Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1873-05-18 / 20. szám

246 tárgy. Távolság 400 51 felfelé s 300 öl lefelé. Versenyzett a „Fura“, evezős Varga László, és „Rapidity“, evezős Silberer Viktor. Újból egy magyar s egy bécsi állott egymással szem­ben, s ezúttal egyik se lett nyertes. Mindkét fél szépen indult, mindkettő egymás mellett haladt. A pálya közepén azonban a magyar elhagyta a németet, s csak a fordulópont közeledésénél érte utol a Rapidity a Furát. Lefelé aztán hol a magyar, hol a bécsi csalnok volt előnyben, s midőn már-már a Fura látszott elnyerni a díjat, versenytársa a Rapidity parthoz szorította, s így valamivel előbb érkezett meg a nyerőponthoz Rapidity, mint Fura. A pályadíj azonban nem adatott ki, mert a partra­­szorítás szabályellenes volt, s maga a bécsi versenyző is beismerő hibáját, mert midőn látta, hogy Vargha László már nem evez, szintén néhány másodperc­nyire nem evezett. E díj tehát kiadat­­lan marad a Színház. (A NÉPSZÍNHÁZI NAGYBIZOTTSÁG) két ülésben (kedden és pénteken) tárgyalta a színház leendő telke kérdését. A bizott­ság előtt a kormánynak egy értékes propozícziója feküdt, mely a vita anyaga volt. A kormány ugyanis a nemzeti operaház számára legalkalmasabb teleknek ismervén meg a népszínház tulajdonát képező hermina­ téri telket, oly ajánlatot tett a nép­színházi bizottságnak, hogy tőle e telket 500,000 frt vételárért megváltja, ha a népszínházi bizottság a maga részéről hajlandó a népszínházát a józsefvárosi serfőző-utczára — a leendő külső körútra építeni, hol erre alkalmas telek jelöltetet is ki, mely 154.000 írtért megszerezhető lenne. Ezen józsefvárosi telken kívül még szóban forog egy királyutczai telek. Fellner bécsi építész, a népszínház terve készítője művészi szempontból hatá­rozottan a józsefvárosi telek mellett nyilatkozott, de gyakorlati s üzleti szempontból csak a királyutczat ajánlhatja, részletesen írván le kedvező fekvését, s az előnyöket, melyekkel a másik fölött bír. A nagybizottság elnöke jelenti, hogy a minapi ülésből kiküldött kisbizottság a helyszínen ugyanazon meggyőződésre jutott, s e szerint a bizottság a király-utczai­ telek mellett dön­tött oly kikötéssel, hogy az illető telek jelenlegi birtokosa (Csillag úr) a szükséghez képest a színház hosszában vagy háta mögött maradt üres telek irányában a maga költségén, illetőleg saját területéből kihasítva utczát nyisson. S így, ha a kormány ezen kombináczió mellett is fentartja ajánlatát, akkor az opera­ház a Hermina-téren, a népszínház a király-utczában fog épülni. Ezután még tárgyaltatott részletesen a telek miként való fölhasz­­nálásának kérdése, nem különben az építendő színház terve. A színház 2500 embere van számítva. Bales­et. (NAGY SZERENCSÉTLENSÉG BUDÁN.) A főváros ugyancsak hamar szolgáltatja egymás után a szomorú újdonságokat. Alig múlt el a roppant szerencsétlenség Pest mellett, és már a bu­dai szerencsétlenségről beszél mindenki. A budai ördög-árok ben boltozásánál ugyanis e hó 7-én este 7 órakor a boltozat 4 öl és 3 lábnyi hosszúságban beomlott. E beomlás fő oka abban rejlik, hogy a beomlott boltozat alól, más helyen való használásra a boltozat állvány-ivezeteit Bartelli Ferdinánd munkavezető négy olasz munkással kiszedette. A boltozatot csak e hó­n­ kezdték építni, s miután még legkevésbé sem szilárdulhatott meg, az övezet kiszedésénél a beomlásnak okvetlenül be kellett következnie. A beomlás három olasz munkást rögtön agyonütött, egyet súlyosan megsebesített. Sőt a legújabb tudósítások szerint már kilencz halott került felszínre. A halottak ki­ásásánál különösen Bogisich, Buda városa főjegyzője és tűzoltó­parancsnok, és Peringer buzgólkodtak. A meghaltak közül a kö­vetkezők neveit tudhattuk meg: Giovanni May, két gyermek atyja; Davide Falcetti, nőtlen, mindkettő lombardiai Murazoni helységből, és Carlo Sanzi, egy gyermek atyja Cacatóból. Meg­sebesült Giovanni Magnani, ki azonnal a közkórházba