Magyarország és a Nagyvilág, 1874 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1874-05-24 / 21. szám
21. Szám. AGYARORSZÁG ÉS A J'Í AGYVILÁG, Budapest, május 23. "CTeLvari Imire... (A KIRÁLY ÉS Deák Ferencz.) Deák Ferencz állapotáról a királynak bő s megnyugtató jelentést tett dr. Löbl tanár. Annak, hogy a király orvosa lejött és Deák Ferenczet meglátogathatta, egész története van. Már régen csodálkozott ő felsége, hogy ily drága betegnek baját nem orvosi konzílium vizsgálja meg, hogy a rendelő orvos kezelése annál biztosabban folyhasson, s Andrássy gróftól megtudta, hogy az „öreg ur“ nem akar erről tudni s mind egy bécsi tekintély lehívását, mind a más égalj fölkeresését azzal utasítja el magától, hogy ezt „viszonyai nem engedik meg“. A térség azonban nem szűnt meg azon gondolkozni, hogy mikép szerezze meg a nagy hazafi állapotáról és gyógyulási reményeiről mind magának, mind az országnak azt a megnyugtatást, amelyet a tudomány több elismert tekintélyének meghallgatása nyújt. Egy napon Andrássy gróffal megállapodtak abban, hogy föl kell szólítani Deák Ferenczet : fogadja el ő felsége orvosának látogatását, ki által a király magának tudomást akar szerezni Deák hogylétéről. Deák Ferencz, ámbár meg volt hatva az uralkodó folytonos részvétének ezen jele által, mégis vonakodott az ajánlatot elfogadni, gyengédségnél rendelő orvosa iránt, kit megsérteni vélt, ha más orvost meghallgat. Végre azonban, minthogy a felséges ur nem engedett, s dr. Kovács is hivatásának igazabb hive, semhogy neszét vevén a dolognak, ne biztosítsa Deákot, hogy szívesen tanácskozik hires kollegájával ez országos ügyben. — Deák nagy köszönettel tudatta a királylyal, hogy kész dr. Löblt fogadni. A király azonnal táviratoztatott Bécsbe s Löbl meglátogatta Deákot, s hála isten, ő sem találta őt nagy betegnek. A tanácskozás eredménye az, hogy Deák jelen állapota nem veszélyes és hogy tetemes jobbrafordulása a nyári légváltoztatástól bizton várható. Löbl elragadtatva szól Deák Ferenczről és büszke arra, hogy hozzá hivatott. (JÓZSEF FŐHERCZEG) dr. Rómer Flóris urat választotta fiának nevelőjévé. A jeles tudós ez alkalommal a szent Benedek egyházi rendjéből kilép s világi pappá lesz, mire nézve a dispenzáczió Rómából már megérkezett s jelenleg végelintézés végett a bécsi nunliziaturánál van. Rómer ur a beszterczebányai egyházmegye papságának lesz tagja. (Az orosz czár Angliában..) A czár május 15-én hagyta el Windsort és Londonba érkezett, hol a lakosság által tiszteletteljes módon fogadtatott. A vaspályaudvar szépen föl volt cziczomázva, de a Buckingham-palota felé vezető útón nem sok orosz zászló lengett a házakon. A czár kíséretében volt Alexis nagyherczeg, a walesi herczeg és herczegné, az edinburgi herczeg és herczegné, s Arthur herczeg, mindegyik férfi mellén egy-egy orosz rend csillogott. A Bucingham-palotában az orosz fejedelmet az udvar fogadta, s azután a czárnál tisztelkedett a diplomácziai testület. Este nagy bál rendeztetett a czár tiszteletére a sutherlandi herczegnél, mely estélyre 800 nál többen voltak meghiva, s érdekesnek tartjuk fölemlíteni, hogy e bálon Rácz Pali bandája is játszott. — A politikai világ azt hiszi, hogy a czár nemcsak leányát kívánja Londonban látni, hanem fontos országos ügyeket is tisztázni. Angol- és Oroszország egymáshoz való közeledése azért kiváló fontosságú, mert a czár minden