Magyarország és a Nagyvilág, 1875 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1875-10-24 / 43. szám
540 AGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG, Budapest, október 23. A civilk (A KIRÁLYI CSALÁD KÖRÉBŐL) a következőket írják : Míg királyné a felsége Petites-Dalles-ban időzött, Rudolf trónörökös gondoskodott arról, hogy édesanyjának, mire visszajön, meglepetést szerezzen. Nem szólt senkinek, csak nevelőjének, és egy bécsi gyárosnál ezüsttel diszített ébenfa ékszerszekrényt rendelt, melyhez egy ismert bécsi festő készítette a rajzokat. Mikor a királyné megérkezte után lakosztályába ment, ott találta a szekrénykét, és ennek fedelén medaillant arczképpel, mely a trónörököst vadászöltözetben ábrázolja; a kis kép hátterében a neubergi vadászkastély látható. A felségét nagyon megörvendeztette fiának e gyöngéd figyelme. (MILÁN FEJDELEM ESKÜVŐJE) a nép örömriadása mellett ment véghez a földiszített főtemplomban. Utána a fejdelmi pár a külföldi képviselőket fogadta. A nászlakománál Milán herczeg poharat emelt a czárra, ki kegyes jóindulattal van az Obrenovics-család iránt. Sumarokoff czári főszárnysegéd azt felelte, hogy a czár valóban barátságos jóindulatot táplál a fejdelem és a szerb nép iránt. (KIRÁLYUNK NÉPSERÜSÉGE ARÁBIÁBAN.) Kairóból Írják : A mohamedánok az összes európai dynastiák közt legjobban ismerik a Habsburg-házat ; ennek oka e dynastiának három százados harcza a törökökkel, és a német császári korona, melynek fénye elsugárzott egész a távol Ázsiába. Afrika, Arábia, Syria és Mezopotámiában még mindig »Sultan-El-Nemsavim« (a németek császára) név alatt ismerik az osztrák-magyar uralkodót. A keleti népek a legtarkább dolgokat beszélik a Habsburg-ház törzsfájáról, így a mostani marokkói szultán atyja azt állította, hogy a Habsburgok már Mohamed prófétával folytattak levelezést. Mohamed életrajzában csakugyan fel van említve, hogy Erkli (Heraclius 610 — 641) római császár Mahomedtől levelet kapott, melyben felszólíttatott, térjen át az izlámra. A marokkói szultán e szerint a Habsburgokat a római császárok ivadékainak tartotta. Legjobban ismerték V. Károlyt és II. Józsefet; amattól féltek, mert nagy szerencséje volt mindig, az utóbbit pedig bölcs törvényei és reformjai által ismerték. Legújabb időben Ferencz József király is igen népszerű lett, nevezetesen Arábiában, Mekkában, Medinában. E népszerűség oka, mekkai zarándokok szerint, a következő eset: Néhány évvel ezelőtt egy mohamedán mollah Indiából Magyarországba utazott, hogy Budán Gül Baba sírjánál imádkozzék. Budán a zarándok azon vette magát észre, hogy elfogyott a pénzmagja, mert annyira sem maradt, hogy Kairóba mehessen. Nagy Zavarában Bécsbe sietett, kihallgatást, kért a királynál és elmondta, hogy milyen bajban van. Ő Felsége azonnal szép pénzösszeget adatott aranyban a zarándoknak, aki vele hazamehetett Indiában azonban uton-itben elmondta, hogy királyunknál mily nyájas fogadtatásban részesült és mily bőkezű segélyt kapott. Nem rég Mekkába és Medinába zarándokolt, és itt is elbeszélte mindenkinek, hogy Ferencz József király mily' kegyes volt iránta. Ezen elbeszélés egymagában elég volt arra, hogy uralkodónk nevét a keleten népszerűvé tegye és ha egyszer az uralkodó népszerű, akkor az alattvalói is a legszivélyesebb fogadtatásra találnak. (A CHINAI CSÁSZÁRI PÁR TEMETÉSE.) A menynyei birodalom császára, ki múlt télen halt