Magyarország és a Nagyvilág, 1866 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1866-01-14 / 2. szám
2. számú ország e két veszélytől nem félhet, valamint Ausztria sem a feldarabolástól, mig Francziaország hatalmas és barátja Ausztriának. De Ausztria hatalmának megújítására Magyarország kibékítése elkerülhetlenül szükséges, s tökéletes francziaosztrák szövetség lehetetlen, míg az olasz kérdés meg nincs oldva.“ Csehország. Hogy mily érzület uralkodik a cseh lakosság közvéleményében, — természetesen nem a német, hanem a cseh nemzetet értve, — mutatja azon ő Felséghez intézett hálafelirat, melyett a szeptemberi manifestum alkalmából a pilseni kerület intézett, s melyben Magyarországról következő meleg szavakban emlékszik meg: „ A Fölséged atyai gondjaiba vetett szives bizalom Csehország népét is azon reménnyel tölté el, hogy Fölséged nemsokára ezen házba is eljő, s felkelté benne a vágyát, hogy szintén halhassa a császár ajakáról azon magasztos szavakat: „ Bizalommal jöttem, s még nagyobb bizalommal térek vissza. “ „ A cseh nép vetélkedni fog a Fölséged iránti hűségben minden más népekkel, azért époly forrón kéri, mint a magyar nép, legkegyelmesebb királyát, méltóztassék magas elődjei példájára ezen véghetetlen hűséget a legszentebb cselekménnyel megpecsételni, midőn felkent fejére Sz. Venczel dicsősége koronáját teszi, s az ország képviselőit magához hívja, kik megemlékezve a magas és gondolatdús szavakról: „Szabad a tér“ — Fölséged előtt hű tolmácsai lennének a cseh nép vágyának és kívánalmaink. “ Velenczei királyság. Az előre jelzett kormányintézkedések bekövetkeztek és elég terjedelmes amnestia is adatott. A „Wiener Zeitung“ hivatalos részében következő közlemény jelent meg: cs. k. ap. Felsége következő legfelső kéziratot méltóztatott bocsátani az államminiszterhez : Kedves Belkredi gróf! Lombard-velenczei királyságom lakosságának megnyugtatására rendelem, a mint következik: 1. A lomb.-velenczei királyság azon hajdani lakosainak, kik mint jogtalan kivándorlók elítéltettek, az 1852. márcz. 24-ik pátensben foglalt s a jogtalan kivándorlást sújtó következmények elengedtetnek, és a zár alatt levő javak tulajdonosainak, illetőleg törvényes képviselőiknek vagy kellőleg kimutatott teljhatalmazottjaiknak haladéktalan kiszolgáltatandók. Ezen egyének azonban az osztrák állampolgárságból kirekesztve maradnak s minden polgári és politikai tekintetben ezentúl idegeneknek tekintendők. 2. A lomb. velenczei királyság lakosai ellen jogtalan kivándorlás miatt kezdett összes perek a törvényszékeken azonnal megszüntetendők. 3. Lomb, velenczei királysági helytartóm ezen ország kivándorlóinak az osztrák állam kötelékből való elbocsáttatásukat a fent, patens 7. §-ában felsorolt akadályok létezése mellett is meg fogja engedni, ha a mai naptól számított egy év lefolyása ezért folyamodnak és az idézett patens 3. §-ában foglalt egyéb követelményeknek megfelelnek. 