Magyarország és a Nagyvilág, 1867 (3. évfolyam, 1-26. szám)

1867-04-20 / 16. szám

16. szám. 1867. váltó ajka, melyet habár számosan nem értettek meg, s a melyet még számosabban ferdítettek el, s a mely végett felfeszittetett, de még is volt egy tábora az embereknek, kik nagyobb felvilágosodottsággal bírtak a mai embe­rek sok táboránál, s kik lelkükbe szedve az isteni igé­ket úgy magyarázták, miként azokat érteni kellett. A kereszténység nem azon vízben rejlik, melyet születésünk után fejünkre csepegtetnek, de az emberi lélekben; a kereszténység nem a kiváló vallásoknak, de az egész emberiségnek tulajdona, hite, ha azt úgy fog­juk fel, mint a megváltó tanította. Nincs emberi fő, mely ne úgy gondolkoznék, nincs emberi szív, mely ne úgy érezne, mint az gondolkozott és érzett, a­kit meg­feszítettek. Kell azonban, hogy e gondolkozáshoz az emberi fő józan, s az emberi szív tiszta legyen. Ki az, ki nem látja be, hogy az emberi jogok egyenlők, hogy a természetben nincs kiváltság, hogy a pár és a gróf egyenlően születik, egyenlő természeti változásokon megy keresztül, s egyenlően hal meg. A kereszténység az egész emberiség, az egyenlőség, a testvériség tana. Ezt 1867 évvel ezelőtt mondta ki Krisztus, és még most se értik többen, mint akkor értették. A keresz­ténység a democratia, s épen úgy vagyunk a vallással, a­mint vagyunk az elvvel: valljuk, de nem tartjuk meg. Húsvét van­ egy szent emlék ünnepe annak, hogy a nép azt feszítette meg, a­ki személyében és ta­naiban az istent képviselte, — nem annak hitt a ki maga a hit volt, de azoknak, a kik a hitet elferdítették, — a fariseusoknak. Sok isteni ember jutott már azóta az isten ember sorsára; sok prófétát követett már meg és ítélt el a nép, azok tanácsára, kik a próféta által el­szórt morzsalékon híztak meg. Sok szent tan lett azóta elferdítve, s a tömeg külömbféle csavarodásokon át arra vezettetett az elferdített tan által, mely ellen ama tan eredete kikelt, és óvta őt: a kárhozatra. Húsvét van! A harangok zengése megnémul, ha­lotti fátyolt von magára a templom, s oltára előtt egy sír nyílik meg: A megfeszített istenember sírja. Egyik sírtól a másikhoz zarándokolnak a hívők, imádni a meg­feszített testből tovaröppent istent, s dicsőíteni emlé­kében az embert, és a kik járnak, és a kik imádkoznak, a kik áhitatos ajakkal csókolják a sebhelyek jegyeit, ha feltámadna, talán újra felfeszítenék őt, mert újra nem értenék, hogy mit akar. A kereplyék tompa kopo­gással zúgnak a tornyokban, mintha a koporsó szegeit vernék, s azt jelentenék, hogy még most se támadt fel az igazság. Krisztus elhagyta sírját, az égbe repült s az emberi keblekbe hintett tanainak sikerét nézi, — ha nincs megelégedve tűz, mert tűrni és szenvedni meg­tanult akkor, midőn az igazságot, midőn az egyenlő­séget hirdeté! De a harang újra megkondult, az emberek hom­lokáról szétrebbentek a bánat felhői, mindenki örül, mindenki vndorabban tekint a felette kerekedő égboltra; már ott van az, a­ki csak az imént feküdt halva köz­tünk. Támadjanak fel veled azon népjogok is, a­melyek veled meghaltak! Husvét másodnapján, midőn a piros tojásokat, a feltámadás jelvényeit, s a figyelem gyengéd tárgyait fogják osztogatni gyengéd női kezek, midőn az év egyik legnagyobb ünnepének legkedvesebb napján élvezni, és gyönyörködni akar minden ember, a legnemesebb tel­kekre számítva, melyek a költészet magasztosságát felfogni, s az irodalmat mint az erkölcsiség, hazafiság, s tudomány leghathatósabb emeltyűjét, becsülni tud­ják, kik részvéttel viseltetnek azok sorsa iránt, kik lel­kükkel táplálták a nemzetet, s az anyagra kevesebb gondot fordítva elszegényedtek, vagy csupán a nemzet nagylelkűségének átadott családokat hagytak hátra, s azon lelkesekre számítva, az irói segélyegylet az aka­démiai palotában jótékony hangversenyt fog rendezni. Mi nem hívjuk fel