Magyarország, 1997. július-december (1. évfolyam, 17-43. szám)
1997-09-04 / 26. szám
Köztársaság tér Hódítsuk vissza tereinket! Letelt a „néhány esztendő”. A magyar dolgozó nép szabadságáért elesett hősök emlékére álljon itt a köztársaság emlékműve. Hogy milyen legyen, nem tudom, hisz régi és mély meggyőződésem, hogy itt e földön valóban minden csak rosszabbul lesz, mint ma van. S ma sincs jól. Miért nem gondolom az ellenkezőjét? Hogy ennél biztosan jobb lesz, hisz mármár olyan mélyre süllyedtünk, hogy tanén csak felfelé visz az út? Hogy jön, közeleg a kétezredik év, s az új évezred első napja nemcsak egy éppoly ócska másnapos téli reggellel kezdődik, mint ezer éve mindegyik. Mert nem tudom, mikor teszek az Isten kedvére. Ha lemondóan tűröm az elpusztulást, vagy ha küzdök a földi lét meghosszabbításáért? Senki nem tud tanácsot adni, csak méreggel teli, úgy vérem, teszem, idegeim követelik a választ. A baj az, hogy letelt az a néhány esztendő, amit én akartam kizsarolni az élettől, tűrhetőnek tűrhető volt, de aludni nem tudtam, s ha írtam is, volt-e, aki olvasta. Letelt a „néhány esztendő”. Hódítsuk vissza tereinket. Itt a Köztársaság tér. Állítsunk emlékművet. Vagy ez már az emlékmű? A mi köztársaságunk szégyenteljes emlékműve? Fortunátus Károly Lajos HUNOVUISTA 31