Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1875-10-24 / 43. szám
43. SZÁM. Magyarország és a Nagyvilág. Apránkint a légszesz kiszorítja a lámpást, azt a hordhatót, mely nem mint villám gyűl ki hirtelen, hanem előbb a harmadik szobából dereng át hozzád, aki édes félhomályban ábrándozol, míg apránkint közeleg a nyájas fény és rembrandtilag megvilágított arcából a lánggal versenyt mosolygó szem üdvözöl és kíván neked szép jó estét. Porzó. A budapesti népszínházról. Ш OLT pénteken ment végbe a budapesti népszínház megnyitása Rákosi Jenő igazgatása alatt. Ez alkalomból több érdekes adatot olvasunk a népszínház keletkezéséről és magáról a díszes színházi épületről s kiemeljük azokból a következőket: A népszínház fölépítésére kizárólag a Hermina-tér eladásából befolyt 500,000 frt szolgált. Adakozásokból alig 7— 8000 ft került össze, a gyűjtőíveken mintegy 25—26,000 frtot írtak alá, de hogy mennyi lett ebből pénzzé, azt nem tudjuk. A színház fölépítése és a nézőtér berendezése 588,000 frtba került. Az építész Fellner úr tiszteletdíja 42,000 frt. A színpad fölszerelése 34,000 frtra volt számítva. Ez összesen 664,000 frt. Ehhez hozzájárul 62,000 frt a telekért. Meglehet azonban, hogy ez összeg nem lesz teher. A színpad kezdetben tervezett teljes fölszerelése azonban csak részben történt meg most, a többi időközben lassan kint létesül majd. Az így nyert megtakarítás által és adakozások útján begyűlt összegek hozzászámításával a voltaképen a deficit 172,000 frt. Az építő vállalkozókkal, Kéler és Buzzi urakkal, a szerződés oly értelemben köttetett meg, hogy tartoznak fölépíteni teljesen a színházat, s a fölépítéshez még szükséges összeget előlegezik tíz évre 6 perczentes kamat mellett. Ez az összeg 110,000 frt. A városnak a telekért fizetendő 62,000 frtra nézve is enyhítő egyezség történt, ha nem csalódunk, három évre, s ebből a városnak is van előnye. Ugyanis a népszínház háta mögött vannak a mértékhitelesítő hivatal volt helyiségei, több rendbeli épület, melyen a körút fog keresztül vonulni. A népszínház bizottsága nem kívánta, hogy ez épületek lebontassanak már most, hanem majd csak akkor, ha a körút építkezései kívánják. Addig a város bérbe adhatja. Ennek következtében történt az is, hogy a népszínház homlokzata nem az eredeti terv szerint, a leendő körút felé épült, mert ha úgy épül, le kell bontani az ott levő épületeket, hogy a színházhoz lehessen jutni. Egyet fordítottak tehát a terven, s most a népszínház a kerepesi utón végig a belvárosra néz, azaz hogy még csak kapaszkodva néz a Kasselik-házon és Rókus-kórházon keresztül melyekből jó darabot le kell szelni, hogy a perspectíva meglegyen. A fekvés megváltoztatása az épület eredeti tervén egyéb változást is okozott. A körút, felé tervezett homlokzat két oldalán egy-egy pavillonszerű kiugrás is volt, az arra szélesebb tér kitöltésére ; ez elmaradt, s a pavilonnak szánt helyen virágos szőnyegkerttel hozzák helyre az arányt. Meg kell itt említenünk, hogy a tervek megvizsgálásakor K. Lipthay Béla saját jóízlése szerint is sok jó módosítás történt. Lipthay máskülönben is nagyon ügybuzgó elősegítője volt a népszínház felépülésének , s mikor a dolog folyása megindult, ott volt mindig és mindenütt, személyesen vizsgálódott, és felügyelt. A népszínház két oldala máris egész szabadon áll, egyik a kerepesi út felől, másik két utcza torkolatos öblében, párhuzamban a sertéskereskedő-utczával, melyet most népszínház-utczának neveznek. A homlokzat előtt szűk utczakör szorong, de a Kasselik-ház