Magyarország és a Nagyvilág, 1866 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1866-06-17 / 24. szám

24 sz. Végre még a következő valódi préselt Havanna-szivarok is adat­nak el, mig a mostani készlet ki nem fogy: száza­dbja 1 Regalia Media 18 25 — 14 1 Londres 10 50 — 11 3 Millar Communes 8 50 — 6 A havannai szivarok árát az ezüst agip alkalmából fölebb­ rug­­tatták. Irodalom és művészet* *** Előfizetési fölhivás „Aurora“ czimű 1867- dik évre szóló albumnaptárra. Vannak nevek, melyeket csak le kell irni vagy kiejteni, hogy közfigyelmet ébreszszenek. Vagy azért mivel a nemzeti életben korszakot, forduló­pontot vagy más nagyszerű mozzanatot jelölnek, s annak közvetlen vagy közvetett előidézői voltak ; vagy azért, mivel a körülmények sze­rencsés találkozása, a sors szeszélye vagy akármi más a történet lapjain s a nemzeti köztudalomban örök fenmaradást készített és biztosított számukra. Az „Aurora“, e szerencsés nevek egyike, mindkét osztályozás előnyeivel bír. Ki e századbeli irodalomtör­ténetünket bárcsak felületesen vizsgálta, lehetetlen, hogy ne tudja, mily szerepet vitt az a maga idején. Oly zászló volt az, mely alatt egy egész sereg hadvezéri elmével megáldott harcros küzdött a haza, a nemzetiség és közművelődésünk érdekében, s ha Kisfaludy Károlyt az alapítás dicsősége, a kezdeményezés ér­deme illeti, korának és a rákövetkezett éveknek alig van kiváló írója, kinek nevét e zsebbkönyvben föl nem lelnék, s ki közre­működése és dolgozatai által a vállalat évről-évre gyarapodott jó hitét megőrizni s tovább fonni ne igyekezett volna. A szerény zseb­könyv nagggyá lett czimén igy egy egész írói kör osztozik, s a legjelentékenyebb tényezők egyikét ignorálná, ki ez idők tör­ténetét írva, az „Aurora“ hatását irodalmunk és közművelődé­sünk előbbvitelében számba nem venné, mellőzné. Tudtuk, érez­zük tehát, mi merész lépést teszünk, s mi súlyos felelősség nehe­zedik vállainkra, ha e czímet föltámasztjuk S az irodalomtörté­net lapjairól újólag egy zsebkönyv homlokára írjuk. A viszonyok mentsenek ki, ha a mesteri mintát, a fényes elődöt el nem értük ; a kezdet nehézségei védjenek, ha tán a jelen körülmények közt lehetséges legjobbat nem adjuk. Az idő ki fogja semmisitni e hiányokat s ha isten és a magyar hölgyek részvéte támogat, az Aurora néhány év múlva ismét legjobb íróink kedves találkozási helye lészen. Ha nem is erőnk, de czélunk ugyanaz, melyet Kis­­faludynak a szerkesztésben méltó utóda Bajza József e szavak­ban fejezett ki: „Az Aurora­ a magyar költői elméknek évenként termett legbecsesb virágait foglalja magában s képei nemcsak képek, hanem művészi becsű és nemzeti tárgyú képek is legyenek egyszersmind.“ Külföldön tömérdek ily album jelenik meg s a kis­lány egész könyvtárt szerez belőlök, mig felnő, miután múló becsű divatczikkek s törékeny, haszontalan, hiúság-élesztő cse­csebecsék helyett szorgalma jutalmául, név- és születésnapján vagy gratulatio fejében ilyekkel lepi meg őt mivelt lelkű s lelkét mivelni igyekvő anyja ... Szégyen volna hát, ha ná­lunk egyetlen ily vállalat sem tudna gyökeret verni. A szerkesz­tésre a lehető legnagyobb gondot fordítok. Adni fogunk saját többrendbeli dolgozatainkon kívül