Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1873-05-18 / 20. szám
246 tárgy. Távolság 400 51 felfelé s 300 öl lefelé. Versenyzett a „Fura“, evezős Varga László, és „Rapidity“, evezős Silberer Viktor. Újból egy magyar s egy bécsi állott egymással szemben, s ezúttal egyik se lett nyertes. Mindkét fél szépen indult, mindkettő egymás mellett haladt. A pálya közepén azonban a magyar elhagyta a németet, s csak a fordulópont közeledésénél érte utol a Rapidity a Furát. Lefelé aztán hol a magyar, hol a bécsi csalnok volt előnyben, s midőn már-már a Fura látszott elnyerni a díjat, versenytársa a Rapidity parthoz szorította, s így valamivel előbb érkezett meg a nyerőponthoz Rapidity, mint Fura. A pályadíj azonban nem adatott ki, mert a partraszorítás szabályellenes volt, s maga a bécsi versenyző is beismerő hibáját, mert midőn látta, hogy Vargha László már nem evez, szintén néhány másodpercnyire nem evezett. E díj tehát kiadatlan marad a Színház. (A NÉPSZÍNHÁZI NAGYBIZOTTSÁG) két ülésben (kedden és pénteken) tárgyalta a színház leendő telke kérdését. A bizottság előtt a kormánynak egy értékes propozícziója feküdt, mely a vita anyaga volt. A kormány ugyanis a nemzeti operaház számára legalkalmasabb teleknek ismervén meg a népszínház tulajdonát képező hermina téri telket, oly ajánlatot tett a népszínházi bizottságnak, hogy tőle e telket 500,000 frt vételárért megváltja, ha a népszínházi bizottság a maga részéről hajlandó a népszínházát a józsefvárosi serfőző-utczára — a leendő külső körútra építeni, hol erre alkalmas telek jelöltetet is ki, mely 154.000 írtért megszerezhető lenne. Ezen józsefvárosi telken kívül még szóban forog egy királyutczai telek. Fellner bécsi építész, a népszínház terve készítője művészi szempontból határozottan a józsefvárosi telek mellett nyilatkozott, de gyakorlati s üzleti szempontból csak a királyutczat ajánlhatja, részletesen írván le kedvező fekvését, s az előnyöket, melyekkel a másik fölött bír. A nagybizottság elnöke jelenti, hogy a minapi ülésből kiküldött kisbizottság a helyszínen ugyanazon meggyőződésre jutott, s e szerint a bizottság a király-utczai telek mellett döntött oly kikötéssel, hogy az illető telek jelenlegi birtokosa (Csillag úr) a szükséghez képest a színház hosszában vagy háta mögött maradt üres telek irányában a maga költségén, illetőleg saját területéből kihasítva utczát nyisson. S így, ha a kormány ezen kombináczió mellett is fentartja ajánlatát, akkor az operaház a Hermina-téren, a népszínház a király-utczában fog épülni. Ezután még tárgyaltatott részletesen a telek miként való fölhasználásának kérdése, nem különben az építendő színház terve. A színház 2500 embere van számítva. Baleset. (NAGY SZERENCSÉTLENSÉG BUDÁN.) A főváros ugyancsak hamar szolgáltatja egymás után a szomorú újdonságokat. Alig múlt el a roppant szerencsétlenség Pest mellett, és már a budai szerencsétlenségről beszél mindenki. A budai ördög-árok ben boltozásánál ugyanis e hó 7-én este 7 órakor a boltozat 4 öl és 3 lábnyi hosszúságban beomlott. E beomlás fő oka abban rejlik, hogy a beomlott boltozat alól, más helyen való használásra a boltozat állvány-ivezeteit Bartelli Ferdinánd munkavezető négy olasz munkással kiszedette. A boltozatot csak e hón kezdték építni, s miután még legkevésbé sem szilárdulhatott meg, az övezet kiszedésénél a beomlásnak okvetlenül be kellett következnie. A beomlás három olasz munkást rögtön agyonütött, egyet súlyosan megsebesített. Sőt a legújabb tudósítások szerint már kilencz halott került felszínre. A halottak kiásásánál különösen Bogisich, Buda városa főjegyzője és tűzoltóparancsnok, és Peringer buzgólkodtak. A meghaltak közül a következők neveit tudhattuk meg: Giovanni May, két gyermek atyja; Davide Falcetti, nőtlen, mindkettő lombardiai Murazoni helységből, és Carlo Sanzi, egy gyermek atyja Cacatóból. Megsebesült Giovanni Magnani, ki azonnal a közkórházba