Magyarország és a Nagyvilág, 1871 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1871-03-26 / 13. szám

13. Szám. 1871. Magyarország és a Nagyvilág. 163 AGYARORSZÁG ÉS A J'íAGYVILÁG. Pest, márczius 26. Udvari hírek. (A kibáuyi tár) inult héten fővárosunkba érkezett, ez attal azonban csak rövidebb időre. A király több Ízben ki­rándult Gödöllőre szalonkávadászatra, a királyné pedig Pest Budán tett többféle látogatásokat. Mindjárt a megérkezése utáni napon a királyné egészen váratlanul látogatással lepte meg b. Eötvös József gyászoló özvegyét, bemutattatá magának a esalád tagjait, vigasztaló szavakat intézett hozzájuk s aztán megtekintve a boldogultnak irószobáját, könnyes szemekkel állt meg azon asztal előtt, melynél a nagy férfiú hajdan dolgozott. Vasárnap gr. Andrásy Gyuláné és b. Nopcsa kí­séretében meglátogatta a királyné a lipótmezei nagy téboly­dát ; hol Szlávy minister fogadta teljes díszben; a királyné megelégedését nyilvánító a'z intézetben uralkodó rend és tisztaság felett. Érdekes jelenet volt, midőn a betegek oztá- lyaban egy nő egész komolysággal a királyné elé állott s bemutatta magát mint Magyarország királynéját. (A királyné) Eötvös bárónénál tett látogatásáról a következőket halljuk: A látogatás majdnem félóráig tartott. A királyné igen részletesen tudakozódott az Eötvös család minden tagja után s a házban levőket bemutattatá magának. Aztán fölkérte a bárónét, hogy mutatná meg neki az üdvö- zült dolgozó szobáját s a helyet, a hol meghalt. Eötvös Író­asztalánál a felséges asszony nehány pillanatig megállt s el­merengve sóhajtott fel: „Itt dolgozott tehát az a nagy szel­lem !“ S a helyre nézve, a hol Eötvös kilehelte nemes lelkét, iönyek gyűltek a felséges asszony szemébe. Künn, a királyné fogatát látva, sok ember gyűlt össze, s midőn a királyné a házból kijött, a közönség lelkesedve éljenezé. (A király Y A királyné) kedden hagyák el a magyar fővárost. (Napoleon ex-császár) márczius 19-én utazott el Wilhelm shőhéből, hol Sedan óta fogoly volt. Elutazásánál a hatóságok egészen fejedelemként bántak vele; a katonaság sorfalat képezett, a kocsi előtt nyargonczok lovagoltak s Monts gróf egész a határig kisérte a bukott uralkodót. Na­poleon egyenesen Chislehurstbe, Angliába utazott, hol Eugé­nia ós Lulu tartózkodnak. Szűkölködni aligha fognak, mert f'ranczia lapok szerint Napoleon magánvagyona nem kevesebb mint 800 millió frank. (A német uralkodók) jelenleg Berlinben gyűlnek ösz- sze főurok, Vilmos császár körül, ki márczius 16-án ágyu- dörgés és harangzúgás közt vonult be székvárosába. Csak a bajor és württembergi királyok nem jelentek meg az udvar­lásra ; ki is kapják a magukét a porosz sajtótól. Katonai hírek. (Huszárezredek hazatérése.) Mint biztos forrásból értesülünk, legfelsőbb meghagyás folytán legközelebb az ösz- szes magyar huszárezredek Magyarországba térnek vissza, s az itt állomásozó más lovasezredek az országból kivonulnak. A kivonulást az itt állomásozó 3. dragonyos-ezred kezdi meg, melynek e hó 25-ig már Becsben kell lennie, s ezt az eddig Érsekujvárott állomásozott huszárezred váltja fel. Az útitervek a nevezett két ezred számára elkészültek. (Az utolsó insurgens Pécsett.) E napokban egy öreg ur kopogtatott be a „Pécsi Lapok“ szerkesztőségénél s méltó kifakadassal felemlité, hogy a lapok azt írják, miszerint Za- lamegyében az utolsó insurgens meghalt. Pedig hát ő is in­surgens s nem a legutolsó. Neve Schauroth György és részt- vett a Waterlooi, wagrami