beszélyeket: Abonyi Lajos Balázs Sándor, Frankenburg Adolf, Gyulay Pál, Kazár Emil, Lauka Gusztáv, P. Szathmáry Károly, Tóvölgyi, Ujváry Lajos, Vas Gereben, Vértesy Arnold közkedvességü tollaiból; költemé­nyeket : Atala, Bajza Jenő, Benedek Aladár, Csepeli Sándor, Dalmady Győző, Flóra, Hiador, Izidora (gr. Bethlen Miklósné), Jánossy Gusztáv, Komócsy József, Kriza J., Lauka Gusztáv, Lo­­sonczy László, Margit, Medgyes Lajos, Mezey Albert, Németh János, báró Pongrácz Emil, Rajka Teréz, Szász, Béla, Szász Gerő Szász Károly, Szendrey Julia, Tolnay Lajos, Tompa Mihály, Torkos László, Tóth Kálmán, Udvardy Géza, Vecsey Sándor, Zi­­lahy Károly s más majd mind fényes múltú, vagy jövőjű tehet­ségektől. Utiképeket Szathmáry Károly és Zilahy Károlytól; életrajzokat s végül tartalmas, hasznos vegyes czikkeket Ábrányi Kornél, Berczik Árpád, Deák Farkas, Mátray Ernő, Szana Tamás Zilahy Sándor és másoktól. Amellett szomorú, de elpalástolhat­­lan tény lévén, hogy a gazdag Magyarország elszegényedett s még a módosabb házaknál is ugyancsak be kell osztani a pénzt, hogy jusson is, maradjon is, a zsebkönyvet kimentő naptárrész­­szel láttuk el, s igy nemcsak kellemes olvasmányt kapnak höl­gyeink, de naptárt venniök is fölöslegessé válik. A szükséges igy párosuland­ó hasznossal, s hogy a gyönyör se maradjon el s al­bumnaptárunk bármi szalon-asztal dísze, bármi alkalmi ajándé­kul alkalmas legyen, arról derék kiadónk fog gondoskodni, ki­nek e nembeli érdemeit minden egyes kiadványa ékesszólólag hirdeti. Azt hisszük , fölösleges ezek után a magyar közönséget hosszasban kérnünk, hogy jó igyekezetünket támogassa, ügyün­ket felkarolja. A legnagyobb szépirodalmi lap is negyedév alatt alig képes annyit hozni, a­mennyit albumunk tartalmaz s miután e zsebkönyvet még pompás aczélmetszet is ékstendi, már ez egy szempont is elég, előfizetési ára csak 1 frt. Miután pedig a könyv tetemes része már sajtó alatt van s igy augusztus elején okvet­len megjelenik : az előfizetési dijt julius hó végéig Heckenast Gusztáv úrhoz (egyetemutera 4. sz.) mindenesetre beküldeni kérjük. Gyűjtőknek 10 példány után egy tiszteletpéldánnyal kedveskedünk s ez esetben a példányokat is bérmentve küldjük. Pest, júniush­ó 10-dikén 1866. Áldor Imre és Zilahy Imre az „Aurora“ szerkesztői. *** Megjelent és beküldetett: „Ború után derű“, csárdások, szerző Fáji Fáy Pál, ára ? Hat zongoradarab, négy részre, Jaigler Géza zenedei tanártól, ára az I. II. III. füzetnek csak 1 írt. Ez utóbbit derék ifjú műkereskedőnk Kugler László adta ki. Mindkét zenemű oly díszesen van kiállítva, hogy a leg­szebb zongorának is ékességül szolgálhatnak. *** Irodalmi hírek Párisból. Lamartine em­lékiratait sajtó alá rendezi. Ez önéletírás 11 kötetből álland, első kötete még ez év folytában fog megjelenni. — Hugo Viktor tíz kötetes új történelmi regényt irt. Czime : Quatre-vingt-treize. Dijjal félmillió francot követel és még sincs, ki e roppant összeget méltánytalan követelésnek tekintené, mert tudva van, hogy utósó műveinek kiadói 1,800,000 frankot nyertek. *** A „Divat“ legközelebb L e n d v­а у Mártonná, a bájos ifjú művésznő, s G­у u г к у Ábrahámné szül. b. Orczy Sarolta sikerült arczképeit közli. Orczy Sarolta legkitűnőbb dem­nőink egyike, kinek művészi talentumát a főváros, több jótékony előadás alkalmával lelkesedetten megtapsolta. A „Divat“ jövő MAGYARORSZÁG ÉS A NAGY VILÁG. évnegyedtől, díszes borítékkal fog megjelenni s ár­a egész évre mégis csak 4 frt marad. Műlapja is figyelmet érdemel. Tárgya : „Petőfi búcsúja a szülei háztól.