Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1873-05-25 / 21. szám

20­ kedvencz színe, a vörös, e képen még nagyobb mértékben sze­repel, mint előbbi alkotásain. A nők haja csaknem kivétel nél­kül vörös, Katalin trónját bíborvörös baldachin fedi, s bíbor­vörös a mór fejedelem palástja is, ki a terrász hátteréből lép elő. A kép hatását sok néző előtt csökkenti a Katalin közelé­ben heverő beteg gyermek, kinek szeme czéltalanul mered a semmiségbe. Ez alak a kép hangulatával teljes ellentétben áll. Makart „Cornaro Katalin“-ját 80,000 forintért adta el Mietzke műárusnak, a bécsiek azonban igen óhajtják, hogy az osztrák fővárosban maradjon s a Belveder egyik díszét képezze. Fővárosi ügyek. (ÜDVÖS TERV.) Pest városa tanácsának jelentést tett a kültelki bizottmány, hogy ez év végéig 75 hold sivár homokos föld az üllői út mellett fákkal teljesen be lesz ültetve és indít­ványozta, hogy a tanács 56o holdnyi területnek befásítását ha­tározza el. Egyúttal azt is indítványozta, hogy a város külön­leges növények és nemesítvények tenyésztését és elárusítását hozná be e városi ültetvényen, s e czélra jól fölszerelt telelő­házat állíttatna föl. Minthogy ilyennek fölállítása hosszabb idei tanulmányozást és berendezést igényel, ennek létesüléséig egy üzdeház volna ideiglenesen fölállítandó.­­ A tanács e javasla­tokat elfogadván, az 500 holdnyi terület befásítását határozati­­lag kimondta, az üzdeház fölállítására szükséges költséget a bi­zottságnak kiutalványozta s a telelőház fölállítása tárgyában vé­leményezésre bizottságot küldött ki. Sport. (A BÉCSI TAVASZI LÓVERSENYEK) első napja vasárnap szép napos időben, kellemes szellővel folyt le. Az előkelő kö­zönség mégis csekély számmal jelent meg ; a börze-deroute hatása meglátszott itt is. Jelen volt ő felsége a király, Rudolf koronaher­­czeg,a porosz koronaherczeg, Lajos Viktor és Rainer főherczegek, a porosz koronaherczegnő, s nagy kiséret. Lenn a gyepen gróf Andrásy Gyula külügyér, báró Wenckheim Béla és a sportsmanek teljes számmal. A versenyek következő eredmény­nyel végződtek: I.Megnyitó verseny: 1000 frt, 1 mfld. 30 neve­zett ló közül futott 11. Nyertes lett St. György lovag 3 é. p. m. Bim, mely elejétől végig vezetett és nyert 1 hoszszal; 2-dik Captain Blue 3 é. p. m. Red Rover; 3-dik br. Wesselényi B. 3 é. Prince Paris. II. Ausztriai Derby 6000 frt dij, 200 frt tétel, 100 frt bánat, 1 és fél mfld. 70 nevezett 3 éves közül futott 11. Nyertes gr. Eszterházy Miklós azon 3 é. p. m. Buccaneer- Canace csikója, mely a pesti nemzetiben 2-dik volt; második pe­dig gr. Nádasdy Fer. Game-Cookja, mely Pesten a nemzetit nyerte ; 3-dik gr. Salm Rijouga, mely Pesten a hazafidijban volt győztes; futottak még Cromwell (gr. Sztáray), gr. Henckelnek 2 lova, hg. Liechtensteinnak két lova stb. Nyeremény circa 10,000 frt az elsőnek, 2000 frt a 2-diknak. Ill. 600 arany császárdij, 1 és háromnegyed mfld. futott 6 ló. Nyertes: hg. Liechtenstein 4 é. Anonyma kanczája; 2-dik Falsacapa; 3-dik Aspirant; 4-dik Drum Major; futottak még Kisasszony és Lan­­schütz. IV. Eladó verseny 100 frt, ll/s mérföld. Futott 5 ló s nyertes lett gr. Henckelnek Young Buccaneerje; 2-dik Jack in the Green; 3-dik Paulinos. V. Akadályverseny. 