Magyarország és a Nagyvilág, 1872 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1872-10-27 / 43. szám
VIII. ÉVFOLYAM 1872. 43. SZÁM. PEST, OKTÓBER 27. Megjelelt minden vacártiai Kiadja a Deuseti-testverek pest-bécsi irodalmi es műveszeti intezete. inado-hivatal: PICSI, Bálvány-utessa 9 sa. Evenkd.reszes aczélmetszetű jutaton.képekkel. — Kivüzelési díj : Negyedévre 2 frt. — Félévre 4 frt. — Egész évre 8 frt. — Évenkint díszes aczélmetszetű jutalomképekkel. Vajda János i gen ritkán nyílik alkalmunk arra, hogy e helyen, hol jelesebb férfiak arczképét szoktuk bemutatni közönségünknek, a magyar versköltészet egy-egy újabb kitűnőségét is bemutathassuk.Nálunk nemcsak „inter arma silent musae,“ hanem a béke ideje is kevéssé látszik termékenynek új költői erőkben, ha csak azon limpengetőket, kik diatlapjaink hasábjait elözönlik, költőknek elismerni nem akarjuk. Aki valódi költői műveken akar gyönyörködni, az kénytelen a veteránabb költőkhöz folyamodni, s méltán ezek közé sorolható Vajda János is, kit másrészt ismét majdnem új tüneményként kell bemutatnunk olvasóinknak. Vajda János évtizedek előtt küzdötte föl magát jelesebb költőink sorába s mégis jött idő, midőn őt és műveit is majdnem elfeledte a közönség. Pedig annyi eredetiség, oly igazi költészet kevés magyar költő művéből sugárzik elénk, s épen jelen meddő napjainkban Vajda kétszeres méltánylást érdemel. A Kisfaludy-társaság megtette a kellő lépést, hogy szépirodalmunknak visszaadja e jeles erőt; megválasztotta Vajda Jánost a társaság tagjává, műveit pedig összegyüjté és kiadta. E napokban kerültek ki sajtó alól e költemények s hiszszük, hogy a közönség méltó pártfogásában fognak részesülni; mi pedig néhány rövid életrajzi adat kíséretében mintegy kiegészitéskép bemutatjuk újra föltámasztott derék költőnk arczképét. Vajda János 1827. május 7-én Pesten született s gyermekkorát Fehérmegyében töltötte, gymnasiumi tanulmányait Sz. Fehérvárit, majd Pesten folytatta s csakhamar magába szívta a nemzeti nyelv iránti lelkesedést, mely akkor a pesti ifjúság közt általános volt. Mint sok más ábrándos, tüzes lelkű ifjút, Vajdát is elragadta a hazfias hév s csak hogy tettben nyilváníthassa buzgalmát, egy vándor szinésztársasághoz csatlakozott, melylyel aztán az ország nagy részét beutazta. A kalandos és tapasztalatokban elég gazdag színészi élet ábrándjai azonban nem sokára szétfoszlottak s egy-két évvel később Vajda már ismét Pesten volt, ekkor közölvén első verseit is a Vahot Imre által szerkesztett „Pesti Divatlap “-ban. Versei elismerő fogadtatást nyertek s ő maga csakhamar kedvelt tagjává lön az akkori jeles fiatal írók körének ; rendes vendége volt az úri utczai kávéház, később „forradalmi csarnok“ kerek asztalának, ő vezette 1848. márczius 15 én az e kávéházból megindult ifjúságot s később megválasztatott a bécsi forradalmi ifjúság üdvözlésére indított küldöttség tagjává is. A szabadságharcot megelőzött mozgalmas napokban Vajda gyakran szónokolt a nép előtt s ékes, heves szavai mindig nagy lelkesedést keltettek. Csakhamar bekövetkezett a fegyverfogás ideje . Vajda az elsők közt volt, kik kardot fogtak, végig küzdötte az egész szabadságharczot előbb mint közhonvéd, majd mint tiszt, s a fegyverletétel után büntetésül az osztrák hadseregbe közlegénynek soroztatott be. Egy évet töltött mint osztrák baka Olaszországban. Ezen idő sem veszett el reá nézve, mert tapasztalatokban és tanulmányokban ez alatt is gazdagodott Honvéd-élményeit külön kötetben megírta s a közelebb múlt években ki is adta. A császári hadseregből végre kiszabadulván, egy ideig vidéken tartózkodott, majd ismét Pestre költözött. Az elnyomatás ama napjaiban a szépirodalom volt az egyetlen tér, melyen némi sikerrel működni lehetett a nemzet ébrentartására . Vajda is elhatározta, hogy írói pályáját folytatja s 1855-ben két kötetben kiadta mind Vajda János.