“ Jeles ifjú festészünk Jankó ké­szíti a „Kis fák áll a nagy Duna mentében“ kezdetű költemény alapján. A kép compositioja rendkívül gyöngéd és szép. Az ifjú merengő arczczal távozik a háztól, melynek kapujában övéi jel­­lemzetes állásban és könyező arczczal néznek utána. A nap épen akkor két s sugaraival önti el a tájat, a Duna bűvös tükrét és a­­ költőt. Közel ehhez egy pacsirta emelkedik dalolva ég felé, mintegy jelképezve az ifjú jövőjét. Hatásos szép gondolat, a köl­tőhöz és festészh­ez méltó. **„ Megjelent új könyv. Beküldött hozzánk : „Az úttörők“ regényes korrajz a magyar prot. egyház történetéből Zombori Gedőtől. Sárospatak, kiadja Förster Rezső. E két köte­tes mű Tisza Kálmánná gr. Degdenfeld Шопа grófnőnek van ajálva. *** Külföldi lapok nagy hűhót ütnek Muratori találmányával, mely bizonyos szövetnemü pánczélból áll, s mely­­lyel Olaszországban sikerrel tettek kísérletet. A kard és golyó támadását egyiránt derekasan kiállotta. E találmány e nemben nem első, és hazánkban nem új, ha jól emlékszünk 5—6 évvel ezelőtt Lopresti Árpád báró hasonló találmányát mutatá be is­merőinek, sőt Napóleon császárnak is, kitől igen hízelgő kifeje­zésekkel teli elismerő sorokat kapott. Vidék. *** P­a­n­n­o­n­h­e­g­y­r­ő­l Írják f. hó 9-ről, hogy a pan­nonhegyi főapát, mélt. és főt. b­r­u­e s­z .Chrysosz. János beikta­tására pápa ő Szentségének nuntiusa, Falcinelli érsek 6 exoja is megérkezett. Ő excáját Győrött nagy fénynyel és ünnepélyesség­gel fogadták. Kísérői voltak : Ft. Deáky Zsigmond felszentelt püspök és győri nagyprépost, Rimely Károly pázmáneumi h. igazgató, pápai kamarás és a nuntius titkára és a több egyházi méltóság. Győrm­egye bandériuma 6 méltósága oldalán a legkö­zelebbi helységig lovagolt. Pannonhalma alá érve, 60 szent­mártoni ifjúból álló bandérium képezte diszkiséretét ő excjának, kit a főapátsági 6 lova diszfogat hozott fel az ünnepélyesen fel­díszített apátsági épületbe. A főajtóban a magas vendéget It. Sárkány Miklós bakonybéli apát ur jeles latin beszéddel fogadta, mire ő nagyméltósága néhány kegyteljes szóval válaszolva, a be­­nedekrendiek sorfala közt a templomba haladt. Az ima befejezése után a bemutatás következett, azután pedig a főapátot látogat­ta meg. H­e­in­e­s. Gróf Csáky Albin, Lőcse városának szép képzett­ségű fiatal képviselője, e napokban jegyezteti a szellemdús és bájos Bolcza Anna grófnőt. Báró Putkány Ödön pedig Chernél Vilma kisasszonyt fogja közelebb oltárhoz vezetni. Egyveleg. — (Döntő argumentum). Midőn az ismeretes ál­lamférfin Layard először candidáltatott parliamenti tagnak, egy választó e nem épen ildomos megjegyzéssel lépett hozzá : „Én nem fogok önre szavazni! — És mért nem ? — kérdé Layard. —­­Mivel ön nem angol! — Ó, ön téved. Én épen oly angol vagyok, mint ön. — Az nem igaz, ön franczia ! — Ismétlem önnek, hogy ön téved ; igaz, hogy Francziaországban születtem, de atyám és anyám angol volt. Tehát én is az vagyok. — Midőn az ember még mindig konokul megmaradt állítása mellett, Layard ez ar­gumentummal győzte meg : — Ön még kétkedik ? Ön még min­dig azt mondja, hogy én franczia vagyok ? Hátha Francziaország helyett egy istállóban születtem volna, azt mondaná ön rólam, hogy jó vagyok ? Nem ? — All right! — felelt az ember nevet­ve. — Az ön logikája megfogott.