Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1871-03-26 / 13. szám
13. Szám. 1871. Magyarország és a Nagyvilág. AGYARORSZÁG ÉS A J'NAGYVILÁG. Pest, márczius 26. Udvari hírek. (A kilányi tár) mult héten fővárosunkba érkezett, ezúttal azonban csak rövidebb időre. A király több ízben kirándult Gödöllőre szalonkavadászatra, a királyné pedig Pest Budán tett többféle látogatásokat. Mindjárt a megérkezése utáni napon a királyné egészen váratlanul látogatással lepte meg l. Eötvös József gyászoló özvegyét, bemutattatá magának a család tagjait, vigasztaló szavakat intézett hozzájuk s aztán megtekintve a boldogultnak iószobáját, könnyes szemekkel állt meg azon asztal előtt, melynél a nagy férfiú hajdan dolgozott. Vasárnap gr. Andrásy Gyuláné és I. Nopcsa kíséretében meglátogatta a királyné a lipótmezei nagy tébolydát , hol Szlávy minister fogadta teljes díszben; a királyné megelégedését nyilvánító az intézetben uralkodó rend és tisztaság felett. Érdekes jelenet volt, midőn a betegek ostályában egy nő egész komolysággal a királyné elé állott s bemutatta magát mint Magyarország királynéját. (A királyné) Eötvös bárónénál tett látogatásáról a következőket halljuk: A látogatás majdnem félóráig tartott. A királyné igen részletesen tudakozódott az Eötvös család minden tagja után s a házban levőket bemutattatá magának. Aztán fölkérte a bárónét, hogy mutatná meg neki az üdvözült dolgozó szobáját s a helyet, ahol meghalt. Eötvös Íróasztalánál a felséges asszony néhány pillanatig megállt s elmerengve sóhajtott fel: „Itt dolgozott tehát az a nagy szellem !“ S a helyre nézve, a hol Eötvös kilehelte nemes lelkét, lények gyűltek a felséges asszony szemébe. Künn, a királyné fogatát látva, sok ember gyűlt össze, s midőn a királyné a házból kijött, a közönség lelkesedve éljen szé. (A király , A királyné) kedden hagyák el a magyar fővárost. (Napóleon ex-császár) márczius 19-én utazott el Wilhelm shőhéből, hol Sedan óta fogoly volt. Elutazásánál a hatóságok egészen fejedelemként bántak vele; a katonaság sorfalat képezett, a kocsi előtt nyargonczok lovagoltak s Monts gróf egész a határig kisérte a bukott uralkodót. Napoleon egyenesen Chislehurstbe, Angliába utazott, hol Eugénia és Lulu tartózkodnak. Szűkölködni aligha fognak, mert franczia lapok szerint Napóleon magánvagyona nem kevesebb mint 800 millió frank. (A német uralkodók jelenleg Berlinben gyűlnek öszsze főurak, Vilmos császár körül, ki márczius 16-án ágyudörgés és harangzúgás közt vonult be székvárosába. Csak a bajor és württembergi királyok nem jelentek meg az udvarlásra , ki is kapják a magukét a porosz sajtótól. Katonai hírek. (Huszárezredek hazatérése.) Mint biztos forrásból értesülünk, legfelsőbb meghagyás folytán legközelebb az öszszes magyar huszárezredek Magyarországba térnek vissza, s az itt állomásozó más lovasezredek az országból kivonulnak. A kivonulást az itt állomásozó 3. dragonyos-ezred kezdi meg, melynek e hó 25-ig már Bécsben kell lennie, s ezt az eddig Érsekújvárott állomásozott huszárezred váltja fel. Az útitervek a nevezett két ezred számára elkészültek. (Az utolsó insurgens Pécsett.) E napokban egy öreg ur kopogtatott be a „Pécsi Lapok“ szerkesztőségénél s méltó kifakadással felemlité, hogy a lapok azt írják, miszerint Zala megyében az utolsó insurgens meghalt. Pedig hát ő is insurgens s nem a legutolsó. Neve Schauroth György és résztvett a Waterlooi, wagrami és lipcsei