Magyarország és a Nagyvilág, 1876 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1876-05-28 / 22. szám

:10 * alatt Artner Teréz értendő. — Néhány évvel ezu­tán saját költeményei jelentek meg e czim alatt: »Neuere Gedichte von Theone.« Tübinga, 1808. Ugyanezen költemények újabb kiadása újabbak­kal bővítve Lipcsében jelent meg 1818. évben két részben »Gedichte« czimmel. Nevezetes, hogy Art­ner szerencsés művelője volt a heroidának, e rit­kán és kevéssé művelt költemény fajnak; legjobb ilynemű műve : »Sappho an Phaon.« Habár Artner Teréz lyrai működése is sok jeles munkát eredményezett, sokkal jelentékenyeb­bek drámai munkái. E terén való működését is igen szerényen, az úgynevezett pásztori játékkal kezdé meg, még a múlt század utolsó éveiben, ily műve: »Das Fest der Tugend, ein Schäferspiel mit Chören. 1. Aufzug, Sopron, 1798. 8-rét, 20 lap. Későbbi műveiben határozottan a végzet-tragoedia (Schiksalstragödie) terére lépett. — Müller Adolf­­ jeles német drámaköltőnek »Schuld« czimű tra- s goediája arra birta Artnert, hogy ahhoz egy elő­játékfélét költsön. Ekkor jelent meg nagy szomo­­rujátéka: »Die That, ein Trauerspiel, in­­ Akten.« (Pest, 1817.) A költőnő drámája tárgyává a test­vérgyilkosságot teszi, anak irtózatos következmé­nyeivel együtt ; fő czélja volt, hogy kikerülje a régi­­zet-tragoediák általános hibáját, a fatalismust; ezt azonban elmellőzni nem volt képes. Sokkal jobban sikerült e tekintetben másik nagy drámája: »Stille Grösse. Schauspiel in 3. Akten« (Kassa, 1824. 8-adrét 84 lap); ez azonban költői tekintetben messzire áll az első mögött. Említést érdemel még egy drámája: »Rognéda és Vladimir«, mely Fáncsi Lajos fordításában magyar színpadon is színre került. E jeles költőnőtől egy prózai munka ismere­tes; egy leginkább leíró, tájismertető levelezés, melyet Artner Pichler Karolinával, e jeles német regényíróval folytatott. E mü czime: »Briefe über einen Theil von Croatien und Italien an Caroline Pichler.» (Pest, 1830.­ 12-rét IV és 335 lap.) Ezzel czikkemet befejezve, csak azon óhaj­tásnak adok még kifejezést, vajha minél előbb birnók a magyar nők irodalmi működésének teljes vázlatát s Írónőink teljes névsorát. Ifj. Fehérpатаку László: Abaujmegye XVI. századbeli műveltségtörténelmébő­l. Irta : Károly Gy. Hugó, állami felsőbb leányiskolai tanár. If­jl. KIS mű­ tulajdonkénen bölcsészettudori értekezés, de GT* beválik valóságos tudományos értekezésnek, mert szerzője nem ismert dolgokat compilált össze új alakban, mint gyakran szokásban van, hanem eredeti adatok után kutatott, bejárt különféle könyv- és levéltárakat, hogy tárgyát kellő világításba helyezhesse. Értekezé­sében tulajdonképen a vizsolyi nyomda történetével fog­lalkozik, mely a reformátióban szerepet játszott, mert pl. a Károlyi-féle első protestáns bibliát is itt nyomták. A XVI. századbeli magyar nyomdák mind a pro­testánsok kezeiben voltak. Közönségesénél van ismerve, hogy általában a reformatio s annak buzgó vezé­rei, a reformátorok adtak a nyomdászatnak nálunk s mindenütt oly korszakot alkotó lendületet és nagy­szerű elterjedést, milyet az aránylag sem azelőtt sem azóta soha nem nyerhetett. A szabad vizsgálódás s az eszmék gátlan terjesztésének tana hozta ezt úgy magá-i val. A katholikusok, midőn a visszahatás szelleme so­ I­raik között bizonyára nem csupán külső politikai okok­ból nagyobb arányokat öltött, hogy ennek nyilatkoza­tait nyilvánvalókká tehessék, kénytelenek voltak Bécs­­hez folyamodni. Itt nyomattak Szegedi Gergely, Draskovics György, Oláh Miklós, Telegdy Miklós s a katholicismus többi védőinek művei. Feltűnő s egyetlen kivétel a század vége felé Szilvási János, ki kath. szel­lemű vitairatát