meg és fiatal neje, ki férje halála után öngyilkossá lön, még most sincsenek eltemetve, mert a chinai udvari szabályok szerint az efféle szertartásokat rendesen hónapokig el szokták halasztani. Ezenkívül az udvari csillagjósnak időt kellett engedni, hogy ez ünnepélynek kedvező napot találjon. Végre csakugyan talált ily szerencsenapot, ez a 9. hónap 18. napja chinai időszámítás szerint, vagyis október 16. A pekingi hivatalos lap július 22-ei száma a nagy államtanács rendeletét teszi közzé, melyben meghagyatik, hogy az emléktáblákat a talmiauban — ősök templomában — fel kell állítani, még mielőtt a császári holttestek az erre szánt mausoleumba tétetnek, mert ha e szertartással a temetés utánig várnának, a meghalt császári pár lelkei a túlvilágban nem lelnének nyugtot és mert ezzel a holtak iránti kegyelet is csorbát szenvedne. Egyletek és intézeteit. (A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYI OSZTÁLY ÜLÉSEI) az Akadémia leglátogatottabb ülései szoktak lenni; kivált ha oly általános érdekű tárgy van kitűzve, minő a nyelvújítás és nyelvjavítás kérdése, így az e heti ülésen is Brassai Sámuelnek »neologia és palaeologia« ez értekezése élénk érdeklődést keltett. Az akadémikusok padjai részben, és a közönség számára fenntartott helyek egészen megteltek. Brassait, ki 5/4 órán át polemizált a »nyelvjavítók« és »nyelvújítók« ellen, eleinte nagy figyelemmel hallgatták , de az ősz tudós nagyon rosz felolvasó, a legközelebbi padokból sem tudták megérteni, és ezért a közönség csakhamar oszolni kezdett, akik azonban megérthették, azok nagy élvezettel hallgatták a nagy humorral írt philippikát. Az ülés Bartalus István értekezésével nyittatott meg. Bartalus István székfoglalójában kifejti, hogy a zenei cosmopolitismus csak elemileg létezik, s már a népdal nemzeti jelleget kezd ölteni. Értekező bőven fejtegeti a zene eredetét, a hangszeres zenemű formáinak keletkezését, a rythmika és metrica természetét, az egyes nemzeti stylok történelmi fejlődését. Értekezésénekcsak felét olvashatta fel, mert egymaga majd egy órát vett igénybe. Az értekezés második részét jövőre fogja felolvasni. Ezután Brassai Sámuel ült a felolvasó asztalhoz. Mindenek előtt polemizált azon előítélet ellen, hogy nyelvünk szegény . Cicerónak a maga eredeti műveiben felesleges volt anyanyelve szókincsének 85 százaléka, és mikor görög bölcsészekből fordít, sokszor békétlenkedik, hogy egyik másik kifejezés, mely hamarjában nem jut eszébe, »nincs meg« a latin nyelvben: Magyarország és a Nagyvilág. A szót talán nem tudja visszaadni, de az eszmét, ki tudta volna fejezni, ha a szót megkeresi, a fordítók lomhasága vagy tudatlansága szokta leggyakrabban előidézni azon panaszt, hogy nyelvünk »szegény«. A szószerinti fordítás a magyar olvasóban nem fogja azon eszméket felkelteni, melyeket pl. a német olvasóban a fordított mű eredetije , pedig a hű fordításnak ez a czélja, erre pedig nyelvünk teljesen alkalmas, így pl. a character szót »jellem«-nek fordítják, pedig a »character«-nek több oly jelentése van, melynek a »jellem« nem felel meg, melyre más synonymot kell keresnünk ; ha keressük, meg is találjuk. A fordítók még bajt is okoztak »nyelvgazdagítási« buzgalmukkal; igy pl. a »fallig« fordíthatása végett alakították a »képes« szót és ezzel kiszorították az »arra való«, , »arra alkalmas« s más efféle tősgyökeres magyar kifejezéseket és arra vitték