Magyarország és a Nagyvilág, 1873 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1873-02-23 / 8. szám

96 beszakitá a „hittérítődnek már most gyorsabb beszédét, ki épen legrikitóbb színekben kezdte festeni azon veszélyes befolyást, melyet a zsidók a szent egyházra gyakorolnak, még pedig kö­vetkező szavakkal, melyeken lehetetlen föl nem ismerni a volt hitsorsosait ily nyomorultan bevádoló fanatikus fölött érzett ne­mes boszankodást. „A zsidók“ — úgy mondá — „véleményem szerint kevés kárt okoznak a szent egyháznak; csak a protes­tantizmustól kell Rómának tartania!“ Egy kegyes kézmozdulat, s az abbé el volt bocsátva. Lekonyitott orral ment haza . . . Ki festi azonban meglepetését, midőn másnap kora reggel azt jelenti szolgája, hogy az imént egy udvari inas érkezett meg, hogy ő felsége Karolina Auguszta császászárné részéről ajándékot adjon át az abbénak? Alig tudta fékezni kíváncsisá­gát , hamar leszakítja a csomag külsejét, és v­oh két! - gyö­nyörű kötésű vörös könyv arany szegélylyel. De egészen elhü­­ledezve ejtette el a könyvet, midőn látta, hogy az —­szi­­dur (héber imádságos könyv zsidók számára). A könyv első lapjára a fejedelemnő ezeket a szavakat írta : „L’impératrice Caroline Auguste á l’abbé Bauer.“ Az naptól fogva Bauer abbé nem prédikált többé Bécsben, sem francziául sem németül. — Még egy adomát sorolunk föl, mely a szelíd lelkületű királynét más oldalról jellemzi. Karolina Auguszta rendkívül szerette a képzőművészeteket, különösen azonban a festészetet, mint mely­nek fölvirágzása a katholika egyház­történetétől elválaszthatlan. A mellett azonban a királyné rendkívül takarékos volt, és e takarékosságát sokszor mulatságosan naiv módon fejezte ki, így egyszer Kuppelwiesernek, a híres egyházi festőnek egy jeles fest­ményének akar­ birtokába jönni, ára azonban túlcsigázottnak látszott előtte. Ezért föladta tervét hogy megveszi. Kis idő múlva azonban ismét visszatért tervéhez, és még egyszer kérdeztette a festmény árát. Ez a régi árnál megmaradt. Tréfásan jegyzé meg a királyné, „hogy ez így nincs rendjén, mert hiszen azóta­­ a vászon értéke alábbszállt !“ Egyház és iskola (Nagy tanügyi gyűlés) lesz márcz. elsején Debreczen­­ben; részt vesznek ebben az egyházkerület esperesein kívül a segédgondnokok is. Ott lesznek : gr. Dégenfeld Imre, főgondnok, Tisza Kálmán, Móricz Pál, gr. Lónyay Menyhért, stb. E gyű­lésnek különösebb fontosságot kölcsönöz Tisza Kálmán és Ló­nyay jelenléte; ezek ugyanis más egyházkerületben főgondnokok, s így három főgondnok lesz jelen. Szőnyegre kerül a jogaka­démia kérdése. (A POLGÁRI HÁZASSÁG) egy esete jutott közelebb tudo­másra, mely élesen megvilágítja, mily hiány, hogy nálunk e kérdés úgy elhanyagoltatik. F. B. pesti születésű és itt lakó zsidó származású férfi, Bécsben 1872. január 15-én polgári há­zasságra lépett egy katholikus házból eredt nővel. Összeadattak az osztrák törvény értelmében azon megjegyzéssel, hogy „con­­fessioniles”, egyik külhelység polgármestere által, s a férfi ezután lehozta nejét Pestre, hol t. . állandó foglalkozása és tisztes keresete van. A házasság törvényessége ellen kifogást tenni nem lehet. Most születik egy gyermek. A zsidó hitközség nem akarja immatrikulálni, a katholikus annál kevésbé, ha csak vagy körülmetéltetni, vagy megkereszteltetni a család ,nem engedi, akkor is a gyermek mint „törvénytelen“ fogna a papok által bevezettetni. Bécsbe fölvinni a gyermeket az atya sem akarja, mert ő buzgó magyar honpolgár s fiát is magyarnak kívánja nevelni. Ha