alkalommal a béke fentartását hangsúlyozza Sándor czárnak ily értelmű nyilatkozatáról a „Times“ hosszabban i s azt mondja, hogy a béke fentartására adott ezen újabb nyilatkozat bizonyára a legáldásosabb befolyással leend az európai hatalmak politikájára. Oroszország határozottan a békét kívánja s ezért az úgynevezett semleges hatalmakkal szövetkezik, s mindenféle támadásra magyarázható tervet visszautasít. A nevezett angol lap nézete szerint Német- és Francziaországra nézve a legörvendetesebb esemény lenne, ha egy újabb háború kitörése évekre lehetetlenné tétetnék. A „Times“ kiemeli, hogy Németország hadi készülődéseinek csak védelmi jellege van; a német államférfiak és hadvezérek csak meg akarják védelmezni, amit nyertek, nem pedig új hódításokat tenni. Francziaországnak azzal lehet legjobb szolgálatot tenni, ha megértetik vele, hogy önmegtartóztatásra és megnyugvásra van szüksége. És e tekintetben Sándor czár nyilatkozata a legjobb hatással leend. (VIKTÓRIA királynő) múlt hétfőn Camden-Houseban látogatást tett Eugenia ex-császárnénál. A királynő, kit Beatrice herczegnő kísért, először is St Mary’s Churchba hajtatott, III. Napóleon sírjához hol az ex-császárné gyóntató papja , Godard Izsák fogadta. A királynő megnézte a virágokkal dúsan ékített síremléket s úgy, mint Beatrice herczegnő, pompás virágbokrétát tett a sarkophagra. Camden-Heuseban Viktória királynőt a császári herczeg fogadta s kisérte be Eugenia excsászárnéhoz, kinél mintegy félóráig időzött; munkába Czuczor G. és Fogarassy János 1845-ben fogtak, de az már 1831 óta terveltetett. Ma a körülményekhez képest, a mennyiben egy szótár befejezhető, teljesen készen áll. Hat vastag kötetre terjed, 530 ívre megy s 110,787 czikket tartalmaz. Kiegészítésül még egy pótlék-kötet követendő. A szótár készítésében négy főirány szolgált vezérfonalul : az egyes szók és szóalakzatok gyűjtése, nyelvtani sajátságok tisztázása, lehetőleg bő értelmezések és elemzések összehasonlítva a rokon nyelvek szavaival. Fogarassy János mind a négy irány helyességének kimutatására több lapot szentelt s megígérte, hogy a még hátralevő feladatot is magára vállalja. Ilyenek között hagyta el a felolvasó helyet. Pulszky Ferencz elnök felszólalva époly méltányosan, mint tapintatosan jegyzőkönyvi köszönetet indítványozott az öreg tudósnak, ki szerencsés vola befejezni a roppant munkát, melyen szinte egy élen át dolgozott. Toldy Ferencz egyenesen a „hála“ kifejezést kérte betétetni, mert nagy napnak nevezte a mait, melyen az akadémia egyik legnehezebb munkája teljesült, befejezte az, ki elkezdte. Az akadémia e hálája koszorú az elhalt dolgozótárs, Czuczor Gergely sírjára, s illő elismerés Fogarassy Jánosnak, ki Pulszky szerint elmondhatja magáról: Exegi monumentum aere perennius.“ Az akadémia éljenzésben tört ki, s Fogarassy meghatottam kényezve fogadta az üdvözlők kézszoritásait, kik közt gr. Lónyai volt az első. Ez ünnepélyes mozzanat után dr. Ring Mihály értekezett a görög regényről. Előadó a görög úgynevezett regényt az erótikai taniratok közé sorolta. A görög regény fejlődési története nem fekszik előttünk teljes épségben, amennyiben az előkészítő irodalmi jelenségek és a régibb regény főképviselői, a. m. ephesusi Xenophon és Heliodor művei közt hézagot veszünk észre, melyet valaha az összes görög regények ma elveszett prototyponja töltött ki. Ama prototypon mivoltát