Magyarország és a Nagyvilág, 1874 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1874-05-24 / 21. szám

21. Szám.­ AGYARORSZÁG ÉS A J'Í AGYVILÁG, Budapest, május 23. "CTeL­vari Imire... (A KIRÁLY ÉS Deák Ferencz.) Deák Ferencz állapotá­ról a királynak bő s megnyugtató jelentést tett dr. Löbl tanár. Annak, hogy a király orvosa lejött és Deák Ferenczet meglá­togathatta, egész története van. Már régen csodálkozott ő fel­sége, hogy ily drága betegnek baját nem orvosi konzílium vizs­gálja meg, hogy a rendelő orvos kezelése annál biztosabban folyhasson, s Andrássy gróftól megtudta, hogy az „öreg ur“ nem akar erről tudni s mind egy bécsi tekintély lehívását, mind a más égalj fölkeresését azzal utasítja el magától, hogy ezt „vi­szonyai nem engedik meg“. A térség azonban nem szűnt meg azon gondolkozni, hogy mikép szerezze meg a nagy hazafi ál­lapotáról és gyógyulási reményeiről mind magának, mind az országnak azt a megnyugtatást, amelyet a tudomány több elis­mert tekintélyének meghallgatása nyújt.­­ Egy napon Andrássy gróffal megállapodtak abban, hogy föl kell szólítani Deák Fe­renczet : fogadja el ő felsége orvosának látogatását, ki által a király magának tudomást akar szerezni Deák hogylétéről. Deák Ferencz, ámbár meg volt hatva az uralkodó folytonos részvétének ezen jele által, mégis vonakodott az ajánlatot elfogadni, gyengédség­­nél rendelő orvosa iránt, kit megsérteni vélt, ha más orvost meghallgat. Végre azonban, minthogy a felséges ur nem enge­dett, s dr. Kovács is hivatásának igazabb hive, semhogy neszét vevén a dolognak, ne biztosítsa Deákot, hogy szívesen tanács­kozik hires kollegájával ez országos ügyben. — Deák nagy kö­szönettel tudatta a királylyal, hogy kész dr. Löblt fogadni. A király azonnal táviratoztatott Bécsbe s Löbl meglátogatta Deá­kot, s hála isten, ő sem találta őt nagy betegnek. A tanácsko­zás eredménye az, hogy Deák jelen állapota nem veszélyes és hogy tetemes jobbrafordulása a nyári légváltoztatástól bizton várható. Löbl elragadtatva szól Deák Ferenczről és büszke arra, hogy hozzá hivatott. (JÓZSEF FŐHERCZEG) dr. Rómer Flóris urat választotta fiának nevelőjévé. A jeles tudós ez alkalommal a szent Benedek egyházi rendjéből kilép s világi pappá lesz, mire nézve a dis­­penzáczió Rómából már megérkezett s jelenleg végelintézés vé­gett a bécsi nunliziaturánál van. Rómer ur a beszterczebányai egyházmegye papságának lesz tagja. (Az orosz czár Angliában..) A czár május 15-én hagyta el Windsort és Londonba érkezett, hol a lakosság által tiszte­letteljes módon fogadtatott. A vaspályaudvar szépen föl volt cziczomázva, de a Buckingham-palota felé vezető útón nem sok orosz zászló lengett a házakon. A czár kíséretében volt Alexis nagyherczeg, a walesi herczeg és herczegné, az edinburgi her­­czeg és herczegné, s Arthur herczeg, mindegyik férfi mellén egy-egy orosz rend csillogott. A Buc­ingham-palotában az orosz fejedelmet az udvar fogadta, s azután a czárnál tisztelkedett a diplomácziai testület. Este nagy bál rendeztetett a czár tisztele­tére a sutherlandi herczegnél, mely estélyre 800 nál többen voltak meghiva, s érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy e bálon Rácz Pali bandája is játszott. — A politikai világ azt hiszi, hogy a czár nemcsak leányát kívánja Londonban látni, hanem fontos országos ügyeket is tisztázni. Angol- és Oroszország egymáshoz való kö­zeledése azért kiváló fontosságú, mert a czár minden