500 frt 3 mérföld. Futottak Anarkali, Cessator, Ignatz, Lady Coumnyng­­ham és Windsbraut. Lady vezetett majd egész végig. Ignátz mind­járt az első három akadálynál vonakodott, s megkésve kiállt, a másodszori körülfutásnál Lady is kitört s utána valamennyi, de azután mégis ő vezetett. Az utolsó negyedmérföldön elő­bb Ces­sator, azután Anarkali jött föl s heves versenyben rohant be a három ló. Anarkali pár lóhoszszal vervén meg Ladyt a 2-dik helyért, jó harmadik Ceroto. Halottak emléke. (KUZA EXFEJEDELEM) meghalt e hó 15-én Heidelbergá­­ban. Ott tölté száműzetése utóbbi idejét, gyakran fölkeresve román földjei által, kik a német Hohenzollern-uralom korszakát megunták, s a csúfosan elkergetett fejedelmet, ki végre is román volt, szívesen látták volna újólag Románia és Moldova uralko­dói polc­án. Kuza Sándor 53 éves korában hunyt el, s Galacz­­ban született. Pályáját mint katona kezdte, majd a közigazga­tási térre lépett, s előbb prefect, majd képviselő és miniszter lett, 1859 jan. 17-én pedig Románia fejedelmévé választották, egy év múlva pedig Moldva szintén megválasztá. Az ő uralko­dása alatt ismerték el az európai hatalmak Románia és Moldva unióját 1861-ben. Hat évig uralkodott, s nagyban élvezte III. Napóleon pártfogását, kinek kedvencz eszméje volt, hogy Romá­niából katonai állam létesíttessék, de a­mit ki nem vihetett. 1866 feb. 22-én Kuza ellen palota-forradalom tört ki, melynek botrányos epizódja s a népszerűségét vesztett fejedelem kény­­szerített trónlemondása még élénk emlékezetben van. Azonnal elhagyta az országot, melybe soha sem tért többé vissza. Mint egy Bukarestből érkezett távirat jelenti, ott az összes napi sajtó meleg szavakban emlékezik meg az elhalt exfejedelemről, mél­tányolja annak érdemeit Románia irányában és constatálja, hogy az elhunytnak dicsőségteljes emléke maradandólag meg leend őrizve hazája történelmében. E dicséreteket azonban aligha Kuza érdemei vívták ki, s inkább látszanak a népszerűtlen Hohen­­zollern-kormány elleni lappangó gyűlölet kifejezéseinek. (Weimarban) a német Shakspeare-társulat a nagy brit költő születésnapján tartotta meg közgyűlését. Az egylet pénz­ügyi viszonyai kielégítők, könyvtára pedig olyan van, mely az egész kontinensen ritkítja párját. A tagok száma jelenleg 178. A társulat e közgyűlésen az angol Shakspeare-magyarázók közül Staintout-t, Clark-et, Wright-ot, a shakspearei szerepeket ját­szó német színészek közül Döringet és La Rochet választa meg tiszteletbeli tagokul. A társulat elhatározta, hogy 150 márkás ösztöndíjat alapít a berlini akadémia oly növendéke számára, ki az újabb philologiában legnagyobb előmenetelt tanúsít. Halálozások: Kuza Sándor, Románia volt fejedelme, május 15-én, Heidelbergában. B. Ku­bek Alajos, osztrák-magyar küldött a pápai szék­nél, tehetséges diplomata, Gráczban, május 14-én. MGYARORSZÁG ÉS A NAGYVSÁG. Balla Károly, a magyar akadémia tagja, több megye táblabirája, Pótharaszton, május közepén, 82 éves korában. Gr. Szoltik N. közszeretetben állott tábornok, egykor a 12. huszárezred népszerű ezredese, rövid szenvedés után Ba­­biczában (Gácsország.) SAKKFELADVÁNY Wormald B.-től. Világos indul s a harmadik lépésre matot mond. A 19. számban közölt sakkfeladvány megfejtését jövő számunkban közöljü­k. Sötét. 8 7 6 5 4 3 2 1 a bedefg . Világos. SZÓTALÁNY. Lóugrás szerint megfejtendő. Megfejtése a 23-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő jutalma: „A ma­gyar honvédség vezérei“ czimű műlap. A 19-ik számban közölt, lóugrás szerint megfejtendő szó­talány megfejtése: Szép ajakad és szép szemed Tevék raboddá szivemet. Keblednek gyuladásb­ól Ajkad hallgat, de szemed szól, Szól a szem, bár hallgat a száj : Ebeszéli, belől mi fáj. Egy pár szép szem, egy mosolygás, Mit tesz, inkább tudom, mint más. Kazinczy Ferencztől. Helyesen fejtették meg: Nyikos Gy., Schuch I. , Klein J, Környei Etel, Kétyi L, Somogyi I., Hornyik Fanni, Lőkó M., Malovits J., Szerdahelyi Ilka, Scultety Lujza, Gyarmathy Irma, Madár J., Bődey K., Koller Lujza, Wojta Anna, Pamminger K, Vákár I., Somogyi Anna, Halász A , Turcsányi Fanni, Papp T., Gödri S., Jászladányi