kisajátítását már elhatározta a város. Míg ez meg nem történik, a főhomlokzat elé nem is lehetett kiépíteni a kocsik megállóhelyét, nehogy az utczai közlekedés akadálya legyen. Két oldalt építettek tehát a kocsik számára kiszálló és fedett helyet. A hátsó rész, ahol körút fog elmenni, most mindössze csak körüljárható, és a szív ösvényt léczes kerítés választja el a mértékhitelesítő udvartól. Az építkezések költséges voltát eléggé megmagyarázza, hogy a színház egészen szabadon állván, minden oldalról díszt kívánt. Díszes is az köröskörül, s a főhomlokzat hatalmasan imponál sugároszlopaival, a párkányzatok közti allegóriás csoportozatokkal, s a sarkokon és homlokzati csúcsponton álló szoboralakokkal. Az épület három emeletnyi magas, de a színpad fölötti kupola messze kiemelkedik a házak fölött. A hátsó részben félkörben épült, s itt a színpadi helyiségekhez vezet minden ajtó; a középső nagy ajtón, ha a hídkapukhoz hasonló nagy dobogót lebocsátják, kocsikat, lovakat lehet vinni a színpadra. Ez az oldal is díszes. A főhomlokzaton az oszlopok közt van Kisfaludy Károly, Egressi Béni és Gál József (a »Pecskei nótárius« szerzője) mellszobra. Feljebb, a párkányzatok alatt, graphicus rajzokkal van ékítve köröskörül a színház. A homlokzat hármas kapuján belépve, oszlopokon nyugvó és szélien festett falu pompás csarnokban vagyunk, honnan mindenféle följáráshoz eljuthatunk azonban, ha oldalról is lépünk a színházba. Mozaikon járunk mindenütt, félkörben görbülő folyosókon, tágas lépcsőzeteken, melyek közül legtágabb a karzatokra vivő, hogy ahol legnagyobb a tömeg, könnyű legyen a szétoszladozás. Mikor az előcsarnokban állunk, hová pedig az utczáról lépcsőzeten mentünk fel, sokkal alacsonyabb helyen vagyunk, mint bent a földszinti helyek. A nézőtérre csak oldalról juthatunk be. Szemközt a színpaddal csak az erkélyre van bejáró, bejáróknak megfelelőleg nincs a szabadba nyíló egyetlen ajtó is, a léghuzam teljes kizárása végett. A földszinti ülőhelyekre mind a két oldalon, a zenekar melletti ajtón lépünk be, az erkély alatti zártszékekre külön bejárat vezet. Előbb azonban jó tájékozással kell bírnunk, s megvigyázni az utasító feliratokat, hogy jó helyen járjunk. A nézőtér és az utczától elzáró falak közt nagy délés van, folyosókból, lépcsőkből, termekből, mellékhelyiségekből és ruhatárakból. Az első emeleten, a homlokzatra nyitólag gyönyörű nagy teremben jöhet össze a páholyok és erkély közönsége. Aranyos czirádák a boltozaton, jó ízléssel festett s a pompéji falakra emlékeztető festések a falakon. Itt van a czukrász és csemege-áruló. Minden osztálynak külön-külön és nagy ruhatára van , még fenn a karzaton is. Ezenkívül csarnokok. A nézőtérnek az uralkodó szint a sötét megyszín zártszékek, a páholyok hasonló színű öblei és vörös selyemdrapériái adják. Mindazon alkotvány,melynek rámáiból a páholyok tekintenek, aranyos fehér alapzaton. Az a lap, mely egyik és másik páholy közt fennmarad, cachirozott arabeskekkel, féldomborművű amorettekkel van tele. Az oszlopfejek közt egy-egy vigyorgó satyr , a legfelső sorban caryatidek. Fenn a boltozatot nyolcz allegorikus csoportozat népesíti. Egy-egy festmény ezekből 800 írtba került. Gáz a páholyok oldalain nem ég sehol. Egyedül a legfelső karzat hátsó ölében van vagy öt gázláng, a falba vésett fülkékben és rostély között. Koncentrált világosság veri szét a fényt. Egészen fenn a boltozatnál van egy óriás körtealakú csillár, csupa üvegprizmából s annak közepében ég a gáz. Ott a magasban van a ventillatió egyik kiegészítő