ütközetben. Az öreg ur jó egészségnek örvend, majdnem egy század élő krónikája, el tudván mondani, mi történt Pécsett ekkor és ekkor, ki volt a püspök, kik a kanonokok, ki a polgármester, honnan származtak s mindjárt a családjának minden levelét elősorolja. Ezeken kívül egész özönét tárja fel a latin idézeteknek, roppant emlékező tehetséggel mindenre képes bölcs mondatokat, példázatokat vagy verseket alkalmazni. E mellett naponkint több hírlapot olvas. Egyletek és intézetek. (A magyar tud. akadémia) heti ülésén mindenekelőtt Zichy Antal olvasta fel a bíráló bizottság jelentését a 100 aranyos Teleky-pályázat eredményéről. Ezúttal beérkezett 10 pályamű s a bírálók minőség tekintetében is megnyugtatónak találták a pályázatot, mert, ha a világirodalom színvonalára emelkedő színdarabot nem talált is, eléggé örvendetes, hogy a versenyző tíz darab közül csak fele esett egészen át a rostán, a többi biró tulajdonokkal, három pedig egészen a felszínen tartja magát. A roszak közt legroszabb a „Talpra fináncz“, mely teljesen életképtelen, utána következik „A szívtelen“, mely rimes jámbusokkal ékített hosszú monológokra és a becses házi kisasszony, egy főispán leánya által osztogatott porlevesekre fekteti a fősulyt. Ezzel egy rangban áll a „Szerelemfeltő“, melynek jeligéje „bár volna ez a leggyöngébb“ közel járt a valósághoz. Következik az „Emanczipáczió és szív“, melynek tárgya háladatos, csakhogy a szerző inkább értekezletet irt s azt bebizonyítja ugyan, hogy a nőemanczipáczió kivetkezteti a nőt nőiességéből és boldogtalanná teszi őt is a férfit is stb., de drámailag nem tudta tárgyát feldolgozni. Hasonló sorsban részesül a „Szakál“, mely egyrészt a Darwin féle majomrokonsági elméletet cáfolja, másrészt jó honleányokká igyekszik téríteni a külföldieskedő nőket; mindkettő szép czél, de a dráma, melyben feladatnak, nagyon rosz és unalmas. Nagyobb igényekkel lép fel a „Királyleányok“ czímű történelmi vígjáték, mely Tompa népregéiből prózaitott át négy darabot, de jóformán minden összefüggés nélkül, úgy hogy egyik felvonás független a másiktól; verselése is nagyon kezdetleges. Jobb a „Hajtó vadászat“, mely gyenge compositioval bír ugyan, de eleven s szerényebb igények mellett talán még színpadi hatással is bírhatna. Ezek a gyengébb darabok. A jobbak közt legelőször „II. Apaffy Mihály házassága“ vont magára figyelmet; annak tárgya az, hogy a fiatal Apaffy megkéri a szép Bethlen Mária kezét, de ez máról van ígérve a cselszövő Bánfinak, ki, ha már Erdély fejedelmévé nem lehet, hazája függetlenségének föláldozásával legalább Bécsből kinevezett gubernátora akar lenni; menyasszonyát lépvesszőnek használja, hogy a fiatal szerelmes fejedelmet megfogja s lemondásra bírja; az alku csakhamar megvan, de Bánfi csalódik terveiben s nem lesz kormányzó stb. A darabban túlnyomó a politika, a drámai cselekmény csak mintegy hátterül szolgál ; a korrajz érdekes, a párbeszédek jellemzők, de majdnem teljesen hiányzik a komikai és s az egész tárgy inkább is való komoly mű számára; így mint most van, annyi benne a diplomatiai tárgyalás, levelezés, hogy akármely vörös könybe beillenék . Egészen más benyomást tesz a „Rövidlátók“ czímű vígjáték, mely ziláltsága s gondatlan kezelése mellett is a pályázat legszellemesebb darabja. Szövevénye elmés, érdekfeszitő s magyarnak eredeti; de aztán össze is van oly mesterségesen bonyolítva, hogy alig lehet rajta keresztülhatolni s néha