4. A helytartó fel van hatalmazva, a lomb, velenczei jogtalan távollevők vagy kivándorlottaknak, a katonai szökevények kivitelével, a büntetlen visszatérhetés s illetőleg az osztrák állampolgársog újra elnyeréséérti kérelmeiket megadni, ha azok a mai naptól egy év alatt benyújtatnak. Azon esetben, ha a helytartónak, biztonsági tekintetből, aggodalma volna ezen kérelmek megadása ellen, azok az államminisztériumhoz terjesztendők, a külügyi rendőri miniszterrel egyetértő eldöntés végett, a vélemények eltérése esetén pedig Én hozzám. Tegye ön közzé haladéktalanul e kézirat tartalmát. Bécs, 1866. jan. 1. Ferencz József s. k. Spanyolország. Az a mit más régóta várnak és jósolgatnak, elvégre bekövetkezett. A fölkelés kitört és pedig most Prim tábornok élén, s ez alkalommal talán nemcsak a minisztérium, hanem Izabella trónja is ingadozik. Mily terjedelmet vett e fölkelés, még nem lehet meghatározni, miután csak rövid távirati tudósításaink vannak róla. Csak annyit tudunk, hogy a katonaság támadt fel, az aranjuezi és ocanai laktanyákban. E két város közel van egymáshoz, s a leghívebb csapatok képezik helyőrségét. Az első távsürgönyben az állt, hogy a felkelők megtámadtatva rendetlenül vonultak vissza, s Madridban és környékén nyugalom van. Január 4-kétől jelentik: a felkelők tökéletes visszavonulásban vannak. Zabalabink egy órai távolban űzi őket, de ezek átmentek a folyón s a fuentiduenasi hidat lerontották maguk mögött, hogy az üldözőket feltartóztassák. Jelszavuk: „Éljen Espartero és Prim!“ Madrid nyugodt. Jan. 6-án távirják : „Primtrik 600 fölkelő élén van és Taracon ellen indult. Az avillai 300 főnyi helyőrség Széchenyi évástétele a kormányi önkény ellen az akadémia érdekében.*) Ezen Magyarország anyagi érdekein ütött, ki tudná megmondani hányadik sebet nem sokára egy más — a nemzet szellemi érdekeire mért csapás volt követendő. A Bachkormány, félrevezetve a Magyarországban volt oktalan, de a magyargyűlöletben valóban leleményes képviselői által, a magyar akadémia alapszabályainak módosítását követelte, és abba különösen azon változást óhajtá tétetni, hogy elhagyassák azoknak a-dik pontjából „az akadémia czélja a magyar nyelv művelése. “ Mi mély terv lappangott a bureaukraták ezen sic volo sic jubeoja mögött? mindegy. Az akadémiának pénzzel nagylelkű alapítói, annak tagjai, minden hazafi fölzúdultak, — mindnyájoknál inkább Széchenyi, ki hatvanezer forintnyi alapítványával tulajdonkép létre-jöttének alapkövét tette le. Széchenyi egy a hazafi fájdalomtól, s boszuságtól áthatott levelet intézett az akadémiához, melyet az 1858-ks közgyűlésén nyilvánosan fölolvastatni akart. Azonban az akadémia elnöke tapintatosabbnak látta a levelet nem közölni, — minthogy az alatt valaminémű compromissium a kormánynyal amúgy is létrejött; — amint nem is vala belátható, mi haszon várható egy erőszakos kormánynak oly — habár teljesen indokolt — boszantásától, mint Széchenyi levelében rejlett. E nevezetes, s csak Lipcsében német fordításban megjelent, de eredetijében eddig nyilvánosságra nem jutott levél itt következik . A magyar tudós társaság igazgató tanácsához szives felolvastatás végett a legközelebbi ülésben vitézi gróf Széchenyi István. Tekintetes magyar tudós Társaság! A legczifrább szavaknak sincs hitele ott, hol tények bizonyítnak ellenkezőt. Hogy kormányunk mostani rendszere a magyar nemzetiség igényeivel és érdekeivel szemközt áll, azt a legvakabb is észreveheti. Nemzetiségünk nekünk magyaroknak pedig becsesb, mint a föld bármily kincse, sőt életünk. A magyar romok közt a nemzetnek eléggé nem bámulható életerején kívül, szeplőtlen már majdnem csupán az Akadémia mutat arra, miszerint nemzetünk még kioltva nincs. S most még ezen utolsó igazán magyar