balold. népk., Fábri Ida, Krausz I., Pozsogár Gy., Gebhárd K„ Kovács J„ Tusán Mihályné, Moravánszky Mihályné, K. Klára, Nagy 111., Nemecskay Irma, Nagy Lajosné, Koncz A„ Csesta Gy., Pod­­hraczky R., Betlér vasgyári elv. kör, Andorka Sándorné, Ha­­nyay Lajosné, Steiner J., Vinyi, Háji B., Kovács Gy., K. jenői casino-tag, Péchy J„ Szmandray A., Vitalis Emma, Un­ger Jánosné, Pálffy G., Egry E., Pólya Imréné, Kun Gy„ Schütz J. , Gáli K., Isoó J., Fazekas I, Nagy I., Pilzer Jozefa, Lip­­tay F„ Grün Hermina, Horváth M„ Löke B., Szabó F., Errovics Gy., György I., R. R., Kalocsay E.,Giefing Lina, Ecsy D., Isse­­kutz Gy., Kundráth J„ Daczó Janka, Szél Jánosné, Kropf Róza. t­s 1­a­H­t­1­a­1­r­a­a­á­M­á­i 1 V г . . . .a­m­Ú­gyr­a a­R­m­a­E­g­á A 1 г 1...,h­hi­s­t­á­h,a h­ö­t­­­r­a,V­a­g­e­s­n­t­t é­szö­n­e­n 21. SZÁM. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Vitalis Emma, Lónyabánya, számára: „Az anya utolsó órája” czimű műlap megküldetik. A 16-ik számban közölt szótalány helyes megfejtését be­­küldték utólag: Szapper F., Hertrum­­ , Betlér-vasgyári oly­kör. Nyomatotta pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet Deutsch testvérek. Szerkesztői üzenetek. Laczháza, Sz. F. Küldeménye a vegyesek közé sorozta­ik. — Simapuszta, Sz. Gy. Csak igazságos sorrendet tartha­tunk. A hova előbb nem azt jelenti, hogy nemsokára, hanem azt, hogy mihelyt lehet. Kérjük hetilap-voltunkat tekintetbe venni. De hogy megnyugtassuk : nemsokára. — Lima. Gy. S. Bizony igaza lehet önnek, hogy a perui balzsamot kivéve alig ismerünk valamit ama tropicus országból s igy annál nagyobb köszönettel vettük érdekes és értékes küldeményét. A javát fölhasználjuk, a többit kívánsága szerint B.-nek juttatjuk. — ,,Változás."­ Az középszerűség átka nehezedik rá. — „Mostani ábrándok“. Hihetetlen, hogy prózában is ennyire sületlent lehessen írni. Ha nem sajnálnók tőle a tért, e rovatban közöl­nénk mutatványt az ön ábrándaiból, melyek magát a spleent is jószű kaczajra fakaszthatnák. Persze, hogy az önkénytelen co­micum folytán. Térjen magába. — Véged, P. Gy. Az igazság középütt van. A hazai, értjük a magyar közönség, csak egy­szer lendült neki a 10.ООО-nek, s korszakalkotó mozzanat is ez a magyar hirlap-irodalom történelmében. Ez persze csak akkor volt s csak egyszer. Bent a hazában az idegen ajkú lapok képe­zik legfélelmesebb versenytársainkat. Boldog lehetne a legel­terjedtebb magyar lap, ha péld­­a „Gartenlaube“, „Über Land u. Meer“, „Bazar“ s „N. F. Presse“ magyarhoni­ előfizetőinek egy harmadával is dicsekedhetnék. Ez hihe­tetlennek látszik, de a postai kimutatások s a könyvkereskedők megrendelési ívei mellettünk bizonyítanak. Ama lapok tagad­­hatlanul igen jól vannak szerkesztve s fényesen kiállítva. De miért örvendjenek mégis nagyobb elterjedésnek mint a hazai rokon vállalatok, mikor nincsenek magyarul írva, sőt akár­­hányszor magyarellenes czikket, rajzot is hoznak? A közönség nem is sejti s nem is szeretjük hánytorgatni, mily nagy áldoza­tokba kerül magyar vállalatot fentartani, s mily szakadatlan munkába, azt némileg haszonhajtó fokra emelni. Csakis a re­ménység, azon hit, hogy az olvasás szükséglete mindinkább növekedik, biztatja a kiadót kitartásra. Ehhez járul még az, hogy míg a kis számú magyar közönséget bőven támadó s csakha­mar alámerülő magyar verseny­vállalatok tizedelik, a hatvan milliónyi német nemzetnek 4—5 hasonirányu vállalat szolgál. Ez persze szívósan mégis marad s nem kalandoz el egy laptól a másikhoz. Messze vinne e nyavalyának tüzetes ismertetése, s nem is e rovatba tartozik. De, amint látszik, apránkint javul­nak az állapotok. A boldogtalan pártoskodás nem idvezít s a politika olyan mint az