Magyarország és a Nagyvilág, 1869 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1869-07-04 / 27. szám
27. szám, 1869. A kislány mit sem gondol, nyugodtan mosolygó arczczal alszik anyjának ölében . . . S a Tisza foly tovább, nyugvó napot, feltűnő csillagokat, halvány holdat egyforma nyugodt méltósággal tükröznek vissza tova simuló habjai. Németh Ignácz: Az evezősport. Nem lehet elvitatni az erőgyakorlatok hasznos hatását az egészségre, vivás, tornázás, lovaglás, táncz, kellő mértéket tartva mind megtermi az izmok erősödése folytán a test erőteljére s igy közvetve a szellemre is a maga jótékony eredményét. Ezen erőgyakorlatok közt igen méltó helyet foglal el a csónakázás vagy általában nevezve az evezősport. Néhány év előtt hazánk fővárosában is nagyon divatba jött a sportnak e neme, annál is inkább, mert itt van kéz alatt, itt foly a főváros közvetlen közelében a királyi Duna, melynek sima tükre pompás pályatérül szolgál az izmos kezek hajtotta sikamló csónakoknak. Különféle csónakásztársulatok, evezőklubbok alakultak, evezőt fogott kezébe a dologtalan, ősei által szerzett vagyonból éledő uracs, s szabad idejükben evezőhöz nyúltak a kereskedelmi comptoirok, hivatalos bureauk emberei, a Duna nemsokára csak úgy virult a különféle rikító szinti evezőingek és sapkáktól, hemzsegtek rajta az alkonyi órákban a különféle alakú, könnyebbnél könnyebb sajkák. Divattá vált az evezés. A dunai molnárlegányok zsákszállító csónakjaikon gyakorlatiságuk büszke önérzetével szorították markaik közt evezőiket, midőn urakat láttak elnyilalni mellettük könnyű csónakjaikon tarkabarka ingekkel, s izzadságcsöppektől fénylő arczokkal, hisz divatos most az evezés. Hát még aztán, mikor szelét vették annak, hogy mint a paripákkal a Rákoson, ép olyan futtatást rendeznek a Dunán csónakon, akkor köpték csak markaikat, hogy fogják ők majd lecsepűzni azokat a véznakarú urakat. Persze azok csak maguk közt versenyeztek, s e fölötti indignatiójukban aztán egymást iparkodtak lecsepűzni, s a sok repülő csónak, kipirult arczu evezők lobogó zászlókkal csónakaikon s lobogó ingujakkal izmos karjaikon pompás utoánizt nyújtottak a Dunaparton végig sereglett roppant számú közönségnek, mely előbb már nagy élvezettel szemlélte végig az úri csónakászok hajráversenyét. Hazánk több folyamparti városaiban is alakultak hasonló csónakásztársulatok, s a sportnak e neme szépen virágzik fővárosunkban, számos ily egyesület, klub van, de már tavaly s az idén sem rendeztek regattát, pedig a közönség nagyobb élvezettel szemléli végig, mint a lóversenyeket, hol nem vékony lólábak, hanem izmos emberi karok küzdik ki a babért s a fényes aranyokat. E testgyakorlat tősgyökeres angol eredetű, s talán legkedvenczebb izomgyakorlata a spleenes angolnak. A londoni elég korán eléri Putneyt, a legkedveltebb evezőcsónak-kikötőt ünnepnapi délután, hogy ott jól kihuzogattassa az evezővel tagjait a folyamon. Putneys környékének levegője csak arányosan mondható tisztának, mig a Themzének vize minden tisztogatás daczára tényleg ronda még mindig, de a hely nincs messze, s aztán szellemi megerőltetés s irodai munka után pompás, kellemes felüdítőül szolgál a fárasztó, izomerősítő csónakázás. A csónakászklubbok tagjainak legnagyobb része, kik a Henley s máshol történő nagy regattaversenyekre indulnak küzdeni a dicsőségért, többnyire az irodákból kerülnek ki. Londonban kevés henyélő van, s annál figyelemreméltóbb, hogy mégis oly sok jeles