezedni készül. Ilyen bádjadt simptomák lött, ha a szemlész körfutása is csak bádjadtan üt ki,—találja mindenki inkább természetesnek, mint megrovandónak ; biztassuk magunkat azzal, hogy az élet is két főrészből áll; az éberlét bájai jutalmazóbban élvezhetik egy csendes nyugvás után! Tehát nyugvás! Ratazzi is nyugvást, még pedig csendes nyugvást akarna szerzett határainak párnáján,— de ekkorig még nem jöhetett magával tiszába az iránt, ha váljon a nyugalom e boldogító perezd támlás széke rugótollain várhatók-e be, vagy Párisorát szerezhetők meg. A franczia félhivatalos közlőnek kétkednek ez ismételve bejelentett, és ismételve visszamondott látogatáson; — hanem a magát jobban értesültnek tartó „Opinion Nat.“ határozottan véli állítatni, hogy a turini premier megérkezik, hogy a libériákban — ha egyébnek nem legalább tanúja legyJ annak, miként jutalmazza Na io 1eon császár a »tartást, s bizonyos tanoknak megV alkalmazását na saját alattvalóinak személyében • vagyis hogy láa Bismarkur császári kitüntetést, és sejtse saj megkülönböztetését is — ha jól vi 4i magát. E jó viselet csakugyan szüksége is van a turini kmányfőnek. parlament tagjai közt gyakoribbak az énktzletek; Jidini és Fabrizi alsóházi tagoknak N^oljban több elfogatásuk, s huzamos időn át letartóiatásuk ; — amnesztia hiányossága; az ostromállapot visszaélői ; más ilyen sérelmek észrevehetően gyéritik a materi eclatans majoritást, s nevelik az ellenzék szó Ratazzi okos ember, jövendő állásának egész kézségét ismeri, ismeri a fegyvert is, melylyel ügek fényes diadalt küzdhet ki; — feltehető tehát,'T az »OP1 Nat.“ jól értesül akkor, midőn a capomiD^ minden ellenmondás daczára Parisba utaztatja ; rz e csudaerejü védfegyvert csak a Tuilleriák gyt^ényéből veheti át. Az egyébiránt, mely Ratazzinak sok nehéz órát szer eddig, s még sokat szerzend neki akkorig, midőn eúHiatja:n Partra szállottam, kikötöm vitorlám“ —s hullámzásba ejté London lakosságát is. A Hyde-P a Pápa és Garibaldi éltetői közt valódi csataszinteé vált > a két Párt azon összeütközés óta oly alako, hogy hatósági közbelépésnek kelle történnia.y London nyilt utczáin megakadályozza a véro L» Times“ szerint, az izlandi katholikusok nemcga Pndonban, de egyebütt is az országban szervezve van a pápa ügyének védelmezésére ; remélhető teh hogy a szabad egyesülés és tanácskozás törvényénrltalma alatt Anglia polgárai több oly jelenetnek jínek majd szemlélői, melyek az eddig ismeretes, s már meg is unt boxirozást a hajdani gladiátorok dajtatóbb mérkőzéseivel váltandják fel. A „Constitutionell“-nek e pontnál tökéletesen igaz lehet, midőn azt állítja, hogy az izlandi katolikusokat a pápaság melletti demonstratióra nem annyira e kérdés iránti lelkesültségök, s a világi hatalom melletti okonszenvlik, mint inkább azon gyűlölet hevíti, mellyel az angolok iránt viseltetnek ; minden tér, minden alkalom, mely e gyűlölet kifejezésére kínálkozik, elfogadható ; midőn tehát Londonban a meetingek barczosai a pápát és Garibaldit éltetik, alig vétethetik figyelembe más, mint az antipathia, mely e két népet tán minden torra elidegeníti egymástól. Ezen utczai zenebonának állítólag mégis lett anyi eredménye, hogy a britt kormány — azokra támaszkodva, újólag kopogtatott párisi szövetségesénél, s korha váljon az a római gyümölcs nem érette g már odáig, hogy leszakittassék, s a reá okozó népeknek kiállittassék ? A jól értesült körök sugalmazottjai azonban ezen lépésnek sem ígérnek az