Magyarország és a Nagyvilág, 1876 (12. évfolyam, 27-53. szám)
1876-10-15 / 42. szám
42. SZÁM:Magyarország és a Nagyvilág ! A láng, léghuzam ellen védve, idestova szökdös. Magyarországon, Zsigmondy Vilmos mérnök szerint, ki szerencsés kezdeményező és buzgolkodó nálunk e téren, az artézi kutaknak nagy szerepe van öntözés tekintetében. Ő ugyanis azt állítja, hogy az alföld alatt a geológiai viszonyok folytán egy óriási vízmedencze képződött, melynek beszivárgási területe mérhetetlen nagy, s melyet bármennyi artézi kút sem volna képes kimeríteni. Ha nézete helyes s a későbbi tapasztalatok által igazoltatik, akkor hazánk földében roppant kincs rejlik, melynek gazdasági szempontból kiszámithatlan értéke az utókor előtt fog csak teljes nagyságában kitűnni. Az artézi kutak vizét használják ivóvíznek, s mint ilyen megbecsülhetetlen azon vidékeken, hol tiszta egészséges kutvizre nem akadnak oltásra, mert vizek a legtöbbször magasra szökik felmosásra, különösen a nagyobb mélységből feljövő meleg vizek igen alkalmasak nagy mennyiségüknél fogva s mert magasra fölvezethetők, a hévvizek fűtésre is. Mint hajtóerő használtatik papirmalmoknál és nagy gyáraknál; gazdasági szempontból rétek, mezőségek, kertek öntözésére, növényházak melegítésére, s számtalan más czélokra. Hazánkban, mint említettem, öt artézi kút van : a margitszigeti, a lippiki, a harkányi, az alcsuthi és a ránki. Legnevezetesb, egy csodás természeti tünemény folytán hazánk határain kívül is már nagy figyelemben részesül a ránki, mely a távol Izland természeti csodájának, a geyzereknek hűs hasonmása. Ránk egy kis fürdő a felvidéken, nem mészsze Kassától. A közelebb múlt időkig hire nem igen terjedt túl a megye határain s nem is igen lett volna rá érdeme. Primitív állapotban volt, mint magyar fürdőink általában, ami persze nem zárta ki, hogy »a régi jó időkben« a környékbeli értelmiség itt összegyűlve, kedélyes mulatságokban ne élje át a nyarat. Néhány évvel ezelőtt a nem igen bő forrás erősbítése végett artézi kút forrásához fogtak s e kutból lett 1874- ben a geyzer — a rendes időközökben kitörő hatalmas vízhányó. Mig más artézi kutakból mindig egyformán, egyenletesen ömlik a viz, a ránki kút mintegy 15—17 óráig szünetel s csak a mélyben forr és fő, mig a kitörés órája megérkezik. Ekkor a viz emelkedni kezd a csőben, a mélységből mindinkább növekedő zugás és forrongás hallható s egyszerre karvastagságú sugár szökken föl a magasba. Az első sugarat csakhamar követi a többi, mindig sűrűbben és hatalmasabban, míg végre közel 200 láb magasságra szökken villámgyorsasággal, tajtékozva, zuhogva s főleg éjjel fáklyák fényénél megragadóan szép látványt nyújtva. Körülbelől fél óráig tart a gyönyörű természeti tünemény; azután lohadni kezd a kitörés, alábbalább száll s miután néhányszor még mintegy végső erőfeszítést tesz, hogy magasabbra törhessen, tompa morajjal elmerül a cső mélyébe. E ritka természeti jelenség méltó arra, hogy tudósaink alaposan észleljék. A kormány pontos följegyzéseket tétet ugyan minden kitörésről, de alaposabb vizsgálat még nem történt s nem tudjuk sem a periodikus vizkitörés okát, sem p. o. azt, hogy a viz minő tulajdonsága által válik a kút érczcsöve delejessé. A vizet vegyileg elemezték ugyan,, de ennek a helyszínén kellene megesni. Papp Dezső: Az artézi kút Ránkon. Merengés.