Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1875-03-28 / 13. szám
Felelős szerkesztő: AGAI ADOLF. Szerkesztőségi és szin,d.621.ivata,l. Budapest, bálvány-utcza Э. 125. XII. ÉVFOLYAM, 1875. 13. SZÁM, BUDAPEST, MARCZ. 28. Évenként díszes jutalomképekkel Előfizetési díj: Negyedévre 2 frt. 50 kr. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. — Évenként díszes jutalomképekkel. Tartalom: Gr. Zichy Géza. (Arczképpel.) — Zsuzsanna. Regény a magyar szinészi életből. (Ódry Lehel) — A budapest-lipótvárosi bazilika. (Képpel.) — Patti Adelina mint Desdemona. (Képpel.) — A forró földöv állatvilágából. (Természetrajzi közlemény: Zilahy K. Lajos.) — A fővárosból. (Portó.) — A sphynx Feuillet Octave beszélye. (Hajnal Aladár.) — Olaszországi képek: A Márk tér s a doge-palota. A Monte-Pincio Rómában. (Képekkel.)— Rubinstein Antal (Arczképpel.) — Különfélék. — Sakkfeladvány.— Képtalány. — Szerkesztői üzenetek. • Gr. Zichy Géza, Kisfaludy - társaságnak ez évi első ülésén költészetünk barátai valóságos élvezettel hallgatták egy fejlődő költői tehetség első nagyobb szárnypróbálgatását, amennyiben költői beszély-írása nagyobb poétai munkának tekinthető apró lyrai daraboknál Egy akkor még névtelen költői elbeszélésből való töredék volt ez, melyet Szász Károly, a fiatal tehetségek ez őszinte serkentője és jóakarója, egész hévvel olvasott föl. Rémes, majdnem kísérteties történet volt ez, mely beszélt csontalakokról, méhlepte kryptákról, egy második „vérnász“-ról, s mindamellett annyira le tudta kötni hallgatóit. Mert amit benne fölfedeztünk, a költői tiszta inspiráczió elég új és elég merész eszmék voltak szabatos külalakban, szabatos magyar verseléssel. Kell-e több a mi rmesekben oly szomorúan gazdag és hivatott költőkben oly elismerten szegény korunkban, hogy valaki föltűnjék ? Újat írni alig lehet ma már, hisz ezt már Voltaire mondta az ő korában , de a régit újabb meg újabb alakba sőt eszmékbe önteni, azt még mindig lehet és erre nézve a lehetőség soha nem is fog megszűnni. Sőt a régi hangulat, eszmék, történetek stb. visszaadásában aki művész, ma is még oly magaslatra tud vergődni, hogy mindaz, amit énekel, az újnak élvezetességét nyújtja, és ez utóbbi szó álla „Boldogság útjá“-ra nézve is, melynek szerzőjéről, gróf Zichy Gézáról, mint újabb költői nemzedékünk egy szép reményekre jogosító tehetségéről akarunk ezúttal néhány szót szólni. A fiatal költő eddigi életrajza — ifjúságához mért arányban — kevés változatosságot mutat. Vásonkeői gróf Zichy Géza 1849-ik évi július 22-én Sztárán született, Zemplén megyében. Szülői bold, gróf Zichy Lipót és Sztáray Mária grófnő. Tanulmányait Nagyszombaton kezdő, Pozsonyban folytatá és ott is bevégző. Első verselési kísérletei, úgy halljuk, már hatodik évére vezethetők vissza. Az erőteljesen fejlődő s bátor vadászatot különösen kedvelő fiút azonban váratlan baleset érte csakhamar. 1863- ban szeptember 21-én ugyanis Seregélyesen , atyja birtokán vadászván, oly szerencsétlenül találta elsütni fegyverét, hogy a golyó jobb karja felső részén átfúródott, s e baleset következtében a fiúnak jobb karját egészen el kellett vágni. A fiatal gróf azonban e balesettől fogva annál nagyobb szorgalommal feküdt neki az ismeretek szerzésének, tanulmányait a régi buzgalommal folytató, sőt daczára egykezűségének, egész hévvel képezte ki magát a zongorán, még pedig oly sikerrel, hogy fejlődő ifjú korában már hazánk több városaiban jótékony czélokra adott hangversenyekben általános tetszéssel játszott. 1870-ben befejezve a pozsonyi jogakadémián jogi tanulmányait, báró Eötvös József közoktatási miniszerelnöki irodájában dolgozott annak haláláig. Tegyük még hozzá a fiatal költő eddigi életpályájának kikerekítése végett, hogy nemsokára hivatalából való kilépése után Karácsonyi Melánia gróf kisasszonynyal (gróf Karácsonyi Guidó leányával) lépett boldog frigyre. Gróf Zichy Géza első nyilvános irodalmi föllépése az 1870-ik évre esik. Eleintén az „Esti lapo£“-ba dolgozott, majd a „Fővárosi lapok“-ba irt, Gr. Zichy Géza.