vitetett. Bartelli Nándor azonnal letartóztatott, Buzzi Bódog és Kéler Napóleon vállalkozó építészek ellen pedig a rendőri vizsgálat megindíttatott. Az állvány-övezetőket az ilyen boltozatoknál csak 5-6 nap múlva szokás elszedni, s így a szerencsétlenség oko­zója nem lehet más, mint Bartelli munkavezető. Katonai hirek. (A KHIVAI HARCZTÉRRŐL,a­hol most az oroszok még igen kétes eredménynyel harczolnak a szabad őslakosság ellen, Ab­bot angol kapitány könyvet irt, a­melyből a „Times” a követ­kező érdekes kivonatot közli: Khiva mintegy 450,000 négyszög­öl terjedelmű s népességét 1. 660,000 szabad töröktatár, uzbek, kozák s körülbelül 700,000 rabszolga képezi, kik közül 30 ezer perzsiai eredetű. Amit Abbot e nép durva erkölcseiről nyo­morult élelmezése, szegényes agyagkunyhói s piszkos városai, a töröktatárok ravaszsága és a khánok kegyetlenségéről, kik ma­gukat a „győzelmek atyjának“ nevezik, elbeszél, épen nem oly természetű, mely igen megnyerő a középázsiai ország iránt, me­lyet, mint állítják, az orosz czár a föld termékenysége s gya ■­pottermelése miatt szeretne meghódítani. Maga Khiva város meg van erősítve. A khán a fellegvárban lakik, mely a város egyik szögletében téglából emelkedik. A bejárat közelében van fölál­lítva a khán egész tüzérségi készlete, mely húsz darab hat egész tizenkét fontos ágyúból áll. A házak, melyek mind egyenlő kül­sővel bírnak, agyagfallal kerítvek s szögleteiken toronynyal lát­­vák el; a ház belsejébe nagy kapu vezet; az egyik szárnyban a férfiak, a másikban az asszonyok laknak. Mind három törzs, melyek Khiva lakosságát képezik, vetélkednek egymással tisztátalan­­ságban; mindazonáltal a kozákokat illeti e részben az első hely, ép úgy mint a kozák nők a világ legcsúfabb nőinek tartatnak. Az uzbekeket, mint a legnyomorultabb teremtményeket jellemzi Abbot kapitány, kik utálatos kicsapongás között vesznek el. A töröktatárok, kik az uzbékek számára a rabszolgákat kerítik, mint a kozákok, szintén nomád nép; ők készítik a khivai posztót s szőnyegeket; többiek között még legtöbbet érnek. Ha vájjon fog-e az oroszoknak sikerülni e vad népet némi művelődésre rászorítani, a „Times“ fölötte kétli. Egyet azonban mindenesetre el fognak érni: a rabszolgakereskedés megszüntetését, mely ez országban 700,000 embert vet egy csupán kétszer nagyobb számú népnek alája. m­agyarország és a nagyvilág. Halálozások. Várady Gusztáv. Beregszászról írják: Folyó hó 4-én temettük el közrészvét mellett Várady Gusztáv városi ügy­védet, ki ezelőtt pár évvel még az ifjú írók egyik legtehet­­ségesebbikének tekintetett, de közelebb hosszas betegeskedése miatt az irodalomtól teljesen visszavonult. Költeményeket irt a „Hölgyfutár,“ „Nefelejts* „Fővárosi Lapok,“ „Vasárnapi Újság“ és „Családi Kör*-be. Költeményei megjelentek egy kötetben S.­­Patakon 1863. Írt egy drámát „Utolsó Árpád“ czim alatt, mely szintén nyomtatásban is megjelent s általánosan kedvelt darab. Voltak vigjátékai is, melyek közül egy a „Három vőlegény, egy menyasszony“ czimű, ha jól emlékszünk, a pesti nemzeti szín­házban is adatott. — Művei szép tehetségre mutattak, mind a lyrai, mind a drámai téren. A sokat hányatott lélek földi ma­radványai felett Kóródy Sándor ügyvéd mondott szivreható beszédet. Tisztelői s rokonain kívül neje és 2 éves leánykája siratják. Áldás és béke hamvaira! . . . Deutsch Ignácz nagykereskedő, hatvani földbirtokos f. hó 8-án 76 éves korában elhunyt. A boldogult végrendelkezésében számos jótékony intézetről emlékezett meg 80,000 írttal. John Stuart Mill, nagyhírű angol bölcsész és nemzet­gazda, korunk egyik legnagyobb tudósa, Avignonban, május 8-án, élete 76-ik évében. Kovács Áron marosvásárhelyi lelkész, és oly jeles egy­házi férfiú, mint buzgó hazafi és miveit, tudós férfiú, május 10-én. Gr. Pálffy József, Pozsonymegye örökös főispánja, Pes­ten, május 7-én, élete 63-ik évében. Pünkösdi József, a nevelésügynek Erdélyben fáradhatla­­nul buzgó előmozditója, Páván, május elején. 