Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1875-04-25 / 17. szám

Felelős szerkesztő : ÁCHAI А И) О L F.. Szerkesztőség- és kiadóhivatal: Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-építlet. XH. ÉVFOLYAM. 1875. 17. SZÁM.­­ BUDAPEST, ÁPR. 25. Előfizetési díj:Negyedévre 2 írt. 50. — Félévre 5 írt. — Egész évre 10 írt — TARTALOM : Az öreg Fütyü karácsona. Elbeszélés. (Abonyi Lajos. )­­ A Halál és Amor. (Spanyol néprománcz . Győry Vilmos.) — Az athéni ékesszólás története. (Egy őskori válóperről. Irmei Ferencz.) — Zsuzsanna. Regény a magyar színész életből. (Ódry Lehel.) — Képek a király utazásáról. (Hét képpel.) — Oh én nem áltatom magam . .. (Költ. Sipos Soma.) — A fővárosból. (Porzó.) — Nemzeti színház. (Nemo.) — A­sphynx. Feuillet Octave beszélye. (Hajnal Aladár.) — Különfélék. — Sakkfeladv. — Betütal. — Szerkesztő­ üzenenetek. AZ ÖREG FÜTYÜ KARÁCSONA. — Elbeszélés. — Irta : АЪог-gi Xisttcs. tjt C­sengerháza és Verebély között, ott hol a szik­­lyfás hegyek, egy szűk vízmosásos völgyre hajol­nak le, az erdő szélén van, vagy talán már csak volt egy csárda. A peszmegi csárda. Sajátságos kő­épület félig — pinczeként —­ a hegybe épitve, má­sik végével, nagy gádoriveivel az út felé merész­kedve. Külsejében semmi barátságos, hírében semmi ajánló nem volt. — Azt beszélték róla, hogy a szegény legényeknek, különösen pedig ama Keskeny Pistának, kiről annyi minden­féle történetek szóltak, volt a mulató tanyája. Annyi igaz is, hogy az utas — kivált ha Kes­keny Pistának is hallotta a hírét — inkább bevergődött Kis-Teremnyéig, mint­sem meghaljon benne. Pedig a Kincsem, a Koplaló, a Rongyos, — vagy micsoda csárda néven nevezték a peszmegi csárdát, — kellemetlen volta, — még kedve­zőtlenebb hire daczára is ritkán volt a szép mu­zsikaszó nélkül. — Olyan muzsika volt benne, melyet hajdanában az urak nem csak húszasok­kal, hanem aranyokkal is fizettek. Képek a király utazásáról. XI. Ő felsége elfogadó terme a »Miramare« hajón.

Next