része is, egy nagy henger, mely a fülledt léget kivezeti ; a friss lég a földalatti helyiségekből gőzgép segélyével árad szét. A ventillatió kopoltyúira minden lépten rátalálunk, a nagy magasságban, a hátsó karzaton legsűrűbben. Összesen 50 páholy van. Jobbról, mindjárt a színpad mellett, az első emeleten nyílik az udvari páholy, mely három más páholy nagyságával bir. Egész falon, társalgó külön teremmel s egy kisebb cabinnal. Fellner úr ajándék gyanánt maga diszitteté föl az egész páholyt, nagy luxussal. Hasonló hármas páholy van balra. Ez Budapest főváros hatósága szabréra készült. A színpad melletti legfelső páholy a színészpáholy, s közvetlen összeköttetésben áll mindkét oldalon a színpaddal. Minden páholy nyitott, azaz erkélyszerű kiugrása van. Az egész színház úgy van berendezve, hogy ahol csak lehet, ülőhelyet nyerjen a közönség. A legtávolabbi pontról is tisztán lehet látni a színpadot, s az előtte ülő nem akadályozhat senkit, mert a székek lépcsőzetesen emelkednek magasabbra és magasabbra. A leghátsó karzat (melybe csak 10 kr a belépti díj) szintén ily lépcsőzetes állóhely, erős vaskorlátokkal. E helyről a nézőtérből nem sokat lehet meglátni, de a színpad maga innen is kitárul. Van midössze 1375 ülőhely, mind kényelmes. Az állóhelyeket is számítva 2300 főből álló közönség fér el a népszínházban. (A nemzeti színházban csak 1200.) A földszinten levő ülőhelyek első osztálya a körszék, ennek középső csoportja 15 sor, két szélső csoportja 10 sorból áll. Ezek mögött van csak a zártszék s azontúl állóhelyek. A színpad maga egész külön világ. Majdnem annyi hely van az épületben a színpad és mellékhelyiségei számára, mint a nézőtérnek. A színpad alatt még egy mélységes, két emeletre osztott sötét birodalom ; a színpad fölött egy magasságos zsinórpad, mely a hidak, gerendák, kötél-zetek egész labyrintje. Ez az a két pólus, melyen a színpad világa mozog. Galó magyar gépészt, ki e színpadot készítette, dicsérik mindenütt a kitűnő és elmés szerkezetű gépezetekért. Ezen a színpadon minden megtörténhetik ; egész csapatok elsülyedhetnek, vagy fölrepülhetnek a légbe ; egyetlen pillanat alatt átváltozhatik minden, s akár árvíz is jöhet, mert erre is van vízvezeték. Tűzbiztonságról is jól van gondoskodva. A fal, mely a színpadot a nézőtérről elválasztja, vasral fedett, s ha veszély esetében lebocsátják a drót rostélyt, mely az egész színpadot elzárja a nézőtértől, a veszedelem csak a színpad számára marad. A színpadra egy-egy oldalról három ajtón juthatni. Két oldalt termek vannak azok részére, kik az előadásban működnek, de épen nincs teendőjük a színpadon. Külön öltözőszoba annyi van, mennyi szereplőre számítani lehet. Az ének- és tánczkar szintén több öltöző felett rendelkezik. Ezeket mind távirdai készülék köti össze, s a rendező és ügyelő egy pillanat alatt szerte küldheti a hívó és figyelmeztető jelt. Vannak nagy termek a próbákra is, külön az énekkarnak, külön a tánczkarnak. A tágas festőterem a leghátulsó részen, a színpad fölött van, s az elkészült függönyöket innen egyenesen a színpadra lehet bocsátani. A díszleteket földalatti helyiségekben rendezik el, de ez nem oly tágas, hogy a díszletek szaporodtával raktárról ne kelljen gondoskodni. Az első előadás okt. 15-én szorongásig telt ház előtt folyt le. Már 6 órakor kezdtek a csarnokok megtelni, s mindenki meglepetéssel szemlélte a gyönyörű házat. Hétre zsúfoltig meg volt tömve válogatott szép közönséggel. A miniszterek teljes számmal, Edelsheim-Gyulay gróf nejével Ferenczy k. a. a királyné