Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1873-05-11 / 19. szám

észet s irodalom fejlődésére nézve, bármely iskolának is adjunk igazat, annyi árt, hogy a mórok gyönyörű, regényes története Spanyolországban örök, kiapadhatatlan forrását fogja képezni a bű­bájos költészetnek, s a hősök, kiket e tündérkorból költemények­ben megdicsőitettek, mindig mintáját képezendik a spanyol eposz annyira ismeretes érdekes alakjainak. Győryt a fölolvasó asztal­­­on Hunfalvy Pál r. t. váltotta föl, ki „a kondai vogul nyelv szt. Márk evangéliumáról“ szólt. A kondai vogul nyelv nemcsak szt. Márk, hanem szt. Máté evangéliumát is bírja, s mindkettőt Popow testvérek fordították. Hunfalvy ezután ama térképen, melyet Reguly dolgozott ki Pétervártt, megmutatá a kondai vogul néptörzs honát, s azon reményét fejezi ki, hogy az általa nem­sokára kiadandó második kötethez a vogul nyelvről az akadémia e térkép másolatát szintén be fogja csatolni, minthogy a vogul nyelvre nézve ethnographiai szempontból Regulynk e nagy szor­galommal készített térképe még most is irányadó. (A KARÁCSONYI-PÁLYÁZAT) ama négyszáz aranyát, melyet az akadémia többszörös kitűzés után sem adhatott ki a ver­senyző színművek valamelyikének, most az alapszabály értelmé­ben a dramaturgia köréből merített elméleti munkára tűzik ki, vagy pedig egy ily munka megírásával bíznak meg valamely ismert írót. A nyelvtudományi osztály, mely erre nézve indít­ványt terjeszt a nagygyűlés elé, bizottságot választott, mely ja­vaslatot készítene arról, hogy mily kérdést kellene kitűzni, és hogy pályázat legyen-e vagy egyenes megbízás. E bizottság elnöke Jókai Mór, tagjai pedig: Gyulai Pál, Greguss Ágost és Vadnai Károly. Mint halljuk, szóban forog egy nagyobb Shakspeare­­m­agyarázat készíttetése is, noha ilyféle műnek (élet és jellem­rajzzal együtt való) megírására a Kisfaludy-társaság megbízásá­ból már előbb Greguss Ágost vállalkozott. (Az EGRI MÚZEUM) jelentékenyen gyarapodik, főleg Bar­­takovics Béla érsek nagylelkű áldozatkészsége által. S a mú­zeum számára nemcsak a Plank Ferencz-féle értékes régiség­­gyűjteményt vette meg négyezer forintért, s nemcsak a teremre kiadott kétezer forint költséget viselte szívesen, hanem újabban egy 3°—35.000 frtot érő s ötven darabból álló képgyűjteményt is oda ajándékozott. Mondják, hogy e gyűjteményben Tintoretto, Salvator Rosa, Bassano, Van der Velde, Mengs Raphael és Vero­net-tel is vannak művek. Az ily nagy névsort ugyan mindig van ok kis kétkedéssel fogadni, de nem vonjuk kétségbe, hogy az adomány akkor is igen becses, ha egyik másik kép mesterét alább is kellene szállítani. Halottak emléke­ (Schmid életéből) beszélik, hogy az elhunyt jeles énekes nemcsak művészetét kedvelte, melyben fényes állást foglalt el, hanem a festészet iránt is nagy előszeretettel viseltetett; lakásán csinos képtárt állított össze, s nem egyszer igen romantikus mó­don adott kifejezést költői világnéz­etének. Erre mutat a követ­kező eset is. Schmid teljes odaadással és gyöngédséggel sze­rette nejét, s leírhatatlan fájdalmakat szenvedett, midőn pár év előtt elvesztette. A nő kiterítve feküdt a halottas szobában, kö­rülte gyertyák égtek, s a tükör fekete fátyollal volt bevonva. Schmid éjjel-nappal a koporsó mellett ült s a halott­őr tisztét maga végezte. A temetés napján meglátogatta egyik barátja. „Jó, hogy eljöttél. Még egyszer megmutatom neked az elhuny­tat.