sehol be nem jegyeztetik, az államtörvény szenved csorbát, s egy honpolgár léte és származása nincs nyil­vántartva, ami az államra és az illetőre is káros lehet. A dolog ma sincs elintézve. Egyletek és intézetek. (A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA) e heti ülésében Stoczek József elnöklete alatt Turcsányi Lajos rendes tag székfoglalását tartotta s mint ilyen a „Salvinia natans“ termé­séről értekezett. — Értekezése elején megjegyzé, hogy a nö­vényvilág ama része, melyhez a „salvinia natans“ nevű vízi növény tartozik, már a legrégibb időkben átalános figyelem tárgya volt a növénytudósok részéről. Mindazáltal a növény spóra-fejlődésének téves magyarázata épen a legjelesebb növény­tudósok, egy Linné, Nekker, Sprenkel s mások részéről, soká egészen meghamisította a valódi tényállást. E téves nézetek folyvást terjedőben voltak a legújabb korig, midőn Schleiden, a botanika e nagy reformátora, és vele Bischoff a salvinia kö­rül tett észleleteik által az erről szóló tant végre helyes irányba terelték. Értekező ezután áttér saját kutatásainak eredmé­nyére , leírja mindenekelőtt a salvinia natanst. Ez őszi növény, mely rendesen a víz felületén úszik. Innét mellékneve. Kétféle le­ve­lei vannak: olyanok, melyek a víz fölött játszanak, az úgynevezett léglevelek, és a vízi levelek melyek gyökerekhez hasonlítanak, és a víz alatt fejlődnek. Utóbbiakat nevezték hamisan eddig gyö­kereknek, mert ezeknek csak alakját bírják. A spórák fejlődését tanulmányozván, értekező számos górcsői vizsgálódások alapján ezen összetett s számos bonyodalommal fejlődő növény spó­ráinak átváltozásait teljesen és pontosan meghatározza, s na­gyobb világosság kedvéért magyarázatait rajzokkal kísérte, vala­mint a növény fejlődését képletekben is bemutatta. Jurányi értekezése elején, szokás szerint megköszönte azon kitüntetést, melyben az akadémia részesíté, midőn rendes tagjává választá. Értekezése többet mint egy órát vett igénybe, s mély tanulmá­nyairól tesz tanúságot.­­ Utána Kruspér István t. t. „a com­­paratokról“ értekezett. A méter-etalonok összehasonlításánál ugyanis mindig azok különbsége méretik meg. E különbség egy milliméter ezredrészét teszi, s parányisága daczára egészen pon­tosan határozható meg. E kis mérték­ű mikronénak neveztetik, és legalább is ötvenezer nagyobbító górcső kell a szemnek, hogy észrevehesse. A hosszmértékek összehasonlításánál három módon szokás eljárni, melyek között az egyiket németnek, a másikat francziának nevezhetni, minthogy azok különösen ez országokban használtatnak. Az első mód szerint szerkesztvék a bécsi Voigtländer- és Lavoir-féle, továbbá a berlini Bessel-Rep­­pold-féle komparátorok, míg a párisi Gambey-Tresca és Du­­moulin-félék a második mód szerint készítvék. A harmadik mó­dot csak Steinheil alkalmazta. A Bessel-félénél a transversál, a Gambey- s Tresca-féle komparatorral a longitudinál mozgásba hozvák a mérőszerek, melyek részint górcsövekből és csavar­­paránymérőkből, részint érzékeny emeltyűk s szintezőkből áll­nak, s az etalonok végvonásai fölé, vagy oszlopaihoz illesztett MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG­ nek. E készülékek ismertetése közben kiterjeszkedik értekező azok taglalására, szerkezeteik hibáinak magyarázatára s e hibák befolyásának orvoslatára, valamint az újabb időben Fisseau által ajánlott segédeszköz ismertetésére és megbirálására. — Az ülés harmadik tárgya Décsy Sándor műegyetemi segédtanárnak „a függvénytan némely problémáiról“ szóló értekezése