és lipcsei ütközetben. Az öreg ur jó egészségnek örvend, majdnem egy század élő krónikája, eltudván mondani, mi történt Pécsett ekkor és ekkor, ki volt a püspök, kik a kanonokok, ki a polgármester, honnan szár­maztak s mindjárt a családfának minden levelét elősorolja. Ezeken kívül egész özönét tárja fel a latin idézeteknek, roppant emlékező tehetséggel mindenre képes bölcs monda­tokat, példázatokat vagy verseket alkalmazni. E mellett na­ponkint több hírlapot olvas. Egyletek és intézetek. (A magyar tud. akadémia) heti ülésén mindenekelőtt Zichy Antal olvasta fel a bíráló bizottság jelentését a 100 aranyos Teleky-pályázat eredményéről. Ezúttal beérke­zett 10 pályamű s a bírálók minőség tekintetében is meg­nyugtatónak találták a pályázatot, mert, ha a világiro­dalom színvonalára emelkedő színdarabot nem talált is, eléggé örvendetes, hogy a versenyző tiz darab közül csak fele esett egészen át a rostán, a többi bir jó tulajdonokkal, három pedig egészen a felszínen tartja magát. A roszak közt leg- roszabb a „Talpra fináncz“, mely teljesen életképtelen; utána következik „A szívtelen“, mely rimes jámbusokkal ékí­tett hosszú monologokra és a becses házi kisasszony, egy főispán leánya által osztogatott poflevesekre fekteti a fősulyt. Ezzel egy rangban áll a „Szerelemfeltő“, melynek jeligéje „bár volna ez a leggyöngébb“ közel járt a valósághoz. Kö­vetkezik az „Emanczipáczió és szív“, melynek tárgya hálada- tos, csakhogy a szerző inkább értekezletet irt s azt bebizo­nyítja ugyan, hogy a nóemanczipáczió kivetkezteti a nőt nőiességéből és boldogtalanná teszi őt is a férfit is stb., de drámailag nem tudta tárgyát feldolgozni. Hasonló sorsban részesül a „Szakái“, mely egyrészt a Darwin féle majomro­konsági elméletet czáfolja, másrészt jó honleányokká igyek­szik téríteni a külföldieskedö nőket; mindkettő szép czél, de a dráma, melyben eóladatnak, nagyon rósz és unalmas. Nagyobb igényekkel lép fel a „Királyleányok“ czimü törté­nelmi vígjáték, mely Tompa népregéiből prózaitott át négy darabot, de jóformán minden összefüggés nélkül, úgy hogy egyik felvonás független a másiktól; verselése is nagyon kezdetleges. Jobb a „Hajtó vadászat“, mely gyenge compo- sitioval bir ugyan, de eleven s szerényebb igények mellett talán még színpadi hatással is bírhatna. Ezek a gyengébb darabok. A jobbak közt legelőször „II. Apaffy Mihály há­zassága“ vont magára figyelmet; annak tárgya az, hogy a fiatal Apaffy megkéri a szép Bethlen Mária kezét, de ez mái­éi van Ígérve a cselszövő Bánfinak, ki, ha mái Erdély feje­delmévé nem lehet, hazája függetlenségének föláldozásával legalább Bécsből kinevezett gubernátora akar lenni; meny­asszonyát lépvesszőnek használja, hogy a fiatal szerelmes fejedelmet megfogja s lemondásra bírja; az alku csakhamar megvan, de Bánfi csalódik terveiben s nem lesz kormányzó stb. A darabban túlnyomó a politika, a drámai cselekmény csak mintegy hátterül szolgál ; a korrajz érdekes, a párbeszédek jellemzők, de majdnem teljesen hiányzik a komikai él s az egész tárgy inkább is való komoly mű számára; igy mint most van, annyi benne a diplomatiai tárgyalás, levelezés, hogy akármely vörös könybe beillenék — Egészen más be­nyomást tesz a „Rövidlátók“ czimü vígjáték, mely ziláltsága s gondatlan kezelése mellett is a pályázat legszellemesebb darabja. Szövevénye elmés, érdekfeszitő s magyarnak eredeti; de aztán össze is van oly mesterségesen bonyolítva, hogy alig lehet rajta keresztülhatolni s néha maga