“ Barátja, noha még nem látott halottat, nehogy megsértse őt, legyőzte tartózkodását s a szobába lépett. Schmid levette a halott szemfedelét. „Nézd, mily boldogan alszik, nézd mily szép !“ Egy ideig némán állott mellette, majd a zongorához lépett s hangjegyet vett elő. „Ez volt kedves zenedarabja, a „Tava­szi dal“ Mendelssohntól. Még egyszer elénekelem neki. Kisért a zongorán.“ A barát megütközött e kívánság felett, de nem mondott ellent s teljesité óhajtását. Schmid balkezét a halott feje alá tette s a holttestet addig emelte, mig az ülőhelyzetet foglalt el. Ekkor szép, erőteljes hangon el kezdett énekelni s a dalt egymás után háromszor énekelte. A barát nem tudta levenni szemét a halott arczáról, s bár iszony fogta el, mégis végezte a zongorakiséretet, mert Schmidet sohasem hallotta oly szépen, oly megrázóan énekelni. A művész bevégezvén dalát, újra lefekteté a halottat, s Mendelssohn tavaszi dalát koporsó­jába helyezte: „Veled temessék el, mert nagyon szeretted. Én is melletted óhajtok pihenni“. Óhajtása beteljesedett. Baleset. (a nagy vasúti szerencsétlenségről), mely kedden délelőtt 11 órakor történt a városliget közelében az állatkert melletti első őrháznál, a következő részleteket közölhetjük. A cs. és kir. szab osztrák államvaspálya társulat 136. számú „Ménes“ nevű tehervonata egy újonnan rakandó sínen akart végigmenni, de alig robogott az új sínen egy ölnyire, s a gép mélyen a földbe fúródott bele, és az utána jövő 7 kocsi közül négy egy­másra torlódott egyemeletes ház magasságra, három pedig szeren­csésen a sínen maradt. A szerencsétlenség okozóját még nem tudni. A vizsgálat eziránt meg fog tartatni. A tehervonaton mindössze 140 szlovén, krajnai munkás utazott, kik a szatmári vasútnál dolgoztak, s most, miután egy kis pénzre tettek szert, haza indultak. Czegléden ültek föl a Szeged felöl jövő tehervo­­natra, mert így sokkal kevesebbe kerül az utazás, s ime e körül­mény okozta szerencsétlenségüket. A munkások közül 26 meghalt, 15 megsebesült, s ezek közül 15 nehéz sérülést kapott. Több­nyire mindnyájan fiatal munkások voltak, és úgy látszik, taka­rékosak, mert mindegyik zsebében legalább 80 frt volt, sőt néhánynál 400 frt is találtatott, mely összegek a kapitányságnál őriztetnek. A meghalt munkások közül három egészen össze volt zúzva, annyira, hogy minden emberi alakot elvesztettek, a többiek azonban társaik által megismertettek, s így személyazonosságuk konstatáltatott. A mozdonyvezető szerencsésen megmenekült, a­mennyiben a veszély pillanatában leugrott a vonatról, azonban a két fűtő közül az egyik úgy összeégett, hogy mire kiásták a gépet, már csak szén maradt belőle, a másik fűtőnek pedig Kőbányánál azon szerencsés ötlete támadt, hogy az utolsó kocsira ült, s így onnan leugorván, megmentette életét. A vonaton még 90 drb birka is volt, s ezek közül 20 szintén a szerencsétlenség áldozata lett, 70 pedig ép bőrrel menekült meg. A kapitányság értesittetvén a szerencsétlenségről, azonnal kiment a szerencsét­lenség színhelyére, s több orvost és hivatalnokokat vivén ma­gával, a sebesülteket részint a városból kirendelt omnibuszokra, részint a közúti vaspálya kocsijaira helyezték el, s a Rókus­­kórházba szállították. A vizsgálat alkalmával kitűnt, hogy a mulasztást Brudermann nevű kőbányai vasúti tiszt követte el. MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVSÁG. ugyanis ő volt az, ki a kérdéses vonatot Kőbányáról expediálta s kinek e minőségében kötelessége lett volna a vonatvezetőt utasítani, hogy ezúttal ne a rendes vágányokat használja, mivel azok fel vannak szedve,­­ hanem a másodikat; hasonlóképen az ő kötelessége lett volna a vasúti őrt szokásos módon figyel­meztetni. — Brudermann, ki már kérdőre vonatott, beismeri a mulasztást, nem tagadja, hogy mindez kötelességében állott volna, de — úgymond — szerencsétlenségre mindenről meg­feledkezett. Brudermann ennek folytán letartóztatott. Halálozások. Glanzer Károly, királyi Ítélő táblai biró, Pesten, május 5-én, 62 éves korában. Baranyay József, magyar kir. főmérnök, Budán, május elején, élete 55-ik évében. Andrássy Béla szép tehetségű, képzett ifjú, kitől lapunk is több sikerült költeményt közölt, Pesten, május 1-én, alig 20 éves korában. Talabér István, Somogy megye érdemes levéltárnoka, ápril végén, élete 67-ik évében. Aigner Károly, Aigner Lajos írótársunknak s ismert könyv­kereskedő atyja, m. k. pénzügyi titkár, 60 évvel. A 17-ik számban közölt betűtalány megfejtése: „Ponty.“ Helyesen fejtették meg : Papp T., Löke M., Po­­zsogár Gy„ Kun Gy., Toldy Augusta,, Fraenkel H., Döbrösy Gy., Hertrum K., Vitális Emma, Rácz L., Issekurcz Gy., Batta A., Kovács Gy„ Turcsányi Fanni, György I., Márialfy D., Fiala J„ Fábri Ida, Boldizsár I., Hegyesy B., Nagy I., Pam­­minger R„ Pilzer Jozefa, Jakobovics Dezsőné, Berger L., Hor­váth M„ Lőkó B., Nyikos Gy., Klein J., Nagy Lajosné, Egyed F., Péchy J., Koncz A., Brann Julia, Moravánszky Mihályné, Schwarcz Gy„ Kovács J., Márai B., Háncsok L., Nemecskay Irma, Faith A, Rosenbaum E. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Fiala József m. k. számvevő, M. Sziget, számára a „Jó reggelt“ czimü műlap megküldetik. SAKKFELADVÁNY Illovay Józseftől, Ó-Becsén. Sötét. Világos. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. A 17-dik számban közölt sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1) K. f3—g4 K. e5-e4 (üt) 2) P. f2—f4 . . ......................P. e6—e6 3) F. c8—f5 f és mat. Helyesen fejtették meg: Elvérafalvy Kálmán, Ho­­molka János, Stern Mór, Pick Adolf, Kutserik Sándor, Szath­­máry Domokos, Linczinger Ede, M. L. Nyitra. Az a bizonyos „utólag“ szó azt jelenti, hogy mi e levelét a sakkrovat bezárása után vettük, a bedefg­h Kiadói szó! Figyelmeztetjük azon­t. előfizetőinket, kiknek előfizetésük csak április hó 15-kén és azon túl ér­kezett hozzánk, hogy részükre lapunkat csakis má­­­jus havától kezdve küldhetjük meg, minthogy az előfizetők váratlan szaporodása következtében az április havi számokból teljesen kifogytunk. Az el­­­vesztett hónapot azonban a júliusi és vonatkozássa­l októberi számokkal fogjuk pótolni. Értesítjük azon­­ előfizetőinket, kiknek la­punk ez idei 2. 3. 5. 9. 10. 13. 14. 16. számai egyike történetesen elveszett, hogy ezen számokból egyetlen példánynyal sem rendelkezünk. Tisztelettel A „Magyarország és a Nagyvilág“. kiadóhivatala. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF (kétsas-utcza 24 szám.) Szerkesztői üzenetek: Várpalota, F. A. A hiba nem nekünk tudható be. Eré­lyes intézkedésünknek reméljük volt sikere. — A „Maros" szerkesztőségének, Tyukody Gedeon találmánya lehet igen figyelemre méltó. De ne csodálkozzék azon, ha egy kis vidéki lap, mint megannyian minden vezérczikkekben panaszosan szere­tik idézni: „kiáltó szó a pusztában.