Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1873-04-20 / 16. szám

182 (Arczképekkel a .184.,. 185., 188. és 189-dik lapolkoh.I Imét egy újabb kapocs szilárdítja a barátságot és rokonságot, mely a két ősrégi uralkodó családot: a habsburgit és a wittelsbachit egymáshoz fűzi. Uralkodó királyunk bájos ifjú leánya,Gizela, e hó 20-ikán nyújtja oltár előtt kezét Lipót bajorherczegnek ,s az örömteli családi ünnephez őszinte jó kivánságaikat küldik az egész monarchiából úgy mint a királyleány uj hazájából, Bajorországból is. — Egy másik helyen szól lapunk azon fényes ünnepélyekről, melyek ez alkalomból Bécs városa,ban lefolytak és még folynak. E helyen rövid sorokkal azon magas személyeket mutatjuk be, kik közül e napok legfőbb érdeke központosul: az ifjú párt s a menyasszony valamint a vőlegény szüleit. I. Ferencz József császárról és királyról, a menyasszony atyjáról, hosszan beszélgetnünk bizonyára nem kell. Élete és uralkodása a jelen napoké, története a mostani nemzedék története s a legközelebb múlt évtizedek történelmének megírására kellene vállalkoznunk, ha uralkodó királyunk életrajzát adni akarnók. A jól sikerült arczkép híven mutatja a java férfi korában álló királyt, ki a folyó év nyarán üli meg születésének 43-ik évfordulóját s kevés hóval később, ugyanezen év deczember 2-án uralkodásának 25 éves jubileumát. Egy negyed százada már, hogy uralkodik Magyarország és Ausztria népei fölött s e negyed század súlyos küzdelmek, nagy válságok közt folyt le, míg végre a trón és a népek szerencsés kibékülésével a mostani állapot létre jött, melyben a legdrágább s legritkább jutalom : a nép szeretete és bizalma kiséri a fejedelem minden lépteit s áldást kíván reá és családjára. Erzsébet királyné, a menyasszony anyja, mindamellett, hogy már egy menyasszony anyja, még szépségének teljében tündököl királyi férje oldalán. 1838-ban született s ivadéka ugyanazon fejedelmi háznak, melynek egy férfi sarja most nőül veszi Gizela főherczegasszonyt. Állítják, hogy a most megkötött frigy legfőkép Erzsébet királyné műve; ő ismeri a Wittelsbach-családot, ismeri erkölcseiket, szokásaikat s épen mert jól tudta,mily körbe adja át oda kedves leányát, választotta inkább ezt, hogysem talán valamely büszke trón rideg fénykörébe emelje, a mire az osztrák császár és magyar király leánya méltán igényt tarthatna. Inkább szerzett gyermekének csöndes, boldog, szeretetteljes tűzhelyt, melynél megelégedetten tölthesse életét. És ez valóban teljesen egyezik mindazzal, amit fölséges királyasszonyunktól eddig tapasztaltunk. Visszavonultan a politikai élet zajától, sőt nagyrészt még az udvari élet pompájától is, egyedül a családi élet örömeiben találja boldogságát s midőn hónapokat tölt Meran regényes vidékén, vagy a kies Gödöllőn, a szabad, szép természeten kívül csak gyermekei körében leli szórakozását s mi természetesebb, mint hogy az anya nem azt kereste, hol fog leánya nagyobb fényben élni, hanem azt, hol lesz boldogabb. Gizela fő herczegnő, a boldog menyasszony, 1856. julius havában született s mint alig fölserdült hajadon, menyegzője fényes ünnepélyénél lép úgyszólván először a világba. Mindezideig a legszorosabb családi körben maradt, hol a leggondosabb nevelésben részesült s igy történt, hogy a nagy közönség jóformán csodálkozott, midőn nehány hóval ezelőtt köztudomásra jutott, hogy a főherczegnő Lipót bajor herczegnek eljegyeztetett; ekkor kezdték csak az emberek ujjaikon számlálni a főherczegnő éveit s kisült, hogy valóban már virágzó, „eladó, hajadonná serdült. A királykisasszony jellemének kiváló vonásaiként a közelálló környezet főleg rendkívüli akaraterejét, élénk kötelességérzetét, olthatatlan tudományszomját s mély hálaérzetét említi, oly tulajdonok, melyek valóban ritkán egyesülnek ily fiatal lényben. Nevelése kizárólag De Surrey de St. Remy Aliz asszonyra volt bízva, ki születésre franczia nő, s rendkívül lelki műveltséggel és szivjósággal bir. De Surrey asszony nem viselte a nevelőnői