alkalommal a béke fentartását hangsúlyozza Sándor czárnak ily értelmű nyilatkozatáról a „Times“ hosszabban i­ s azt mondja, hogy a béke fentartására adott ezen újabb nyilatkozat bizonyára a leg­áldásosabb befolyással leend az európai hatalmak politikájára. Oroszország határozottan a békét kívánja s ezért az úgyneve­zett semleges hatalmakkal szövetkezik, s mindenféle támadásra magyarázható tervet visszautasít. A nevezett angol lap nézete szerint Német- és Francziaországra nézve a legörvendetesebb esemény lenne, ha egy újabb háború kitörése évekre lehetet­lenné tétetnék. A „Times“ kiemeli, hogy Németország hadi ké­szülődéseinek csak védelmi jellege van; a német államférfiak és hadvezérek csak meg akarják védelmezni, amit nyertek, nem pedig új hódításokat tenni. Francziaországnak azzal lehet leg­jobb szolgálatot tenni, ha megértetik vele, hogy önmegtartóz­tatásra és megnyugvásra van szüksége. És e tekintetben Sán­dor czár nyilatkozata a legjobb hatással leend. (VIKTÓRIA királynő) múlt hétfőn Camden-Houseban látogatást tett Eugenia ex-császárnénál. A királynő, kit Beatrice herczegnő kísért, először is St Mary’s Churchba hajtatott, III. Napóleon sírjához hol az ex-császárné gyóntató papja , Go­dard Izsák fogadta. A királynő megnézte a virágokkal dúsan ékített síremléket s úgy­­, mint Beatrice herczegnő, pompás virágbokrétát tett a sarkophagra. Camden-Heuseban Viktória királynőt a császári herczeg fogadta s kisérte be Eugenia ex­­császárnéhoz, kinél mintegy félóráig időzött; munkába Czuczor G. és Fogarassy János 1845-ben fogtak, de az már 1831 óta terveltetett. Ma a körülményekhez képest, a mennyiben egy szótár befejezhető, teljesen készen áll. Hat vas­tag kötetre terjed, 530 ívre megy s 110,787 czikket tartalmaz. Kiegészítésül még egy pótlék-kötet követendő. A szótár készíté­sében négy főirány szolgált vezérfonalul : az egyes szók és szó­alakzatok gyűjtése, nyelvtani sajátságok tisztázása, lehetőleg bő értelmezések és elemzések összehasonlítva a rokon nyelvek szavaival. Fogarassy János mind a négy irány helyességének kimutatására több lapot szentelt s megígérte, hogy a még hát­ralevő feladatot is magára vállalja. Ilyenek között hagyta el a felolvasó­ helyet. Pulszky Ferencz elnök felszólalva époly mél­tányosan, mint tapintatosan jegyzőkönyvi köszönetet indítványo­zott az öreg tudósnak, ki szerencsés vola befejezni a roppant munkát, melyen szinte egy él­en át dolgozott. Toldy Ferencz egyenesen a „hála“ kifejezést kérte betétetni, mert nagy napnak nevezte a mait, melyen az akadémia egyik legnehezebb mun­kája teljesült, befejezte az, ki elkezdte. Az akadémia e hálája koszorú az elhalt dolgozó­társ, Czuczor Gergely sírjára, s illő elismerés Fogarassy Jánosnak, ki Pulszky szerint elmondhatja magáról: Exegi monumentum aere perennius.“ Az akadémia éljenzésben tört ki, s Fogarassy meghatottam kényezve fogadta az üdvözlők kézszoritásait, kik közt gr. Lónyai volt az első. Ez ünnepélyes mozzanat után dr. Ring Mihály értekezett a gö­rög regényről. Előadó a görög úgynevezett regényt az eróti­­kai taniratok közé sorolta. A görög regény fejlődési története nem fekszik előttünk teljes épségben, a­mennyiben az előkészítő irodalmi jelenségek és a régibb regény főképviselői, a. m. ephe­­susi Xenophon és Heliodor művei közt hézagot veszünk észre, melyet valaha az összes görög regények ma elveszett prototy­­ponja töltött ki. Ama prototypon mivoltát Xenophon és Helio­dor