Magyarország és a Nagyvilág, 1870 (6. évfolyam, 27-52. szám)
1870-11-20 / 47. szám
47. szám. 1870. Magyarország és a nagyvilág. A t. olvasó közönséghez! Azon különbezeteket, melyek az eddigi szerkesztő és a tulajdonosok közt fölmerültek, egy a két fél által közösen választott biróság dönté el, melynek ítéletébe a két fél belenyugodni, levélben kötelezte magát. A biróság tagjai következő urak valának: A szerkesztő részéről Ujvári Lajos a „P. Napló“, ■Csernátoni L. az „Ellenőr“ s Vadnai Károly a „Főv. Lapok“ szerkesztője. A részvénytársaság részéről a következő urak: Halász Imre a „P. Lloyd“ főmunkatársa, Greguss Ágost egyet. tanár és Szilágyi Dezső min. osztálytanácsos. A hat választott biró az elnökséggel Gyulai Pál urat ruházó föl. E biróság akép ítéli, hogy a részvénytársaság Vértesi urnak 800 frtot fizet, ellenben Vértesi ur a szerkesztéstől visszalép. E szerint Vértesi úr a rövid felmondási időért kárpótoltatott. Fölmondtunk pedig neki azért, mert a lap szerkesztésével sem a közönség, sem mi nem valünk megelégedve. Harczunk tehát tisztán csak a közönség érdekében folyt és e küzdelem eldőlése után bizton reméljük, hogy a közönségnek a szöveg tekintetében is, oly lapot adunk kezébe, mely finom ízlésének inkább megfelel. Miután azonban a sajtó egy része („Hon“ és „M. Újság“) nem vették figyelembe e döntvényt, Gyulai úr, mint volt elnöke ez itélőszéknek, a részvénytársaság elnökéhez, Ballagi Mór úrhoz, a következő levelet intéző: T. Ballagi Mór úrnak, mint a Deutsch-féle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság elnökének. Pest, nov. 11. 1870. Tisztelt elnök ur! Folyó hó nov. 8-án kelt levele következtében van szerencsém értesíteni önt, hogy a levélben kifejezett kivonatot a volt biróság öt tagjának előterjesztettem, kik is azt a véleményöket nyilvánították, hogy a biróság az ítélet meghozatalával feloszlott s mint ilyen többé mit sem tehet. Az érintett urak azonban megengedték azon nézetek közlését — melyhez magam is csatlakozom — hogy a Vértessy-féle ügyben semmi sem merült fel, amiből a Deutsch-féle részvénytársulatra erkölcsi megrovás háramlanék. Maradtam tisztelettel alázatos szolgája Gyulay Pál mint a Vértessy és Deutsch-féle könyvnyomda- és kiadói részvénytársulat közti ügyben fölkért bizalmi bíróság volt elnöke. Ezen fölvilágosítással tartozni véltünk a ,,M. D.“ t. olvasóinak. A Shutch-féle könyvnyomda és kiadói részvény-társaság. Midőn a jelen számmal átveszem e lap szerkesztését, nem állok elé szózatos dicsekedéssel s nem kérkedem a magyar írók egész a b c-jével, kiket Arany Jánostól kezdve Zalárig mindent szépirodalmi vagy divatlap meghurczol programjában, anélkül, hogy csak egy negyedével is találkoznék az olvasó. Hivatkozom a lap tartalmára, melyet a közönség fokozott igényeihez képest fogok egybeállítani világos áttekinthetőségben. Egy hetilap feladata nem lehet az újdonság mint olyan, melyben a napilapokkal lehetetlen versenyeznie. De igenis föladata az, a hét alatt fölmerült fontosab eseményeket osztályozva juttatni az olvasó tudomására. Jelen számunk némi fogalmat ad ezen igyekezetemről ; ha még nem értem el azt, mit magam elé tűztem, úgy azon körülménynek kérem betudni, hogy a lap szerkesztését csaknem utosó percben véve át, nem került sem elégséges időm, sem erőm szándékomnak megfelelni. A következő számok szólni fognak mellettünk. A szépirodalmi részre nagy gondot fordítunk s még ezen vége felé siető évnegyedben is három kitűnő eredeti beszélyt fog venni az olvasó, melyek szokatlan meséjükhöz és szellemdús földolgozásukhoz képest számot tennének a külföld bármely irodalmában is. A szerző nevével csak akkor találkozzék a közönség, midőn a közlemény alatt fog az állam. Csak annyit legyen szabad elárulnunk, hogy e nevek a legjobbak közé