Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1875-10-10 / 41. szám

Felelős szerkesztő : ÁGAI A­D­O L F­Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épitkít. XII. ÉVFOLYAM. 1875. 4.SZÁM. BÜJDAPEST, OCTOBER No. Előfizetési : Negyedévre 2 frt- 50. — Félévre 5 írt. — Egész évre X0 írt.­­ TARTALOM : Dalmady Győző. (Arczképpel.) — Két mese . I. A fűszál világnézete. II. A lyoni költő verseny. Költ. (Greguss Ágost.) — Egy szegény diák története. Eredeti elbeszélés (Pilcz Mór.) Folyt. — Nyári napok Londonban. (Palóczy Lipót.) (Két képpel.) — Magyar tudósnők és írónők a XVI. XVII. és XVIII. században. Folyt. (Fehér­­pataky László.) — A fővárosból: Az első­ éves. (Porzó.) — Chorin Áron. (Arczképpel.) — Herczegovinai képek : Ljubibraticz fölkelő vezér és táborkara. (Képpel.) — Tanyai tűz. (Képpel.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szóralány. — Szerkesztői üzenetek. DALMADY GYŐZŐ.­ gaz-e hogy az újabb kor, teljesen elmerülve az anyagiság prózájá­ba, teljesen elvesztette már fogékonyságát a költészet iránt ? Sok­szor halljuk a panaszt legifjabb nemzedékünk versiróinak ajkairól, eb­ben egygyel több okot találván ama keserves világfájdalomra, melynek minden sorából bántólag ir az olvasó elé a mondvacsinált, erőszakolt si­ralom e világ gyarlósága fölött, hogy eltakarja annak hiányát, amit a köl­tőnél keresünk —az igaz érzelemét. Inkább a valódi szépérzék terjedésén kell örvendenünk, midőn látjuk, hogy mindinkább csak az igazán hivatott költő nyeri el az elismerés koszorú­ját , s a­meddig az emberi szívban érzelem fog lakozni, addig mindig visszhangra fog találni benne a dal, mely tisztán, az őszinte érzés forrásából buzogva szól hozzá. Egy ily hivatott dalnokot mutatunk be mai soraink kíséretében. Dalai nem eget­ vivő szenvedelmekről szólalnak, nem is a sötét kétség­­beesés panaszai, hanem egy mély kedély, melegen érző szív örömeinek és fájdalmainak őszinte, egy­szerűségük, közvetlenségük által mélyen ható szó­zatai, melyek épen ezért kedvenczévé tették Dal­mady Győzőt a költészet minden barátjának. Dalmady Győző 1836. február 11-én született Komárom megye Kolta községében, hol atyja gazdatiszt volt. Később Csehibe kobto­zott atyja s itt, a kies csehi Völgyben, fakadtak az ifjú költő legelső versei is, amint a mező­kön, erdőben szerte barangolt s számos szép dala szól az apai házról, midőn pedig atyja Csehiből visszaköltözött Hontmegyébe, hol Dal­­mad községében a Dalmadyak ősi fészke van. »Csehi völgy« czimü szép költeményben vett búcsút a költő a kies völgytől, melyben élete oly sok szép óráját töltötte. Dalmady Győző, öt testvér közt a legidős­­bik, iskoláit Komáromban, Tatán és Eszter­gomban járván, Budapesten végezte az egye­temi tanfolyamot s a jogtudori vizsgát letévén, közpályára készült. Ekkor neve már ismeretes volt mint egyik legtehetségesebb fiatal lyriku­­sunké; legelső költeménye a Császár Ferencz ál­tal szerkesztett »Szikszói enyh-lapok«-ban jelent meg, s nemsokára minden szépirodalmi lap kö­zölt tőle verseket, melyek jótékony bensőségteljes voltak, eszményiségük által messze kiváltak a kö­zönségesebb napi termékek közül. A hatvanas évek elején Dalmady egyik legkedveltebb dalnoka Dalmady Győző­.

Next