a közönség figyelmét, nem ajánljuk e hangversenyt pártolásába, mert sokkal fogékonyabb­nak ismerjük, mint sem hogy ily felírást, vagy ajánla­tot szükségesnek látnánk. A hangversenyek úgyis meg­szűnnek már, s ez lesz a legszebb befejezés. Valóban, nemcsak a hangversenyek, de minden téli mulatságok megszűnnek már, a tavasz beköszön­tött, s a szabadba siet mindenki. A közönség nagy része csak azt várja, hogy a 1. hónap kiaprilisozza magát, hogy az ég kiderüljön, és hogy a nap kisüssön, egyszerre mint a fészkéből kikelt madár fog szétröp­penni, erdőt és lombos vidéket keresve , a­hol a csalo­gányok dalolnak A múlt évben ilyenkor már fecskéktől feketéllet­­tek a háztetők, virágoktól tarkáltak a fák, é­s ma még alig lehet látni egy fecskét, s alig lehet látni egy virá­got , és épen azért hisszük, hogy se a fecskék, se a virágok nem fognak megfázni. A május kedves vendég lesz minden tekintetben, a provisorium varjúi nem fogják pusztítani vetéseinket, mint tavaly tették, s a megyék új tisztviselői vidor kedéllyel fognak fel s lejárni a megyeházak termeiben, és kirándulni a zöldbe. Lesznek virágos lakodalmak, sok ifjú, ki borzadva húzódott vissza a nemzet által gyűlölt hivataloktól, eddig csak szerette, csak szerelmével s hű kitartásával biztatta szép kedvesét, — és most, megnyitva Arcadia völgye, Hymen oltárjához fogja vezetni aráját. Sok homlok, melyeken a honfiúi fájdalom, s talán a honfiúi nyomor, redőket vésett, fogja lassan lassan elveszteni azokat s bátrabban néz a szem szeretett csa­ládjára, és a jövőbe. A kik a hazáért szenvedtek, a kik erényben gazdag szivüknek szegényei voltak, — csak boldogok lesznek talán végre is valahára, csak nem kitűzött osztaléka a honfinak : a szenvedés ? A nagy kő, mely a nemzet szivét nyomta, ha még el nem gördit­­tetett is, de ketté vált, egyik fele lehullt, s a másikkal majd csak könnyebben el fogunk bánni tudni, s remél­jük, hogy a korona nemcsak a király homlokán, de a nemzet felett is ragyogni fog. Az ünnepélyre erősen készülnek, s a budai vár­templomot oly sietve díszítik, hogy amiatt a rendes böjti prédikátiókból is sok elmaradt. Az Európa vendég­lőben 50 szobát két hétre 25.000 forintért béreltek ki az udvarhoz tartozó herczegek számára. Egy-egy, a lánczhidtérre nyíló ablak ára egy pár órára, míg a négy kardvágás tart, 150 —200 forint. A vidékről minden­esetre számosan fo­gnak betolulni, ritka ünnepe, és nagy ünnepe lesz ez a nemzetnek. TÓVÖLGYI TITUSZ. MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. Vegyesek. Újdonságok.­ ­ A koronázási ünnepély tárgyában kinevezett városi bizottság hét tagból álló albizottmányt választott a maga kebléből, mely múlt szombaton tartotta első ülését. Ezen alkalommal és a következő napokon tartott ülésekben a koro­názási ünnepély rendjére nézve többek közt következő megálla­pítások történtek : 0 Felségeik már két héttel a koronázásnak még meghatározandó napja előtt fognak Buda-Pestre érkezni, és a koronázás után szintén két hétig a fővárosban mulatni. 0 Fel­ségeik, megérkezésük alkalmával a pályaudvaron mindkét fővá­ros küldöttsége által fogadtatván, más után, mint az eddig tör­ténni szokott, fogják bevonulásukat tartani. Ezúttal t. i. a váczi utón végig, a Deák-téren a Deák-utczán, a színház-téren és a Dorottya-utczán át fog a bevonulási menet a lánczhíd felé haladni. Ő Felségeik megérkezte és a koronázás közötti napok egyikén fogadandja a király az országos küldöttség kezéből a koronázási hitlevelet. A szent korona, valamint a koronázási jelvények három napig lesznek közszemlére kitéve. A koronázási napot megelőző est­én a két testvérváros minden harangja egy óra hosszat fog szólni. A koronázás napján a budai tábormezőn országos költségen nagy népünnep rendeztetik! 