volt, melyet Hunyady Jenő 1. t. mutatott be. — Ez értekezés tárgyát azon dimenziós függvények képezték, melyekre nézve szerző néhány képletet egyszerűsített. Az értekezés több pontjában szerző Abel néhány képleteire vonatkoztat, és Schröder hasontárgyú érte­kezésével találkozik. Irodalom. (A SVÉD PETŐFI-FORDÍTÁSRA) nézve Győry Vilmos ba­rátunk a következőket írja nekünk: „Kedves barátom! Sietek válaszolni a tegnapi postával vett becses küldeményre s az abba zárt és hozzácsatolt kérdésre. A „Ny. illustrerad Tidning"-ben közölt műfordítás, Petőfinek „Magyar vagyok“ czimü költemé­nye: „Jag ar Magyar!“ (A felkiáltó jel fölösleges, ez nincs meg az eredetiben, s nincs is helyén). Hanem ez aztán fordítás! Gyönyörű, kitűnő, majdnem egészen kifogástalan, nem csak, hanem majdnem egészen szóról szóra való svéddé költése az eredeti­nek. A hang, az eszmemenet, a ritmus, egyszóval minden, minden oly kitűnően meg vannak tartva, hogy a fordító igazán köszönetet érdemel pompás munkájáért. Ennek kellene Petőfit fordítania! Nem tudom ki e jeles fordító, mert a költemény alá csupán V. D. van jegyezve , hanem igazán érdemes lenne Wie­­selgreentől megtudni (A „Ny. 111. Tid.“ szerkesztője, kihez e tárgyban irtunk is azóta. S­z­e r­k.) s általa felkérni a kitűnő forditót, hogy tegye magát érintkezésbe velünk magyarokkal s én részemről minden csekély tehetségemet és szolgálatomat ké­sz örömmel felajánlom neki, ha netalán oly szerencsés lehetnék, hogy egyben-másban speciális magyar dologra nézve útbaigazít­hassam. Majdnem lehetetlen még csak képzelni is, hogy az illető magyarul ne tudjon, mert alig hiszem, hogy e vers németből lenne fordítva. A német a ritmust csak ezen fordulattal tudná visszaadni: „Magyar bin ich,“ a­mi pedig nem jól hangzik; ez meg, hogy: „Ich bin ein Magyar“ nem illik a jambusba. Ki­vált az utósó strófa, páratlan szépségű fordítás ! Még egyszer , Petőfi ezen utánköltőjét, igen-igen érdemes volna megnyerni a magyar irodalom szent ügyének. Orosházán, 1873 febr. 15. Hive Gy. V. Halálozások. Domahidy Pál, veterán hazafi, hajdan Szathmármegyé­­nek főszolgabirája, majd törvényszéki elnöke és első alispánja, február 13-án, élete 72-dik évében. Szigetközi Zsigmond, tehetséges vidéki színész, Pesten, február közepén. Kálniczky Gyula, ügyvéd, az irodalomnak szorgal­mas és tehetséges mivelője, Losonczon, február elején, 27 éves korában. SAKKFELADVÁNY Pierce W. T.-től, a bedefg­i Világos. Világos indul s a negyedik lépésre matot mond. A 6-dik számban közölt sakkfeladvány megfejtése: Világos. Sötét. 1. V. f2—g2­­........................................... 2. a) V. g2—g3 1. a) fó—e7 b) f4—ез b) H. h8—g6 ff................................ 3. a) V. g3 dó 1 , . b) H. g7­ f5 / T • Helyesen fejtették meg: Stern Mór, Elvérafalvy Kál­mán, Márkus Imre, Németh Ödön, H. J. Körmend. Köszönettel vettük. 1 1 CO b£ '’OTS' 5* !£ Sötét. Nyomatja a pest-bécsi irodalmi és művészeti intézet, Deutsch testvérek. KEPTALANY. Megfejtése a 10-ik számban. Az elsőnek kihúzott helyes megfejtő [jutalma: „Bem feldíszítése“ czimü műlap. A 6-ik számban közölt betűtalány megfejtése. Helyesen fejtették meg: Gál K., Andorka S„ Schneider A., Bakoss L., Nieszenberger A., Lóké M„ Nagy 111., Nemecskay Irma, Rácz L., Turcsányi Fanni, Fiala J., Hegyesy B. A megfejtők közül elsőnek kihúzatván Rácz Lajos Váncsod, számára „Jó reggelt“ czimü műlap megküldetik. Szerkesztői üzenetek: „A két lovag“ stb. (Heine.) Ön a zongora húrjaival fazekat drótoz. Térjen magába! — „Dal“. Midőn