hivatalos czímet, hanem csak palotahölgy volt, s mellette állott Gerstäcker bárónő, ki a nevelőnőt helyettesítette akadályoztatása esetén. A főherczegnő udvarhölgyeihez tartozott még két nő, Legrenzi Mária és Slencke Emilia. Az előbbi Gizela főherczegnő körében a legrégibb udvarhölgy, s a főherczegnő-menyasszonyt Bajorországba is el fogja kisérni, mivel ott egészen új udvarhölgyek állnak a herczegnő szolgálatára, s ezeket Legreuzi kisaszszony lesz hivatva Gizela szokásaira figyelmeztetni. A legelső oktatásban Becker udvari tanácsos részesíté a főherczegnőt, s később az egyes szaktudományokat kitűnő szakférfiak tanították. A német nyelv és irodalom, a történet és földrajz tanára volt dr. Egger Alajos, a számtan és a természettudományoké dr. Krist, a vallásiakból Mayer Novopacky ismert festő Gizela főherczegnő mellett mint rajztanító működött; a zongorázásban Richter oktató de csak Bécsben, s a főherczegnőnek salzburgi, budai, ischli és gödöllői tartózkodása alkalmával Gerber Károly zongoraművész volt a zongoratanító. A franczia nyelvből maga a nevelőnő adott oktatást, később Duchene, az angolból Schmid asszony, a magyarból pedig Rimely prépost. Az utolsó télen Zitkovsky lépett Egger helyére, ki családi körülményei miatt nem tartózkodhatott hosszabb ideig Gödöllőn, s Zitkovsky vezetése alatt nagy előhaladást tett az aesthetika terén is, végül február hóban dr. Falke tartott néhány felolvasást a művészetről. E néhány adat is eléggé bizonyítja, hogy ritkán nyert egy főherczegnő oly széles körű oktatást, mint Gizela főherczegnő, ki szorgalmasan is tanult egészen a múlt hétig, midőn mindegyik tanárától búcsút vett s kinek-kinek értékes ajándékot adott emlékül. A fiatal főherczegnőt a társaságban megnyerőnek és barátságosnak mondják, s bizonyos komolyság és az igaz s egyszerű iránti előszeretet képezik jellemének alapvonásait. Lipót herczeg, a fejedelmi vőlegény, Münchenben 1846. február 9-én született s igy most 27-ik évében van. Gondos és házias nevelésben részesült s neve a közélet mezején 1869-ben lett először ismeretessé, midőn atyjával és fivérével együtt hozzájárult a bajor kamrában a Hohenloheministerium megbuktatásához. Lajos király ugyan zokon vette rokonai ezen szavazatát s a herczegi család egy évig távol élt az udvartól; de midőn a német-franczia háború kitört, a fiatal, bátor herczeg ismét előlépett és mint tüzérszázados jelentékeny részt vett a harczokban, alávetve magát a hadjárat minden sanyaruságainak. Különösen a mecklenburgi herczeg vezénylete alatt, kemény téli időben ideodabolyongott hadseregnek kellett sokat szenvednie; e fáradalmakban Lipót herczeg hűségesen megosztozott bajtársaival s példájára annál inkább szükség volt, mert a porosz vezérkar mindig mostohán bánt a szövetséges bajor hadakkal. Sok véres ütközetben vett részt a herczeg s az általa vezénylett ütegek többnyire jelentékeny befolyással voltak a csata eldöntésére ; jeles magaviselete végre kibékítette a bajor királyt, ki aztán vitéz rokonát őrnagyi, majd alezredesi rangra emelte. Lipót herczeg volt a német hadseregben legkedveltebb mindazon fejedelmi sarjak közt, kik a háborúban tényleg részt vettek. A vőlegény szülei közül, kiknek arczképét szintén bemutatjuk, már csak az atya, Luitpold Károly herczeg van életben s mint táborszernagy és a bajor hadsereg főfelügyelője szerepel honában. Neje, Lipót hg. anyja, Auguszta Ferdinanda, osztrák főherczegnő volt a toskanai ágból s igy, bár csak harmad ízben, de már eddig is rokonság létezett a most szoros frigyre lépett ifjú fejedelmi pár között.geknél. Míg másutt, nevezetesen ez alkalommal Bécsben maguk az illető hivatalos közegek rajta voltak, hogy a közérdekeltséget keltő ünnepély minden részletére vonatkozó adatok könnyen hozzáférhetők legyenek a nyilvánosság közlönyeinek, nálunk az illetők csak hosszas utánjárás és sokszoros sürgetés után kegyeskedtek engedni kívánságunknak akkor, midőn technikai okok miatt rajzzal és metszéssel kellő időre