Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1868-02-23 / 8. szám
IV. ÉVFOLYAM. 8. SZÁM. Főmunkatárs: ÁLDOR IMRE Felelős szerkesztő : VÉRTESI ARNOLD. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — A PESTI HETILAP“-pal együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. Tartalom - jegyzék. Szöveg : Gróf Bethlen Gergely, Csukássi Józseftől. — Descende coelo ; Horácz költeménye Tóth Endrétől. — A kik nagyon szerették egymást; beszély Tóvölgyi Titusztól. (Vége). — A császárok sírboltjában. — Egy királyné könyvei. (Vége). — Souci; franczia beszély Albánétól. (Folytatás). — Algíri képek. — A hét története; Áldor Imrétől. — A farsang. (Tollrajz); Bérezik Árpádtól. — Hirszekrény. Újdonságok; — irodalom és művészet; — színház ; — ipar és kereskedelem. Képek : Gróf Bethlen Gergely honvéd ezredes és olasz tábornok, ered. fénykép után — Algíri franczia-arab kollégium. — Miksa koporsója a császári sírboltban. — Algíri utcza. — Kabylok megtámadnak egy franczia szállítmányt. — Arab lovag. — Beduinok odább vándorolnak legelőt keresve nyájaiknak. — Marabu. — Kabyl nők. — Egy zsidó ház erkélye Mosztanagemben. — Arab tánczosnő. — Farsangi kép . Szemlér eredeti rajza. Gróf Bethlen Gergely. Az új-zeelandi konsul Browne Gore Tamás említi pár évvel ezelőtt megjelent emlékirataiban, hogy Sydney taván a fekete hattyúk egy faját tanulta ismerni, mely ha végórája közeledését érzi, fölkeresi elhagyott, szerette fészkét, hogy annak vánkosan hajthassa fejét örök nyugalomra. A Sydney fekete hattyúk jutottak önkéntelenül eszembe, midőn a napi sajtó szárnyain azon gyászhír repülte be a világot, hogy Bethlen Gergely honvédezredes, Bem apó kiváló kedvencze, az olasz király tábornoka, levetve a húsz éves száműzetés elnyűtt saruját, hazajött — meghalni. Meghalni ? Nem. Csak a porló hüvely foszlott le róla; szellemét, mely földi sátorának értéket adott, közöttünk hagyta; itt él, jár, lelkesít. És oly korban, midőn ha ledőlünk ma, nem tudjuk, mire virradunk holnap, midőn nem vagyunk bizonyosak, hogy a sors — a világ e legnagyobb drámairója — a mi kezünkbe is neme ugyan azon szerepet nyomta, melyet az elköltözött oly diadalmasan játszott végig, hogy midőn a függöny aláhullt, büszkén könnyezé meg az egész nemzet; ily korban nekünk, kiket egy — fájdalom ! — oly korán elhunyt irótársunk a nemzet napszámosainak keresztelt el, szent hazafiai kötelességünk megőrizni azok emlékét, kik a becsület foltot nem ismerő tényével szolgálták, — mig lehetett, a haza ügyét, a fekete száműzetés hosszú évsorán át pedig megaczélosult jellemmel, az elvhűség élő szobrává nőtték ki magukat. Ily szobrot érdemlő szobor Bethlen Gergely is, kinek larczképét mai számunkban mutatjuk be olvasóinknak. — Bethlen Gergely agg nemes fejedelmi család sarja, kinek ősei közül nem egynek keze nyúlt nyomatékkal a kies Erdély országlatába. Született marosszéki Mező-Madarason 1809-ben. Atyja idősb gróf Bethlen Pál, édes anyja b. Bornemisza Katalin volt, ki gyermeke első nevelésénél már oda törekedett, hogy őt a középszerűség niveauján fölül is emelje. Mindenekelőtt a testre forditá figyelmét, és korai edzés által oda igyekezett azt fejleszteni, hogy erősárboczként tudja elviselni az élet viharát. Midőn a gyermek ifjúvá szökkent, nem egyszer beszélte el bizalmas baráti körben, hogy nyakkendőt nem tűrő nyaka tízszer is meghámlott egy nyáron át, a duma melegét nem ismeré, szalmazsákján a matracznak hírét se hallá, s a tél és nyár egyforma ruhában találta őt. Ennek lehet tulajdonítani, hogy Bethlen Gergely, — a katonát a szó szoros értelmében megpróbált erdélyi hadjárat szenvedéseit — föl sem vette, — kis szellős honvéd köpenyében, csak úgy nevette az isten adta hideget, mintha a kandalló vidám ropogása mellett édes emlékű poharazás közt töltené az éjt. Híres lovas volt, s Erdély legkitűnőbb vívója. Röptében lelőtte a madarat. — Kedvencz olvasmányai közé tartozott Murat lovaglási bravourjai. Rettenthetlen katona, vakmerő csapatvezér s Bem terveinek kivitelében páratlan volt. A ki látta őt, holló fekete, kis arab paripáján, legényesen balra billentett csá ,kóval a fején föl s alá száguldni a csaták viharában, egy egy talpra esett tréfával biztatva a csüggedőket s lelkesítve a lantadókat, s azután repülő sólyomként az ellenre csapni huszárai élén, mindig előre, szakadatlanul, fáradalmat nem ismerve, az nem fogja e képet feledni soha. — Czecz szerint ő volt Bem táborkarának leglovagiasabb alakja. — Kérges természete volt, melyen nem egyhamar fogott GRÓF BETHLEN GERGELY, honvéd-ezredes és olasz tábornok. Pest, Február hó 23-án 1868. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal: Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadó-tulajdonos: DEUTSCH MÓR.