“ És Layardra szavazott. (Egy irodalom botrányról) tesznek említést a lapok, melynek kimenetelét egész Páris élénken várja annál is inkább, mivel az el­keseredett tollharcz Féval és Sardou közt foly. Féval úz nem en­ged, és ép oly keveset tágít Sardou. A botrány oka a következő. Több, mint tíz év előtt a még akkor tüzesvérű Sardou, ki épen akkor nyújtotta be szerencsétlen eredményű első színdarabját az Odeon-színházhoz, bemutattatta magát a már átalánosan ismert regényírónak, s azt az ajánlatot téve neki, hogy írnának közösen egy darabot, melyhez az eszmét ő fogja adni. Févalnak nem tet­szett az eszme, hanem Sardounak annál jobban az, melyet Féval adott. Megegyeztek, és így született „a púpos“ czímű népszín­mű.­­ Benyújták az első, második, harmadik igazgatóságnak, és mindenünnen visszautasítják. Féval boszúl a hasztalan fáradság miatt, kapja magát, átdolgozza a színdarabot regénynyé és el­adja a „Siecle“-nek. „Kiszámítottam magamnak — mondja Sar­dou, — hogy mennyit adhatnak munkatársamnak a regényért. Bizonyosan kap 10000 francot s abból 5000 az enyém. Öt­ezer frank azon időben ! Hónapok múltak. Egy szó sem a pénzről — Foly, foly, s véget ér. Ekkor levelet kapok. Tehát végre! Sietek Féval úrhoz — és a könyekre fakasztó mimikával a regénynek egy törvényellenes lenyomata — tiszteletpéldányát nyújtja át nekem! ... Még csak el sem adhattam !“ — A regény megtetszett egy igazgatónak, magához hivatja Sardout, s fölkéri, alkalmazná azt színre. Most megváltoztak a szerepek. Féval sie­tett Sardouh­oz, mindketten előre szerződnek a gallé-szính­ázzal és hozzá fognak közösen a regény átalakításához. Tizenkét jele­netre osztják, ebből mindegyikre jut hat, hat. Féval nem tud a két elsőnél tovább menni, Sardou ideje drága, nem segít, a szö­vetség még egyszer föloszlik. Ekkor Anicet Bourgeois, egy bou­­levard-dramaturg lép Sardou helyébe, ennek segélyével elkészíti a darabot, mely végre a port S. Martini színházban színre kerül, és ez aesthetikai szörny, mely egy Févalt szült, Sardout nevelt és Anicet Bourgeoist eredményezett a világnak, még ma is a leg­­jövedelmezőbb darabja a népszínháznak ! Mivel Sardou minden eszményi és pénzügyi jogáról lemon­dott, azt hinnék, vége van a dolognak. De Féval máskép gondol­kozik. Én vezettelek be az üzletbe — mondja a fiatalabb költő­nek, én láttam el váltódat hírrel, tehát az enyém vagy. Te vagy ma az első „firma“ a vígjátékban, az én házam sok szerencsét csinált a regényekben, mi olcsóbb tehát, minthogy társaságban dolgozzunk. Nem akarsz ? Akkor hálátlan vagy, és tudja meg a világ, kivel volt dolgom. Féval sem marad hátra Sardou érdemeinek kicsinyítésénél. Azt mondja róla, hogy ő csakugyan a közönség kegyében van. Szabad neki játszani a morállal, mintha mousselin volna, meg­engedik neki, hogy