nyelvünket, hogy interlinearitet kezdünk fordítani, és egészen agyongazdagítjuk nyelvünket, csakhogy ez már nem »gazdagítása,« hanem »elnyavalyásítása« a nyelvnek. A neológok ellen intézett e támadás után a »nyelvjavító« iskola ellen fordul és igen éles kifejezésekben kel ki a nyelvújító tanácskozmányok ellen, melyek »consiliumot ülnek agyongazdagított nyelvünk betegágya felett,« de nem érik be a diagnosissal, hanem megannyi Arbitezek : nem szorítkoznak arra, hogy a legkirívóbb visszásságokat kiirtsák, hanem ezeket mellőzve, ártatlan szavak ellen kezdenek irtó háborút. Értekező éles bonczkés alá vette a »Nyelvőr« által ajánlott új szavakat; panaszkodik, hogy itt egy »cotteria« működik, mert ő is küldött be czikket, de azt nem közölték; ő egyizben a »Főv. L.«-ban kimutatta a »szédelgő« szó hibás használatát, a »Föv. L.« egy időre el is ejtette a »szédelgő« szót, később ismét védelmezte és mikor Brassai újabb felvilágosítást irt, czikkét nem közölték. A »Nyelvőr«-re áttérve értekező a rosz szavakat és szólásmódokat két kategóriába sorozza : az elsőbe tartoznak a kirivóak, ezek ellen csak elvétve fordul a »Ny.« ; a másodikba azok tartoznak, melyekre után, útfélen szükségünk van, melyek meghonosodtak : ezeket kiirtani lehetetlen, s ezek ellen szokott a legtöbbször felszólalni a »Nyelvőr.« Azután szóló védelme alá veszi a rakpart, raktár, idény szavakat; kifejti, hogy a rakodó és a kőpart nem felelnek meg az igényeknek, a »tár« és »tárház« sok tévedésre adna okot; az »évad« rész, ez »holt« szó, és ha ittott használják is e kifejezést »északénak évadján,« ez nem jelentheti azt, hogy északénak saison-jában, az »idény«ben csak a képző »holt« de az »évad« maga is »holt« szó. A nyelvjavítók — értekező szerint — tisztán praedilectióból idulnak ki. E philippika után, melyben a mérges Brassai bátyánk egyre-másra szidja »a cotteriákat«, a mi ez évadban nagy divat, az ülés véget ért. Egyház és Isskolai (TORNAISKOLA MEGNYITÁSA.) Fővárosunk egyik legderekabb magán-tornaiskolájának tulajdonosa, Magvassy Mihály úr, értesíti lapunkat, hogy intézetét megnagyobbítva és tökéletesítve a téli folyamra megnyitotta. Az értesítésből közöljük a következő sorokat. »Téli tornaiskolámat, Fő úton, a Tüköry-házban folyó évi oct. hó 4-én ismét megnyitottam. Az utóbbi években tornaiskolám a szülők szíves bizalmából folyton oly nagymérvű látogatottságnak örvendett, hogy tornahelyiségeimet tavaly szükségesnek láttam megnagyobbittatni. Nem kíméltem semmi költséget a felszereléshez sem, csakhogy tornaiskolámat a világvárosok tornaiskoláinak színvonalára emeljem. Mint előbb, úgy ezután is a tornaoktatás folytonosan személyes vezetésem alatt történik s azzal kecsegtetem magamat, hogy leginkább ezáltal lehettem szerencsés a t. szülők bizalmát intézetem részére megnyerni. Gondom legfőbb tárgyát fogja ezután is képezni, hogy a növendékek a tortázás alatt soha meg ne erőltessék magukat s a gyakorlat mindig szigorúan a növendék testi erejéhez és alkotásához mérten történjék, szem előtt tartva a tornaoktatás egyik német kitűnőségének találó ítéletét: »A tornaoktatás czélszerűtlen kezelés által ép oly káros lehet, mint máskülönben hasznos.