Magyarország, 1997. július-december (1. évfolyam, 17-43. szám)

1997-09-04 / 26. szám

Köztársaság tér Hódítsuk vissza tereinket! Letelt a „néhány esztendő”. A magyar dolgozó nép szabadságáért elesett hősök­ emlékére álljon itt a köztár­saság emlékműve. Hogy milyen legyen, nem tudom, hisz régi és mély meggyőződé­sem, hogy itt e földön valóban minden csak rosszabbul lesz, mint ma van. S ma sincs jól. Miért nem gondolom az ellenkezőjét? Hogy ennél biztosan jobb lesz, hisz már­­már olyan mélyre süllyedtünk, hogy tanén csak felfelé visz az út? Hogy jön, közeleg a kétezredik év, s az új évezred első napja nemcsak egy éppoly ócska másnapos téli reggellel kezdődik, mint ezer éve mind­egyik. Mert nem tudom, mikor teszek az Isten kedvére. Ha lemondóan tűröm az elpusz­tulást, vagy ha küzdök a földi lét meg­hosszabbításáért? Senki nem tud tanácsot adni, csak méreggel teli, úgy vérem, tes­zem, idegeim követelik a választ. A baj az, hogy letelt az a néhány esztendő, amit én akartam kizsarolni az élettől, tűrhetőnek tűrhető volt, de aludni nem tudtam, s ha írtam is, volt-e, aki olvasta. Letelt a „né­hány esztendő”. Hódítsuk vissza tereinket. Itt a Köztár­saság tér. Állítsunk emlékművet. Vagy ez már az emlékmű? A mi köztársaságunk szégyenteljes emlékműve? Fortunátus Károly Lajos HUNOVUISTA 31

Next