Magyarország és a Nagyvilág, 1876 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1876-05-28 / 22. szám
:10 * alatt Artner Teréz értendő. — Néhány évvel ezután saját költeményei jelentek meg e czim alatt: »Neuere Gedichte von Theone.« Tübinga, 1808. Ugyanezen költemények újabb kiadása újabbakkal bővítve Lipcsében jelent meg 1818. évben két részben »Gedichte« czimmel. Nevezetes, hogy Artner szerencsés művelője volt a heroidának, e ritkán és kevéssé művelt költemény fajnak; legjobb ilynemű műve : »Sappho an Phaon.« Habár Artner Teréz lyrai működése is sok jeles munkát eredményezett, sokkal jelentékenyebbek drámai munkái. E terén való működését is igen szerényen, az úgynevezett pásztori játékkal kezdé meg, még a múlt század utolsó éveiben, ily műve: »Das Fest der Tugend, ein Schäferspiel mit Chören. 1. Aufzug, Sopron, 1798. 8-rét, 20 lap. Későbbi műveiben határozottan a végzet-tragoedia (Schiksalstragödie) terére lépett. — Müller Adolf jeles német drámaköltőnek »Schuld« czimű tra- s goediája arra birta Artnert, hogy ahhoz egy előjátékfélét költsön. Ekkor jelent meg nagy szomorujátéka: »Die That, ein Trauerspiel, in Akten.« (Pest, 1817.) A költőnő drámája tárgyává a testvérgyilkosságot teszi, anak irtózatos következményeivel együtt ; fő czélja volt, hogy kikerülje a régizet-tragoediák általános hibáját, a fatalismust; ezt azonban elmellőzni nem volt képes. Sokkal jobban sikerült e tekintetben másik nagy drámája: »Stille Grösse. Schauspiel in 3. Akten« (Kassa, 1824. 8-adrét 84 lap); ez azonban költői tekintetben messzire áll az első mögött. Említést érdemel még egy drámája: »Rognéda és Vladimir«, mely Fáncsi Lajos fordításában magyar színpadon is színre került. E jeles költőnőtől egy prózai munka ismeretes; egy leginkább leíró, tájismertető levelezés, melyet Artner Pichler Karolinával, e jeles német regényíróval folytatott. E mü czime: »Briefe über einen Theil von Croatien und Italien an Caroline Pichler.» (Pest, 1830. 12-rét IV és 335 lap.) Ezzel czikkemet befejezve, csak azon óhajtásnak adok még kifejezést, vajha minél előbb birnók a magyar nők irodalmi működésének teljes vázlatát s Írónőink teljes névsorát. Ifj. Fehérpатаку László: Abaujmegye XVI. századbeli műveltségtörténelméből. Irta : Károly Gy. Hugó, állami felsőbb leányiskolai tanár. Ifjl. KIS mű tulajdonkénen bölcsészettudori értekezés, de GT* beválik valóságos tudományos értekezésnek, mert szerzője nem ismert dolgokat compilált össze új alakban, mint gyakran szokásban van, hanem eredeti adatok után kutatott, bejárt különféle könyv- és levéltárakat, hogy tárgyát kellő világításba helyezhesse. Értekezésében tulajdonképen a vizsolyi nyomda történetével foglalkozik, mely a reformátióban szerepet játszott, mert pl. a Károlyi-féle első protestáns bibliát is itt nyomták. A XVI. századbeli magyar nyomdák mind a protestánsok kezeiben voltak. Közönségesénél van ismerve, hogy általában a reformatio s annak buzgó vezérei, a reformátorok adtak a nyomdászatnak nálunk s mindenütt oly korszakot alkotó lendületet és nagyszerű elterjedést, milyet az aránylag sem azelőtt sem azóta soha nem nyerhetett. A szabad vizsgálódás s az eszmék gátlan terjesztésének tana hozta ezt úgy magá-i val. A katholikusok, midőn a visszahatás szelleme so Iraik között bizonyára nem csupán külső politikai okokból nagyobb arányokat öltött, hogy ennek nyilatkozatait nyilvánvalókká tehessék, kénytelenek voltak Bécshez folyamodni. Itt nyomattak Szegedi Gergely, Draskovics György, Oláh Miklós, Telegdy Miklós s a katholicismus többi védőinek művei. Feltűnő s egyetlen kivétel a század vége felé Szilvási János, ki kath. szellemű