a szerző is labyrintba látszott jutni; a főcselekvényhez számos apróbb cselszövény fűződik, melyek be- és kibonyolitása nem enge­dett helyet és időt valami erősebb jellem kidomboritására; négy szerelmes pár bajai vannak össze-vissza kuszáivá. A részletekben azonban mindenütt szép költői helyekre, derült hangulatra, pattogó elmésségre, nevettető ötletekre lehet ta­lálni. E mü hibáit és előnyeit egymáshoz méregetve, a szin- szerüség hiánya, ami a pályázatnál döntő tekintet, alányomta a mérleget, minthogy a bírálók véleménye szerint a darab mostani alakjában nem volna adható. — Ez utóbbi hibában nem szenved az „Udvari bolond“, mely a fent említett fény- és árnyoldalaktól egyenlően távol áll. írói nyelven, hibátlan jámbusokban van Írva, meséje biztos kézzel van szőve s a színpad tökéletes ismeretére mutat, úgy, hogy sikere kétség­telen. A cselekvény mindvégig érdekes, a jellemek meglehe­tősen kidomborodnak s igy a bíráló bizottság az „Udvari bolond“-nak a 100 aranyos dijt kiadni ajánlja. A jeligés levél felbontatván, kitűnt, hogy szerzője: Szigligeti Ede. — Ezután osztályülés tartatott és Budencz József folytatta a múlt ülésben kezdett értekezését az I és z deno- minativ igeképzőkről, kifejtvén, hogy a magyar I igeképző ős alakja az ugor és finn nyelvekben n volt. mit számos példákkal bizonyít. — Következett volna még Szarvas Gábor „latin fordításaink és a latinságok“ czimü értekezésé­nek felolvasása, de az idő már nagyon előhaladt s igy ez értekezés máskorra halasztatott. Művészet. (Országos képzőművészeti tanácsunk) is lesz már. A hivatalos lap tegnap közié annak megerősítését 6 felsége által. Székhelye Pest lesz. Állni fog egy három évre kineve zett elnökből, 12 tanácsosból s jegyzőből. Fizetést csak a jegyző kap. Az elnököt a király nevezi ki, az alelnököt, hat tanácsost és jegyzőt a közoktatási miniszter, hat tanácsost pedig a képzőművészeti társulat választ három évre. E ta­nács föladata lesz: a képzőművészet közoktatási miniszté­riumnak javaslatokat stb. tenni, s az államsegély mikénti fölhasználását illetőleg javaslatot adni; a művészi oktatás ügyében a minisztert csak véleménynyel támogatni a pályá­zatoknál, országos és nemzetközi kiállításoknál közremű­ködni, pályabiróságot alkotni, stb. Évnegyedes üléseit a mú­zeum épületében fogja tartani, s a határozatokat szótöbbség­gel hozza. Év végén a képzőművészetek állásáról stb. kime­rítő jelentést tesz. A művészetek érdekében nagyon örven­detes ez önálló közeg fölállítása. Sport. (Vadászatok Gödöllőn.) A király mostani Pesten mu- latása alkalmából két ízben kirándult Gödöllőre szalonkava­dászatra. Kíséretében voltak gr. Andrásy Gyula ministerel- nök, és még néhány főrangú ur. (Udvari szalonka-vadászat Valkón.) A király kísé­retében voltak; József főhg. Gablenz táborszernagy, gr. Bel­legarde, négy hadsegéd és Beniczky Ferencz kor. jószág-igaz­gató. A vadászat 9 órakor kezdődött, és a 15 pereznyi reg­gelizést kivéve, tartott délután fél ötig, hideg északi szél és folytonos havazás közt, úgy, hogy déltájban már 3“ hó lepte a földet. Ezen zord időt eleve sejtették' a szalonkák, mert a vadászatot megelőzött két napon igen gyéren mutatkoztak. Mindezen kedvezőtlen viszonyok mellett és tekintve, hogy a hosszú vonalak az aránylag kevés puskásokkal kellőleg ki- tölthetők nem voltak, az eredmény nem megvetendő. Az összes hajtásokban talált szalonkák szám mintegy 40 lehe­tett, melyből elejtetett 14. A király lőtt négyet és egy rend­kívüli