intézet is ki legyen sarkából forgatva! ? Fájdalom igen! Mert hiszen az akadémiai alapszabályok minap leérkezett megváltoztatása, legalább saját lelki szemeim előtt nem egyéb és nem kevesebb, mint oly döfés, mely könnyen halálra vezet. Kimagyarázhatlan lelki kínoktól gyötörve, egészen elvérzett szívvel, félig temetve, ily aggasztó körülmények közt, kérdem, váljon a magyar akadémia tekintetében én mit műveljek, mit tegyek, — én, ki dicső elődeink útmutatását hű kegyelettel felfogván, szerencsés voltam 1825-ben újra és sikerrel megpendíteni honi nyelvünk magasbra állítását;... sikerrel mondom, és jobb sikerrel mint ők, mert a mély felfogás ugyan sajátuk, de nekem elégséges pénzvagyon is jutott osztályrészül, ... mely nélkül, fájdalom, a legmagasztosb is oly gyakran parlagon hever! Hallgassak-e, midőn tapasztalni vagyok kénytelen, hogy azon nemes csira eltiportatik, mely tényezőként szinte arra vala szolgálandó, miszerint a magyar — kinek életrevalóságát, tavaszi korát, halálos kinjai után és jelen veszedelmei közt még ma is ezer jelenet bizonyitja — sajátszerüleg minden hátramaradásiból kibontakozva, az emberiség díszére, az osztrák közbirodalom legbiztosb talpkövét s a fejedelmi szék rendithetlen sarkalatét képezze, alkossa ? — Kérdem, még fel se jajduljak, mikor látni vagyok kénytelen, én, — kinek baja nem a homályos, de az igen is tiszta, és minden ámítás nélküli látás, — — hogy dicső fejedelmi családunk, mint valami bal igézet által félrevezetve, népeinek épen legéletrevalóbbját, mely fiatalságánál és kettétörhetlen zománczánál fogva legdicsőbb kifejlésre képes, nemcsak kellő figyelemre nem méltatja, sőt azt sajátságaiból kivetkezni, elzsibbasztatni engedi ... és ekkér úgyszólván saját maga alatt vágja el a fát! A tekintetes Akadémiára bízni az ügy eldöntését — a mennyiben alapító állásomnál fogva ahoz nekem is van szólásom — noha legnagyobb tisztelettel viseltetem mind testületileg, mint egyénileg iránta — nem kívánom, nem akarom, nem fogom; mert mig fejem vállaim közt áll, velem el nem olvadt, és szemem világát a halál köde nem oltja ki, — mindaddig arról, mihez jogom van, minden tanácsot szívesen és köszönettel fogadván — utoljára is bizony csak saját magam fogok határozni. S ugyanis: k én úgy vagyok meggyőződve, hogy FeleségUrunk, a fény körül sugárzott Ferencz József Császár , előbb-utóbb, de elvégre bizonyosan át fogja látni, hogy a czélbavett amalgamizatiója és németesítése a közbirodalmi népeknek nem egyéb, mint a mostani államférfiak észficzamlott theoriája és keserű önmystifikatio; hogy számos, tán legtöbb népet... ha egyszer zivatarra kelnek az idők, mi alkalmasint nem igen fog késni, kifelé gravitálnak, míg a magyarnak nincs a világon rokona, nincs más hazája, mint a négy folyam közti, és a három hegy alatt alkotmányos paradicsom, hogy ehhez képest a magyar. Jólétét, szerencséjét, boldogságát egyedül dynastiális és törvényes királyának védpajzsa alatt remélheti, és hogy ennélfogva a felséges Császár nemcsak nem fogja tűrni, ha majd egyszer a legközelebbbi sikeretlen kisérletek az állam részéről, melyek az összes közbirodalmat a legproblematicusabb helyzetbe sülyesztik,kellőleg felvilágosítandják lelkét, és untatni közlendik legmagasabb kedélyét... nem csak nem fogja tűrni, mondom — ha majd ezen idő beáll — miről én sehogy sem tudok