400 akó bort ütnek csapra, s több ökröt nyársra húznak. Hogy a kivilágítás benyomása nagyobbszerű­ legyen, az csak egyszer, még­pedig a koronázási estvén rendeztetik. A kivilágítás alkalmával nagy­szerű tűzi­játék is fog tartatni. A népünnepnél nem fog hiányozni sem a hordók nyilvános csapraütése, sem a szokásos sült ökör. A boros hordók és a kiszemelt állat ünnepélyesen feldiszítve fognak a város főutczáin át a városligetbe vitetni stb. A menet alatt vagy lóháton szabad menni; a kocsin való járás nem fog meg­engedtetni. Azonnal a koronázási tény bevégezte után királyné ő Felsége átöltözködvén, palotahölgyei kíséretében gyalog indul a palotakerten át a Duna-part felé. Itt 5 Felségét ünnepélyesen díszített gőzhajó várandja, melyen ő Felsége és kísérete Pestre át­jővén, a Lloyd-épület erkélyéről nézi a koronázási menetet. A Lloyd-épülettől oldalvást, a Duna-part mellett lesz fölállítva a diplomaták és külföldi követek díszes állványa. A parton felé fölállítandó többi állványokat és karzatokat a város fogja meg­rendelni, az árakat úgy szabván meg, hogy a túlterhelés kike­rültessék. A Lloyd-épület mindkét felén pompás diadalívek fog­nak emeltetni. Azon utczák újból való kövezése, melyeken a menet áthalad, már megkezdetett. A királydomb a Ferencz­ Jó­­zsef-tér közepén, szemben a lánczhíddal, ugyanazon helyen, hol most a lámpa­oszlop áll, fog emeltetni, három följárattal: egyik a Dorottya-utcza, másik a lánczhíd, harmadik az akadémia felől. A város kidiszítésére, úgyszinte a kivilágításra nagy terjedelmű előkészületek fognak történni. A koronázási díszmenet, miután ő Felsége először az egyházi szertartást a Mátyás király templo­mában, s az úgynevezett helyőrségi templomban a sarkantyús lovagok fölavatását bevégezte, Pest felé fog indulni. Azon esetre, ha a tervezett koronázási út út addig el fog készülni, a bécsi kapun át, ha nem, az Albrecht után, innen a lánczhídra vonul a menet. A pesti parton jobbra fordulván, a Dunapart mellett ha­lad el a menet a pesti főtemplomhoz, melynek piaczán, a szent­­háromság szobra előtt fog végbemenni az eskütétel. Innen a vá­rosháztéren át, keresztül a váczi és Dorottya utczán a Ferencz­ Jó­­zsef-téren fölállított királydomb felé megy a menet, hol a kardvá­gás történik. A koronázást következő napon a redoute nagy ter­mében 1000 terítékű országos ebéd lesz, melyben az ország méltó­ságai, az alsó és felső ház tagjai részt fognak venni. Az ebéd végé­vel meg fognak jelenni ő Felségeik, a megkoronázott király és királyné, és a prímás ősi szokás szerint áldomást fog inni az ország nevében ő Felségeikre. — A királyné megkoronázása a budai plébániás templomában fog végbemenni.­­ A koronázási bandérium ügyében működő bi­zottmány vasárnap tartott ülésében bemutattatott és elfogadta­tott a következő öltözet: kék mente és nadrág, fehér attila, kék és fehér kalpag, nemzeti szín öv és fehér lótakaró. Az öltözet-da­rabok zsinórozása ezüstből lesz , a lószerszám még nincs meg­állapítva.­­ A koronázási ünnepély napjára a lánczhid­­téren lévő házak ablakai igen keresettek s nagy összegekért béreltetnek ki. Az akadémiai palota ablakai is már jobbára ki vannak véve, a melyekért ígért és befolyó összegeket az akadé­mia, mint testület, el nem fogadván, azokat az irói segélyegy­letnek ajánlotta föl. E helyes ajánlat folytán az irói segélyegy­let alaptőkéje pár ezer forinttal fog gyarapodni. A nagy terem ablakai — mint halljuk — Császárné Ő Felsége kísérete számára vannak kibérelve. — A volt Nákó-féle házban, a lánczhiddal szemben, egy-egy ablak ára 280—300 frtra rúgott föl. Egy hol­­napos szoba havi bére azon utczákon, hol a menet el fog haladni, 500—800 ftra rúgott. Az,Európai“ vendégfogadóban ötven szoba béreltetett ki a diplomatiai kar számára. A lakbér, mint értesü­lünk, nem oly exorbitáns, mint azt némelyek állították. 50 szobá­ért két hétre 25.000 forintot fizetnek.