levesse szellemi púpjait, azon ürügy alatt, hogy azok papírból vannak. Csiklandoztatja az erényt, lerontja a szemérmet. Veri a tejet, tovább veri, a tejjel habozni kezd, mindegyre veri, lélekzete eláll, kezei reszketnek, de azért folyton veri, mígnem kész a „rétes“ stb. Közöltük ez irodalmi botrányt azért, hogy közönségünk, mely oly hamar el szokta ítélni a becsületbeli tollharczokat, meggyőződhessék, hogy a magukat műveiteknek nevezni szerető párisiaknál mily végletekre ragadja a franczia nemzet első íróit a pénzvágy. Va­g a felad­vány. Pillmeier úrtól Laubanban. Sötét. Képtalány. A 22-dik számban közölt képtalányt „Minden órádnak le­­szakaszd virágát“, helyesen megfejtették: Kovács Domokos, Papp Gábor. A 23-dik számban : „Nyílt szívesség legyen a hazában“, helyesen megfejtették : Czink Lénárd, Turcsányi Szabó Fanni. Megfejtése lapunk 25-dik­ számában. Szerkesztői mondanivalók. Tiszt. K. P. urnák: Ön annyi kérdést tesz levelében, hogy valamennyire felelni lehetetlen, de nem is igen szükséges. A választ kiokoskodhatja ön lapunkból. Midőn e vállalatot meg­indítók , körülményes, részletes programmot adtunk, melynek minden sorát emberül beváltók, ez oka, hogy most évnegyeden­­ként csak azon újításokat jelöljük meg, melyeket a lap előnyére behozni szándékozunk. Mindig fölemlegetni, mit adnak, csak azok szokták kiknek szavakkal kell eltakarni a tények szintén so­kat mondó hiányát. Politikai irányunk is a régi marad, s hogy ez a nemzeté is, fölösleges bizonyítgatni oly lapnak, melynek vezérczikkeit az ország méltán legnépszerűbb „arany­­tollú“ publicistája Fáik Miksa írja. Az időszerűség tekin­tetében sem fog ön kifogást tehetni. A hadjárat minden érdekes­ mozzanatát rajzban és szóban föltalálandja ön lapunkban s hogy ezek sem nagyságuk, sem alakjuk, sem kivitelük által nem fog­nak az „irkák“ előlapjaira emlékeztetni, mint ön azon lapról gú­nyolva állítja — kezeskedhetnek eddigi képeink, melyek roppant összegeket emésztettek föl, de aztán nemcsak itthon tetszettek ám, hanem az „Über Land und Meer“, a „Journal illustré“ s Hollandia egyik legnagyobb képes lapja részére is megvetettek. A szöveg, valamint eddig, úgy ezután legjobb íróink neveit , mindig maradandó becsű dolgozatokat hozand, s miként a múlt évnegyedben Olasz — a jövőben Angolországból fogunk érdekes s gyönyörű rajzokkal kisért leveleket közölni, melyek az angol élet minden oldalát föltárandják olvasóink előtt. — Szóval a „Magyarország és a nagy világ“ haladni fog a tökélyesbülés pá­lyáján a mostoha viszonyok közt is, s hogy a közönség ezt méltá­­nyolandja, eddigi sikereink után hálátlanság volna nem remélni. S 63 Tartalom : Fáy Gusztáv (arczképpel). — A javított lőfegyverek és a modern hadviselés. — A szép kártyavető, költemény. — A kakukkos óra, vagy a kakukkos ember. — Az orvos neje. — Ba­­laton-Füred (képpel. — Görög elő­őrök Törökországban (képpel). — Tátra-Füred és a lomniczi-csúcs (képpel). — A elefánt­csont (képpel). — A Montblanc megmászása (képpel). — Rómából Rómáról. — Martinuzzi halála. — Politikai heti krónika. — Újabb tudósítások. — Politikai heti szemle. — Országgyűlési napló. — A hét története. — Vegyes rovatok. — Sakkjátszma. — Képtalány.

Next