evezőerő kerül ki belőle. Különben e versenyek jellege évről évre változik akként, amint tökélyesülnek a csónakok. Főczél ezek építésénél: minél nagyobb szilárdságot párosítani minél nagyobb könnyűséggel. Enemű csónakok Newcastle-ból kerülnek elő a legnagyobb tökélylyel. Most az amerikai találmányi csónakok kezdenek érvényre jutni, melyekben az evezők maguk kormányozzák csónakjukat s igy kormányos nem szükséges. A múlt évi henleyi regattánál kísérletet tettek az oxfordi egyetem tanulók ily amerikai csónakkal. Hogy a versenyszabálynak eleget tegyenek, vittek magukkal kormányost, hanem amint a versenyjel hangzott, a fölösleges ötödik a vízbe ugrott s a négy evezős maga kormányozta csónakját. Ezalatt a többi csónak előnyt nyert fölöttük, de a diákok neki igazították csónakjukat az iránynak s minden nagyobb megrehetés nélkül, több csónakhoszszal érték el a czélt a többi előtt. A párisi csónakversenyen is legyőzték az uj braunschweigiak a francziákat és angolokat az amerikai csónakkal. Az angol nép érdeke különösen akkor tűnik ki az ily regattáknál, midőn az oxfordi s cambridgei diákok versenyeznek egymással. Minden ponton, mely csak kilátást enged a folyamra, embertömegek nyüzsögnek a Themze süppedékes partjain Putney és Mortlake közt, úgy, hogy ily embertömeget az előtt csak a lóversenyeken lehet látni. Persze nem mindenkit az enemy sport irányában táplált előszeretete visz oda, hanem a divat. Ily időben mindenki csak a két egyetem közti versenygésről beszél, melyről ép oly pontos tudósításokat hoznak a lapok, mint a nagy Derby-napról. Legújabban a fogadások is mindig nagyobbodnak e versenyeknél. Az egyetemek e csónakregattája után a győzőnek a csupa dicsőséggel kell megelégedni, míg a közönség évről évre mind nagyobb mennyiségű fogadásokat tesz Oxford vagy Cambridge győzelmére. A folyamat szeldelő számtalan gőzös, melyek fedélzete tele volt a versenyt szemlélőkkel, nagyban akadályozta e versenyeket, azonban a hatóság helyes intézkedéseket tett ebben a tekintetben is. Valamennyi gőzösnek meg van hagyva, hogy míg csak ki nem indulnak a versenyző csónakok, állva maradjanak az indulási pont mögött. Hanem e rendelkezés meg a közönségre nézve kellemetlen, mert távolról nézni a versenyző csónakok után, nem valami kellemes. A két egyetem első versenye 1829-ben történt, s 1839 óta minden évben megtörténik. Hosszabb ideig egyensúlyban voltak, de egyszerre csak változás állott be s nyolcz évig mindig Oxford vitte magával a győzelem pálmáját. Nagyon sokat vitatkoztak ennek oka fölött. Először annak tulajdonították Oxford szerencséjét, mert a gerincztelen csónakokat és gömbölyű evezőket kapta fel. A cambridgeiek is megtették ugyanazon újításokat, mégis csak legyőzettek épen úgy azután is. Végre aztán kitalálták az igazi okot. Legnagyobb hátrányukra szolgált a Cam folyónak rendezetlensége, melyen be szokták magukat gyakorolni. Roppant tevékenységgel, gazdag lordok pártfogásával nagy összeget szereztek össze, hogy kitágittassák s kitisztíttassák a folyót. S hogy semmit se mulasszanak el, a leghíresebb oxfordi evezőhőst tanítómesterül fogadták fel, s annak vezetése alatt gyakorolják magukat a nagy evezőharczra Oxford ellen. A nagy henley-i csónakversenyen az egyetemek már nem igen vesznek részt. Nem tudnak felüdülni azon vereségből, melyet mindkét egyetem, Oxford az első, Cambridge a második napon szenvedett a londoni evezőklubtól kilencz évvel ezelőtt. A henley-i regattát a legelőkelőbbnek