Xenophon és Heliodor műveinek egybehasonlításából nyerjük. Ily összehasonlításból a legrégibb regény minden tárgyias mozzanata közvetlen bizonysággal derül ki, míg ellenben az első regény czéljának meghatározásában ingadozók a vélemények. Előadónak másoktól eltérő nézete szerint a görög regény czélja: a szerelem mivoltáról való értekezés az erkölcsi tanítás szempontjából. Ily irányművek létesítésére belső és külső kényszerítést látni az irodalmi előkészítő jelenségekben, a kor szellemében s a szerzők egyéniségében. A regények szerzői a hagyománytól kész elbeszélői anyagot vevén által, azt áthatották a szerelemről való reflexiókkal ; tanító ösztönük abban nyilatkozott, hogy a társadalomnak a szerelemről való nézeteit tisztázni, eszményíteni törekedtek. A szerelem eszményképének rajzolásában Platóra támaszkodtak; Plato symposiumában kifejtett nézetei és a görög regény alapeszméje közt meglepő megegyezés van. A szerelem nyilatkozatainak ecsetelésében a regényírók a régibb lyrikusok felfogását követték, a szerelmet emésztő tűznek, veszélyes kórnak mondják. Heliodore szavai: „Ha boldognak mondom azt, akit a szerelem teljesen megkímélt, úgy bölcsnek kell neveznem azt, ki a hajlamot, midőn az erőt vett rajta, meg tudja egyeztetni az erkölcsiséggel“ — röviden összefoglalják a regényírók összes nézeteit a szerelemről. Nicolai véleményét, mely szerint a görög regények phantastikus elbeszélések, melyekben a szerzők összes, a sophistikai iskolákban begyakorolt remek darabjaikat akarták fitogtatni, s mely szerint a görög regényben „a szórasz önczél volt,“ előadó azzal cáfolta, hogy Xenophon, kit általánosan az ismert regényírók legrégibbjének tartanak, ki tehát az új költői faj eredetibb képviselője, csak igen kevéssé hódol ama rhetorical czéloknak. Xenophon egyszerű s világos, a naiv kellem egy nemével ható előadása és a későbbiek dagályos és mesterkélt modora közt tetemes különbség van, nem lehet tehát ama rethoricai kihágásokat a görög regény lényegéhez tartozó dolognak mondani. Az értekezés második része egyes megjegyzésekből állt, melyekkel dr. Ring Mihály részletesebben, mint eddig történt, akarta jellemezni ephesusi Xenophon és Heliodor műveit ; a megjegyzések e két író compositio és jellemzési technikáját, előadását és etnikai álláspontját tárgyalák. Az előadó szerint Xenophon szép kedélyű ember volt, de költő nem volt; Heliodor határozott költői tehetség. Ha nagyobb időben született volna, talán előbbkelő múzsája lesz, így egyfelől a hagyomány által megtartott elbeszélési anyag elégtelensége csorbítja műve költészeti érdekeit; másfelől az sajnálatos, hogy nála az egészséges költői év lüktetése erőt nem vett a szónokias dagályon. (A KISFALUDY-TÁRSASÁG HAVI ÜLÉSÉN), melyen Gyulai Pál alelnök elnökölt, három előadás volt bejelentve, melyek között csak kettő olvastatott föl időhiány miatt. Degré Alajos „a társaság színe“ czím alatt egy beszélyét mutatá be egész terjedelmében, melyben a vidéki magyar életet talált, bár a túlzástól nem ment vonásokban tünteti föl, s különösen a vidéki úgynevezett „haute volée“-t, a „társaság sziné“-t, ügyesen szatirizálja. Utána Vulkanu József, a társaság külső tagja, több román népballadát olvasott föl gördülékeny szengzetes magyar fordításban. A balladák czime : „a holló és a gyűrű“, „Zsigmond király“ és „a megunt férj“, végre „a király és nővére.