műveinek egybehasonlításából nyerjük. Ily összehasonlításból a legrégibb regény minden tárgyias mozzanata közvetlen bizony­sággal derül ki, míg ellenben az első regény czéljának megha­tározásában ingadozók a vélemények. Előadónak másoktól el­térő nézete szerint a görög regény czélja: a szerelem mivoltáról való értekezés az erkölcsi tanítás szempontjából. Ily iránymű­vek létesítésére belső és külső kényszerítést látni az irodalmi előkészítő jelenségekben, a kor szellemében s a szerzők egyéni­ségében. A regények szerzői a hagyománytól kész elbeszélői anyagot vevén által, azt áthatották a szerelemről való reflexiók­kal ; tanító ösztönük abban nyilatkozott, hogy a társadalomnak a szerelemről való nézeteit tisztázni, eszményíteni törekedtek. A szerelem eszményképének rajzolásában Platóra támaszkodtak; Plato symposiumában kifejtett nézetei és a görög regény alap­eszméje közt meglepő megegyezés van. A szerelem nyilatkozatainak ecsetelésében a regényírók a régibb lyrikusok felfogását követték, a szerelmet emésztő tűznek, veszélyes kórnak mondják. Heliodor­e szavai: „Ha boldognak mondom azt, a­kit a szerelem teljesen megkímélt, úgy bölcsnek kell neveznem azt, ki a hajlamot, midőn az erőt vett rajta, meg tudja egyeztetni az erkölcsiséggel“ — röviden összefoglalják a regényírók összes nézeteit a szerelemről. Nicolai véleményét, mely szerint a görög regények phantasti­­kus elbeszélések, melyekben a szerzők összes, a sophistikai is­kolákban begyakorolt remek darabjaikat akarták fitogtatni, s mely szerint a görög regényben „a szórasz önczél volt,“ elő­adó azzal c­áfolta, hogy Xenophon, kit általánosan az ismert regényírók legrégibbjének tartanak, ki tehát az új költői faj ere­detibb képviselője, csak igen kevéssé hódol ama rhetorical czé­­loknak. Xenophon egyszerű s világos, a naiv kellem egy ne­mével ható előadása és a későbbiek dagályos és mesterkélt mo­dora közt tetemes különbség van, nem lehet tehát ama rethoricai kihágásokat a görög regény lényegéhez tartozó dolognak mon­dani. Az értekezés második része egyes megjegyzésekből állt, melyekkel dr. Ring Mihály részletesebben, mint eddig történt, akarta jellemezni ephesusi Xenophon és Heliodor műveit ; a megjegyzések e két író compositio és jellemzési technikáját, elő­adását és etnikai álláspontját tárgyalák. Az előadó szerint Xe­nophon szép kedélyű ember volt, de költő nem volt; Heliodor határozott költői tehetség. Ha nagyobb időben született volna, talán előbbkelő múzsája lesz, így egyfelől a hagyomány által megtartott elbeszélési anyag elégtelensége csorbítja műve költé­szeti érdekeit; másfelől az sajnálatos, hogy nála az egészséges költői év lüktetése erőt nem vett a szónokias dagályon. (A KISFALUDY-TÁRSASÁG HAVI ÜLÉSÉN), melyen Gyu­lai Pál alelnök elnökölt, három előadás volt bejelentve, melyek között csak kettő olvastatott föl időhiány miatt. Degré Alajos „a társaság színe“ czím alatt egy beszélyét mutatá be egész ter­jedelmében, melyben a vidéki magyar életet talált, bár a túl­zástól nem ment vonásokban tünteti föl, s különösen a vidéki úgynevezett „haute volée“-t, a „társaság sziné“-t, ügyesen sza­­tirizálja. Utána Vulkanu József, a társaság külső tagja, több ro­mán népballadát olvasott föl gördülékeny s­zengzetes magyar fordításban. A balladák czime : „a holló és a gyűrű“, „Zsig­­mond király“ és „a megunt férj“, végre „a király és nővére.