Magyarország és a Nagyvilág, 1874 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1874-11-22 / 47. szám
Szerkesztőség és kiad.ob.iva,ta.l. Budapest, Jvásvány-Tucza Э. sz. XL ÉVFOLYAM, 1874. 47. SZÁM. BUDAPEST, NOV. 22. Évenként díszes jutalomképekkel. — Előfizetési díj: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Vész János Ármin. (Arczképpel.) — Ne szóllj te nékem . . . (Költ.) — A tisztelendő ur. (Beszély a népéletből. Pilcz Mór.) — A képviselőház ülésterme (Futtaky Gyula.) — A fővárosból. (Porzó.) — Nemzeti színház. — Szivbeli tartozások. Regény Maquet Ágosttól. (Vége.) — A sik tengeren. (Képpel.) — Konstantinápolyi hajalok. (Képpel.) — Boyton kapitány úszó-öltönye. (Képpel) — Zubovics Feodor m. k. honvédhadnagy megérkezése Parisban. (Képpel.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szótalány. — Szerkesztői üzenetek. Vész János Ármin. MATHEMATIKA és a természettudományok művelése hazánkban még nem rég ideje, elég kezdetleges volt. Pedig az újabb kor reális mozgalmai főként a tu/Τ5 tdományok tudományának, a mathematikának és a természettudományoknak fejlődésén alapulnak. E két tudományágban az újabb kor oly haladást ten, hogy azzal lépést tartani is, csak a tudomány emberének törhetlen buzgalmába és szakadatlan munkálkodásába kerül. Kétségtelen ugyan, hogy a nagy mozgalom, mely a nevezett tudományokban keletkezett, hazánkban sem maradt hatás nélkül, de ez irányban tudományunk Európa kulturnépeivel nemcsak nem versenyezhetett, de sőt sok tekintetben azzal lépést tartani is alig volt képes. Ki csodálná ezt, mikor a szó szoros értelmében mathematikai és természettudományi irodalmunk eddig nem is volt; — midőn mindazon ismereteket, melyeket e tudományágakban szerezhettünk a legnagyobb részt idegen s főként csak német munkákból merítettük; midőn e tudomány-ágaknak művelői köztünk csak elvétve akadtak, s akik voltak , azoknak nevei is alig terjedtek túl a haza határain. Most azonban már nálunk is biztatóbb színben tűnnek föl a mathemathikai és természettudományok. Most már nekünk is van e tudományágakban némi irodalmunk, mely bár kevés, de érdemül legyen mondva, önálló; most már nekünk is vannak természettudósaink és mathematikusaink, kik közül nem egynek messze terjed hire. Ez utóbbiak közé tartozik Vész János Ármin, a kir. József-műegyetem rektora s ugyanott a felsőbb mennyiségtan tanára, egyike azon kevés tudósainknak, kik az ő kiváló tehetségüket ernyedetlen munkával párosítva, hazánk tudományos életének fölvirágoztatásában fötényezőkként szerepelnek. Vész János Ármin született Szegeden 1826. ápril 7-én. Atyja Vész Ármin János szegedi polgár, s azon időben bankári üzleteknél könyvvezető volt. Többek közt a lánczhíd törlesztési tervezetét ő készíté; — még jelenleg is él, mint 86 éves aggastyán, s Pécsett tartózkodik fiatalabb fiánál Vész Albertnél, a pécsi főreáltanoda igazgatójánál. Vész Ármin gymnasialis iskoláit a szegedi lyceumban, mérnöki tanulmányait a pesti egyetemen végezte, mely neki a rigorotumok sikeres letétele után 1848-ban a mérnöki oklevelet kiadta. A forradalom alatt az építészeti igazgatóság által volt kiküldve a debreczen-szatmári vonal kitűzésére. 1849 október elején kezdette meg tanári működését a pesti egyetemen, amidőn Petzval Ottó tanár mellé segédnek neveztetett ki és egyszersmind a mennyiségtan előadásával helyettesi minőségben bízatott meg. Két év múlva a mérnöki intézet és az ipartanoda egyesülése alkalmával szintén helyettesi minőségben volt alkalmazva az egyesült intézetnél, mely (ugyan még József-ipartanoda név alatt) már mint műegyetem működött, mely nevet 1857-ben a végleges szervezés alkalmával fel is vette, amidőn Vész is véglegesen neveztetett ki a felsőbb menynyiségtan és leirati mértan tanárának. Mind a két tanszéket 1867-ig látta el, midőn végre a két tanszék szétválasztatott, s ezen idő óta csakis a felsőbb mennyiségtant adja elő. Több kisebb, de önálló dolgozatok után 1858- ban az akadémia levelező, 1868-ban pedig rendes tagjának választotta. 1859. óta a palermói tud.akadémia levelező tagja. 1860. óta a természettudományi társulat tagja. 1862—63-ban annak titkára volt. Tagja a reáltanári, úgyszintén a hajóvezénylői vizsgálóbizottságnak és tanárképezdei tanár. A kereskedelmi ministerium által számos biztosítási intézet alapszabályai és szervezete tárgyában Vész Ármin bízatott meg véleményadással s az e czélra alakult enquétenek is tagja volt. A „Haza“ biztositó banknak előbb igazgatósági tagja lett. 1871-ben a műegyetem első prorektora volt, jelenleg rektora. A folytonos elfoglaltság nem képes megtörni munkaerejét és működni vágyó szellemét, — szakított időt — azéjt is nappallá téve, — hogy a tudomány, melylyel foglalkozik, művei által gazdagodjék. Nagyobb munkái közül legnevezetesebb a „Felsőbb mennyiségtan“, mely megjelent 1861 — 1862-ben, mint első rendszeres magyar mű e téren. E munkát az akadémia 1865-ben a nagy jutalomra érdemesítette. 1865-ben jelent meg a „Vetülettan.“ 1869-ben „A legkisebb négyzetek elmélete“. Ezenkívül számos önálló értekezésekkel gyarapította mathematikai irodalmunkat. Mint ritka humánus és művelt embert, tanítványai rajongva szeretik, mint kitűnő mathematikust és tudóst társai közbecsülésben részesítik. És ő ezt méltán meg is érdemli. M. L.