vitetett. Bartelli Nándor azonnal letartóztatott, Buzzi Bódog és Kéler Napóleon vállalkozó építészek ellen pedig a rendőri vizsgálat megindíttatott. Az állvány-övezetőket az ilyen boltozatoknál csak 5-6 nap múlva szokás elszedni, s így a szerencsétlenség okozója nem lehet más, mint Bartelli munkavezető. Katonai hirek. (A KHIVAI HARCZTÉRRŐL,ahol most az oroszok még igen kétes eredménynyel harczolnak a szabad őslakosság ellen, Abbot angol kapitány könyvet irt, amelyből a „Times” a következő érdekes kivonatot közli: Khiva mintegy 450,000 négyszögöl terjedelmű s népességét 1. 660,000 szabad töröktatár, uzbek, kozák s körülbelül 700,000 rabszolga képezi, kik közül 30 ezer perzsiai eredetű. Amit Abbot e nép durva erkölcseiről nyomorult élelmezése, szegényes agyagkunyhói s piszkos városai, a töröktatárok ravaszsága és a khánok kegyetlenségéről, kik magukat a „győzelmek atyjának“ nevezik, elbeszél, épen nem oly természetű, mely igen megnyerő a középázsiai ország iránt, melyet, mint állítják, az orosz czár a föld termékenysége s gya ■pottermelése miatt szeretne meghódítani. Maga Khiva város meg van erősítve. A khán a fellegvárban lakik, mely a város egyik szögletében téglából emelkedik. A bejárat közelében van fölállítva a khán egész tüzérségi készlete, mely húsz darab hat egész tizenkét fontos ágyúból áll. A házak, melyek mind egyenlő külsővel bírnak, agyagfallal kerítvek s szögleteiken toronynyal látvák el; a ház belsejébe nagy kapu vezet; az egyik szárnyban a férfiak, a másikban az asszonyok laknak. Mind három törzs, melyek Khiva lakosságát képezik, vetélkednek egymással tisztátalanságban; mindazonáltal a kozákokat illeti e részben az első hely, ép úgy mint a kozák nők a világ legcsúfabb nőinek tartatnak. Az uzbekeket, mint a legnyomorultabb teremtményeket jellemzi Abbot kapitány, kik utálatos kicsapongás között vesznek el. A töröktatárok, kik az uzbékek számára a rabszolgákat kerítik, mint a kozákok, szintén nomád nép; ők készítik a khivai posztót s szőnyegeket; többiek között még legtöbbet érnek. Ha vájjon fog-e az oroszoknak sikerülni e vad népet némi művelődésre rászorítani, a „Times“ fölötte kétli. Egyet azonban mindenesetre el fognak érni: a rabszolgakereskedés megszüntetését, mely ez országban 700,000 embert vet egy csupán kétszer nagyobb számú népnek alája. magyarország és a nagyvilág. Halálozások. Várady Gusztáv. Beregszászról írják: Folyó hó 4-én temettük el közrészvét mellett Várady Gusztáv városi ügyvédet, ki ezelőtt pár évvel még az ifjú írók egyik legtehetségesebbikének tekintetett, de közelebb hosszas betegeskedése miatt az irodalomtól teljesen visszavonult. Költeményeket irt a „Hölgyfutár,“ „Nefelejts* „Fővárosi Lapok,“ „Vasárnapi Újság“ és „Családi Kör*-be. Költeményei megjelentek egy kötetben S.Patakon 1863. Írt egy drámát „Utolsó Árpád“ czim alatt, mely szintén nyomtatásban is megjelent s általánosan kedvelt darab. Voltak vigjátékai is, melyek közül egy a „Három vőlegény, egy menyasszony“ czimű, ha jól emlékszünk, a pesti nemzeti színházban is adatott. — Művei szép tehetségre mutattak, mind a lyrai, mind a drámai téren. A sokat hányatott lélek földi maradványai felett Kóródy Sándor ügyvéd mondott szivreható beszédet. Tisztelői s rokonain kívül neje és 2 éves leánykája siratják. Áldás és béke hamvaira! . . . Deutsch Ignácz nagykereskedő, hatvani földbirtokos f. hó 8-án 76 éves korában elhunyt. A boldogult végrendelkezésében számos jótékony intézetről emlékezett meg 80,000 írttal. John Stuart Mill, nagyhírű angol bölcsész és nemzetgazda, korunk egyik legnagyobb tudósa, Avignonban, május 8-án, élete 76-ik évében. Kovács Áron marosvásárhelyi lelkész, és oly jeles egyházi férfiú, mint buzgó hazafi és miveit, tudós férfiú, május 10-én. Gr. Pálffy József, Pozsonymegye örökös főispánja, Pesten, május 7-én, élete 63-ik évében. Pünkösdi József, a nevelésügynek Erdélyben fáradhatlanul buzgó előmozditója, Páván, május elején. 