eddigieknél több sikert. A császár igenis megoldja a római kérdést, de azt sem a turini ellenzék, sem a genuai és milánói republikánusok, sem a bydeparki verekedők kedvéért elhamarkodni nem fogja. Ám bukjék Ratazzi, ha nem biz oly erőt kifejteni, mint Bismark Berlinben, ám tomboljanak Genua, Milano és a többi exkapitális radikáljai; ám verekedjenek akár élethalálra az írek; — sőt ráadásul még Thouvenel is az elbocsátottak számát szaporítsa ; — ez mindegy, ez mind nem elég arra, hogy az imperátort nézetváltoztatásra bírja. A francziák ágyúszóval, szuronyrohamokkal vonultak be Rómába tizennégy évvel ezelőtt, ki kívánhatja igazsággal tőlük azt, hogy vérrel szerzett állásukat, vitézségük martalékát ingyen s csak azért hagyják oda, hogy egy oppositio Turinban lefegyvereztessék, hogy Genoa és Milano tapsoljon, hogy Mazzini dicsekedhessék , s hogy a londoni szatócsok ne verekedjenek. A legünnepélyesebb tárgyat is megunottsága köznapivá teheti; Így van a sajtó a római kérdéssel, melynek tárgyalása a higgadt vitatás asztaláról a tömegek ütlegelő csoportjai közé sodortatott, hol aztán nem csuda, ha lassankint elveszti ama zománczát, melyet múltja és jövendőjének nagy fontosságánál fogva azon minden komoly ember felfedezett, — s ha a kifárasztott türelem végre is oly módokhoz nyúl kielégitetése végett, minőket sem a józan ész, sem a fennálló rend kívánalmai nem helyeselhetnek. Londonban az olasz kérdés melletti demonstratiók nem állanak elszigetelten. A londoni nép szeret demostrálni a világ minden ügye felett, mely a földgömbön fölmerül, s tudomására eljut. Nemrég New Castle-ben Gladstone pénzügyminiszter egy banket alkalmával beszédet tartott, s a délamerikai államokat különös kegyeiben részelteté. E beszéd úgy elragadá a yankeefaló „Times“-t, hogy megfelejtkezve a humanitásról, Anglia kormányelveiről, sőt önmagáról, nem pirult azt állítani, hogy „a négerek mindig négerek maradnak, s hogy rabszolgatermészetüket ép oly kevéssé lehet megszüntetni, mint nem lehet őket fehérre mosni.“ Joggal kérdi a „Journe des Debats“, váljon Wilber force hazája-e az, hol a közvélemény legfőbb orgánuma Ily tant mer proclamálni ! Gladstone szabadelvűsége ismertebb, semhogy a „Times“ ezen commentumán különösen örvendhetne. Egyébiránt a nép józanabb részénél nem is hiányzott a resensus, s maga a „Times“ kénytelen elismerni, hogy Palmerston lordnak három hóval ezelőtt a parlamentban mondott szavai ma is az angol meggyőződés hű kifejezése, hogy a déli államok elismerése megsemmisítené mindazon hasznokat, melyeket a figyelemben tartott semlegesség ekkorig megőrzött. Záradékul mint ismeretes dolgot írjuk még ide hogy Bismark hazaküldte az országgyűlést, hogy az egyik ház által elvetett, a másik által megszavazott kormányi költségtervvel hóna alatt megindult az administrate utján, meg nem állandó addig, míg vagy a keresztesek régi jó ideje ismét fénypompájában vissza nem áll, vagy — en revanche Bismark ui a son tour szintén haza nem küldetik. A müncheni Handels tag tagjai mintegy négyszázra tétetik, kiknek nagy többsége a porosz-franczia kereskedelmi szerződés félretétele mellett nyilatkozik. •Az első fogadj Isten Bismark urnak. Az országos un. gazdasági egyesület igazgató választmánya,Korizmics László úr elnöklete alatt, f. hó 13-án tartotta havi ülését. Ha nem várjuk be, mig az ülés jegyzőkönyve az egylet közlönyében megjelenik, honnan aztán kényelmesen utánnyomathatjuk, hanem a maga idején értesítjük