“ Egy „a fenyő és a hárs“ czímű költői népmesét is mutatott be. Ezután néhány folyó ügyet adott elő a titkár. A társaság a Grozescu Julián s Ember György által szerkesztett román nép­­ballada-gyűjteményt legközelebb kiadni szándékozván, fölkérte Vulcanu Józsefet, hogy az ő fordítmányaival is gazdagítsa e mű tartalmát, mit ez utóbbi szívesen átengedett. Turul Ferencz „erdélyi tündérmeséi“-ről a birálók (Bérczik Árpád és Szathmáry Károly) kedvezőtlenül nyilatkozván, e mű szerzőjének vissza fog adatni.­­ Tornyai Schossberger Vilmos özvegye 400, Verebi Végh István úr pedig rio­­rttal léptek a társulat alapító tagjai közé. Moliérenek „les facheux“ czímű vígjátékát egy névtelen leforditá­s azt a társaságnak beküldé. E mit bírálat végett Toldy István és Szász Károly uraknak adatott ki. Ezzel az ülés, mely a közönség részéről is jól volt látogatva, szétoszlott. (A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS­ ünnepélyeinek sorrendje ez : május 24-én esti 8*12 órakor ismerkedési estély a „Hungária“ szálloda felső termében ; május 25-én délután kirándulás az ál­latkertbe ; május 26-án esti 71,2 órakor díszelőadás a nemzeti színházban; május 27-én esti órakor társas estély a „Hun­gária“ szálloda felső termében; május 28-án esti 8’/2 órakor banquett a „Hungária“ felső termében. Állandó találkozási hely úgy délben, mint este kedvezőtlen időben a kirándulás elmara­dása esetén is: a „Hungária“ szálloda termei. (A MAGYAR ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK) nagy­gyűlé­sének állandó központi bizottsága Győrött gyűlést tartott, me­lyen a f. évi aug. hóban ugyanott tartandó nagy­gyűlés pro­­grammját előkészítő bizottságok tettek jelentést. A gyűlés tár­gyalásaiból felem­­tjük, hogy gr. Viczay Héder átalános örö­köse, gr. Khuen, a központi bizottságba történt megválasztatását nem fogadta el. Gr. Khuen ezen visszautasító válasza folytán a Eg­yletek­ és intézeteim. (A MAGYAR TUD. AKADÉMIA) e heti ülését közös ülés előzte meg gr. Lónyai M. elnöklete alatt. Mindenek előtt be­jelentett, hogy a párisi nemzetközi földrajzi congressus pro­­rammra beküldetett. Azután a tudományos repertórium ügye tárgyaltatott. A bizottság már az első kötetet az „Athenaeum“ nyomdájába adta, s ez a történelem és segédtudományai körébe tartozó czímeket foglalja magában. Szinnyey József készítette, 750 példányban nyomatik a munka ép oly papíron és alakban, mint a történeti emlékek. A ráfordított összeg 1200 írtra megy. A harmadik osztály helyeselve a vállalatot, azt kérelmezte, hogy a repertórium­ bizottságba részéről is küldessenek ki ta­gok, s hogy a jövő esztendőben a mathematikai és természet­­tudományi czímek kerüljenek sajtó alá. E kérelem hosszas szó­váltásra adott alkalmat, melyben Gyulai, Toldy, Pulszky és Csengery vettek részt, s azon határozat hozatott, hogy a soro­zat megállapítása a bizottság kezébe tartozik. Egyébiránt a Ifl-ik osztály kérelme elfogadtatott s 3 tag kiküldére rendeltetett. Szőnyegre került Bésán József 40,000 frtnyi hagyatéka, mely 1873 februárjában hagyatott az akadémiára, de annak még bir­tokába nem jutott. Az összegre Balassa István tömeg­gondnok ügyel. Elrendeltetett, hogy a társaság ügyésze tegyen sürgető lépéseket a hagyaték megkapása iránt. Végre több jelentéktelen ügy között felolvastatott a váczi süket­némák nyomdaintézeté­nek felhívása, hogy az akadémia 10 ezer forinttal legyen rész­vényese, vagy ha ezt nem teheti, juttasson munkát. Részvényes, alapszabályainak értelmében