“ Egy „a fenyő és a hárs“ czímű költői népmesét is mutatott be. Ezután néhány folyó ügyet adott elő a titkár. A társaság a Grozescu Julián s Ember György által szerkesztett román népballada-gyűjteményt legközelebb kiadni szándékozván, fölkérte Vulcanu Józsefet, hogy az ő fordítmányaival is gazdagítsa e mű tartalmát, mit ez utóbbi szívesen átengedett. Turul Ferencz „erdélyi tündérmeséi“-ről a birálók (Bérczik Árpád és Szathmáry Károly) kedvezőtlenül nyilatkozván, e mű szerzőjének vissza fog adatni. Tornyai Schossberger Vilmos özvegye 400, Verebi Végh István úr pedig riorttal léptek a társulat alapító tagjai közé. Moliérenek „les facheux“ czímű vígjátékát egy névtelen leforditás azt a társaságnak beküldé. E mit bírálat végett Toldy István és Szász Károly uraknak adatott ki. Ezzel az ülés, mely a közönség részéről is jól volt látogatva, szétoszlott. (A MAGYAR JOGÁSZGYÜLÉS ünnepélyeinek sorrendje ez : május 24-én esti 8*12 órakor ismerkedési estély a „Hungária“ szálloda felső termében ; május 25-én délután kirándulás az állatkertbe ; május 26-án esti 71,2 órakor díszelőadás a nemzeti színházban; május 27-én esti órakor társas estély a „Hungária“ szálloda felső termében; május 28-án esti 8’/2 órakor banquett a „Hungária“ felső termében. Állandó találkozási hely úgy délben, mint este kedvezőtlen időben a kirándulás elmaradása esetén is: a „Hungária“ szálloda termei. (A MAGYAR ORVOSOK ÉS TERMÉSZETVIZSGÁLÓK) nagygyűlésének állandó központi bizottsága Győrött gyűlést tartott, melyen a f. évi aug. hóban ugyanott tartandó nagygyűlés programmját előkészítő bizottságok tettek jelentést. A gyűlés tárgyalásaiból felemtjük, hogy gr. Viczay Héder átalános örököse, gr. Khuen, a központi bizottságba történt megválasztatását nem fogadta el. Gr. Khuen ezen visszautasító válasza folytán a Egyletek és intézeteim. (A MAGYAR TUD. AKADÉMIA) e heti ülését közös ülés előzte meg gr. Lónyai M. elnöklete alatt. Mindenek előtt bejelentett, hogy a párisi nemzetközi földrajzi congressus prorammra beküldetett. Azután a tudományos repertórium ügye tárgyaltatott. A bizottság már az első kötetet az „Athenaeum“ nyomdájába adta, s ez a történelem és segédtudományai körébe tartozó czímeket foglalja magában. Szinnyey József készítette, 750 példányban nyomatik a munka ép oly papíron és alakban, mint a történeti emlékek. A ráfordított összeg 1200 írtra megy. A harmadik osztály helyeselve a vállalatot, azt kérelmezte, hogy a repertórium bizottságba részéről is küldessenek ki tagok, s hogy a jövő esztendőben a mathematikai és természettudományi czímek kerüljenek sajtó alá. E kérelem hosszas szóváltásra adott alkalmat, melyben Gyulai, Toldy, Pulszky és Csengery vettek részt, s azon határozat hozatott, hogy a sorozat megállapítása a bizottság kezébe tartozik. Egyébiránt a Ifl-ik osztály kérelme elfogadtatott s 3 tag kiküldére rendeltetett. Szőnyegre került Bésán József 40,000 frtnyi hagyatéka, mely 1873 februárjában hagyatott az akadémiára, de annak még birtokába nem jutott. Az összegre Balassa István tömeggondnok ügyel. Elrendeltetett, hogy a társaság ügyésze tegyen sürgető lépéseket a hagyaték megkapása iránt. Végre több jelentéktelen ügy között felolvastatott a váczi süketnémák nyomdaintézetének felhívása, hogy az akadémia 10 ezer forinttal legyen részvényese, vagy ha ezt nem teheti, juttasson munkát. Részvényes, alapszabályainak értelmében nem lehet, a munkaadást