kételkedni, — hogy azon nemzetet gyengítsék, gyilkolják, olvaszszák... melylyel lovagi Fejedelem, kit szeret, „madarat fogathat, “és mely Érte, ha kifejlésének, becsületének, dicsőségének nem engedi útját állani, sőt ily kincseknek hű pártolója, — utolsó csepp vérét kiontani mindig kész volt, — és mai nap is minden pillanatban kész volna és kész lesz. Én azt szeretem hinni, fiatal Fejedelmik ... ha látni és hallani akar, és egyedül saját velejének tanácsát követendi, és egyedül,szive sugalása után indul — bizony mondom, Magyarország tekintetében, még Corvin dicső korát is homályba állitandja, így látván a jövendőt — és bízván a mennyei végzésben, mely nemzeteket valamint Fejedelmeket is hibáikért büntet ugyan, de valamint lelkes népeket meggyilkolni nem enged, úgy tiszta erényü Uralkodókat is elvégre bizonyosan legvilágosb malasztjával megáld: Én, mi személyemet és alapítói jogomat illeti , a megváltoztatott alapszabályokat, melyekkel kezdettől végig nem tudok megbarátkozni, ha nincs menekülés, s azokat parancsként el kell fogadni, vérző szívvel de lecsépelhetlen kedélylyel, minden legkisebb megjegyzés nélkül — elfogadom. Egyszersmind azonban ünnepélyes óvást teszek, hogy a „Justum ac tenacem propositu virum“ dicső elve szerint, én a haza oltárára tett áldozatomnak kamatjait mindaddig fizetni nem fogom, ha tapasztalni volnék kénytelen, hogy adományom de facto — mert hiszen szép szavakra és ígéretekre én bizony nem adok semmit is,— más vágásba szorittatnék, mint az, mely a magyar akadémia eredeti czéljával megegyez, és mely Nemzet és Fejedelem közti törvény által megerősíttetvén, fel is szenteltetett; mely szándékom szerint, tudom, örököseim is híven eljárandnak, mikor aztán, — ha ezen szomorú eset bizodalom és minden jó remény daczára tán mégis bekövetkeznék — én, valamint örököseim, az alapitó levél értelmében, — járulékunkat a megmérgezett Akadémiától elvonván, valami más hazai czélra forditandjuk, mely czélt azonban saját magunk tüzendjük ki, e foglalatosságtól mindenki mást határozottan felmentvén. És e tekintetben csak anyagi erőnek fogunk engedni. Felső-Döbling, Nro 163. nov. 6. 1858. A tekintetes igazgatóság. hu Szolgája Gróf Széchenyi István. *) Mutatványul Kecskeméthy Aurél „G. Széchenyi István utolsó évei és halála* czimű most megjelent jeles művéből. MAGYARORSZÁG ÉS A NAGY VILÁG szintén fellázadt. Madrid nyugodt. Az ostromállapot kihirdettetett. Madridban sok elfogatás történt.“ O’ Donnel közelebb úgy nyilatkozott, hogy képes bármely felkelést minden órában elnyomni. Ellenei azonban, kik a királyné körül a camarillát képezik, azt vélik, hogy O’ Donnel maga is csak úgy a királyné megbuktatásán dolgozik, mint Prim. Az udvar nem jó szemmel látta közelebb a portugall felségek látogatását sem, kiknek nemcsak szabadelvűségével nem rokonszenvezhet, de kiktől trónját félti, miután nagy párt van Spanyolországban, mely a Portugalliávali egyesülést óhajtja. Az örömzaj, melylyel Madrid utczáin a portugál királyi párt üdvözölte a nép, némileg arra látszik mutatni, mintha az ibériai uniónak itt is jelentékeny pártja volna. Madrid. Jan. 7, estve. A felkelők lehangoltak, mert sehol sem találnak részvétre. — Prim Villarubia de los orosban van. Duero elfoglalta Daimielt, hogy Primmet Zabalasból kiszorítsa. — A tartományok és Madrid nyugodtak. 19