olvasónője, Kopcsa b., Szapáry Gyula gróf, a főváros képviselői, az irodalom és művészet összes kitűnőségei foglalták el a helyeket. Pontban hétkor jelent meg ő felsége, Rudolf koronaherczeggel és a toscanai főherczeggel, kiket Ráth Károly főpolgármester egy küldöttség s a népszínház bizottsága élén fogadott. Harsány éljen és tus fogadta a vendégeket, s most megindult az előadás. Ünnepi nyitány után felgördült a függöny a »Fölavatás« czímü előjátékra. Thalia (Pártényiné) és Bohóság (Dancz N.) czivakodnak, a Bohóság gúnyolja Thaliát, hogy már nem kell a közönségnek s csak ő utána fut mindenki. A magyar génius (Rákosi F.) kibékíti őket s közös működésre szólítja fel a nemzet nevében, s s a génius égbeszáll. A programm második darabja: »A leánykérő« czimü néhány jelenet a falusi életből, melyben Eőry és Pártényi költöttek maguk iránt érdekeltséget. A »Jeremiás siralmai« czimü egy felvonásos bohózatot a közönség visszatetszéssel fogadta s a kedvezőtlen hangulatot csak az ezután következett Operette, »A király csókja« Hubertől tudta eloszlatni. Reméljük azonban, hogy az első előadások hiányait az igazgatóság csakhamar tudni fogja feledtetni. ,,Ü dv ö zs ég , Mária!“ (Képpel a 536. lapon.) Az esti harangszót számos költő és zene-író foglalta már zengzetes rímekbe és fenkölt hangokba; ezek közül ki ne ismerné Schubert és Guonod fölséges accordjait? De a festőművészet sem vonhatta ki magát a hitnek e bűbájos költészete alól, így Rubens »Ave Máriá«-ja egyike a halhatatlan mester örökbecsű gyöngyeinek. Valóban nagy önérzet lakozhatik azon művészben, ki a nagy flamandi képiró e remeke után is kezébe fogja az ecsetet, hogy ugyanazon tárgyat dolgozza föl. De végre is, minden eredeti tehetség, a valóban hivatott művész a leghasználtabb tárgyban is mind újabb oldalakat fog felfedezni. Hiszen a tavasz, a szerelem, a csalogánydal bájait hány- s szór énekelte már meg a régi és új világ minden poétája! S az ily örökifjú tárgy az »Ave Mária« is és Salentinnek teljesen joga volt hozzá, hogy e kedves tárgyat a maga érzéséhez képest vette ecsetére. S valóban, kinek szivét ne illetné kedvesen e leányka őszinte kegyessége az erdei kápolna előtt? Az estharang megcsöndül, a fák őszi lombjával a leáldozó nap játszik, s egy sugara ezr édes gyermekre is esik, mintegy dicsfényt hintve szög fejére. Üdvözlégy Mária! Vedd oltalmadba e kedves teremtést! 1. A harczos kutyája. (Képpel a 533. lapon.) Éa nyugszanak a hős fiúk dúló csaták után — de sírjokon nem zöldül, ah, sem bokor, sem virány. A csatatér még párolog a vértől s bokrot és virányt letiprott a harcz vas lába. A mohóságnál előbb jár a hűség, az éhes keselyűt megelőzi a kutya. Mig amazok, a jég sírásói, a halálszagra jöttek — ezt szive ösztöne hajtotta a testhalmok közé, hogy urát, kedves gazdáját megkeresse. És megtalálta. Megdöbbenve ismer rá a csákóra, a tarsolyra. Az eltépett láncz ott a nyakában bizonyítja küzdelmét, hogy megszabadulva (tán egy fölborult, elhagyott társzekér kerékagya mellől, melyhez kötözve volt) a küzdelem véres terére fusson. Azok, akik minden nemes gerjedelmet és elmenyilatkozatot az ember, a homo sapiens javára konfiskálnak s az állatnak nem hagynak meg egyebet az ösztönnel — az ember isteni származásának dölyfös vitatói, a vallás-bölcselők kicsinylő mosolylyal fogják nézni egy állat érzelmének és ítéletének e megható rajzát. De mi csak annál forróbban áldjuk érte az istent, hogy mellénk oly állatokat rendelt, kik sokszor emberségesebbek a lelki üdvösségnek nagytrafikánsainál. F. J. 2* 539