olvasóinkat a történtekről és értesítjük lapunk azon részében, hol a fontosabb tárgyakról szoktunk emlékezni: ezzel csak tényleges és tartozó elismerésünket tanúsítjuk egy oly egylet irányában, mely hazánk legjelesebb kapacitásait foglalja magában, mely a legüdvösebb reális czélokat tűzte maga elé, s mely e czélok felé értelmi, erkölcsi és anyagi erejének egész összességével, lankadás nélkül és minden viszonyok közt szakadatlanul törekszik. Csak egy felületes pillantással kell végig mennünk az országos gazdasági egyesület programmján s azon alkotásokon, melyeket a kitűzött irány felé haladtában ekkoráig, — s ne feledjük, olykor súlyos akadályokkal küzdve — létrehozott, lehetetlen a legegyszerűbb értelemnek is föl nem fogni ez egylet roppant horderejét, s lehetetlen a legbensőbb tisztelettel el nem telni azon férfiak iránt, kiket sem a föld rengése meg nem tántorított, sem az ég dörgése el nem ijesztett, hanem a szél nagysága és a kitartás sikere által lelkesülve, öntudatos bátorsággal haladtak a megkezdett úton, és küzdöttek nemzeti jobblétünkért. Azt hinné az ember, hogy aki ily egyletnek tagjává lesz, mind az tisztában van annak irányával és hatáskörével, s mert ez irány felé elősegíteni, mert e körben működését minél eredményesebbé tenni akarja, azért hozza anyagi segélyét a vállalathoz, azért áll oda részvényével, hogy növelje azon erőt, mely okvetlenül kell hogy az egyesületnek minél nagyobb mértékben álljon rendelkezésére, hogy minél láthatóbb sikert mutathasson fel. De fájdalom, nem egészen úgy van. A magyar emberben megvan az a jó természet, hogy hamar szokott lelkesülni, s egy szép fejezettel ellátott aláírási ívre, vagy egy melegebb capacitációra, azonnal kész nevét odaírni. De aztán megvan a magyar emberben az a rész természet is, hogy a fizetési terminusokról, kivált ha azokat öt hat éven át kell megtartani, könynyen megfeledkezik, sőt arra, ki vállalt kötelessége teljesítésére figyelmezteti, néha még meg is neheztel. Kedvetlenül esett ez alkalommal is hallanunk, hogy a folyó évre szóló tagsági díjaknak, alig egy hatoda van még befizetve, s vannak, akik 4—5 évről már tartozásban vannak; találtatnak, akik többszöri magán, sőt a nyilvános felszólításokra sem fizetnek. De uraim, ha akarjuk a czélt, akarnunk kell az eszközöket is. Gondoljuk meg, hogy mennyi méltatlanság történik e hátramaradások által azokon, kik kötelességeiket a kellő időben pontosan teljesítik, mennyi kárt vall általuk az egyesület, mely e miatt legüdvösebb szándékait nem tudja kivinnni, legsürgetőbb szükségeit évekig nem képes pótolni; mennyi zavart okoznak a pénzügyekben az által, hogy a budgetet valósítani soha nem lehet, bevételt és kiadást előre meghatározni s az ügyeket rendszeresen kezelni képtelenséggé válik. Az igazgató választmány elhatározta, hogy még november 1-ig meghosszabbítja a fizetési időt a késedelmezők számára, s ezt egy felszólításban tudtokra adja az illetőknek, azontúl pedig arra a sanyarú útra lesz kénytelen lépni a vonakodók ellen, melyet annyi idő óta kerül, de melyet elkerülnie, úgy látszik, lehetetlenség, — a törvény útjára. Szeretjük hinni, hogy az „ultimátum“ megteszi a maga hatását mindazokra, kikben egy nemesebb érzés azt fogja súgni, hogy a vállalt kötelezettségnek eleget tenni s az egyesületet munkálkodásában makacsul nem hátráltatni — becsületbeli dolog, se nem kerülünk perre. Meglepetéssel és örömmel láttuk a gyűlésterem asztalán azon mutatványokat, melyek