Magyarország és a Nagyvilág, 1869 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1869-02-21 / 8. szám
V. ÉVFOLYAM. Felelős szerkesztő : VÉRTES ARNOLD. Kiadja a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság. Megjelen minden vasárnapon. — Szerkesztő- és kiadó-hivatal : Pest, Dorottya-utcza 11. sz. Fest, Február 21-én 1869. Főmunkatárs : CSUKÁSSI JÓZSEF. Előfizetési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt — „PESTI HETYIAI “-pal együtt : Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. Egész évre 12 frt. Képek : P. Szathmáry Károly. — A lókötő, eredeti rajz Jankó J.-tól — A belga trónörökös a halotti ágyon. — A belga trónörökös temetése, január 25-dikén. — A színfalak mögött. — Windsor városa és az angol királyi várpalota. TARTALOM-JEGYZÉK. Szöveg : A Kisfaludy-társaság újon választott tagjai: I. P. Szathmáry Károly. — Mért zengnék . . . költemény, Komócsy Józseftől. Egy vén magyar iró; életkép, Deák Farkastól. (Vége.) — A lókötő ; Németh Ignácztól. — Egy jó A Kisfaludy-társaság úton választott I. P. Szathmáry Károly. A másik iró, kit a Kisfaludy társaság ezúttal tagjai közé választott, csak éveire nézve mondható ifjú írónak, munkásságára nézve, ha a tollából kifolyt kötetek számát öszszeolvassuk, a legöregebbekkel vetekedik. Teljesen osztjuk ugyan azok nézetét, kik azt tartják, hogy valamely író megítélésénél csak műveinek minősége, s nem mennyisége lehet irányadó ; de engedjék meg nekünk, ha körülbelül egyenlő tehetségek közt a közönséggel tartunk, mely azt becsüli többre, a ki neki többet ad. Csak hála ez és köteles igazság. A mi irodalmunk nem oly nagy még, hogy minden könyv megjelenése (természetesen csak az irodalmi színvonalra emelkedőket értjük) ne volna nálunk nyereség s korán sem vagyunk még oly gazdagok, hogy egy jó munkát visszautasítsunk azért, mert írója még jobbat is tudna írni. A kritika némely kezelőjének szemében nagy hibája P. Szathmáry Károlynak, hogy sokat ír. E hibában osztozik a világ majd minden kiválóbb írói tehetségével. Szolgáljon ez vigasztalásául. Egyébként segítve van már e hibán is; egész bizonyossággal számíthatnak rá, hogy ezután már ritkábban fog megjelenni egy-egy művel a belletristika terén. A politika őt is átölelte polyp kartaizsuita végrendelet. — A színfalak mögött. — Windsor. — A belga trónörökös temetése. — A halászleány; elbeszélés, Björnson Björnstjernétől. (Folytatás.) — A hét története, Hevesi Lajostól. — Újdonságok. Irodalom és művészet. — Színház és zene. — Ipar, kereskedés és közlekedés. — Sakkfeladványával s kiragadta a múzsák karjai közül az egyetlen szépirodalmi irót, a ki még eddig szüntelen távol tartotta magát a journalistika mindennapos lélekemésztő izgalmaitól és küzködéseitől. Eddig csak hősei, a magyar história fényes, daczos alakjai, kiket tolla új életre támasztott rég bemódosult sírjaikból, küzdték könyveinek lapjain a kemény pártharczokat, most a regényíró maga is mint cselekvő személy lép a pártharczokba. A régi kor hősei pihenni fognak. Pedig P. Szathmáry Károly irodalmunkban jelenleg az egyetlen volt, ki a történeti regények ez időszerűit elhagyott mezejét művelte. Ez ág, melyet egykor oly fényes sikerrel alapított meg nálunk Jósika Miklós s melyhez tartoztak legnagyobb részt Jókainak is első regényei, most már nálunk csaknem teljesen megszűntnek volna mondható, ha P. Szathmáry Károly rendkívüli szorgalma évről évre vagy féltuczat kötettel nem gazdagítja. Nem állítjuk , hogy e nagy mennyiségben irt regények, s beszélyek mind csupa műremekek. írójuk oly tisztelt állást foglal el az irodalomban, hogy nem szorult rá, miszerint bárki is a keresztény felebaráti szeretet palástjával takarja el hibáit s gyöngeségeit. Hogy minden művében valami nemesebb irányra törekszik, azt senki sem tagadta még el tőle; hogy történeti tanulmányai ritka alaposságúnak, azt még eddig mindenki elismerte. Az ő műveiben a história nem csupán keretéül szolgál valamely fantasztikusan kigondolt mesének, melyben csak a nevek történetiek, s mely ép úgy játszathatnék más nevekkel más században ; nála a történelem maga nyújtja a tárgyat, s az iró képzelmét mindig a históriai események által kiszabott korlátok közt tartja És épen ezt számítják s némelyek hibájául, azt veti szemére, hogy a száraz krónikairás felé közeledik. Bajzáinak történeti hűsége SZATHMÁRY KÁROLY.