illetőleg ezzel foglalkozó bizottsága határoz. Az ülés tovább Pulszky Ferencz elnöklése mellett folyt. Első felolvasó Fogarassy János volt, ki az akadémia nagy szótáráról adott jelentést. A Magyarország és a Nagyvilág központi bizottság a tervezett hédervári kirándulást elejte, s a helyett Magyar-Óvár meglátogatását vette föl a programmba. Szóba jött még azon körülmény, hogy épen a nagygyűlés idején sok katonaság lesz öszpontosítva Győrött és vidékén, ami az elszállásolást mód fölött meg fogja nehezíteni. A központi bizottság elhatározta, hogy ezen körülményről a központot Budapesten értesíteni és az orvosok és természetvizsgálók társulatának elnökét fölkérni fogja, hogy ezen zavarólag ható körülményt, ha lehet, befolyásával orvosolni igyekezzék. (A botanikusok nemzetközi congressusa) e napokban délben nyílt meg Flórenczben, s körülbelül 250 személy volt jelen A toscanai kertész-egylet tanácsa által kinevezett alelnökök között monarchiánkat Haynald Lajos érsek, Fenz és Tommassini, hazánkat pedig Janka kitűnő füvész hazánkfia képviseli, ki a lelkes Haynald érsek alapítványából 500 frtnyi segélypénzben részesült e végre, l’u.ca.crrxany és fölfedezése is. (Magyar csillagda.) Ó-Gyallán Konkoly Thege Miklós már felépitteté uj csillagdáját a parkban, s az eszközöket is fölállittatá benne. Az uj csillagda, mely czélszerűség és kényelem tekintetében semmi kívánnivalót nem hagy fenn emeletes épület, az emeletben két forgó tetejű kupola, egy tágas délkörszoba s hordozható kisebb mellékeszközök számára csarnok van építve. A földszinten a lépcsőház, egy szoba a fényképezés számára, a homlokzat két szárnyán pedig a tulajdonos dolgozó és a csillagdás segédek lakószobája van. A távcsövek a földről fölnyúló, elszigetelt erős oszlopokon állanak, s így az állandóság biztosítva van. A nagyobbik kupolában a Browning-féle nagy reflektor van felállítva, a kisebbikben pedig az eddigi észleleteknél használt refraktor. A rendes észleletek most már nemcsak az astrophisikában, hanem a bolygók és állócsillagok mozgásait illetőleg is megkezdődtek. A nagy távcső segélyével a Jupiter aequatoriális sávolyán tett észleletek oda mutatnak, hogy e reflector fényteljességére nézve fölülhaladja a berlini, hamburgi és párisi nagy refractorokat is, így tehát a tulajdonos áldozatkészsége következtében méltán mondhatjuk, hogy hazánkban is van egy kitűnően berendezett csillagda. (Karl Alfonz) a geniális franczia író szintén hozzászólt a holttestek elégetésének kérdéséhez s e tárgyban a következőket mondja: „A holttestek elégetése oly kérdés, mely időről-időre fölmerült s újra háttérbe szorul az előítéletek következtében. A holttestek eltemetését a városok lakosságára nézve minden időben veszélyesnek tekintették, de a veszély a városok folytonos és nagymérvű növekedése következtében főleg két okból nagyobbodik. Első ok az, hogy a temetőket, melyeknek először igen okosan a lakházaktól messze jelöltek ki helyt, a városok terjedése folytán utoljára is épületek veszik körül; második, hogy a népesülő városban temetések is mindig nagyobb számmal fordulnak elő. A temetők nagyon megszűkültek s nagyobbitásukra a telkek árának emelkedése miatt gondolni sem lehet. Ha a temetőket a városon kívül, de annak falaihoz közel állítják föl, a város terjedésénél azok utóljára is a város területén lesznek, mig ha a városoktól nagyon messze helyezik