Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 27-52. szám)

1868-09-20 / 38. szám

IV. ÉVFOLYAM. Pest, Szeptember hó 20-án 1868 38. SZÁM. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal : Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Kiadja a Deutschféle könyvnyomda és kiadói­ részvény-társaság. Felelős szerkesztő : VÉRTESI ARNOLD. Előfizetési dij : Negyedévre 2 írt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 írt. — „PESTI HETILAP“-pal együtt. Negyedévre 3 írt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 írt. Szövege : Horváth János, honvéd-huszár ezredes. — A fonó leányról; költemény Komócsy Józseftől. — Csak hogy a mienk maradt; víg történet Lauka,Gusztávtól. (Folytatás.) — Szendrey Julia ; Csukásai Józseftől. — Petőfiné naplójából. — A kis arany virág ; Szendrey Júliától. — Lőcse városháza ; Mis­kovszky Viktortól. — Kaufmann repülő­gépe. — A vásárok vi­lágszerte . II. — A hét története ; Hevesi L.-tól. — Kőhalom ; Orbán Balázstól. (Vége.) — Hirszekrény ; újdonságok. Irodalom. Képző­művészetek. Színház és zene. Ipar és kereskedelem. Képek : Horváth János, honvéd ezredes, a honvédek országos központi bizottmányának elnöke. — A fonó leány ; ere­deti rajz Jankó J.-tól. — Szendrey Julia. — Lőcse városháza ; eredeti rajz Miskovszky V.-tól. — Kaufmann repülő­gépe. Vásárok világszerte : a bécsi Hohemarkt piacz ; a tien­csini vásár Chinában a rigai vásár Oroszországban ; a havannai vásár Cuba szigetén. Horváth János honvéd-huszár ezredes. A honvédek utolsó országos gyűlése Horváth Já­nos volt honvédhuszár-ezre­­dest választotta meg a köz­ponti bizottmány— és igy az összes honvédség elnökének. Alkalmat veszünk magunk­nak bemutatni e férfiú arcz­­képét s rövid de hű vonások­ban ecsetelni életéből azon mozzanatokat, melyek nagy szabadságharczunk történe­tének egy - egy fényesebb­­ korszakát képezve, hősünket azzal szoros kapcsolatba hozzák, s melyeknél e sorok szerény írója mint résztvevő tanú szerepelt. Midőn az 1848-ki nagy idők érlelte szabadság eszméi nemcsak a haza határain belül lán­goltak fel, hanem az idegen tartományokban vas­katonai szigor nyomása alatt szoron­gó magyar szivekbe is utat törtek maguknak, fellobbant­­va b­e­n­n­ü­k a bűnszeretet tüzet, midőn a veszélylyel fenyegetett édes­anya oltal­mára száz mértföldnyi távo­lokról siettek haza idegen zászlóik alól a nemzet fegy­veres fiai , e végzetes idők­ben a 9-ik számú Miklós ne­vet viselő huszár­ezredes egy százada, az ifjú, lángvérű százados Horváth János ve­zénylete alatt óriás veszélye­ken keresztül vágott magá­nak utat a morva határokon át Magyarországba. E me­rész tette annál nagyobb ér­demül rovandó fel hősünk­nek, hogy ekkor már tizen­hat éves császári zászlók alatti s a honszerelmet bűn­nek bélyegző, vagy nevetsé­ges kórnak gúnyoló szolgá­lat sem volt képes e nemes érzelmet lohasztani szivében. Horváth János szí­lezett Zavaron, Pozsonymegyében 1815-ben, s már 1832-ben tehát 16 éves korában mint hadfi lépett az említettük huszárezredbe. Midőn hazájába érkezte után a haza minden oldal­ról felgyulladott, már mint őrnagy tüntette ki magát nemcsak vakmerő bátorsága, hanem kitűnő katonai te­hetségei által is, miért őt a fővezérség többnyire veszé­lyes portyázásokra kiküldött csapatok önálló parancsnok­ságával bizta meg. Az ápril 19-ei nagy­sarlói győzelem után, midőn a magyar hadsereg zöme Komárom felmentésére sie­tett, e sereg jobb szárnyának fedezésére s a nyugati me­gyéknek az ellenségtőli meg­tisztítására egy úgynevezett száguldó dandár alakíttatott Bátorkeszin két század Mik­lós huszár, ugyanannyi Fer­dinand huszár, egy zászlóalj Wasa sorezredbeli gyalogság Birsi őrnagy alatt, 2 század 39-ik zászlóalji honvéd s négy ágyúból, melynek pa­rancsnokává Horváth János, akkor már alezredes, nevez­tetett ki. Az ifjú parancsnok csak­hamar közszeretet tárgya lön. A katonai szigort a leg­­megnyerőbb bajtársi bizal­massággal tudta egyesíteni s e sorok írója is a vezény­lete alatt töltött időt méltán számíthatja az egész hadjá­rat alatti napjainak legszebb­jei közé. Junius 23-án fogott a kis, de lelkesült és bátor sereg feladata megoldásához, és sebes, fárasztó gyors menet­ben Lévának vette útját, ügyes hadmozdulatok által az ott tanyázott ellenséges csapatokat Ó-Barsnál a Ha­vamon átszorítván, néhány napig Léván pihent és szer­vezkedett. Az ellenség ezalatt Nyit­rán vett állást s előcsapa­­tait Verebélyen helyezte , mint Horváth az HORVÁTH JÁNOS, honvéd ezredes, a honvédek országos központi bizottmányának elnöke.

Next