Magyarország, 1957. március-június (1. évfolyam, 1-17. szám)

1957-03-06 / 1. szám

* #• « ’• , ' ‚. 'V ?* ;c x in'** j\ T› r· ' r*7jATTv-y t ‚T ,‘ 1 iiiAu i inA Ki-iL'i.-Ui i V -1 -i ii .. AUCiiiVUM MAGYARORSZÁG POLITIKA 9 GAZDASÁGI TUDOMÁNY • IRODALOMMŰVÉSZET HARC A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁGÉRT Küzdeni a magyar nép jólétéért és kultúrájáért — ez a Magyarország célja és önként vállalt feladata. A szocializmus magyarországi felépítésének göröngyös az útja. A társadalmi haladásért vívott harc még sohasem követelt az anyagi termelés és a szellemi élet minden területére kiterjedő olyan céltudatos és egyetemes erőfeszítést, mint hazánk mai rendkívül bonyolult és nehéz helyzetében. Az ifjúság október 23-i tüntetéséhez munkáshatalom magyar és idegen ellenségei véres, pusztító ellenforradalmat időzítettek. Az ellenforradalom kirobbantása lehetetlen" né tette, hogy a párt és a dolgozó nép egészséges erői békés úton ve^ zessék ki az országot abból a válságos politikai és gazdasági hely^ zetből, amelybe a Rákosi—Gerö-^ féle vezetés vitte. . A vezetés hibáinak és bűneinél^ fokozatos jóvátétele részben már 1953-ban, de különösen az SZKII XX. kongresszusa után, Magyar országon is megindult. Dolgozó népünk, a párttagság egy része , különösen a hevesebb vérű, mindig lelkes ifjúság azonban tűreklvetlenül látta, hogy a hibávk javítása lassan, huzavonával tői____ mik. Nem kétséges, hogy ez a tirelmetlenség indokolt volt. De etetés tehetetlensége folytán ibák bírálata szinte teljesen kisúszott a párt irányító befolyásból. Ennek a következménye voltogy a szocializmus ellensége könnyen és tömegesen befurakodik a türelmetlen kritizálók közé !!S a párton belüli ellenzék jelszavai mögött megbújva, egyre inkább magukhoz ragadták a vezetést. Ilyen módon az október vég események szélesre tárták a kapukat az ellenforradalom előtt. Nem sok választott el attól, hogy a véres terrorral uralomra törő fasizmus hazánkat a nemzetközi imperializmus felvonulási területévé, a szocialista országok elleni támadás központjává és végeredményben második Koreává tegye. Csak a párt kipróbált harcosainak határozott és bátor fellépése, s a szovjet népnek a nemzetközi szolidaritás alapján nyújtott önfeláldozó segítsége mentette meg dolgozó népünk szocialista vívmányait. A közvetlen veszély elhárult, de nagy erőfeszítésekre van szükség, hogy a régi rossz vezetés, valamint az ellenforradalom okozta gazdasági nehézségeket legyőzzük és a talán még sokkal súlyosabb terhet, az ellenforradalom reánk nehezedő eszmei hagyatékát felszámoljuk. Az októberi napokban a múlt hibáinak elítélése és a kijavításukra irányuló helyes és jogos követelések teljesen összekeveredtek az ellenforradalmi célkitűzésekkel. Ez a legnagyobb zavart keltette a tömegek nagy részének gondolkodásában is. Fokozta ezt még az a körülmény, hogy a fegyveres ellenállás és a sztrájk fasiszta irányítói nem kis súlyt helyeztek a tömegek eszmei befolyásolására is, egyebek közt például a félrevezető röpiratok egész országot eláisztó tengerével. Ennek a meszsze ható, hamis, ellenséges eszik befolyásnak a következménye. Így igen sokan még ma sem tudik tisztán megítélni a szándékos idősítés nélkül is eléggé bonyolít októberi események politikai ilegét, különösen pedig azokét, melyek külső formája és tényles tartalma látszólag élesen elntmond egymásnak. így nem éri például azt, hogyan sodródhatt az ellenforradalomba számos lyan diák és munkás, aki nem élt ellenforradalmár és nem népi demokrácia megdöntésére törkedett. Sokan még ma is azt hink, hogy a múlt súlyos hibáinak pori kijavítása — mint például a mnkásigazgatás kezdeteinek a megteremtése, a bürokrácia