« Hogy pedig a tornaoktatást a lehető legczélszerűbben teljesítem növendékeim körében, arra elég garancziát nyújtanak e téren 18 évi sikeres működésem s Németországban több ideig gyűjtött tapasztalataim. Ott tett utazásaim alatt főkép feladatommá tettem a leánykák tornáztatási rendszerét elsajátítani, mely a kitűnőbb német tornaintézetekben a legnagyobb sikerrel gyakoroltatik, úgy a kisebb mint a felnőttebb leányoknál is. Értesíteni óhajtom a tornázni kívánó urakat is, hogy tornaiskolámnak berendezésében a legnagyobb figyelemmel voltam arra, miszerint abban a felnőttek is teljes kényelemmel tornázhassanak. Gondoskodtam, hogy intézetem a testedzés és egészségfejlesztés kívonatainak egyformán megfeleljen és a tornászainak jótékony szolgálatait minden irányban nyújthassa. Remélem, intézetemnek gyógytestgyakorlati értékét is emelni fogja, hogy oly uraknak, kik a svéd tornázást kívánják gyakorolni, a legczélszerűbb tornaszerek állanak rendelkezésre, melyeket kipróbált s mindenkor sikeresnek bizonyult módon alkalmazandók.A Színház, (AZ OPERAHÁZ ÉPÍTÉSÉNEK) megkezdése gyorsan megindította az építkezést a sugárúton. Az operaház építése, melynek költségei ez idő szerint, nem állapíthatók meg biztosan, a belső berendezéssel együtt körülbelől 3 milliót fog igénybe venni, mely a pompás épületre, öszszehasonlítva a bécsi operaház költségeivel (körülbelül 9.000.000 frt) s a párisi új operaházéval (50 millió frank,) még mindig mérsékelt összeg. A sugárúti építkezési vállalat, mely kötelezve van az operaház építésére 250,000 frtot fizetni, a legközelebbi napokban fogja az első részletet 60,000 frtot letenni. Egészben, beleértve a királyi civillistából az évi építkezésre szánt 300,000 frtot is, 1.600,000 frt áll rendelkezésre, mely összeggel az operaház fedél alá lesz hozható. Az épületnek négy év alatt be kell végződni, ami igen könnyen megtörténhetik, mivel a pénzforrások bedugulása nem állhat be. Az építési tér bekerítése, melyet a héten kezdtek meg, közel van bevégzéséhez, a kerítés, hogy az építésre elég tér legyen, a sugárút gyalogút 43. SZÁM- jáig fog kiterjesztetni. A sugárúton a mezőutcza és a váczi boulevard közt, a vízvezeték csövei egészen, a légszeszcsövek is részben már le vannak helyezve. Hogy a sugárút e része már most járható legyen, a jobboldalon a váczi boulevardtól a mező-utczáig éles szélességű ideiglenes gyalogutat fognak lerakni. Az útnak a városligetbe való torkolata már teljesen helyre van állítva, s ott, valamint a körtéren is, a gázkandeláberek még a napokban fel fognak állíttatni. A faburkolat a tavaszon kész lesz, s mivel a sugárúti lóvasutat nem fogadták el, a vállalat könyv, elegáns omnibuszok felállításáról gondoskodand. Sajtó és könyvész(.t. (LÉGRÁDY TESTVÉREK KIADÁSÁBAN) megjelent : »A zöldségtermelés«, gyakorlati Útmutatás a konyhakertészetben, Bouché J. után hazai viszonyainkhoz alkalmazva írták Grábiczy Géza és Marc Ferencz. — Továbbá megjelent a nevezett kiadóknál: »Házi naptár« 1876-ra, hasznos tudnivalókkal és mulattató tartalommal. Szerkesztette Hindy Árpád. Harmadik évfolyam, tiz képpel. Tartalma a következő: Napijegyek az 1876. szökő évre. — Időszámítás. — Ünnepi számítás. — Naptár (jegyzéklapokkal.) — Nap- és hold-fogyatkozások. — A felséges uralkodó-ház. — Legújabb bélyeg-illeték. — Pénzérték-tábla. — Tövisek. Elbeszélés, irta László Mihály. — Al-dunai képek. (A vaskapu a Széchenyi-uttal és Római torony Turnu-Szeverinnél.) — Honfi-ének, Győry Vilmostól. — Imádkozó gép Kelet-Ázsia lakóinál (képpel.) — A ló-nemhez tartozó állatok természetrajzi ismertető jelei. (Engelbrecht keszthelyi tanár hátrahagyott