utóbb irt ön levelet, még semmi baját sem láttuk. Azóta a következő „dal­lal“ kopogtat be ön : A természet templomába Szoktam én misére menni, Okos tarka pap a gólya, Annyi szent dalt kerepel ki Holtfehér okos kis bárány Vigan béget a ligetben S mily okosság a ligettől, Hogy a lombja meg-meglebben. Hisz egy okos kis lenyka Kandikál a zöld bokorbal — S szivem e sok okosságba Majd hogy bele nem bolondul. Ide igtattuk azért, hogy a szives olvasónak legyen fogalma, milyen idétlenségeket kell elolvasnunk sokszor. — Orosháza, Gy. V. Tetszése és ízlése szerint bármit. Amit ön közölhetőnek vél, szívesen közöljük s a rajzokról is gondoskodunk. Csak az év- és lapszámot kérjük tüzetesen megnevezni. Stockholmba már irtunk s mihelyt megjő onnan a válasz, legott kezéhez jut­tatjuk. — Kustyán, G. A. Ha a feladványhoz nincs hozzá mel­lékelve a megoldás, nem közölhető. Ennyit Kustyánban is tud­hatnának. — Pest, M. Fölösleges volt önnek nevét alája tenni sorainak, így is ráismertünk volna. Egyébként bocsánatot ké­rünk, hogy nem értünk svédül. — Kolozsvár, Sz. B. El fo­gunk járni benne s óhajtjuk, hogy sikerrel. A verset köszönet­tel vettük s hova előbb meg fog jelenni. — „Szüleim“ Stb. Gyarló sipogások. — Cs. Gyimes, Cs. E. Biztató sorainak na­gyon megörültünk. A kijelölt irányban haladva, tán csak kiöl­jük a burjánt a magyar nyelvből. E tekintetben legtöbbet tesz a „Nyelvőr“, melyet figyelmébe ajánlunk. — „Pokolba­­menetel“ Te mondád. — „Egy házban“. Ürességek. — „Öröm és bú“. A kedves hangok! Leng a szellő, kis kertemben szépen szól a bájdalár, Pala oly bus, oly szomorú, Tan kedvelt párjára vár ?“ S a többi. Ha az ön bájdalára azért szomorú, mert a párját várja, ön bizonyosan örülni fog azon, hogy versét nem adjuk ki. Ebben ép úgy van logika mint amabban. — „Feleségem­nek“. A poétának sok szabad. De ön nem poéta. Már is attól tartottunk, hogy a végstrófában koczogtatnak ablakán. Mi koczog, mi kopog? Hát a bábasszony. Négy­szemközti olvasmánynak jó. — Ipse. Ráismertünk a talpáról. Medvétől ne kérj szárnyalást. Ha téli álmából felocsúdik, bámulni fog maga is, hogyan dörmög­­hetett ítéletet mielőtt tisztán lát. — N. Várad, E. Gy. Előké­szítettük önt, hogy sok időbe múlik mig elolvashatjuk. De mindazonáltal nekifogunk s remélhetőleg már a jövő hó elején válaszolhatunk. — Jablonka, P. J. Az érdekes czikk megérke­zett és saját érdekünkben siettetjük annak közlését. — „Kép­­tárgy.“ Telkünk mélyéből beszél ön s kívánatos okulás végett a csicsergő hadnak fejére rá is olvasnék az ön elmés sorait, ha félreértésre nem szolgáltatnának alkalmat. — Pest,­­ —CZ. K. Kér­jük látogatását. - Szeged, J. T. Nem kételkedünk az ön által di­csért férfiú derekasságában, hazafiságában. De magában az, hogy valaki szorgalmas, takarékos és okszerű gazda, sőt ha egy czik­­ket is eresztett meg a kolompér télen való eltartásáról vagy ha­sonló tárgyról, magában véve még nem elég arra, hogy a nagy közönségnek bemutassuk. Rendjelt könnyebben szerezhet. — „Karczolat a pesti életből.“ Némi jelentéktelen változtatással meg fog jelenni. Folytassa. — Kárpátalja, V. I. A „Déli bábok hősének“ kilétét eddig már tudják hárman. Az egyik Ráth Mór, a költői beszély kiadója; a másik Gyulai Pál, a harmadik ő (a költő) maga. Ettől a háromtól azonban ne remélje, hogy meg­tudja a titkot. — „A római katakombák.“ Az „embernek — lé­­leknek“-féle rímek korszaka letűnt. Fordítását nem használhatjuk. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF (kétsas-utcza 24. szám.) 8 SZÁM.

Next