vitairatát a Heltai-örökösök nyomdájában tette közzé. A protestáns érdekek szolgálatában igy felszaporodott nyomdák magukra vonták az államkormány s a kath. egyház figyelmét. Ez utóbbinak kebetében már a XV. század óta Olaszországban, de másutt s nálunk is megyeileg s a szerzetekben az illető főnökök által szerte gyakoroltatott az állam által is jóváhagyott és sürgetett előleges könyvvizsgálat, mely ha később nagy és kedvezőtlen hatást vett is, de irodalmunkból láthatni, s hogy ezidétt alig lett valami sikere. Midőn ez bekövetkezett, a magyar protestantismus már elérte volt tetőzését , végleg megalapult, teljes erőhöz jutott. Az államkormány részéről I. Ferdinánd király 1553-ban terjesztett a soproni országgyűlés elé tilalomtörvényczikket, mely a tévelygő könyvek nyomtatását, kiadását s áruitatását országosan el kívánta nyomni. Ez előterjesztés, a hitújításnak nagyobb részt már kedvező rendek mellőzése folytán, nem lett törvénnyé. A rendek e kedvezése következtében állíttathatott fel a sok nyomda közt a vizsolyi is egy külföldinek, Mantskovitnak vezetése alatt, ki Lengyelországból került az országba és Galgóczon állította fel először nyomdáját, később azonban Vizsolyra tette azt át. E nyomdából többnyire vallási munkák kerültek nyilvánosságra, melyek közül történeti nevezetességű marad Károlyi Bibliája. E biblia eleinte mindjárt több kiadást ért, mert Abaujmegye s az azzal határos megyékben akkoriban hatalmasabban volt elterjedve a magyarság mint ma. Károly Hugo ugyanis érdekes adatokat talált a Felső Magyarországi Múzeumban őrzött XVI. s XVII. sőt részben XVIII. század beli ezédkönyvekben, melyek magyar nyelven vannak vezetve, szervék tősgyökeres magyarnevekkel. Kassa környékén egész faluk vannak, melyek akkor tiszta magyar községek voltak, ma mind el vannak tótosodva. E magyarsággal együtt pusztultak el lassan kint ama vidéken más cultur-intézményeink is, igy a nevezett vizsolyi nyomda. A Bocskai fölkelésen túl e nyomdának már nyoma sincs. Fodor Pál vilmányi ref. lelkész s ez idő szerint abauji főesperes 1848-ban a nyomda egykori helyén egy marékkal talált betűket, melyeket gondosan eltett, későbben azonban elvesztett. E tárgy valószínűleg csak azokat érdekli, kik bővebben foglalkoznak magyar históriai tanulmányokkal, és azért annál inkább méltánylandó azon szeretet, mellyel a szerző iránta viseltetett s oly beható tanulmányt fordított arra, hogy a szertefekvő kövecskékből egész mozaikképet állítson össze. Végül összeállítását adja ama műveknek, melyeket Mantskovit kiadott, nemkülönben az egész Károlyi-biblia nyomatási helyének és idejének lajstromát.* Utazásom Délamerikában. Irta : Bardes Gábor. Az egész könyv csak 116 lap, mégis a legrészletesebb felvilágosításokat adja a spanyol világ felől mindkét félgömbön, szárazon és tengeren. Először is a hajót mutatja be : »La France« a Société Generale Messagerie Maritimes első hajója, az újabb kor követelményeinek minden tekintetben kielégítőleg építve, hatezer tonna súlyú árut képes szállítani; kettős fedélzettel bir, s minden kigondolható kényelmet nyújt utasainak; öt emeletes lefelé, s mig az alsó három emeletet kizárólag áruraktárak, eszközök, kamarák, istálók és gépfülkék foglalják el, addig a két felső emelet, mely vízszinten van, kizárólag az utasok és személyzet részére van berendezve. A hajó lelkiismeretes leírása után saját személyére megy át a szerző, azon alkalmat választván erre, amikor a reggelihez csengettek: én hamuszin blouse, hamuszin nadrágban, derekamon széles, rojtos, kék shawllal leszorítva, sárga papucs, vörös csikó harisnyával lába Salonichi. Маг Jakország és a Nagyvilág, 22. SZÁM.