maga a szerző is labyrintba látszott jutni; a főcselekvényhez számos apróbb cselszövény fűződik, melyek be- és kibonyolitása nem engedett helyet és időt valami erősebb jellem kidomborítására; négy szerelmes pár bajai vannak össze-vissza kuszálva. A részletekben azonban mindenütt szép költői helyekre, derült hangulatra, pattogó elmésségre, nevettető ötletekre lehet találni. E mű hibáit és előnyeit egymáshoz méregetve, a színszerűség hiánya, ami a pályázatnál döntő tekintet, alányomta a mérleget, minthogy a bírálók véleménye szerint a darab mostani alakjában nem volna adható. Ez utóbbi hibában nem szenved az „Udvari bolond“, mely a fent említett fény- és árnyoldalaktól egyenlően távol áll, írói nyelven, hibátlan jámbusokban van írva, meséje biztos kézzel van szőve s a színpad tökéletes ismeretére mutat, úgy, hogy sikere kétségtelen. A cselekvény mindvégig érdekes, a jellemek meglehetősen kidomborodnak s igy a bíráló bizottság az „Udvari bolond“-nak a 100 aranyos dijt kiadni ajánlja. A jeligés levél felbontatván, kitűnt, hogy szerzője: Szigligeti Ede. Ezután osztályülés tartatott és Budencz József folytatta a múlt ülésben kezdett értekezését az I ész denominativ igeképzőkről, kifejtvén, hogy a magyar igeképző ős alakja az ugor és finn nyelvekben n volt, mit számos példákkal bizonyít. — Következett volna még Szarvas Gábor „latin fordításaink és a latinságok“ czimü értekezésének felolvasása, de az idő már nagyon előhaladt s igy ez értekezés máskorra halasztatott. Művészet. (Országos képzőművészeti tanácsunk) is lesz már. A hivatalos lap tegnap közlé annak megerősítését 6 felsége által. Székhelye Pest lesz. Állni fog egy három évre kinevezett elnökből, 12 tanácsosból s jegyzőből. Fizetést csak a jegyző kap. Az elnököt a király nevezi ki, az alelnököt, hat tanácsost és jegyzőt a közoktatási miniszter, hat tanácsost pedig a képzőművészeti társulat választ három évre. E tanács feladata lesz: a képzőművészet közoktatási minisztériumnak javaslatokat stb. tenni, s az államsegély mikénti fölhasználását illetőleg javaslatot adni; a művészi oktatás ügyében a minisztert csak véleménynyel támogatni a pályázatoknál, országos és nemzetközi kiállításoknál közreműködni, pályabíróságot alkotni, stb. Évnegyedes üléseit a múzeum épületében fogja tartani, s a határozatokat szótöbbséggel hozza. Év végén a képzőművészetek állásáról stb. kimerítő jelentést tesz. A művészetek érdekében nagyon örvendetes ez önálló közeg fölállítása. Sport. (Vadászatok Gödöllőn.) A király mostani Pesten mulatása alkalmából két ízben kirándult Gödöllőre szalonkavadászatra. Kíséretében voltak gr. Andrásy Gyula ministerelnök, és még néhány főrangú ur. (Udvari szalonka-vadászat Valkón.) A király kíséretében voltak: József főhg. Gablenz táborszernagy, gr. Bellegarde, négy hadsegéd és Beniczky Ferencz kor. jószág-igazgató. A vadászat 9 órakor kezdődött, és a 15 percnyi reggelizést kivéve, tartott délután fél ötig, hideg északi szél és folytonos havazás közt, úgy, hogy déltájban már 30 hó lepte a földet. Ezen zord időt eleve sejtették a szalonkák, mert a vadászatot megelőzött két napon igen gyéren mutatkoztak. Mindezen kedvezőtlen viszonyok mellett és tekintve, hogy a hosszú vonalak az aránylag kevés puskásokkal kellőleg kitölthetők nem voltak, az eredmény nem megvetendő. Az összes hajtásokban talált szalonkák szám mintegy 40 lehetett, melyből elejtetett 14. A király lőtt négyet és