szép őzbakot, melynek 11“ magas, kettős keresztfor­mában összenőtt nyolezas agancsai mindenki figyelmét ma­gukra vonták, és az agancsgyüjteménynek egyik díszéül vá- landnak. (Kőszáli zerge Erdélyben.) A „Vadász és Verseny­lap“ nem régen felszólítást intézett a hazai sportközönség­hez, hogy ha valahol kőszáli zergére akadnak, tudassák e szerencséjüket. Most Erdélyből T. S. gróf jelenti, hogy ő egy vadásztársasággal múlt napokban a Retyezátra rándulván, nem kevesebb mint 10 darab zergét lőttek. Található tehát e ritka vad a magyar korona területén is. (Van még zerge a Tátrán is !) A tátrai zergékre nézve Szent-Iványi Márton újabb közleményeket küldött a „Vadász- és Versenylapéhoz, melyek szerint semmi két­séget nem hagynak az iránt, hogy a liptói Kárpátokon, a Keivántól egész a Szepességig terjedő magasokon mintegy 120 dbra becsülhető zerge-állomány létez még mindig. E szerint, ha még létez is e királyi vad, de — mint látjuk — megfogyott, miután ezelőtt 8—10 évvel még mintegy 300-ra becsültetett számuk. (Szalonkába) az idő kedvező volt eddig. Sokkal ha­marabb jöttek és terjedtek el hazánk minden részében, mint tavaly, mint azt a beérkezett rövid tudósításoknak a ta­valyiakkal való összehasonlításából eddig is következtetik a vadászok. (A SIKETFAJD) is kezdi dürgését, s mint a Spbl. olvas­suk, hg. Schwarczenberg wittingaui erdőmestere f. 8-ról je- ienti, hogy ott négy kakas raegkezdé nász-idényét. (Agancs-kiállítás.) A pesti tavaszi versenyek idejére a nemzeti lovardában egy ritka nagyságú és szépségű szar­vas- és őz-agancsokból való kiállítás van tervezve. (Gyors lovaglás.) A kecskeméti honvédtisztek közül a napokban többen verseny-lovaglásra vállalkoztak N. Kö­rösre és vissza, mely négy mértföldnyi távol. Ketten közü­lök 1 és fél óra alatt futották meg a pályát. Egy honvéd- tiszt pedig arra fogadott, hogy Kecskemétről Pestre lovagol minden pihentetés vagy paripaváltoztatás nélkül 5 óra 30 perez alatt. Elindult még az nap s a 11 mértfőidet 5 óra 35 perez alatt futott be, de fogadását mégis elvesztette. Az öt pereznyi késedelmet a roppant süppedékes utak s meg- mérhetlen sártengerek okozhatták. Jótéko n ysá g. (Az első pesti takarékpénztár) most is 28,193 frtot szavazott meg jótékony czélokra, és pedig következőleg : a kon­stantinápolyi tiizkárosultaknak 1446 frt, a felhőszakadás által károsult nagy-huniaknak 500, a franczia foglyoknak 1000, hivatalnokai nyugdíjalapjának 10,000, Eötvös emlék­szobrára 2000, a Pesten felállítandó vízműre 2000, az 1848— 49-diki rokkant honvédeknek 2000, a pesti keresked. főis­kola, a pesti ref. főgymnázium, a pesti ev. főgymnásium, a szegény gyermekkórház, a vakok intézete alapjához, a gazd- asszonyok egyletének, a magyar Írók segélyegyletének egyen- kint, 400 frt; a nemzeti színház nyugdíjintézetének, a pesti nőegyletnek, a pesti kath. legényegyletnek, a „Éethesda“ betegápoló intézetnek egyenkint 300 frt., a pest budai “keres­kedelmi kórház, az ipartanoda, a Kisfaludy-Társaság, a pesti izraelita kórház, a pesti árvaleány-egylet, az ágost. helv. hitv. országos árvaház, a pesti lelenczház, a nemzeti torna­egylet alapjára, továbbá a szürke nénéknek., a budai irgal­mas szerzetnek, a közös temető szépítésére, a pesti József fiárvaház alapjára s a pesti állatkertnek egyenkint 200 frt. és még 18 más közintézetnek egyenkint 100 frtot. (A NŐI bazár), melyet az árvízkárosultak és francziák javára rendeznek, nem e hó végén, hanam májusban a lóver­seny ideje alatt