kézirataiból, két ábrával.) — Fővárosi képek : I. Az üvegáruló tót. II. Utczai hárfás. — Czigány-család (képpel.) — Gyermekjátékok 250 évvel ezelőtt (képpel.) — Mulattató. — Eszme-töredékek. — Hasznos tudnivalók. — Czim- és névtár: országgyűlés, minisztériumok, kir. curia, közjegyzők, köztörvényhatóságok, egyházi főméltóságok. — Országos vásárok. Ára 50 kr. (»HÁZI IPAR«) czimmel Beszterczebányán okt. 15-től fogva igen jóravaló szaklap indul meg Dvihally Emil szerkesztése mellett. A mutatványszám már megjelent s ebből kiveszszük a lap üdvös czélját ismertető következő sorokat: »A házi (kis) ipar fejlesztése hazánkban mindinkább kezdi foglalkoztatni a szellemeket. — A házi ipar fejlesztésének fontossága, a belőle az egyesekre úgy, mint hazánkra háramló haszon, annyira világos és elismert dolog, hogy azt itt fejtegetnünk fölösleges. A házi ipar fejlesztésének ezen elismert fontossága indított bennünket arra, hogy e szakközlöny közrebocsátása által csekély erőnkkel támogassuk a mozgalmat, mely e téren megindult, s így a nagyfontosságú czél elérését előmozdítsuk . Figyelmünket a házi ipar minden ágára ki fogjuk terjeszteni, de különösen a faiparra, mert legjobban szükségli a házi ipar meghonosítását és fejlesztését hazánk erdős felvidéke, itt pedig nyersanyagul leginkább csak a fa szolgálhat. — Hozni fog lapunk különféle közleményeket a házi iparról; oktatni fog a fa- (kis) ipar minden ágára, u. m. a lombfűrészelésre s az ezzel összekötött sokféle munkákra ; a fametszésre ; esztergályozásra ; kalitka készítésre, a nyír és mogyorófa vesszeiből összerakandó kerti bútorok, virágtartó asztalkák és kosárkák készítésére, az úgynevezett ábránd (Phantasie) munkákra s minden egyébre, mi a fa- (kis) ipar körébe tartozik. — Mindezen dolgok ábráit fogja hozni lapunk kellő és világos magyarázatokkal, úgy hogy azoknak elkészítése a műszerekkel való némi gyakorlás után mindenki által könnyen lesz eszközölhető. — Az ábrák külön ivén, mellékletként lesznek a laphoz csatolva. — Hogy azon t. előfizetők, kik talán a fent emlitett munkákkal már is foglalkoznak, azonnal gyakorlati hasznát is vehessék e lapnak, azon minták mellett, melyeket a kezdők számára hazánk, egyúttal nagyobb jártasságot igénylő mintákat is fogunk nyújtani. Meg fog jelenni e lap 1. évi október hó 15-kétől kezdve, minden hó 15-ik és utolsó napján.« Előfizetési ár : egész évre 4 frt. félévre 2 frt. negyedévre 1 frt. (GAZDASÁGI SZEMLE A BÉCSI KÖZKIÁLLÍTÁSON) czím alatt Kolozsvártt egy terjedelmes kötet jelent meg, írták : Barkassy Kálmán, Tormay Béla, Vörös Sándor és Gantauf Vilmos. E mű némileg hivatva van pótolni a hiányt, mely az által támadt, hogy a törvényhozás megtagadta a közkiállításról való hivatalos jelentés kiadásának költségeit. A szerzők lelkiismeretes gonddal dolgozták föl a nagy anyagot s a mű hasznos olvasmány minden előre törekvő gazdára nézve. Ára 1 frt. 20 kr. (A FRANKLIN-TÁRSULAT) kiadásában megjelentek a következő naptárak 1876-ra: »István bácsi naptára«, számos képpel, alapitá Majer István, szerkeszti Kőhalmi K. József. XXI-ik évfolyam. Ára 50 kr. »Protestáns új képes naptár.« Szerkesztette Duzs Sándor, tanár. Ára 50 kr. »Falusi gazda naptára.« Entz Ferencz, Galgóczy Károly, Grábiczy Géza, Kenessey Kálmán, Lávay Jenő, Lukácsy Sándor, Nyáry Gyula báró, Nyáry Ferencz, Rodiczky Jenő, Tormay Béla s többek közreműködésével szerkeszti Máday Izidor, a