egy rendkívüli szép őzbakot, melynek 110 magas, kettős keresztformában összenőtt nyolczas agancsai mindenki figyelmét magukra vonták, és az agancsgyüjteménynek egyik díszéül válandnak. (Kőszáli zerge Erdélyben.) A „Vadász és Versenylap“ nem régen felszólítást intézett a hazai sportközönséghez, hogy ha valahol kőszáli zergére akadnak, tudassák e szerencséjüket. Most Erdélyből T. S. gróf jelenti, hogy ő egy vadásztársasággal múlt napokban a Retyezátra rándulván, nem kevesebb mint 10 darab zergét lőttek. Található tehát e ritka vad a magyar korona területén is. (Van még zerge a Tátrán is !) A tátrai zergékre nézve Szent-Iványi Márton újabb közleményeket küldött a „Vadász- és Versenylapéhoz, melyek szerint semmi kétséget nem hagynak az iránt, hogy a liptói Kárpátokon, a Kervántól egész a Szepességig terjedő magasokon mintegy 120 dbra becsülhető zerge-állomány létez még mindig. E szerint, ha még létez is e királyi vad, de — mint látjuk — megfogyott, miután ezelőtt 8—10 évvel még mintegy 300-ra becsültetett számuk. (Szalonkába) az idő kedvező volt eddig. Sokkal hamarabb jöttek és terjedtek el hazánk minden részében, mint tavaly, mint azt a beérkezett rövid tudósításoknak a tavalyiakkal való összehasonlításából eddig is következtetik a vadászok. (A SIKETFAJD) is kezdi dürgését, s mint a Spbl, olvassuk, hg. Schwarczenberg wittingaui erdőmestere 1. 8-ról jelenti, hogy ott négy kakasraegkezdé nász-idényét. (Agancs-kiállítás.) A pesti tavaszi versenyek idejére a nemzeti lovardában egy ritka nagyságú és szépségű szarvas- és őz-agancsokból való kiállítás van tervezve. (Gyors lovaglás.) A kecskeméti honvédtisztek közül a napokban többen versenylovaglásra vállalkoztak N. Körösre és vissza, mely négy mértföldnyi távol. Ketten közülök 1 és fél óra alatt futották meg a pályát. Egy honvédtiszt pedig arra fogadott, hogy Kecskemétről Pestre lovagol minden pihentetés vagy paripaváltoztatás nélkül 5 óra 30 perez alatt. Elindult még az nap s a 11 mértföldet 5 óra 35 perez alatt futott be, de fogadását mégis elvesztette. Az öt pereznyi késedelmet a roppant süppedékes utak s megmérhetlen sártengerek okozhatták. Jótékonyság. (Az első pesti takarékpénztár) most is 28,193 frtot szavazott meg jótékony czélokra, és pedig következőleg : a konstantinápolyi tűzkárosultaknak 1446 frt, a felhőszakadás által károsult nagy-huniaknak 500, a franczia foglyoknak 1000, hivatalnokai nyugdíjalapjának 10,000, Eötvös emlékszobrára 2000, a Pesten felállítandó vízműre 2000, az 1848— 49-diki rokkant honvédeknek 2000, a pesti keresked. főiskola, a pesti ref. főgymnázium, a pesti ev. főgymnásium, a szegény gyermekkórház, a vakok intézete alapjához, a gazdasszonyok egyletének, a magyar írók segélyegyletének egyenkint, 400 frt; a nemzeti színház nyugdíjintézetének, a pesti nőegyletnek, a pesti kath. legényegyletnek, a „Kethesda“ betegápoló intézetnek egyenkint 300 frt., a pest budaikereskedelmi kórház, az ipartanoda, a Kisfaludy Társaság, a pesti izraelita kórház, a pesti árvaleány-egylet, az ágost. helv. hitv. országos árvaház, a pesti lelenczház, a nemzeti tornaegylet alapjára, továbbá a szürke nénéknek, a budai irgalmas szerzetnek, a közös temető szépítésére, a pesti József fiárvaház alapjára s a pesti állatkertnek egyenkint 200 frt. és még 18 más közintézetnek egyenkint 100 frtot. (A NŐI bazár), melyet az árvízkárosultak és francziák javára rendeznek, nem e hó végén, hanem májusban