elkészülnünk már lehetetlenné vált. Pótlólag azonban majd adjuk a hibánkon kívül mulasztottat is. A bécsi Gizela-album fedél lapja Wollanek tanár terve és rajza szerint Klein A. műtermében készült. A borítékot cassette képezi, melynek hossza 26, szélessége 20 hüvelyk. Az arany-rosettekkel kirakott sárgásfehér diagrinbőr alap közepén egy, a császári ház családi czimerével és az osztrák koronával díszített ezüst medaillon látható, melyet szokott heraldikai rendben a főbb rendek és az egyes tartományok czimerei vesznek körül. A medaillont rubintokkal kirakott arany gyűrű környezi s ezüstből készült, aranyozott és zománczolt agraffe borítja, melyen a menyasszony neve arany betűkben olvasható. A gyűrűt egy másik gyűrű oly módon környezi, hogy fönt a kettő között holdalakú tér marad, melyen sötétzöld bársony alapon két ezüst myrthuskoszorú nyugszik „Erzherzogin von Oesterreich“ fölírással. A külső gyűrűn, kiegészítéséül a belsőnek, vízirányos és függőleges vonalban négy medaillon látható, melyek közül a jobbra és balra fekvők az évszámot és keletet tartalmazzák, a felső e szót „ Wien“, az alsó pedig Bécs városa czímerét. A medaillonok közti hely sugárszerűen szétfutó, ametisttel kirakott lombozat által van kitöltve, az egész pedig széles, arany és kék-fehér zománczkerettel körülfoglalva. Az album belseje 16 lapot tartalmaz. Az első lap tartalmazza az ajánlatot, Geiger Károly sikerült művét, a következő lapon látható Laxenburg, a főherczegnő születéshelye. A többi lapok Bécs városának nevezetes köztévéit, emlékszobrait stb. mutatják. MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG. A bécsi „Gizela-album.“ (Képpel a 193-dik lapon.) Mint olvasóink tudják, Gizela főherczegnőnek menyegzői ünnepe alkalmából úgy Pest, mint Bécs városa egy-egy albumot nyújtottak át, melyek tartalmát Budapest, illetőleg Bécs városának jeles festészek által készített egyes látképei képezik. Ezúttal a bécsi albumot mutatjuk be, s nem rajtunk múlt, hogy a pestit is nem látják lapunkban olvasóink. Oka ennek azon hagyományos indolenczia s a nyilvánosság közlönyeinek semmibe sem vevése, mely nálunk még a fővárosban is még mindig uralkodik mindenféle hivatalos és nyilvános köze EGÉRFOGÓ. — Beszély. — Irta: Balázs Sándor. (Folytatás.) — Most is csak azt mondom, leányom, Ferencz kifogástalan, derék fiatal ember! de lásd, ő csak útjában áll szerencsédnek. Ő igen tiszteletreméltó fiatal ember, de amint látszik, nem szándékozik megházasodni, s ha tovább is idejárna, ez csak jó hírednek esnék hátrányára, s más, komoly czélű fiatal emberek közeledését gátolná. — De hát már annyira meguntatok, atyám, hogy minden áron menekülni akartok tőlem ? Én nem akarok férjhez menni. — De akarnod kell, gyermekem, mert ez a leányok hivatása ! Hanem erről majd később. Ferencz ma ide ígérkezett. Ha eljő, mondd meg neki, már tudod, úgy szép szerével, hogy kéretem őt, szüntesse meg látogatásait. — Ó, atyám, hogy kívánhatod ezt ! — Még ezt is erre a szegény áldozatra akarod erőszakolni. Mondd meg magad, te tigris. — Azért nem teszem, mert kímélni akarom önszeretetet. A nők több gyöngédséggel bírnak. Ha én tenném, személyes sértésnek venné, ezt pedig nem akarom. Mondd meg hát te. — De már ezt tudom, hogy nem teszem! — Emilia, te okos asszony és jó anya vagy, azért cselekedjél akaratom szerint, majd ha megtudod . . . — Mit tudok meg, süsd ki már valahára. Mit rejtélyeskedel ?— Még most nincs itt az ideje, most csak annyit mondok, Emilia, hogy ha kérésemnek engedsz, s elvárom, édes Emilia, hogy engedni fogsz, hát azzal csak leányod szerencséjét állapítod meg. És a legkomolyabban is kérlek, Emilia. . . — Hátha azt kérdi, miért? mit mondjak neki! Mert hisz csak meg kell mondanunk okát, ha valakinek ajtót mutatunk — Természetesen, hogy megmondod neki egész egyszerűen, hogy Amáliának szerencséje akadt, s hogy az ő jelenléte azt csak akadályozza. — De én nem akarok férjhez menni atyám, — siránkozok Amália — inkább apácza ’,eszek! ló. SZÁM.