72 éves korában. Gr. Majláth Antal, kitűnő hazafi, 71 éves korában, má­jus 14. Bécsben. SAKKFELADVÁNY Menziee J-től. A 18-dik számban közölt sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1) K. b3 —C4......................H. a 2—b4 at (legjobb) 2) V. d8—dl......................tetszés szerint. 3) V. matot mond. A többi változat világos. Helyesen fejtették meg: Elvérafalvy Kálmán, Lin­­czinger Ede, Homolka János, Pick Adolf, Szathmáry Domokos, Kutserik Sándor, Adler Miksa, Adler Alajos, Blau József, Lö­­venbach Miklós, a veszprémi növ. papok Pázmány-köre. A tud. és műegyetemi olvasókör. Sötét, a bedelg . Világos. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. Szerkesztői üzenetek. Kolozsvár, F. F. Már jelen számunk találkozik az ön kívánságával. — „BalzsamCSöppek“. Kegyeletes érzés, kegyet­len versek. — „Új élet“. Elég ügyes, de sehol sem érdekes. Főleg a pointere kétes homályban hagyja az olvasót. A költő azzal vigasztalódik, hogy mást szeret, mert hiszen van elég — KÉPTALÁNY Megfejtése a 22-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma : „Be­m feldíszítése“ czímű műlap. A 17-ik számban közölt betűtalány helyes megfejtését beküldték utólag: Scultety Lujza, Czapkay Vilma. Kiadói szó! Figyelmeztetjük azon t. előfizetőinket, kiknek előfizetése csak április hó 15-kén és azon túl ér­kezett hozzánk, hogy részükre lapunkat csakis má­jus havától kezdve küldhetjük meg, minthogy az előfizetők váratlan szaporodása következtében az április­ havi számokból teljesen kifogytunk. Az el­vesztett hónapot azonban a júliusi és vonatkozással októberi számokkal fogjuk pótolni. Értesítjük azon t. előfizetőinket, kiknek la­punk ez idei 2. 3. 5. 9. 10. 13. 14. 16. számai egyike történetesen elveszett, hogy ezen számokból egyetlen példánynyal sem rendelkezünk. Tisztelettel A „Magyarország és a Nagyvilág“. kiadóhivatala. 20. szá­m. csalfa leányka a világon. De ha jobb éle akadna is, az elöljáró sorok nagyon is hosszúra nyúlnak. S aztán: nem „szóljál“, ha­nem „szólj.“ A licentia poetica megkurtíthatja az ikes igét, de nem tudhatja meg a rendest. Majd ha, mint óhajtjuk, ledöntik e zsarnok ragot, akkor a versíró urak ám mozogjanak szaba­dabban, bátor az ügyes poéta megél a mostani nyelv­viszonyok között is. — „Atyámnak“. Papirvesztegetés, időrontás. Hasz­nálja okosabban e két dolgot. — „Hozzá“ stb. Kérjük, ne a mi lapunkat használja postásnak. Mennyi bárgyúság fér meg aránylag szoros helyen, azt az ön küldeménye ijesztőleg bizo­nyítja. Több ítéletet és kevesebb önhittséget! — Gy. Sz. Miklós, W. I. Intézkedtünk s úgy hiszszük eredményesen. — „Dalidó­ban“. Úgy kurjantani mint Petőfi, könnyű. De ő dalolt is, még pedig szépen. Ebben ajánljuk az utánzást. — „Népdalok“. A hang Jákob hangja, de a többi Ézsau. — Füred, M. B. For­duljon Aigner Lajos könyvkereskedőhöz, Iváczi utcza) ; az kí­vánságának megfelelhet. — A. Maróth, S. A. A combinatio igen elmés. De mert az eddigi kereten túlmennünk nem lehet s aztán, mert ugyancsak megerőltetné az elméket minden siker nélkül vagy nagyon kevés eredménynyel, küldeményét köszönet­tel mellőzni vagyunk kénytelenek. — M. Vásárh., S. J. A kéz­irat beporzása az újabb illemszabályok értelmében legalább is úgy ütközik az emberségtudásba, mint mikor sáros csizmával lép valaki a terembe. — Laczháza, S. F. Az egyiket köszö­nettel besorozzuk, a másikat közölni szerénytelenség volna tőlünk.— Pécs, Szt. P. Társ. Szívesen közöljük az irod. rovatban. Amit a hirdetésre szántak, juttassák belátásuk szerint valami jótékony czélra. — „Mi az ember ?“E fogas kérdésre ön vajmi gyengén felelt meg. — „A szegénység küszöbén“. Igazi koldus-poézis. — Bécs, H. J. A jövő számban. — Szklabonya, M. K. A kézirat szerencsésen megérkezett. Csak aztán ijedtünk meg bele, meg­értvén mily veszélyben jártunk. A többi el van intézve. — N. Várad, E. Gy. Csak egy v. két számnyi türelmet kérünk még.

Next