erő-es leépítése, a begyűjtés megtüntetése és a parasztság egyéb ilyen sérelmeinek orvoslása, a írek és a normák rendezése esak más ehhez hasonló, valóban fentős vívmány megvalósítása október 23-ának és nem novemberének és az utána következő esményeknek köszönhető, s ezért bilamosak az ellenforradalmat is uradalomnak minősíteni. S az ■m világos mély vsyktak szántát», hogy a Nagy Imre—Losonczy-csoport tevékenysége hazánk függetlenségének és népünk szabadságának elárulása volt. Igen sok más kérdésben is meg óriási felvilágosító munkát kell végeznünk, hogy az ország lakosainak milliói teljesen megszabaduljanak az ellenforradalom eszmei örökségétől, amely helyes politikai állásfoglalásuk kialakulását is fékezi. Jól látja ezt a fegyveres harcban szétzúzott és a gazdasági szabotázs terén is megzavart, jórészt már illegalitásba kényszerült ellenforradalom is. A legmegvetendőbb eszközöktől sem riad viszsza, hogy akadályozza ezt az országos felvilágosító munkát, hogy népünk számára megnehezítse az igazság felismerését az októberi eseményekben. Igyekszik az iskolákba is behatolni, hogy a legkönnyebben megtéveszhető rétegen , a gyermekeken keresztül mérgezze az ország levegőjét. A Magyarország egyik fő feladatának tekinti, hogy az eszmei harc fegyvereivel segítse az ellenforradalom szellemi befolyásának a leküzdését, akárhol és akármilyen formában jelentkezzék is a politikai, í?zdaszí-v kjitunj-Rend, bizony, elporladt. De mink, akik élünk. Vagyunk bizalommal. Vagyunk új Táncsicsok S miként kend, remélünk. Kend új rendet akart: Mindenkit szeretni. Mi más rendre vágyunk: Vagy igaz világ lesz, Vagy nem lesz itt semmi. Kendet azért mégis Áldjuk mint egy szentet. Istenünk, az Eszme, Haló porában is Áldja-verje kendet. ■tend volt, Táncsics Mihály, mi kora lelkünk, Attila ugarján, Táblabírók földjén, Szenvedő szerelmünk, rendet ostorozták, tutya se becsülte. Mert rend senki se volt, mindenkiért hevült, araszt-anya szülte. Rendnek sok fájdalmát - ívesen fájlaljuk, e fájó országbani mdnek ős szerepét - ívesen vállaljuk. Kis élet egyes területein. Türelmesen meg akarunk vizsgálni minden jószándékú ellenvéleményt; nyíltan és őszintén akarunk beszélni saját hibáinkról, de kíméletlenül fogjuk leleplezni az ellenforradalom bárminő nyílt, vagy burkolt mesterkedését. Ezt tekinti alapvető feladatának a forradalmi munkásmozgalom kipróbált harcosainak Táncsics Mihály Köre is, mely a Magyarország szellemi bázisa. Harcolunk ezeken kívül a hazánkra váró többi fontos és nehéz feladat megvalósításáért is. Szolgálni akarjuk a magyar népgazdaság átszervezését hazánk nemzeti és természeti adottságainak megfelelően, és küzdünk azért, hogy gazdasági politikánk elsősorban népünk jólétének és kulturális emelkedésének eszköze legyen. Erősíteni kívánjuk a proletárdiktatúrát a kizsákmányoló osztályok ellenséges maradványaival szemben, valamint a szocialista demokráciát is a dolgozó nép számára. Küzdeni kívánunk azért, hogy az ország ügyeit hozzáértéssel és szakszerűen intézzék és biztosítsák a tehetségek szabad érvényesülését. Részt akarunk venni ifjúságunknak a haza és nép önzetlen szolgálatára, emberiességre, erkölcsös életre való nevelésében, a múlt különösen sok mulasztását kell e tekintetben helyrehoznunk. Ápolniés erősíteni kívánjuk a dolgozó osztályok nemzetközi szolidaritását, a szocializmust építő országok baráti együttműködését és az emberiség általános érdekeit szolgáló kapcsolatokat a világ békeszerető és haladó embereivel. Ugyanekkor arra is törekszünk, hogy lehetetlenné tegyük a múlt minden hibás, vagy bűnös vezetési módszerének , a dogmatizmusnak, a személyi kultusznak, a szavak és a tettek közötti ellentmondásnak is a