el, ez az eltávolítás ezer akadályba ütközik s arra kényszeríti az élőket, hogy teljesen elhanyagolják kedves halottjaikat. Bevallom, hogy rám nézve az eltemetésnek mindig borzasztó hatása van ; gondolatom kíséri a holttestet fölbomlásának minden mozzanatában; láttam éjjel a föld alatt kinyújtóztatott testeket és szenvedek a hideg és eső miatt, melyet ki kell állannok. Az elégetés megsemmisíti e szomorú képzelődés hatásait : semmi félelem, semmi iszony nem vegyül gondolatainkba, melyeket elhunyt kedveseink emlékének szentelünk s hozzájárul még az is, hogy a tudomány napjainkban már eszközöket talált föl a holttestek elégetésére, mint a minőt a régiek használtak. Ha a holttest a csak néhány pillantásig tartó égetés következtében átesett a feloszláson, mely különben nagy időt venne igénybe, csak a hamu marad hátra. Ne üssünk lármát a profanálás felett ! Van-e nagyobb profanálás, mint a gazdagok fényűzése, kik bebalzsamoztatják és kitömetik magukat hogy a feloszlásnak egy ideig még ellenállhassanak ? Emlékszem, hogy Viktor Hugo, midőn egyszer valakinek bebalzsamoztatásáról volt szó, így nyilatkozott: „Én megtiltom, hogy velem ily csúfot tegyenek; nem akarom, hogy késleltessék a pillanatot, amidőn ismét növény, virág vagy más lehetek — jobb, ha magam balzsamozom be magamat, mintha mások balzsamoznak be engem.“ (A BÉCSI TECHNIKUSOK) egy része Winkler tanár vezetése alatt Budapestre rándult az itt folyó nevezetes építkezések megtekintésére. Este a gőzhajóval jöttek meg, s a magyar technikus ifjak fogadták őket. Később társas estély volt a reboutban, hol Balogh kecskeméti bandája húzta a jónál jobb magyar dalokat. Természetes, hogy a toasztok sem maradtak el. Megjelentek a budapesti műegyetemi tanárok közül is számosan s az este barátságos vidor hangulatban telt el. A vendégek (számra 36) megtekintették a hídépítkezéseket, a Dunaszabályozást, a svábhegyi kapaszkodó vasutat, a sugárutat stb. Mindenütt szíves fogadtatásra találtak, s bizonyosan a legjobb emlékekkel távoztak el. Baleseteit. (KÉT NAGY SZERENCSÉTLENSÉG) történt a fővárosban, melyeknél több emberélet esett áldozatul. Az egyik az összekötő vasúti hid építésénél történt, a Csepelsziget előtt, a kora reggeli órákban. A hid oszlopainak építésénél óriási vasüstöket merítenek alá s ezekből a vizet kiszivattyúzva, annak belsejében foly a munka. Hogy azonban a víznyomásnak az üst falazata ellentállhasson, belülről gerendákkal peczkelik ki. A szerencsétlenség a pesti part felőli oszlop caissonját érte, mely 13 centiméternyi magasságra állott ki a víz színe fölött. Reggel 7 óra körül a „Kübeck“ nevű vontatógőzhajó haladt ott el, 9 nagy uszályhajót czipelve a város felé s nagy hullámokat csapdosva. A hullámzás oly erővel rontott a caissonra, hogy az behorpadt a roppant nyomás alatt, a feszítő pelejek összetörtek, s a víz nagy tömegben özönlött az űrbe, hol munkások dolgoztak. Hányan voltak, ezekre nézve eltérők a lapok közleményei. Egyik szerint 12, másik szerint 8 munkás dolgozott. Négy közülök meghalt, a többi is megsérült a lehullt gerendák által kisebb-nagyobb mértékben. Más hírek szerint 8 munkás veszett oda. A caisson egy perez alatt megtelt vízzel, akik megmenekültek, úszva menekülhettek. A munkások mind olaszok. A dunagőzhajózási társulat, mely a katasztrófát előidéző gőzös tulajdonosa, azonnal vizsgálatot rendeltetett el. A vizsgálatból az 267