tekintik az evezőlovagok. Díjai is vannak, arany és több ezüstpohár, egy ezüstcsésze a hölgyek által ajándékozva stb. A szemlélők e versenynél legjobban kielégíthetik látványkedvüket. A Themsének nincs vonzóbb parti tájéka, mint azon ötnegyed angol mértföldnyi, mely a henley-i hídtól az alsó folyamszigetekig nyúlik. Ha a verseny napja szép, akkor a Themsén föl és alá röpülő, sikló, minden fajtájú csónakok, s a régi hídon szép fényesen öltözött hölgyekkel telt kocsik s a roppant nagy nyüzsgő embertömeg a partokon hasonlíthatlan látványt nyújtanak. Második s szintén érdekes látvány, midőn a verseny bevégezte után a henley-i oroszlánfogadóhoz seregük a tömeg s ott köröskörül a fűbe telepszik le. London közelében Barnesben, Kingston s Waltonban rendeznek még ily versenyeket. Newcastle s Glasgow szintén nagy s vonzó regattát tartanak, de ezekről is csak az áll, ami a vidékiekről átalában. Világkiállítások, czéllövések s más ceremóniák viszik a főszerepet az ünnepély programjában, a csónakverseny csak másodrendű szerepet játszik. A Putney és Mortlake közti távolságot már nagyon nagynak találják az ily versenyre. Régebben az evezősök még nagyobb erőmegfeszítéseket is tettek. Norwichben p. o. huszonöt mértföldre versenyeztek. A nyerő tíz óra alatt érte el a czélt. A harminczas éveknek két legjobb evezőse, Londontól Gravesendig versenyeztek. Mintegy harmincz angol mérföld. Egy Pilkington nevű angol fogadott, hogy társ nélkül maga végig evezi azon távolságot öt óra alatt. S nyert, pedig fényesen, mert három óra s ötvennyolcz percz alatt ért oda. Múlt évben valami Robinson nevű tette meg ugyanazon utat és pedig oda és vissza. Tehát hatvan angol vagy tizenhárom német mérföldnyi utat tett hét és fél óra alatt. Nyolcz órányi idő volt a fogadás. Ugyanazon hős már előbb még jelentékenyebb fogadást is nyert Londontól Erithig s onnét vissza. A fogadási idő öt és fél óra volt, s neki egy negyedórával kevesebbre volt szüksége. Worwich volt az előtt helye a hosszú pályatérre terjedő csónakversenyeknek. Itt fogadott az evezőnek egyik mestere arra is, hogy ő huszonnégy óra alatt száz angol mérföldet jár be, s négy órával kevesebb idő alatt tette meg azon távolságot. Azonban mindezek nagyon elhalványulnak valami Landernek erőmutatványához mérve, ki tizet egy ellen téve fogadott, hogy Londontól a westminsteri hídig terjedő száz tizennégy angol mértföldnyi távolságot tizenkilencz óra alatt megteszi. Meg is tette tizennyolczóra s nehány percz alatt. Segédje egy hajós volt, William nevű. S pedig a csolnakázás akadályokkal volt, egybekötve, mert Oxford s Henley közt tizennyolcz uszályhajó volt szemközt jövendő, melyek mindegyike bizonyos időveszteséget okozott. Az idő sem igen volt kedvező. Négy órakor reggel indult, teljes sötéttel, erős északi széllel, az eső szitált. Az első két hajó ötpercznyi idejét rabolta el, mikor a harmadik jött, akkor kezdett szürkülni. Midőn az utolsó hajó ment el mellette, dél volt. Itt megállt negyedórára, evett ivott, s aztán ismét munkához láttak. Négy órakor Stainesnél volt, ott beöntött néhány pohár sherrit s nyolcz óra után Teddingtonhoz ért. Tiz órakor Putneynél volt s negyvenhárom percz múlva bevégezte versenyfutását a czélnál. Véletlenül sokat vitatkoztak a fölött is, hogy e versenyzések ártanak-e az egészségnek vagy nem. Egyik oldalon minden betegséget s korai halált attól származtatnak, míg a másik erőnek erejével tagadja ezt, s állítja keményen, hogy