­­ A műegylet a Diana fürdő épület erkélyén pedig 15. ülő­helyet fog 50 ftjával, s mind ülés megött egy állóhelyet 20 írtjával bérre adni az ünnepélyes menet idejére.­­ A tavalyi hadjárat veszteségei a bécsi statis­tical central-comissio kiszámítása szerint következők : meghalt 3 tábornok, 29 törzstiszt, 392 főtiszt, 36,472 altiszt, és közem­ber ; megsebesült 10 tábornok, 53 törzstiszt, 1087 főtiszt, 40,738 altiszt, és közember. — Szép szám, főleg ha hozzáveszszük, hogy a fogságba estek száma körülbelül szintén kitett annyit, mint az elestek és sebesültek együtt véve. — Gr. Péchy Manó, erdélyi kormánybiztos, f. hó 20-án fog Kolozsvárra érkezni. — Horváth Sándor, erdélyi pénzügyi miniszteri biztos, ápril 12-én érkezett Kolozsvárra, honnan már Szebenbe tovább utazott. Irodalom és művészet. — Emich Gusztá­vnál következő könyvek jelentek meg legújabban : „Petőfi elbeszélő költem.“ diszkötésben. Ara 2 ft 80 kr. Ensel S. „A fenyitő hazai eljárásra vonatkozó szabály­rendeletek II. Ára 80 kr. Ensel S. „Népszokások.“ Ára 1 frt 80, kr. Hanthó, „Történelmi csarnok.“ Ára 1 frt 50 kr. Tolnai „Életképek.“ Ára 1 frt 50 kr. „Tolnai beszélyei“ II kötet. Ára 2 frt 50 kr. Ez utóbbiak szerzőnek ritka alakrajzolói tehetségé­ről tanúskodnak s a népéletnek szorgalmas és alapos tanulmá­nyozását mutatják. — Már több ízben hallottuk, hogy egyik-másik magyar vidéki színigazgatónak azon ötlete jött. — Fiumének a magyar szimüvészetet bemutatni. A színigazgató urak akkér gondolkoztak, hogy a fiumeiek, kik annyi lelkesedéssel ragaszkod­nak Magyarországhoz, lelkesedéssel fogják fölkarolni falaik között a magyar szímüvészetet is. Dr.­­G­­­a­c­­­c­h Antal, fiumei polgár­társunk, A­r­a­d­i Gerő vidéki színigazgatóhoz, ki ajánlatot tett a fiumeieknek, társulatával néhány előadásra odarándulni, egy levelet intézett, melyben az ottani viszonyokról őt felvilágosít­ván, hihetőleg sok időre véget vet minden édes illusiónak. Giacici úr levelében igen elismerőleg nyilatkozik a magyarok részéről tanúsított rokonszenvről, kénytelen azonban kijelenteni hogy ott kizárólag az olasz nyelv az uralkodó és bár az egész nép magyarul érez, mégis kettő kivételével egyik sem érti az édes magyar szót. Giacich úr azért nem javalhatja a tervezett kísérle­tet. Talán — mondja Giacich — az uj nemzedék szerencsésebb lesz nálunknál. Adja a magyarok istene ! — Mosonyi „Álmos“-át csakugyan a koronázás al­kalmával adják először. A szerepek jól vannak kiosztva; a női főszerep Cárinak, a kezében van, a­minek a szerző, a dalmű és az előadás érdekében egyaránt örvendünk. — Dózsa György húsvét utáni kedden kerül ismét színpadra. Erkel sokat rövidített rajta s igy hisszük, hogy e ki­tűnő dalmű a tavaszi és nyári estéken is nagy közönséget fog vonzani. — A bécsi „Presse“-t Zangtól megvette Geitler prá­gai nagykereskedő, mint több keresk­­ház képviselője, melyek között néhány külföldi német czég is fordul elő. — Avatottak állítják, hogy Geitler ur háta mögött tulajdonképen a jelenlegi osztrák pénzügyminiszter, K. Becke ur áll. A lap különben eddig is oly — magyarfaló lesz mint volt. Sakkfeladvány. Sötét. Nyilt-tér. Tisztelt Török József gyógyszerész urnak. Több év óta szenvedtem fogfájásban, minden ismeretes szert megpróbálva, végre kihuzatáshoz kellett folyamodni ; de a kihúzáskor a foggyökerek nagy része benn maradt,é­s fájdalmin most már gyakoriabbak és kiállhatatlanabbak lettek, míg vég­re az uraságod által feltalált fogszivarkákat próbáltam meg, és ebből csak kettőnek kiszívása elegendő volt arra, hogy enge­­met fogfájásomtól úgy látszik, véglegesen megszabadítson. De nemcsak én, hanem rajtam kivül kis fiacskám, P­u­e­h asztalos neje és Topf vendéglősné mindnyájan hálával vannak eltel­ve t­­uraságod iránt, mert becses találmánya kínos fájdalmak­tól mentette meg őket. Maradok alázatos tisztelője. (514) 2—2 Pest, 1866. decz. 4. Id. Fodor István, 191

Next