lesz, három nap egymásután a vigadóban. A női rendezőség élén gr. Csekonits Jánosné és gr. Zichyné szül. Metternich herczegnő állanak, s naponkint tanácskozá­sokat tartanak a Csekonics-palotában. Mint halljuk, 18 nagy árúpáholyt állítanak föl, melyeken a szépárusnők nevei lesz­nek firmák gyanánt. Valamennyi igen vonzó és szép firma lesz, a mágnásnők és ismertebb polgári hölgyek köréből. Mint halijuk, e három napra külön bazárlapot is fognak szerkesztetni valamelyik ismert írónkkal. A bazárt reggel 11 kor nyitják meg és esti 7-kor zárják be mindennap. A pénz­tárnál fölváltva négy-négy hölgy fogja szedni a belépti di­jakat: gr. Csekonicsné, gr. Zichyné, Goldbergerné, Damja­nich özvegye, Veres Pálné, gróf Cziráky Jánosné, Majláth Györgyné, özv. Fáy Alajosné, Bohus-Szögyéni Antónia, Got- tesmanné és Manoelné nrhölgyek. A páholyokban Várady Gábornénak pipereboltja, gr. Csekonics Endrénének váltóüz­lete, b. Lipthay Bélánénak papirkereskedése, gr. Pálffynénak és Stefaninieuak szabott áruboltja lesz; gr. Eszterházyné lá­togatójegyeket nyomtat, Hollán Ernőné húsfélét, Kopsteinná és Herrbergné játékszert, gr. Andrásy Aladárné szivart, gr. Zichy Ferdinándné sportezikkeket, gr. Karácsonyi Guidóné czukornemüeket, gr. Károlyi Viktorné szeszes italokat, Gyöm- rőy Vilmosné illatszert, Adlerné galanterie-czikkeket, Jalicsné meleg italokat, Ádámnó pedig süteményeket fognak árulni. A csemege-termet virágcsarnokká alakítják át, s ebben húsz nő fog virágbokrétákat árulni. Zene. (Liszt Ferencz) vasárnapi matinéeje ismét népes volt. A mágnás világ, mely eleintén tartózkodott a matinéktól, most majoritásban van. Öreg grófok, grófkisasszonyok, zene­kedvelő mágnás-mamák s urfiak mind a legnagyobb figye­lemmel hallgatják, ha a maestro játszik. Itt nincs pártosko­dás, jobb, bal és szélső bal unisono tapsolnak. Tegnap egé­szen 2 óráig tartott a matinéé és ismét Liszt kitűnő játéka volt fénypontja. Kívüle még a Them testvérek játszották a „Hnnok harczá“-t. Pauly Rikhárd két dalt énekelt Liszttől, Reményi Ede Langer Viktor Lenau „Miska“ czimü költemé­nyéhez irt szerzeményét adta elő. Bogisich káplán Schubert egyik dalát énekelte. (Bertha Sándor királyi hymnusa), melyet lapunk utóbbi számaiban yettk olvasóink, egyik pesti katonai zene­karigazgató, Strobl által hangszerelve, közelebb az üllői lak­tanyában előadatott. A hatás igen kedvező volt s a mű úgy igazán magyar jellege, mint emelkedettsége által köztetszést nyert. Hir szerint a királyné előtt el is fog közelebb játszatni. (Az írói segélyegylet javára) két philharmoniai hangverseny fog rendeztetni, márczius 26 -án és april. 5-én. Az első hangverseny műsorában Volkmann Róberttól, Liszt­től, Erkeltől és Schumanntól vannak klassikai darabok; az igazgatást maguk hirneves zeneszerzőinek : Liszt, Volkmann, és Erkel vállalták el s igy már a műélvezet is eléggé csá­bíthatja a közönséget, ha a jótékony czélt nem tekintené is. Fővárosi ügy. (A József- és Erzsébettér rácsozatai.) Az Erzsébet­iéi- 4 láb, 6 hüvelyk magas gránit talapzaton nyugvó vas­rácscsal f eg körülvétetni; lesz négy kapuja és 16 gáz-kande- labere is. A tervet Schlick öntödéje szolgáltatta. A Józseftér rácsozata 3 láb, 6 hüvelyk lesz, szintén gránit talapzaton., 2 kapuval és 12 gáz-kandelaberrel. Ez Oetl öntödéjének terve szerint fogadtatott el. Az összes költség 42,782 írtra van téve, mely az 1871-re e czélra felvett 50,000 írtból fog fe­deztetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék