Magyarország és a Nagyvilág, 1867 (3. évfolyam, 1-26. szám)
1867-04-20 / 16. szám
Harmadik évfolyam. Pest, 1867 április 20. 16. szám. Megjelelt minden szombat. Felelős szerkesztő: VÉRTESI ARNOLD. Főmunkatárs : Á L D O R IMRE. Kiadótulajdonos: DEUTSCH TESTVÉREK. Előfizetési föltételeit lételg-e kit évre . Magyarország és a Pla-éyvilág és a Pesti Hetilap együtt: egész évre 13 ft., félévre 3 ft., negyedévre 3 ft. Magyarország és a fagyvilág külön : egész évre 8 ft., félévre 4 ft., negyedévre 3 ft. A A Pesti Hetilap külön : egész évre 3 ft., félévre 3 ft. 30 kr., negyedévre 1 ft. 30 kr. Az előfizetési pénzek küldendők: a kiadóhivatalba, Pest, Dorottya-utcza, 11. sz. a. Szépirodalmi és ismeretterjesztő képes hetilap. Zilahy Imre. Szomorú találkozás volt az, midőn először hozott öszsze a sors Zilahy Imrével. Bátyja, a genialis iró, Károly koporsója fölött nyujtünk egymásnak először kezet az életben s a könyben, melyet visszafojtani keblünkbe ez alkalommal egyik sem tudott, vajmi kevés része volt az örömnek. Ki hitte volna, hogy ismeretségünk és barátságunk, melyet ekkor köténk — oly rövid ideig fog tartani s hogy oly hamar szét fognak válni utaink, az övé föl az égbe, hová nagy szelleme és ragyogó képességek szárnyaival biró lelke mindig vágyott, az enyém tovább az irodalmi napszámoskodás sivár mezején, ismét egy fájó emlékkel többet viselve szivemben, egy uj halott gyászának elodázhatlan árnyával homlokomon s megfosztva egy jó barát és fényes tehetség azon támogatásától, mit egész értékében fölismerni rövid élete folytán is elég alkalmat nyújtott. Sokan mondják, de leghangosabban én kell, hogy kiáltsam : „ Multis ille flebilis occidit, nulli flebilior quam mihi! “ Külső és belső ritka embernél van oly szerencsés összhangban, mint nála volt. A gyöngéd, csaknem gyermekded arcú, a mély tüzűs érzéstől sugárzó nagy szemek, a kevély és szobrászilag szép homlok, az értelmes, könnyed hajlású ajk s a finom, sugár, de törékeny termet szellemének megannyi irányzatát, lelkének egy-egy jellemző tulajdonságát hirdetők s egy pillantás ábrándos, szelíd s bizonyos titkos fájdalom felhőjétől soha sem ment vonásaira épugy föltárta a nők előtt belvilágának gazdag költészetét, mint a szemeiben összpontosuló értelem s a gyermekéveken alig túllévő ifjú férfias higgadtsága és komolysága bámulatosan kifejlett ítéletét és sokoldalú dús ismereteit a tudomány embere előtt. Egész szeretetreméltóságában, igazi fényében mégis magánkörben nyilatkozott csak egyénisége és szelleme s bár közelről ismerem őt és állandó érintkezésben valók véle — e pillanatban alig volnék képes eldönteni, azok száma volt-e nagyobb, a kik — tisztelték, vagy azoké, akik — szerették? Kevés nevet tudnék idézni, melyek irodalmi pályán oly korán érvényesültek, mint az övé s kevés embert találtam a közéletben, kiket a bizalom és rokonszenv oly gyorsan karolt volna fel minden körben, ahol csak megjelentek, mint őt. A huszonkét éves ifjúban a nemzet nem egyik reményét, hanem egyik jelesét veszté,s nyék, miket friss sírjáráspályatársai hullattak —fmnem ZILAHY IMRE.