nem lehet, a munka­adást illetőleg ezzel foglalkozó bizottsága határoz. Az ülés tovább Pulszky Ferencz elnöklése mellett folyt. Első felolvasó F­ogarassy Já­nos volt, ki az akadémia nagy szótáráról adott jelentést. A Magyarország és a Nagyvilág­ központi bizottság a tervezett hédervári kirándulást elejte, s a helyett Magyar-Óvár meglátogatását vette föl a programmba. Szóba jött még azon körülmény, hogy épen a nagy­gyűlés ide­jén sok katonaság lesz öszpontosítva Győrött és vidékén, ami az elszállásolást mód fölött meg fogja nehezíteni. A központi bizottság elhatározta, hogy ezen körülményről a központot Bu­dapesten értesíteni és az orvosok és természetvizsgálók társula­tának elnökét fölkérni fogja, hogy ezen zavarólag ható körül­ményt, ha lehet, befolyásával orvosolni igyekezzék. (A botanikusok nemzetközi congressusa) e napokban délben nyílt meg Flórenczben, s körülbelül 250 személy volt jelen A toscanai kertész-egylet tanácsa által kinevezett alelnö­­kök között monarchiánkat H­a­y­n­a­l­d Lajos érsek, F­e­n­z­­ és Tommassini, hazánkat pedig Janka kitűnő fü­­vész hazánkfia képviseli, ki a lelkes Haynald érsek alapít­ványából 500 frtnyi segélypénzben részesült e végre, l’­u.ca.crrxany és fölfed­ezése is. (Magyar csillagda.) Ó-Gyallán Konkoly Thege Mik­lós már felépitteté uj csillagdáját a parkban, s az eszközöket is fölállittatá benne. Az uj csillagda, mely czélszerűség és ké­nyelem tekintetében semmi kívánnivalót nem hagy fenn emeletes épület, az emeletben két forgó tetejű kupola, egy tágas délkör­szoba s hordozható kisebb mellékeszközök számára csarnok van építve. A földszinten a lépcsőház, egy szoba a fényképezés szá­mára, a homlokzat két szárnyán pedig a tulajdonos dolgozó­ és a csillagdás segédek lakószobája van. A távcsövek a földről fölnyúló, elszigetelt erős oszlopokon állanak, s így az állandó­ság biztosítva van. A nagyobbik kupolában a Browning-féle nagy reflektor van felállítva, a kisebbikben pedig az eddigi ész­leleteknél használt refraktor. A rendes észleletek most már nemcsak az astrophisikában, hanem a bolygók és állócsillagok mozgásait illetőleg is megkezdődtek. A nagy távcső segélyével a Jupiter aequatoriális sávolyán tett észleletek oda mutatnak, hogy e reflector fényteljességére nézve fölülhaladja a berlini, hamburgi és párisi nagy refractorokat is, így tehát a tulajdo­nos áldozatkészsége következtében méltán mondhatjuk, hogy hazánkban is van egy kitűnően berendezett csillagda. (Karl Alfonz) a geniális franczia író szintén hozzá­szólt a holttestek elégetésének kérdéséhez s e tárgyban a követ­kezőket mondja: „A holttestek elégetése oly kérdés, mely idő­ről-időre fölmerült s újra háttérbe szorul az előítéletek követ­keztében. A holttestek eltemetését a városok lakosságára nézve minden időben veszélyesnek tekintették, de a veszély a városok folytonos és nagymérvű növekedése következtében főleg két okból nagyobbodik. Első ok az, hogy a temetőket, melyeknek először igen okosan a lakházaktól messze jelöltek ki helyt, a városok terjedése folytán utoljára is épületek veszik körül; második, hogy a népesülő városban temetések is mindig nagyobb számmal fordulnak elő. A temetők nagyon megszűkültek s nagyobbitásukra a telkek árának emelkedése miatt gondolni sem lehet. Ha a temetőket a városon kívül, de annak falaihoz közel állítják föl, a város terjedésénél azok utóljára is a város területén lesznek, mig ha a városoktól nagyon messze