tartoznak. Költeményektől máris duzzad fiókunk, de ezekből csak válogatva adunk, mert a költemény, ha nem nagyon jó , nagyon rész. Azt tartják a sóról hogy ez olyan fűszer, mely elrontja a levest, ha nincs benne, s ugyanez áll a hetitárczá,ra nézve is ; ez is oly czikk, mely elrontja a lapot, ha nincs benne. A hetitárcza miniszterségére Porzó vállalkozott, kit a „Hon“ és „Magyarország“ politikai napilapok 1866-iki czikkeiből tán szives emlékében tartott meg a közönség. Az angol, franczia, német, spanyol, orosz, dán stb. irodalmak legjelesb elbeszéléseit fogjuk lapunkba átültetni, mire nézve bátran hivatkozhatunk Boz, George Eliot, Ponson du Terrail, Spielhagen, Freitag, Esquiros, Turgeneff, Andersen s a többiek nevére. Lapunk művészi és technikai kiállításáról szólni, szükségtelen talán, miután melléje állítható az bármely ilyen külföldi vállalatnak. Adni fogunk minden számban hol fővárosi, hol falusi genreképet az oly gyorsan kedvessé vált tollrajzban. Ezeken kívül „fővárosi alakokat“ is, melyek középütt állnak az arczkép és genre között. Jelen számunkban látható első e nembeli kísérletünk. A keletázsiai expeditióból vonzóan és érdekfeszítően megírt és megrajzolt czikkek sorozatát legközelebb kezdi meg a „M. D. és a n. v.“ számára, ez expeditiónak egyik tagja. Társadalmi és aesthetikai fejtegetések ciklusából kellemes tárcza-alakban jelen számunkhoz kóstolót s megdicsérhetnők e czikket, ha az annyira fölötte nem állana dicséretünknek. Szerzője egyik dísze a hazai journalistikának. Sakk és képtalány, amaz utólagos megfejtéssel utóbbi szintén s azonkívül az első megfejtőnek járó jutalommal. Ennyit ígérünk. Ha többet találnánk beváltani, annak mi fogunk örvendeni legjobban. Miután egy másodszori néha fölösleges nyilatkozat is megtörtént, melyről e lap átvállalását a „Főv. Lapokban“ megjelent nyilatkozatomban tettem függővé : tiszta kézzel s nyugodt lelkiismerettel fogok a munkához, tekintet nélkül Vértesi urnak kegyes ellennyilatkozatára, melyben önzéstelen ajánlatomat a kiegyezkedésre nézve fitymálni igyekezik. Lesznek, kik e lap ezentúli irányát gyanúsításokkal fogják illetni. Hogy melyik táborból kelnek azok, szükségtelen megjegyeznünk. De mi e helyt határozottan kijelentjük, hogy a „Magyarország és a nagy világ“ mint tisztán szépirodalmi és társadalmi hetilap, nem foglal pártállást, amint nem is foglalhat. Becsvágyunk csak egy és ez: oly lapot nyújtani az olvasónak, mely színvonalán álljon a jelenkori journalistikának. Pest, 1870. nov. 18. Ágai Adolf, a „Magyarország és a nagy világ“ felelős szerkesztője, czimerével, a másikon a király nevének kezdőbetűivel; széle nemzeti színű ; a skarlátpiros bársony szalagokon következő felírások olvashatók : „Lobogj diadalmasan hazánk dicsőségére“, és ,,Klotild főherczegasszony a 68-ik honvédzászlóaljnak“ (Hadászati tanfolyam). A pesti egyetemen naponként este 5 órától 7-ig előadások tartatnak a hadászatból; a harczászatot, hadtörténelmet és térrajzot előadja Tóth Ágost ezredes, az utászszolgálatot Kiss kapitány, az erődítési és fegyvertant Csermely kapitány és a tábori szolgálatot Paksi kapitány. (Előléptetési szabályzat a rendes hadseregnél.) A közös hadügyminisztérium régóta dolgozik egy uj előléptetési szabályzaton a rendes hadsereg számára s most hírlik, hogy különféle uj meg uj átdolgozások után végre oly mű készült, mely megnyerte a király tetszését s legközelebb szentesittetni is fog. E szabályzat szerint a hadnagyikapitányi, őrnagyi és ezredesi állomások elnyerése jövőre igen, szigorú elméleti és gyakorlati vizsgáktól fog függővé tétetni. Tudomány. (A M. tud. akadémia) hétfői osztályülésében Hunfalvy Pál elnöklete alatt Finaly Henrik „a hasonértelmű szókról“ szóló értekezése olvastatott fel; értekező az írásban