Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 1-26. szám)
1872-02-25 / 8. szám
VIII. ÉVFOLYAM 1872. Megjelen minden vasárnap. PEST, FEBRUÁR 25. Kiadó-hivatal: PEST, József tér 6. sz. 8. SZÁM, Kiadja a Deutsch-testvérek pest-bécsi irodalmi és művészeti intézete. Előfizetési dij : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — a „Hetikrónikával”4 együtt: Negyedévre 3 frt. — Félévre 6 frt. — Egész évre 12 frt. VAN-É SZABAD AKARATUNK? (Folytatása és vége.) És szabad akaratunk ? Hitünk ez erős oszlopát is megtámadták, ezt is iparkodtak megdönteni, még pedig azon tudomány által, melynek szerény szolgája magam is vagyok — a statisztika által. Brüszel városában él azon aggastyán és Qu ételetannak neve, ki először merte ezen oszlopot megrázni. És mit a mester sem képzelt oly szigorúan, tanítványai fenhangon hirdetik a tant, hogy az ember szabad akarata a gyermekek mesevilágába való, hogy az ember szabadakarattal nem bir, hanem hogy az rabszolgája oly idegen törvényeknek, melyeknek vakon kell engedelmeskednünk. Önök ismerik azt a régi mesét a tudvágyó fiatalról, ki a saisi kép fátyolét fölemeli, hogy az addig eltakart igazságnak , a valónak szeme közé nézhessen, de ki azon perczben, hogy a valót megpillantá, eszméletlenül összerogyott és kitől, hogy mi borzasztót látott legyen, emberi fül nem tudta meg. A mi korunk föllebbenté e fátyolt, — és ijedten tántorgunk vissza. Állatnak, vagy még ennél is kevesebbnek, akaratnélküli szerves lénynek tudni magunkat— vájjon ez volna-e • azon végezél, mely felé az emberi buvárlatnak és az emberi ismeretnek törekednie kellessék ? Vajjon azért volt-e eltiltva a megismerés fája, mivel gyümölcsei oly keserűek? A felállított elméletek természettudományi oldalával nem foglalkozhatunk, és csakis azon fölfedezéseket fogjuk szemügyre vehetni, melyeket a statisztika szolgáltat. Hadd tekintsük tehát közelebbről azon új igazságokat, melyek arra csábíthatnának, hogy öntudatunkban oly élénken élő érzetét akaratunk szabadságának eltagadjuk. Mintegy negyven éve múlt, hogy Quételet Adolf, ki jelenleg a brüszeli csillagda igazgatója, közrebocsátó vizsgálatait az emberről és annak tehetségeinek kifejlődéséről. Quételet ezen munkájában azon kérdéssel is foglalkozik, váljon az ember önkénytes cselekedetei tetszés szerinti önkénynyel történnek-e, vagy pedig törvényeknek vannak-e azok alávetve ? Hogy ezen kérdésre válaszolhasson, szemügyre kezdett venni több oly cselekedetet, melyek elkövetése vagy abbanhagyása természeti törvény által — fizikai értelemben — nincsen korlátozva, hanem melyek tisztán csak a szabad eltökéléstől függnek. Kétségkívül alig képzelhető cselekedet, mely inkább volna a tiszta önkény kifolyásának tekinthető, mint egy bűntett elkövetése. Vájjon fog-e valaki rabolni és gyilkolni, és vájjon hány személyeken követtetnek el e büntettek — az iráni törvény csak nem határoz ? Quételet azonban ennek az ellenkezőjéről győz meg minket. Bebizonyítja ugyanis, hogy az egy - egy országban egy-egy év alatt elkövetendő bűnök száma meglehetősen állandó. Belgiumban például a következő számmal történtek gyilkosságok : 1826-ban 241, 1827- ben 234, 1828- ban 227, 1829-ben 230, 1830-ban 205, 1831-ben 266. De nem csak a gyilkolások száma az, mely állandónak mutatkozik, hanem tapasztalható ugyanezen törvényszerűség még azon eszközök megválasztása körül is, melyekkel e gyilkosságok elkövettetnek. Quételet t. i. kimutatja, hogy Belgiumban évenkint mintegy: Nyúl és görény.