a Heltai-örökösök nyomdájában tette közzé. A protestáns érdekek szolgálatában igy felszapo­rodott nyomdák magukra vonták az államkormány s a kath. egyház figyelmét. Ez utóbbinak keb­etében már a XV. század óta Olaszországban, de másutt s nálunk is megyeileg s a szerzetekben az illető főnökök által szerte gyakoroltatott az állam által is jóváhagyott és sür­getett előleges könyvvizsgálat, mely ha később nagy é­s kedvezőtlen hatást vett is, de irodalmunkból láthatni, s hogy ezidétt alig lett valami sikere. Midőn ez bekövet­­­­kezett, a magyar protestantismus már elérte volt tető­zését , végleg megalapult, teljes erőhöz jutott. Az államkormány részéről I. Ferdinánd király 1553-ban terjesztett a soproni országgyűlés elé tilalom­­törvényczikket, mely a tévelygő könyvek nyomtatását, kiadását s áruitatását országosan el kívánta nyomni. Ez előterjesztés, a hitújításnak nagyobb részt már kedvező rendek mellőzése folytán, nem lett törvénnyé. A rendek e kedvezése következtében állíttathatott fel a sok nyomda közt a vizsolyi is egy külföldinek, Mantskovitnak vezetése alatt, ki Lengyelországból ke­rült az országba és Galgóczon állította fel először nyom­dáját, később azonban Vizsolyra tette azt át. E nyom­dából többnyire vallási munkák kerültek nyilvános­ságra, melyek közül történeti nevezetességű marad Károlyi Bibliája. E biblia eleinte mindjárt több kiadást ért, mert Abaujmegye s az azzal határos megyékben akkoriban hatalmasabban volt elterjedve a magyarság mint ma. Károly Hugo ugyanis érdekes adatokat talált a Felső Magyarországi Múzeumban őrzött XVI. s XVII. sőt részben XVIII. század beli ezédköny­vekben, melyek ma­gyar nyelven vannak vezetve, szervék tősgyökeres magy­ar­nevekkel. Kassa környékén egész faluk vannak, melyek akkor tiszta magyar községek voltak, ma mind el van­nak tótosodva. E magyarsággal együtt pusztultak el lassan kint ama vidéken más cultur-intézményeink is, igy a nevezett vizsolyi nyomda. A Bocskai fölkelésen túl e nyomdának már nyoma sincs. Fodor Pál vilmányi ref. lelkész s ez idő szerint abauji főesperes 1848-ban a nyomda egykori helyén egy marékkal talált betűket, melyeket gondosan eltett, későbben azonban elvesztett. E tárgy valószínűleg csak azokat érdekli, kik bővebben foglalkoznak magyar históriai tanulmányokkal, és azért annál inkább méltánylandó azon szeretet, mellyel a szerző iránta viseltetett s oly beható tanulmányt fordí­tott arra, hogy a szertefekvő kövecskékből egész mo­zaikképet állítson össze. Végül összeállítását adja ama műveknek, melyeket Mantskovit kiadott, nemkülönben az egész Károlyi-biblia nyomatási helyének és idejének lajstromát.* Utazásom Délamerikában. Irta : Bardes Gábor. Az egész könyv csak 116 lap, mégis a legrészle­tesebb felvilágosításokat adja a spanyol világ felől mind­két félgömbön, szárazon és tengeren. Először is a hajót mutatja be : »La France« a Société Generale Messagerie Ma­ritimes első hajója, az újabb kor követelményeinek min­den tekintetben kielégítőleg építve, hatezer tonna súlyú árut képes szállítani; kettős fedélzettel bir, s minden kigondolható kényelmet nyújt utasainak; öt emeletes lefelé, s mig az alsó három emeletet kizárólag árurak­tárak, eszközök, kamarák, istálók és gépfülkék foglalják el, addig a két felső emelet, mely vízszinten van, kizá­rólag az utasok és személyzet részére van berendezve. A hajó lelkiismeretes leírása után saját személyére megy át a szerző, azon alkalmat választván erre, amikor a reggelihez csengettek: én hamuszin blouse, hamuszin nadrágban, derekamon széles, rojtos, kék shawllal le­szorítva, sárga papucs, vörös csikó harisnyával lába­ Salonichi. Маг J­akország és a Nagyvilág, 22. SZÁM.

Next