Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1868-01-04 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő : VÉRTESI ARNOLD. Előfizetési díj: Negyedévre 2 írt. I. SZÁM. Főmunkatársi ÁLDOR IMRE. Egész évre 12 írt. Pest, Január hó 4-én 1868. Megjelelt minden szombaton. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, Dorottya-utcza Kiadó-tulajdonos : DEUTSCH MÓR. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt. Negyedévre 3 Tartalom -jegyzék. Szöveg : Ganz Ábrahám. — Emlékezés 1849-re ; költemény P. Szathmáry Károlytól. — Silvester éj és uj év reggele, Tóvölgyi Titustól. — A skót tavak vidéke tél végén , Csernátonytól. — Kossuth gyermekei fogságban, Csukássy Józseftől.— A budapesti új építkezések. — Mór menyegző Északafrikában. — Souci, franczia beszély Albánétól. — A hét története, Áldor Imrétől. — Hirszekrény : Újdonságok. — Irodalom és művészet. — Szinház. — Ipar és kereskedelem. — Szerkesztői üzenetek. — Sakkfeladvány. Képek : Ganz Ábrahám. — A budapesti új építkezések : a pesti redoute, a lipótvárosi bazilika, a budai takarékpénztár, a pesti rakpart. — Silveszter éj és új év reggele. — Mór menyegző Északafrikában. Ganz Ibrahám. Munkásság a tizenkilenczedik század megtestesült imádsága. Ezt hirdeti a pöröly, mely a szerény kézműves műhelyében kora virradattól késő estélig izzad, ezt a lángelmék által föltalált óriási gépek zúgása, a távirda sodronya, a sajtó, s minden kútfő, melyből a világosság ömöl szét a világra. Az ábrándok világa leáldozott, s az erőt aczélozó valóság vas napjaiban, már nemcsak azt nézzük , mi szép, hanem azt is, mi szükséges, mi hasznos. A szükségesnek, hasznosnak óriási mezején forog különösen az iparos, a gyáros és a kereskedő. Tehát főleg a polgári osztály az, mely ezen tekintetben az államtest éltető vérkeringését alkotja, a polgári osztály az, melynek egyedüli fegyvere a munkásság, czimere a szerény becsületesség, a többi osztályokkal közös zászlója a haladás, diadala a művelődés ! — övé a jövő ! A polgári osztálynak egy gyermekét — nem egy koszorús hősét mutatjuk be azon férfiúban olvasóinknak, kinek arczképét mai számunk hozza. Ha az elköltözöttre tekintünk, két dologban látjuk őt páratlanul e hazában: a fáradhatatlan szorgalomban, melylyel választott, pályáján szilárdul haladt előre, meg nem rendítve, és ki nem zökkenve sem kor, sem kór által, s azon vegyitek föltalálásában, mely vas öntödéjét világhírű u i V e a u r a emelé Szó sincs róla, hogy ő egetverő nagyság — s eszünk ágában sincs belőle olyat akarni, csinálni, — de igen oly férfiú, kinek lobogóján utolsó lehelletéig e jelszó lengett : „előre munka által!“ ki tudta jól, hogy csak az oly haza lehet nagy, mely anyagi jólétnek örvend, mert az anyagi jólét alapja az erkölcsi, alapja a szellemi jólétnek. A pálya, melyet megfutott, tisztán áll előttünk, — a haladás, az előretörekvés, a munkásság pályája volt az. Kik őt közelebbről ismerték, beszélik, mily szerencsés szemmértékkel tudta fölkeresni mindazon elemeket, melyekből teremtő erők válhattak, mennyire tudott ébreszteni, eleveníteni, buzdítani és egyesíteni, erőt és hajlamot rendezni, érdekei és szükségeihez képest fölhasználni mindent, miből emberi ész és kéz a hazai gyáripar fölvirágzásának nagyszerű munkájához tényezőket alkothat. Az elköltözött született 1812-ben szegény szülőktől. Szűk anyagi viszonyok között növekedvén, kora fiatalságában magára volt utalva. Sok éven át hányta-vetette őt az élet, megszűrte a tapasztalás, mig ama világhírű vegytalálmánya jobb napokat virrasztott feje fölé. Rövid idő alatt felépült hires vasöntödéje s azóta száz meg száz kéznek adva kenyeret, hirdeti a magyar gyáripar virágzását. Időközben több rendbeli kitüntetések érték, s köztük a koronás arany érdemkereszt birtokosává is fölavattatott. 1867. november 15-én készült el gyárában a százezredik vagyonkerék. Ez alkalommal a munkások, a gyári személyzet és a legközelebbi ismerősök számára az elköltözött egy fényes ünnepélyt rendezett a Tüköry sörcsarnokban, melyen mintegy 800 meghívott vendég volt jelen. Az áldomások éltették a gyáripart, a szorgalmat, kitartást és becsületességet, ama tulajdonokat, melyek a Ganz gyárának oly méltó hirt kölcsönöztek. Ez ünnepély után egy hónapra rá, decz. 15-én az egész várost azon gyászos hír szárnyald be, miszerint 11/2 és 2 óra között délután, eltávozott első emeleti lakából, fölment a másodikra vezető lépcsőkön, s néhány másodpercz múlva holtteste borzasztó módon szétzúzva feküdt a lépcsőtér talaján.. . pé GANZ ÁBRAHÁM. .