használt szavak szabatosságát kívánja az íróktól; a hason értelmű szavak vizsgálatánál a szónyomozásra vél leginkább súlyt fektethetni ; második sorban a nyelvszokás puhatolandó ki. Szarvas Gábornak, ,,a magyar ige időkről“ szóló művéért, az I akadémia ivenként 10 ft. díjt adni határozott. (A Földtani társulat legközelebbi ülésében Kubinyi Ferencz, előadván törődött aggkorát, lemondott a társulat elnökségéről. A gyűlés, hogy kifejezze elismerését buzgó volt elnöke iránt, tiszteletbeli elnökké választotta. (Az akadémia legközelebbi ülésén Jókai Mór fogja elfoglalni székét mint rendes tag „Párbaj Istennel“ czimű dolgozattal, mely legelőször egy német folyóiratban s az „Igazmondó“ -ban fog megjelenni. Irodalmi és zenészeti újdonságok. (Gyorsírászati tankönyv.) Irta Markovics Iván, a budapesti magyar gyorsíró egylet elnöke, 6-ik kiadás, megjelent Lampel Róbertnál. A magántanulásra kiválókép alkalmas. Ára 1 f. 20 kr. (Világtörténelmi zsebszótár.) Szerkesztő Tipád Özséb a pécsi főgymnasiumon a történelem s földrajz r. tanára. A szerző e fáradságom műve egybeállításánál különös tekintettel volt hazánkra. Hasznos szolgálatot is tett vele mindazoknak, kik könnyen és eredményesen akarják végezni a történelem correpetitoriumát. Újságolvasóknak is ajánlható. A Madarász Endre pécsi nyomdájából kikerült 40 évnyi mű kiállítása igen csinos. A mű deczember végéig megrendelhető szerzőnél 2 írtjával utánvét mellett. Bolti ára 2 frt. 50 kr. (Lanfer Vilmosnál) megjelentek: Akermann, „T r te sk e do k“, 1 ft. — A Honvédségről III, 40 kr. — Sue, „Bolygó zsidó“ III. IV. V. kötet, kötetje 80 kr. — Vahot „Magyar honvéd“ népszínmű, 40 kr. — Térfi „Athen 30 zsarnoka“ 1 fz. 80 kr. (Táborszky és Pars) zeneműkereskedésében: „La Mars et laise“, 30 kr. — „Choeur dee Girondins“, 30 kr. „Die Wacht am Rhein“, 30 kr. Katonai hirek. (Zászlószentelés.) A budai honvédzászlóalj lobogójának szentelése vasárnap reggel ment véghez Budán, a Mátyás-templomban, hol Simor János prímás végezte az egyházi szertartást József főherczeg honvédfőparancsnok és Klotild főhererczegasszony mint zászlóanya. Szlávy és Kerkapolyi miniszterek, Somssich Pál képviselőházi elnök és számos képviselő, valamint katonai s polgári tisztviselő és küldött jelenlétében. IA zászló fehér selyemből készült, egyik oldalán az ország Sakkfeladvány. Dendrin - tói, a b ed eig h Világos, Önmat. Fehér indul és a 3-ik húzásra matolni kényszeríti a sötétet. véjimlénja (Megfejtése jövő számunkban.) (Azon előfizetőnk, kinek megfejtése első butatik ki a többi közül: jutalom fejében ifj. Dumas S. „Clém enc e au p ö r “ czimü regényét nyeri.) Szerkesztői üzenetek. Abony. Köszönet. A fényképeket is hova előbb. — Szendrő. Az opium ’és coca hatásairól tán inkább szaklapban lehet értekezni. Különben tolla válogatja. Mindenről lehet vonzóan írni. Közleménye — mely azonkívül fordítás — nem tarthat igényt a megjelenésre, miután ismert dolgokat szárazon sorol föl. Az iratos emberekről és javasasszonyokról, mint azok faluhelyt előfordulnak, szívesebben vennénk leírást. — Buda. Miért ne? A kitartás meglesz, minden egyébbel rendelkezünk. A lapot hova czimezzük? — Boroszló. Nagyon örültünk. A föltételeket elfogadjuk. Magánsoraink indulnak. — Tas. Állunk eléje. — Eger. Óh, régi hangok! Csak mentül sűrűbben. — T. Szálak. Nagyon meg vagyunk nyugtatva. Ilyenek ama sarki próféták. Bort isznak és vizet prédikálnak. — Lipcse. Kissé tán nagyon is nehéz egy szépirodalmi lap közönségének. Erról semmi tudomásunk. — Bécs. Kéthetenkint elég lesz. Csak sans géné! Mire való kezünkben a nagy vörös cerusa ? — Cseh lesz. Hát ott is élnek még emberek? Váratlan öröm. Köszönjük a megemlékezést. — Pél. Most lehet. A füstölendők fejében imé a begyújtandók. Felelős szerkesztő : ÁGAI ADOLF. 563