helyezik el, ez az eltávolítás ezer akadályba ütközik s arra kényszeríti az élőket, hogy teljesen elhanyagolják kedves halottjaikat. Be­vallom, hogy rám nézve az eltemetésnek mindig borzasztó hatása van ; gondolatom kíséri a holttestet fölbomlásának min­den mozzanatában; láttam éjjel a föld alatt kinyújtóztatott tes­teket és szenvedek a hideg és eső miatt, melyet ki kell álla­nnok. Az elégetés megsemmisíti e szomorú képzelődés hatásait : semmi félelem, semmi iszony nem vegyül gondolatainkba, melye­ket elhunyt kedveseink emlékének szentelünk s hozzá­járul még az is, hogy a tudomány napjainkban már eszközöket talált föl a holttestek elégetésére, mint a minőt a régiek használtak. Ha a holttest a csak néhány pillantásig tartó égetés következ­tében átesett a feloszláson, mely különben nagy időt venne igénybe, csak a hamu marad hátra. Ne üssünk lármát a pro­­fanálás felett ! Van-e nagyobb profanálás, mint a gazdagok fényűzése, kik bebalzsamoztatják és kitömetik magukat hogy a feloszlásnak egy ideig még ellenállhassanak ? Emlékszem, hogy Viktor Hugo, midőn egyszer valakinek bebalzsamoztatásáról volt szó, így nyilatkozott: „Én megtiltom, hogy velem ily csú­fot tegyenek; nem akarom, hogy késleltessék a pillanatot, a­midőn ismét növény, virág vagy más lehetek — jobb, ha magam balzsamozom be magamat, mintha mások balzsamoznak be engem.“ (A BÉCSI TECHNIKUSOK) egy része Winkler tanár veze­tése alatt Budapestre rándult az itt folyó nevezetes építkezések megtekintésére. Este a gőzhajóval jöttek meg, s a magyar tech­nikus ifjak fogadták őket. Később társas­ estély volt a rebout­­ban, hol Balogh kecskeméti bandája húzta a jónál jobb magyar dalokat. Természetes, hogy a toasztok sem maradtak el. Meg­jelentek a budapesti műegyetemi tanárok közül is számosan s az este barátságos vidor hangulatban telt el. A vendégek (számra 36) megtekintették a hídépítkezéseket, a Dunaszabályo­­zást, a svábhegyi kapaszkodó vasutat, a sugárutat stb. Mindenütt szíves fogadtatásra találtak, s bizonyosan a legjobb emlékekkel távoztak el. Baleseteit­. (KÉT NAGY SZERENCSÉTLENSÉG) történt a fővárosban, me­lyeknél több emberélet esett áldozatul. Az egyik az összekötő vasúti hid építésénél történt, a Csepelsziget előtt, a kora reggeli órákban. A hid oszlopainak építésénél óriási vasüstöket merí­tenek alá s ezekből a vizet kiszivattyúzva, annak belsejében foly a munka. Hogy azonban a víznyomásnak az üst falazata ellentállhasson, belülről gerendákkal peczkelik ki. A szerencsét­lenség a pesti part felőli oszlop caissonját érte, mely 13 cen­timéternyi magasságra állott ki a víz színe fölött. Reggel 7 óra körül a „Kübeck“ nevű vontatógőzhajó haladt ott el, 9 nagy uszályhajót czipelve a város felé s nagy hullámokat csapdosva. A hullámzás oly erővel rontott a caissonra, hogy az behorpadt a roppant nyomás alatt, a feszítő pelejek összetörtek, s a víz nagy tömegben özönlött az űrbe, hol munkások dolgoztak. Hányan voltak, ezekre nézve eltérők a lapok közleményei. Egyik szerint 12, másik szerint 8 munkás dolgozott. Négy kö­zülök meghalt, a többi is megsérült a lehullt gerendák által kisebb-nagyobb mértékben. Más hírek szerint 8 munkás veszett oda. A caisson egy perez alatt megtelt vízzel, a­kik megmene­kültek, úszva menekülhettek. A munkások mind olaszok. A dunagőzhajózási társulat, mely a katasztrófát előidéző gőzös tulaj­donosa, azonnal vizsgálatot rendeltetett el. A vizsgálatból az 267

Next