Magyarország, 1997. március-július (1. évfolyam, 1-16. szám)
1997-04-10 / 5. szám
Kérjük olvasóinkat, ötleteikkel, javaslataikkal színesítsék e rovatunkat! Írják meg, milyen az a tér, ahol laknak, és milyennek szeretnék látni! Küldjenek fényképet, esetleg archív felvételt a jobb időket látott terekről, parkokról! Hódítsuk vissza együtt tereinket! HÓDÍTSUK VISSZA TEREINKET! Az eleganciát, az ápoltságot, a jó gazda figyelő tekintetét kérem a Vízivárosért is felelős vezetőktől. Ha az Erzsébet-apácák kitekintenek kolostoruk ablakán - nemcsak bámészkodás ez, mintha vágyódás is csillogna a szemükben -, vagy ha Nepauer Máté, az Anna-templom építője művéből a térre nézne, ne azt lássa, amit ma: kopottságot, koszt, elhanyagoltságot. Padokat, melyeken két-három percnél tovább ülni nem lehet, inkvizíciós viták megjelenése nélkül (mintha még mindig csengenének az őrvezető szavai: ne ücsörögjenek, csoportosuljanak azok a huligánok). Szóval ne az legyen a Batthyány-Bomba tér, ami ma: a Vár providenciája. Lám történt már valami: a város szégyene, az iszonyú zsibvásár már megszűnt, de ezzel mindössze helyreállt a húsz évvel ezelőtti állapot. De hol vannak már az akkori „rettentő” alakok, bőrnadrágban kedden este P. Mobilra gyülekezve? Vadságuk ma szelídség, dühük jámborság, faragatlanságuk gyengédség. A szobor a tér közepén állítson emléket Batthyány Lajosnak, az első magyar miniszterelnöknek. Nem árt, ha a parlament ablakából kitekintő honatyák emlékeznek rá: ki hivatalba lépni, az lemondani s halni is kész volt a hazáért. Fortunátus Károly 31 RECONQUISTA