72 éves korában. Gr. Majláth Antal, kitűnő hazafi, 71 éves korában, május 14. Bécsben. SAKKFELADVÁNY Menziee J-től. A 18-dik számban közölt sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1) K. b3 —C4......................H. a 2—b4 at (legjobb) 2) V. d8—dl......................tetszés szerint. 3) V. matot mond. A többi változat világos. Helyesen fejtették meg: Elvérafalvy Kálmán, Linczinger Ede, Homolka János, Pick Adolf, Szathmáry Domokos, Kutserik Sándor, Adler Miksa, Adler Alajos, Blau József, Lövenbach Miklós, a veszprémi növ. papok Pázmány-köre. A tud. és műegyetemi olvasókör. Sötét, a bedelg . Világos. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. Szerkesztői üzenetek. Kolozsvár, F. F. Már jelen számunk találkozik az ön kívánságával. — „BalzsamCSöppek“. Kegyeletes érzés, kegyetlen versek. — „Új élet“. Elég ügyes, de sehol sem érdekes. Főleg a pointere kétes homályban hagyja az olvasót. A költő azzal vigasztalódik, hogy mást szeret, mert hiszen van elég — KÉPTALÁNY Megfejtése a 22-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma : „Bem feldíszítése“ czímű műlap. A 17-ik számban közölt betűtalány helyes megfejtését beküldték utólag: Scultety Lujza, Czapkay Vilma. Kiadói szó! Figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése csak április hó 15-kén és azon túl érkezett hozzánk, hogy részükre lapunkat csakis május havától kezdve küldhetjük meg, minthogy az előfizetők váratlan szaporodása következtében az április havi számokból teljesen kifogytunk. Az elvesztett hónapot azonban a júliusi és vonatkozással októberi számokkal fogjuk pótolni. Értesítjük azon t. előfizetőinket, kiknek lapunk ez idei 2. 3. 5. 9. 10. 13. 14. 16. számai egyike történetesen elveszett, hogy ezen számokból egyetlen példánynyal sem rendelkezünk. Tisztelettel A „Magyarország és a Nagyvilág“. kiadóhivatala. 20. szám. csalfa leányka a világon. De ha jobb éle akadna is, az elöljáró sorok nagyon is hosszúra nyúlnak. S aztán: nem „szóljál“, hanem „szólj.“ A licentia poetica megkurtíthatja az ikes igét, de nem tudhatja meg a rendest. Majd ha, mint óhajtjuk, ledöntik e zsarnok ragot, akkor a versíró urak ám mozogjanak szabadabban, bátor az ügyes poéta megél a mostani nyelvviszonyok között is. — „Atyámnak“. Papirvesztegetés, időrontás. Használja okosabban e két dolgot. — „Hozzá“ stb. Kérjük, ne a mi lapunkat használja postásnak. Mennyi bárgyúság fér meg aránylag szoros helyen, azt az ön küldeménye ijesztőleg bizonyítja. Több ítéletet és kevesebb önhittséget! — Gy. Sz. Miklós, W. I. Intézkedtünk s úgy hiszszük eredményesen. — „Dalidóban“. Úgy kurjantani mint Petőfi, könnyű. De ő dalolt is, még pedig szépen. Ebben ajánljuk az utánzást. — „Népdalok“. A hang Jákob hangja, de a többi Ézsau. — Füred, M. B. Forduljon Aigner Lajos könyvkereskedőhöz, Iváczi utcza) ; az kívánságának megfelelhet. — A. Maróth, S. A. A combinatio igen elmés. De mert az eddigi kereten túlmennünk nem lehet s aztán, mert ugyancsak megerőltetné az elméket minden siker nélkül vagy nagyon kevés eredménynyel, küldeményét köszönettel mellőzni vagyunk kénytelenek. — M. Vásárh., S. J. A kézirat beporzása az újabb illemszabályok értelmében legalább is úgy ütközik az emberségtudásba, mint mikor sáros csizmával lép valaki a terembe. — Laczháza, S. F. Az egyiket köszönettel besorozzuk, a másikat közölni szerénytelenség volna tőlünk.— Pécs, Szt. P. Társ. Szívesen közöljük az irod. rovatban. Amit a hirdetésre szántak, juttassák belátásuk szerint valami jótékony czélra. — „Mi az ember ?“E fogas kérdésre ön vajmi gyengén felelt meg. — „A szegénység küszöbén“. Igazi koldus-poézis. — Bécs, H. J. A jövő számban. — Szklabonya, M. K. A kézirat szerencsésen megérkezett. Csak aztán ijedtünk meg bele, megértvén mily veszélyben jártunk. A többi el van intézve. — N. Várad, E. Gy. Csak egy v. két számnyi türelmet kérünk még.