Magyarország és a Nagyvilág, 1874 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1874-11-22 / 47. szám

Szerk­esztőség­ és k­iad.ob.i­va,ta.l. Budapest, Jvásvány-Tu­cza Э. sz. XL ÉVFOLYAM, 1874. 47. SZÁM. BUDAPEST, NOV. 22. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési díj: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Vész János Ármin. (Arczképpel.) — Ne szóllj te nékem . . . (Költ.) — A tisztelendő ur. (Beszély a népéletből. Pilcz Mór.) — A képviselőház ülésterme (Futtaky Gyula.) — A fővárosból. (Porzó.) — Nemzeti színház. — Szivbeli tartozások. Regény Maquet Ágosttól. (Vége.) — A sik tengeren. (Képpel.) — Konstantinápolyi hajalok. (Képpel.) — Boyton kapitány úszó-öltönye. (Képpel) — Zubovics Feodor m. k. honvédhadnagy megérkezése Parisban. (Képpel.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szótalány. — Szerkesztői üzenetek. Vész János Ármin. MATHEMATIKA és a termé­szettudományok művelése hazánkban még nem rég ideje, elég kezdetleges volt. Pedig az újabb kor reális mozgalmai főként a tu­­/Τ5 t­­dományok tudományának, a mathematikának és a természettudományoknak fejlődésén alapulnak. E két tudomány­ágban az újabb kor oly haladást ten, hogy azzal lépést tar­tani is, csak a tudomány emberének törhetlen buzgalmába és szakadatlan munkálkodásába kerül. Kétségtelen ugyan, hogy a nagy mozgalom, mely a nevezett tudományokban keletkezett, hazánkban sem maradt hatás nélkül, de ez irányban tudományunk Európa kultur­népei­­vel nemcsak nem versenyezhetett, de sőt sok te­kintetben azzal lépést tartani is alig volt képes. Ki csodálná ezt, mikor a szó szoros értelmében ma­­thematikai és természettudományi irodalmunk ed­dig nem is volt; — midőn mindazon ismereteket, melyeket e tudomány­ágakban szerezhettünk a legnagyobb részt idegen s főként csak német mun­kákból merítettük; midőn e tudomány-ágaknak művelői köztünk csak elvétve akadtak, s akik voltak , azoknak nevei is alig terjedtek túl a haza határain. Most azonban már nálunk is bizta­tóbb színben tűnnek föl a mathemathikai és ter­mészettudományok. Most már nekünk is van e tu­domány­ágakban némi irodalmunk, mely bár ke­vés, de érdemül legyen mondva, önálló; most már nekünk is vannak természettudósaink és mathema­­tikusaink, kik közül nem egynek messze terjed hire. Ez utóbbiak közé tartozik Vész János Ármin, a kir. József-műegyetem rektora s ugyanott a felsőbb mennyiségtan tanára, egyike azon kevés tudósaink­nak, kik az ő kiváló tehetségüket ernyedetlen munká­val párosítva, hazánk tudományos életének fölvirá­­goztatásában fötényezőkként szerepelnek. Vész János Ármin született Szegeden 1826. ápril 7-én. Atyja Vész Ármin János szegedi polgár, s azon időben bankári üzleteknél könyv­vezető volt. Többek közt a lánczhíd törlesztési ter­vezetét ő készíté; — még jelenleg is él, mint 86 éves aggastyán, s Pécsett tartózkodik fiatalabb fiánál Vész Albertnél, a pécsi főreáltanoda igazgatójánál. Vész Ármin gymnasialis iskoláit a szegedi lyceum­­ban, mérnöki tanulmányait a pesti egyetemen vé­gezte, mely neki a rigorotumok sikeres letétele után 1848-ban a mérnöki oklevelet kiadta. A for­radalom alatt az építészeti igazgatóság által volt kiküldve a debreczen-szatmári vonal kitűzésére. 1849 október elején kezdette meg tanári működé­sét a pesti egyetemen, amidőn Petzval Ottó tanár mellé segédnek neveztetett ki és egyszersmind a mennyiségtan előadásával helyettesi minőségben bí­zatott meg. Két év múlva a mérnöki intézet és az ipartanoda egyesülése alkalmával szintén helyettesi minőségben volt alkalmazva az egyesült intézetnél, mely (ugyan még József-ipartanoda név alatt) már mint műegyetem működött, mely nevet 1857-ben a végleges szervezés alkalmával fel is vette, amidőn Vész is véglegesen neveztetett ki a felsőbb meny­­nyiségtan és leirati mértan tanárának.­­ Mind a két tanszéket 1867-ig látta el, midőn végre a két tanszék szétválasztatott, s ezen idő óta csakis a felsőbb mennyiségtant adja elő. Több kisebb, de önálló dolgozatok után 1858- ban az akadémia levelező, 1868-ban pedig rendes tagjának választotta. 1859. óta a palermói tud.­akadémia levelező tagja. 1860. óta a természettu­dományi társulat tagja. 1862—63-ban annak tit­kára volt. Tagja a reáltanári, úgyszintén a hajóvezénylői vizsgálóbizottságnak és tanárképezdei tanár. A ke­reskedelmi ministerium által számos biztosítási intézet alapszabályai és szervezete tárgyában Vész Ármin bízatott meg véleményadással s az e czélra alakult enquétenek is tagja volt. A „Haza“ biztositó banknak előbb igazgatósági tagja lett. 1871-ben a műegyetem első prorektora volt, jelenleg rektora. A folytonos elfoglaltság nem képes megtörni munkaerejét és működni vágyó szellemét, — sza­kított időt — az­éjt is nappallá téve, — hogy a tudomány, melylyel foglalkozik, művei által gaz­dagodjék. Nagyobb munkái közül legnevezete­sebb a „Felsőbb mennyiségtan“, mely megjelent 1861 — 1862-ben, mint első rendszeres magyar mű e téren. E munkát az akadémia 1865-ben a nagy jutalomra érdemesítette. 1865-ben jelent meg a „Vetülettan.“ 1869-ben „A legkisebb négyzetek elmélete“. Ezenkívül számos önálló értekezésekkel gyarapította mathematikai irodalmunkat. Mint ritka humánus és művelt embert, tanít­ványai rajongva szeretik, mint kitűnő mathema­­tikust és tudóst társai közbecsülésben részesítik. És ő ezt méltán meg is érdemli. M. L.

Next