senkinek sem lehet sem testi, sem lelki ereje és ügyessége, ha csak nem forog erősen az evező körül, s időről időre nem vesz részt a versenyevezésben. — Azonban itt is a középút a legjobb. Itt is valamint mindenütt önmagát bünteti meg az önerőnek túlfeszítése. Aztán egy más oka a verseny utáni megbetegülésnek az oroszlánfogadónak egyik szekrényében van elzárva, s ünnepnapokon — s mi lenne más ünnepe a csolnakásznak, mint a verseny ? — körüljár a csolnakászklub asztalán. Nem más ez, mint a jelenley városnak nagy ezüst serlege, melyet egy hajtásra kiüríteni, minden valamirevaló eveződésnek becsületbeli kötelessége. Annak bebizonyítására, hogy mennyire fentartja az egészséget s erősíti az izmokat s a testet az evezés, a londoni klub elnökét mutatják fel példa gyanánt. Már túl van a hetvenen, egész életében folyvást az evező törte fel markát, számtalan versenyben küzdött és nyert. S még most is egész öröm nézni, hogy mily erővel s kitartással feszíti az evezőt. Az utóbbi évek sporttörténete három evezőkirály nevét jegyezte föl, melyek egymás után következtek. Sadlert, ki először jutott ama polezra, Kelley taszította le. A londoni evezőklub évlapjai lelkesedéssel emlékeznek meg ama borzasztó harczról, (tremendous struggle) melyet ketten a hammersmithi hídnál vívtak ki egymás ellen. Fontenoi, marengoi nap volt ez. Kelley vált elől, ekkor ellövelt mellette Sadler s elhagyta. Kelley már egészen meggyőzetve látszik, azonban a híd előtt beérte ellenségét, s csónak csónak mellett röpült tova. Amint a híd másik felén előjöttek, kitűnt világosan, hogy Sadler evezőcsapásaiból eltűnt az élet és az erő. Legyőzetett és pályáját bevégzettnek kell tekintenünk.“ — De Kelley sem viselte sokáig a koronát, múlt év november 17-ike volt az ő Waterlooja. Blücherje volt Renforth James. Az evezősport régi ismerői tágra nyitották szemeiket, a feledhetlen Chambers Bob volt feltámadva ismét. Ez az ő evezőcsapása „az ő határozott, ha nem is elegáns modora“ volt. Az új király azoknak egyike, kiknek ereje oly rendkívüli, kik előtt a legnagyobb megerőltetés is csak játék. A csónakversenyeken kívül a csónakutazások is nagyon divatba jöttek. Az evezés testgyakorlatának számos kedvelője épen nem vesz részt a regattában, hanem örömest tesznek több napig tartó csónakutazást. Dunánkon is többször történt már ily eset, mely különben külföldön nagyon mindennapi már, s tornászok felülmúlhatlannak mondják egy ily utazás érveit Bécstől Pestig le a Dunán. Hiszen kellemes is lehet az olyanoknak, kik nem férnek meg bőrükben, kik egekbe ágaskodó hegyek tetején kuporgó várak tövébe mennek föl pihenni, mikor azt sokkal jobban végbevihetnék lent a völgy pázsitján. De mi öregek, már csak mégis kényelmesebbnek találjuk a jó tágas gőzhajót, melynek meleg hálótermében nem nyilal át rheumás tagjainkon az éjjeli hideg szél. A fiatalság teheti, az a széllel igen jó barát, hisz : juventus ventus. Magyarország és a nagyvilág. 317 A spanyol alkotmány kihirdetése. (Képpel a 319. lapon.) Május 8-ika nevezetes nap volt Spanyolországra nézve. Az új alkotmány, melyet a cortes oly gondosan megvitatott, ezen napon hirdettetett ki a legnagyobb ünnepélyességgel. A madridi lakosság élénk örömmel fogadta az ország új alkotmányos törvényeit, a st. Geronimo-tér már korán reggel élénk néptömegtől volt ellepve, a gyűlésterem hátterében emelkedő szószék körül lobogók, s árboczokon a régi királyságok czimerei, Spanyolország jelvényei függtek.