a lóverseny ideje alatt lesz, három nap egymásután a vigadóban. A női rendezőség élén gr. Csekonits Jánosné és gr. Zichyné szül. Metternich herczegnő állanak, s naponkint tanácskozásokat tartanak a Csekonics-palotában. Mint halljuk, 18 nagy árúpáholyt állítanak föl, melyeken a szépárusnők nevei lesznek firmák gyanánt. Valamennyi igen vonzó és szép firma lesz, a mágnásnők és ismertebb polgári hölgyek köréből. Mint halljuk, e három napra külön bazárlapot is fognak szerkesztetni valamelyik ismert írónkkal. A bazárt reggel 11 kor nyitják meg és esti 7-kor zárják be mindennap. A pénztárnál fölváltva négy-négy hölgy fogja szedni a belépti díjakat: gr. Csekonicsné, gr. Zichyné, Goldbergerné, Damjanich özvegye, Veres Pálné, gróf Cziráky Jánosné, Majláth Györgyné, özv. Fáy Alajosné, Bohus-Szögyéni Antónia, Gottesmanné és Manoelné úrhölgyek. A páholyokban Várady Gábornénak pipereboltja, gr. Csekonics Endrénének váltóüzlete, b. Lipthay Bélánénak papirkereskedése, gr. Pálffynénak és Stefaniniénak szabott áruboltja lesz, gr. Eszterházyné látogatójegyeket nyomtat, Hollán Ernőné húsfélét, Kopsteinná és Herzbergné játékszert, gr. Andrásy Aladárné szivart, gr. Zichy Ferdinándné sportczikkeket, gr. Karácsonyi Guidóné czukorneműeket, gr. Károlyi Viktorné szeszes italokat, Gyömrőy Vilmosné illatszert, Adlerné galanterie-czikkeket, Jalicsné meleg italokat, Ádámné pedig süteményeket fognak árulni. A csemegetermet virágcsarnokká alakítják át, s ebben húsz nő fog virágbokrétákat árulni. Zene. (Liszt Ferencz) vasárnapi matinéje ismét népes volt. A mágnás világ, mely eleintén tartózkodott a matinéktól, most majoritásban van. Öreg grófok, grófkisasszonyok, zenekedvelő mágnás mamák sérfiak mind a legnagyobb figyelemmel hallgatják, ha a maestro játszik. Itt nincs pártoskodás, jobb, bal és szélső bal unisona tapsolnak. Tegnap egészen 2 óráig tartott a matinéé és ismét Liszt kitűnő játéka volt fénypontja. Kívüle még a Them testvérek játszották a „Hunok harczá“-t. Pauly Rikhárd két dalt énekelt Liszttől, Reményi Ede Langer Viktor Lenau „Miska“ czímű költeményéhez írt szerzeményét adta elő. Bogisich káplán Schubert egyik dalát énekelte. (Bertha Sándor királyi hymnusa), melyet lapunk utóbbi számaiban vett olvasóink, egyik pesti katonai zenekarigazgató, Strobl által hangszerelve, közelebb az üllői laktanyában előadatott. A hatás igen kedvező volt s a mű úgy igazán magyar jellege, mint emelkedettsége által köztetszést nyert. Hir szerint a királyné előtt el is fog közelebb játszatni. (Az írói segélyegylet javára) két philharmoniai hangverseny fog rendeztetni, márczius 26 -án és ápril. 5-én. Az első hangverseny műsorában Volkmann Róberttől, Liszttől, Erkeltől és Schumanntól vannak klassikai darabok; az igazgatást maguk hirneves zeneszerzőinek : Liszt, Volkmann, és Erkel vállalták el s igy már a műélvezet is eléggé csábíthatja a közönséget, ha a jótékony czélt nem tekintené is. Fővárosi ügy. (A József- és Erzsébet tér rácsozatai.) Az Erzsébettér- 4 láb, 6 hüvelyk magas gránit talapzaton nyugvó vasrácscsal fog körülvétetni; lesz négy kapuja és 16 gáz-kandelábere is. A tervet Schlick öntödéje szolgáltatta. A József tér rácsozata 3 láb, 6 hüvelyk lesz, szintén gránit talapzaton, 2 kapuval és 12 gáz-kandeláberrel. Ez Oetl öntödéjének terve szerint fogadtatott el. Az összes költség 42,782 írtra van téve, mely az 1871-re e czélra felvett 50,000 írtból fog fedeztetni. 163