“ A próbának természetes helye a központ, az ország fővárosa. Ide jöjjön T­­ur az ő ta­lálmányával, itt igyekezzék az irányadó körök s a sajtó figyel­mét megnyerni. Ha találmánya beválik, bizony méltányolni is fogják azt. De annyi vidéki Newton és Galilei volt­ már a hal­hatatlanság magasaiba emelve, honnan ismét alápotyogtak, hogy úgy a szakértők mint a sajtó kissé óvatosak kezdtek lenni az előleges dicséretben, melylyel csak az érdemesnek ártottak. Meg­lehet, hogy T. ur is olyan, kinek más ártott, de meglehet, hogy T. ur árt másnak. Majd kiviláglik. Részünkről szívesen fölemlítjük, hogy a nevezett urnák találmánya egy „18-szoros előnynyel bíró vasúti gépezetből“ áll, melyet az ipar­egyesület szakülésein megbíráltak s állítólag elismerésben részeltettek. A föl­­találónak igazságot szolgáltat majd a közkiállitási jury, ha érdemes rá. — „A lakodalmi Út“. Bár erőltetett nyelve után nem tartjuk eredeti mű­nek, mégsem mondhatunk szerkezetére nézve kedvezőt. ízléstelen almanach-beszély, mint a milyen sok jelen men a „volkskalenderekben.* Kéziratát egy hétig őrizzük. — N. Várad, „kiváncsi“. Im kielégítjük ennek kíváncsiságát s e helyütt közöljük a két arczképet. Az első Hohenlohe hg., De Pretis osztr. pénzügyér. képüket közöljük — e rovatban. — „Felhők“, Talán porfelhők.— Laczháza, Sz. J. Jók. Meg fognak jelenni.—Szeged, „többen“ Az első iránt már tettünk lépést , a másodikra nézve beérjük a magunk ízlésével. — „B—­ gondolatok“ , „népdal“. Ver­senyeznek egymással az idétlenségben. — B. Terebes, M. G. Ódon dolgok. Az eféléken túl van már a mai tudomány és ízlés. Legfölebb az előadás tudná még megkedveltetni , de az nagyon fogyatékos. — „Zöldleveles“ Stb. Az említett megjárja s tán közöljük is, ha ön jól viseli magát s egyhamar verset nem küld. — N. Várad, Gy. Igyekezni fogunk. — K. Vásárhely, N­y. Külön magyar közlönyt a közkiállitás czéljából azért nem adunk ki, mivel lapunk elég tágas arra, hogy minden száma adózzon úgy rajzban és szóban a nagy világvásárnak, valamint a kiállítás óta nincs, úgy annak tartalma alatt nem lesz szá­munk, mely a tárlat fontosabb mozzanatait és tárgyait képben és szövegben föl nem tüntetné. Hiszen csak azon rajzokból is, melyek a kiállítás megnyitásáig hónapokon át jelentek meg lapunkban, is szép kötet tennék már, s a tárlat már rég be lesz fejezve s lapunk folyvást közlendi meg a jelentékenyebb tárgyakat, mig valamennyit megismerteté. Szak­közlönyt azonban ne várjanak tőlünk ; ez csakis az egyes kiállítót ér­dekli. — „A kalandor“. Tán inkább zsebmetsző. Közönséges bűnvádi eset, mely aesthetikai jogosultsággal nem bir. Ilyen gézengúz nem lehet hős, csak mellékalak. Kéziratát visszave­heti. — Buda, H. Már rég megjelent lapunkban. — Győr, D. E hó vége felé fog csak a kiadóhivatal kívánságának megfe­lelni. A szétküldés akkor kezdődik. — Szécsény, Ny. Gy. Az illető lap a „Nefelejts“. Kéziratát nem vettük. — Pécs, E E. Az óhajtott czélra Petőfi e verse nagyon is drasztikus. — Hajnik, H. I. Hová legyünk mi azon emberséges úri­emberrel, kinek válogatott műveit lajstromozva küldi meg ön nekünk? Tán más­hova szánta. Hohenlohe hg. főudvarmester, főudvarmester, a másik De P­retis, osztrák pénzügyér. Mind­kettő elég érdemet szerzett a magyar nemzet közül, hogy arcz- 18. SZÁM

Next