felélesztését, akárhonnan, akárki részéről is tennének erre kísérletet. De ide tartozik eredményeink megbecsülése is. Bíráljunk! De ne engedjük túlozni a hibákat, nem pedig tagadni a múlt és a jelen eredményeit, népünk, szocialista vívmányait! A hazánkra és népünkre váró nagy feladatok csak úgy valósíthatók meg, ha a párt vezetésével minden igaz hazafi részt vesz nemcsak a végrehajtásban, hanem a helyes politika kialakításában is. ADY ANDRE : EMLÉKEZÉS TÁNCSICS MIHÁLYRA I. ÉVFOLYAM, 1. SZABÉ 1957. MÁRCIUS 6. Ára: 1,50 forint A TARTALOMBÓL Fogarasi Béla: Szocializmus, proletárdiktatúra, értelmiség Bölöni György: Az irodalom kérdései Rideg Sándor: Kiígyfakadás a Szarka utcában Dobozy Imre : Fellegek, oszoljatok Hajdú Ferenc: Az ellenforradalmi erők bukása Tatabányán A Táncsics-kör vitája a munkástanácsokról Versek, riportok, tudósítások A TÁNCSICS MIHÁLY KÖR — a munkásmozgalom régi harcosainak szabad, konstruktív vitafóruma — két népes vita délelőtt és a szakcsoportokban rendezett számos zártkörű vita után, lapunk megjelenésével kilép a nagy nyilvánosság, az ország közvéleménye elé. A munkásmozgalom régi harcosainak , az egykori illegalitás közkatonáinak, a spanyolországi polgárháború volt magyar önkénteseinek, a második világháború magyar partizánjainak és ellenállóinak többsége régen rádöbbent a Rákosi-Gerőféle vezetés hibáira és torzításaira és kemény harcot vívott a párt- és országvezetés marxilleniai tisztaságáért. E régi harcosokban már egy esztendővel ezelőtt megérett a terv, hogy a párt és a kormány megsegítésére pártszerű vitafórumot hoz létre, s ennek keretében összesíti és közkinccsé teszi a munkásmozgalmi harcokban, a pártépítésben, a gazdasági és politikai munkában szerzett sok évtizedes tapasztalatait. A tragikus októberi és novemberi események után, az MSZMP vezetősége lehetővé tette, hogy a Táncsics Mihály Kör a múlt év végén megalakuljon. Lapunk más helyén részletesen beszámolunk a kör eddigi munkájáról és eredményeiről, itt csak az a feladatunk, hogy eloszlassunk két máris felbukkant félreértést. Az egyik félreértés, amely a közvélemény egy részében elterjedt, sokan hiszik, hogy a Táncsics-kör a Petőfi-kör ..jogutódja”. A Táncsicskör azonban, a Petőfi-körrel ellentétben nem „az utcára viszi a bírálatot”, nem tömeggyűléseken tárgyalja a magyar élet időszerű elvi és gyakorlati kérdéseit és az előforduló hibákat, hanem zárt körben, a legjobb szakemberek, a szocializmus magyarországi felépítése híveinek bevonásával. A Táncsics-kör, a Petőfi-körrel ellentétben nem a hibák üres, imamalomszerű kiteregetésével foglalkozik, hanem feltárja a hibákat, ha kell bírálattal segít a pártnak és a kormánynak, de a viták során megoldást keres az égető és életünket alakító kérdésekre. A Táncsics-kör tehát nem az indulatokra, és a vak ösztönökre, hanem a higgadt emberi értelemre, a kommunisták felelősségérzetére épít. A másik félreértés, amely — jólismert körök aknamunkája nyomán — máris tért hódított a közvélemény egy részében, hogy a Táncsics-kör — szektások gyülekezete. Ez sem igaz. A kör tagjai a vitákon szabadon mondják el véleményüket és szabadon bírálnak, ha kell. Valamennyien marxisták,leninisták. Éppen ez a biztosítéka annak, hogy a vitákban minden dogmatizmustól és minden elhajlástól és torzítástól mentes eredményekre és megoldásokra, elvi egységre jussanak. Reméljük, hogy a Táncsics Mihály Körben tömörült régi és új munkásmozgalmi harcosok és a szocializmus magyarországi felépítésének más következetes hívei munkájukkal hatékonyan elősegítik majd a tisztább, szebb és derűsebb magyar élet kibontakozását. Ehhez a munkához kérjük olvasóinktámogatását, javaslatait és elemző, alapos bírálatait.