előny, a sok belőle megöl. A tisztább s szenvedélytelen olvasmányok iránti vágy mindsűrübben nyilat­kozik már s karöltve e jótékony változással, lendül a magyar sajtó és könyvpiacz is. S ami tüzetesen a képes lapokat illeti: bátran megmérkőzhetik az 5—6000-es magyar közlöny az 50—200,000-rel dicsekedő külföldivel. Ezekből láthatja, mivé lennénk, ha lapunk 2-szer jelenne meg hetenkint. A papírra vonatkozólag is zavarba jöhetne az ember, ha jobb meggyőző­désébe nem kapaszkodhatnék. Egyébként a korábbi erősen sárga papírnak sok ellensége támadt olvasóink között. A mostaninak szépsége iránt meg lehet ön nyugodva. Ilyennel élnek a „Gra­phic“, „V. L. M“, s díszesebbet alig találhatnánk. A többire nézve szives köszönetünket. — Győr, M. J. Fájlaljuk, de nem felelhetünk meg kívánságának. A szives fölemlítést viszonzással köszönjük meg, de lapunk költséges volta nem engedi a csere­viszonyt. — „Lakodalmi Út“. Kár úgy elkeseredni. Valakinek azt mondani, hogy beszélye unalmas, nem sértés. Azon gyanút pedig, mintha fordítás volna, nyilatkozata folytán visszavonjuk. De azon esetre, ha beszélve fordítás volna is, ön igen rosz no­vellát fordított volna. Kéziratát örömmel küldjük vissza. — K. Halas, Sz. K. Vettük és nem köszönjük. Még kegyes strófnak sem járja meg. — MISS Mary. Szívességét és kívánsá­gát egyformán megelőztük. De így is hálásak vagyunk szere­­tetreméltósága iránt. Udvardy Géza a festő és költő egy sze­mély-e, nem tudjuk. Tán e réven értesülni fogunk róla. A miss kíváncsiságát kielégítve, bevalljuk, hogy P., N., F. és Á. egy és ugyanaz. — B. Csaba, F. I. Sohasem volt más a rend. Mindig is a második rákövetkező szám közölte az illetők nevét, hogy a haza távol vidékein lakók is időt nyerve a beküldésre, ki ne rekedjenenek a sorshúzásból.— Farkas Antal ur részére levele­zési jegy érkezett szerkesztőségünkbe. Kérjük átvenni. — Bécs, H. Igyekszünk. De azok a kegyetlen actualitások! — Körmend, L. J. Kívánságához képest járunk el. A többit várjuk. — Ko­lozsvár, K. J. Sásd, R. Cs. A javítást köszönettel vettük, bár nem fogadhatjuk el. A „nyíljon“, ha Petőfi nem használná is, jól volna mondva, mert nem határozottan ikes ige. De még Kölcsey tekintélyére is hivatkozhatunk: „Borús jövő, mikor nyílsz meg előttem?“ Furcsán is hangzanék „mikor nyildl meg előttem“. Egyébként az ikes igék uralma csak idő kérdése. Természetellenes nyűg ez a magyar nyelven, s napon­kint támad több-több ellensége. Szinte jól fog esni az eupho­­niának megfelelőleg így írni : hozol, nézel s nem hozasz, nézesz stb. — T. I. A beporzott levelet nem mi bontván ki, a szolga kezén el is veszhetett. — Koronczó, T. K. Legyen megnyu­godva, a „jön“ ép oly tökéletesen van, mint a „jő“, s az a kü­lönbség áll főn köztük, ami az „a“ és „az“ közt. — Bécs, N. Rendben van. — Arad, S. A fa két hete hogy elküldetett a metsző részéről. Tán az ottani postán rekedt? —„Tavaszkor“. Ne kisértsen! — Veszprém, J. G. El van intézve. Azóta vette is tán a képet. Kérjük hova előbb. — Cs. — Ha kacskaringók nélkül írja nevét, a kellemetlen félreértés elő nem fordul. Csak nem kívánhatja tőlünk, hogy néhány vakarintásból igen becses bár de ismeretlen nevére ráismerjünk? —Az alább megnevezett nagyobb kéziratokat két hét alatt kérjünk szerkesztőségünk­ből elhozatni vagy hovaküldések iránt rendelkezni, mivel e határidő leforgásával elégetjük. A munkák a következők: „A kis grófnő szeszélye.“ — „Mancini Marietta.“ — „A sze­rel­m áldozata.“ — „Karika Tóbiás.“ — „Az én veszedel­mem.“ — „Hetima.“ — Az erdélyi fürdők.“ — „Egy diva­tos Othello.“ — „Egy tengerész naplójegyzetei.“ — „Egy nő, ki megtartó szavát.“ — „A gyámapák és gyermekek.“ — „A boldogok utódai.“

Next