kukoriczahéjból papiros, fonál és vászon alakjában voltak beküldve. A kukoricza héjának papírra használása már több év előtt meg volt kisértve, de mint minden uj találmányt, egy rész megmosolyogta, a másik nem látott benne semmi fontost, a harmadik fel sem vette. Azonban az illetők nem nyugodtak meg, kísérleteiket folytatták, s íme ma ott állanak, hogy a legdurvább papírtól a legfinomabbig, azonkívül szöszt, fonalat, sőt szövetet produkálnak már belőle. S ha meggondoljuk, hogy ez egy oly anyagnak nyújt értékesítési módot, a termesztő gazdának olyan valamiből ígér jövedelmet, minek eddig jóformán semmi hasznát sem vette : nem lehet kicsinyelnünk azon jelentőséget, •a melyre ez ipar- és jövedelmi ág rövid időn felvergődhet. A gazdasági egyesület igazgató választmánya, jónak látná, ha ily mutatványokat legalább kicsinyben minden vidéki gazda egyesület kapna, hogy ez új ipar eredményét szemmel láthatnák, az illető iparosok pedig akként szerveznék a bevásárlást, hogy vidékenkint megbízottakat neveznének, kiknél a termelő biztosan beválthatná kukoriczája haját, s meghatároztatnék a mázsánkénti ár is, hogy a gazda tudhassa, mit kap termesztményéért. Igen természetes lévén, hogy bizonytalan árért, a gyárosok helyébe nem fogja hordani egy gazda sem a feldolgozandó anyagot. Jagócsi Péterffy József úr, a keszthelyi vinczellér-képezde igazgatója, a pinczegazdaság körében szerzendő tapasztalatok végett Bordeaux és Rajna vidékét akarván beutazni, gyámolitásért folyamodott a helytartótanácshoz, s ez most az egyesülettől kérvén véleményt , a választmány egy fölterjesztésben fog nyilatkozni, melyben nemcsak ajánlja Péterffy urat, sőt — mivel maga is elhatározta ezelőtt több évvel, hogy Entz urat, a budai szőlőiskola felügyelőjét, hasonló czélból ugyanazon vidékekre kiküldi, de azt pénzereje mindeddig nem engedé, — kijelenti, miszerint igen szívesen venné az egyesület, ha a nm. helytartótanács dr. Entz urnak is módot szolgáltathatna segélyezése által arra, hogy most, a borkezelés időszakában, tanulmányi útjára kelhetne. A Neszmély vidékén alakuló borászati egylet, és a Bácsbodrog megyei lovaregylet, alapszabályaikat átnézés végett beküldék az egyesületnek , több vidéki gazd. egyesületek pedig jegyzőkönyveiket küldék meg. Ezt megtehetné valamennyi.j Gróf Festetics Béla arra kérvén az egyesületet, hogy vegytrágya-gyárát tekintesse meg : e végre kiküldöttek : Havas József, Ürményi József, Benkő Dániel, Kovács Gyula, Peterdy Gábor, Entz Ferencz és Morócz István urak, jelentésüket a választmány bevárván, Gerenday György kézi vetőgépének megpróbálására, saját kérése folytán, szintén küldöttség neveztetett, mely Szendrey Ignácz elnöklete alatt Entz, Peterdy és Ordódy urakból áll. Az eredmény a közönséggel tudatva lesz. Zsembinszky Józsefnek a marhavész ellen javaslott praeservativuma felől véleményt adni Havas Ignácz és Zlamál Vilmos urak kérettek föl. A debreczeni kertészeti kiállításon az egyesület gr. Degenfeld J., Tisza K, Sülye G. és Csányi D. urak által fogja magát képviseltetni. Az elnökség jelenté, hogy az ausztráliai gabonamagvak a budai telken vettettek el, s hogy Shuttleworth és társa, angol gépészek, az egyesület palotai gazdasága felszereléséhez egy vetőgép ajándékozásával járultak. Elismerésre méltó tény az angoloktól, s követésre méltó példa a magyaroknak. —szk— A „Journal des Débats“ a magyar kérdésről. (fő) A „Journal des Débats“ második czikkében beváltja ígéretét, melyet néhány nappal ezelőtt tett, s közli ama tervet, mely szerint a „magyar mérsékelt párt fejei“, az Ausztria és Magyarország közötti viszályt ki akarják egyenlíteni. Transactioról van szó, melyben mindkét fél méltányos igényei ki lennének elégítve, — s ha megnézzük e transactio tartalmát, s ha a magyar nemzet kívánalma kifejezésének az utóbbi országgyűlés két feliratát vesszük , úgy rögtön feltűnik, hogy a transactioban Magyarországnak csak a lemondás szerepe jutott. Szent István birodalmának épségéről le kellene mondanunk, mert a kiegyenlítési terv ennek épségi visszaállítását kivihetetlennek tartja s az inauguralis diploma örök tanúbizonysága lenne e dicsőséges ország széthullásának. A birodalmi tanács nyolczvanhárom széke a magyar követek által e transactio szerint elfoglaltatik, s a kiegyenlítési terv mindössze is csak abban különböznék a német centralista párt kívánalmaitól, hogy a birodalmi tanácsban nem egyenes, hanem közvetett kényszerítés nyomán kellene a magyar követeknek helyet foglalni. Ily előzmények után szükségtelen említenünk, hogy nem hisszük, miszerint ama kiegyenlítési terv a magyar kormányköröktől származnék, melyek az országot s a közvéleményt jól ismerhetik. Nem hisszük, hogy méltányosnak és életrevalónak tarthasson valaki oly transactiót, melyben az egyik fél — némi formakérdéstől eltekintve — csak lemondásra lenne utalva. S még inkább kételkedünk ama remények valósulásában, melyeket a franczia lap táplál, s melyek szerint a reánk súlyosodó provisorium helyébe az országgyűlés megegyezésével oly végleges állapot lépne, melynek alapja az alább következő czikkben előadott kiegyezkedési terv lenne. Levelezőink által ígért körülményes tudósítások azon közeledési kísérletek felett, melyek Bécsben a mérsékelt magyar párt fejei és nehány kitűnő állású férfiú közt, kiknek a császári kormány határozataira nagy befolyásuk van, történnek, hozzánk megérkeztek. Mondottuk, hogy e kísérleteknek czélja megállapítani a kiegyenlítés alapjait, mely véget vetne azon küzdelemnek, melyet Magyarország negyven év óta Ausztria ellen folytat. Azt írják, hogy a kiegyezkedés kiinduló pontját Ferencz József ausztriai császár magyar királya, koronáztatása képezné. Ezen fejedelem 1848 deczembe 2-án lépett trónra. E napon nagybátyja I. Ferdinánd császár leköszönése és atyja Ferencz Károly főherczeg lemondása folytán az elsőnek utódja jön; ekkor csak tizennyolcz éves volt. Ferencz József császárnak 1849. junius 3-ka előtt meg kellett volna magát koronáztatni; erre volt előde kötelezettsége által utalva, ki 1830. sept. 28-án felkenetése pillanatában Magyarország alaptörvényei értelmében „utódjának lelkére ünnepélyes esküt tett le, hogy ez trónrajutása után hat hónap alatt, összehívja az országgyűlést, hogy beiktatása megtörténjék.“ Az 1848- ban kitört súlyos és szomorú események miatt, melyeknek utófájdalmait még most is érzi Magyarország, a koronázás mindeddig meg nem történhetett. Még elébb egy sirt kell kitölteni , mely csak egy nélkülözhetetlen előleges egyezmény folytán történhetik, melynek a két tartomány közti közeledés és kölcsönös érdekeik összetalálkozása remélhető következése lenne. Ezt a következő módon szeretnék végrehajtani. A király beiktatása és koronázása a törvény értelmében egybegyült országgyűlés jelenlétét tételezik fel, mert Magyarországban a király megkoronázása nemcsak vallásos szertartás, hanem nagyjelentőségű politikai tény. Az uj fejedelem akkor megerősíti azon