Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)
1877-04-22 / 16. szám
.6. Szám. Aurélt például azzal boszantgatta, hogy épen neki, aki annyira szerette a pezsgőt, vékonyan öntött a poharába. Megtette volna azt Kecskeméthy, hogy maga is tölt magának — de a gróf, mintha szórakozott volna, a kezét mindig rajta tartotta az üvegen, amin aztán nagyokat tudott nevetni a távozó után, így járt Danielik püspök is vele. A gróf voltaképen baszankodott rajok. Az ember, mondá, jó kedvében megiszik egy-két pohár pezsgőt, de nem issza, hogy a szomját oltsa vele. De azt, hogy mikor jó a pezsgő, Széchenyinél alaposabban tudta Aurél. Nem volt ő gourmand, ami alatt a franczia falánkot ért; de gourmet, finom evő, ínyének idegszálai, nyelvének papillái ki voltak művelve, mint egy jeles hegedűs ujjai. Sőt szaglása is a legérzékenyebb volt, noha mint Brillat Salvarin, az ő szellemes példányképe, nem tudta is illatáról megkülönböztetni a normandiai fekete gyökeret a provenceitől, amire tán csak alkalma hiányzott. Mint az író művészete is nem abban válik meg miről, de abban miképr: ő sem vallotta azért jónak a falatot, mert ritka és drága. Élvezte ő a bablevest is — de aztán megkívánta, hogy igazán bableves legyen. Ezen kiváló epikum tulajdonainál fogva annál feltűnőbb volt, hogy a szivart — a legjobb havannákkal élt — szopókából szítta. A szopóka pedig olyan, hogy míg belőle a rövid krajczáros elszíható, mert szennyét, bűzét a cső ott fogja részben, a nemes dohánynak meg izét, illatát fogja el s a prózai füstnél egyéb nem ömlik belőle. De a szopóka inkább óvatosság volt nála, valamint hogy még nagyobb mértékben őrizte egészségét, mint a hogy kedvezett érzékeinek. Eszén járt ő mindig s egy-egy succulens lakozás után böjtre szorította testét, melyet a legkülönbféle gyakorlatok által folyton edzett. Amily méltatója volt a főzésben kiváló gazdasszonynak, és oly kegyetlen volt a fiatal »zöld« menyecskék iránt. Tudok rá esetet magam is. Egy új, alig megrakott fészek első vacsoráján ő is jelen volt. Premierének eléggé sikerült az előadás, a gyermekasszonyka szinte repesett örömében, hogy szerény kísérlete a nagy tekintély előtt nem vallott szégyent, aminek gondolatától is nyugtalan álmai voltak a megelőző héten. Midőn egyszer csak behozzák a csemegét s közte egy éktelen sajtdarabot, amely elég volt volna tíz napszámosnak. Aurél feddőleg fordult a remegő teremtéshez s atyai szigorral magyarázta neki, hogy a sajt nem étel, hanem csak fűszer. Nem átallotta kimenni a konyhába sem, hogy a szükséges hűtések és fortyantások körül jó tanácsával szolgáljon. Hibáztatta a kés tompaságát s megrótta a fölületesen megöntözött salátát. Megfizethetetlen mentora volt ő az uj háztartásnak. Magától értetik, hogy az ő ebédjei és vacsorái minta»leistungok« voltak. Hogy Bécsben érezte magát legjobban, azt európai dispozitióinak kell betudni. A nagyobb civil ksalló vonzotta őt. Ehez járult, hogy hosszabb tartózkodása alatt számos viszonya szövődött előkelő és kitűnő emberekkel, kedves családokkal, amelyektől elszakadnia nehezére vált. De a magyar csak kibújt belőle. Hogy egyszer gersthofi nyaralójában látogattam meg: előszólitotta apró gyermekeit és ezek ..................adva parolát és »pácsit.« Üdvözölték bennem az uj magyar »pádzsit.» * Mert bizony még gyarlócska volt a kicsi nemzedék magyarsága. A győri dada épen akkoriban került a házhoz. De nemsokára olyan magyar baba vált mindegyikből, hogy bizony fülnek és szívnek egyiránt jólesett. Ugyanazon év őszén a városban látogattam meg. Hogy beléptem hozzá, hatalmas nevetésben találtam. Kefe-levonatokat olvasott. A Bolond Miska naptárának első évei voltak. Magam is fölöttébb mulatságosnak találtam. Egy részlet különösen megnyerte tetszésemet. — Igazán jó ? kérdezé. — Nagyon! mondom én. — Ennek örülök, ez tőlem van. Hogy megírhattam, jólesett bennem a magyar embernek ; de mint censor nem tűrhetem az ilyen »perversivus tendentiát.« És fogta magát és keresztülhúzta az egészet. De hová magyarabb lett nálunk a világ, annál kevésbé kellött neki. Nem hitt a kiegyezés tartósságában. Az új vívmányoktól megittasult nemzetnek keserű ébredést jósolt. A nagyzás, a magyarnak azon ezredéves átka, hogy az jó időben »soha össze nem tartó, földrajzi fekvése, az ellene izgatott nemzetiségek s főleg ez utóbbi időben rája nehezült adósságok , a lelkiismeretlen adóbehajtás (amellyel nem kevésbé lelkiismeretlen adótagadása állott szemben), a bécsi katonai, udvari és politikai körök ellenséges hangulata, a bécsi sajtó által szétfosztott magyar prestige, a szerencsétlen kölcsönök, egy esőtől ébredő, egy fagytól elhanyatló remény, az ország gyarapodásának időjáráshoz fűzött sorsa, a munkakerülés, pazarság, s a választási hadjáratok által megmételyezett nép, a megye és kormányfelelősségi rendszer között ide-odaránczigált közigazgatás és törvénykezés kuszasága stb., mind oly dolgok voltak az ő szemében, melyek maholnap ledöntik ez országot és nemzetet. • Bach-huszár volt ő is, de azon kevesek egyike, kik a nem a szélsőbal torlasz-politikájához csatlakoztak, hanem a conservativ párthoz szítottak. Ha általán föllábadhat még ez ország, azt szerinte csak a »régi urak« állíthatják talpra. Írói működésének, mint kiválólag politikainak méltatása, nem tartozhatik e rovatba, melybe csak apró visszaemlékezéseimet rakom le oly férfiúról, kivel sok jó és szép órát éltem át egy csaknem huszonegyéves viszony alatt. De tartozom a fényes tárczaizónak a föltétlen csodálat adójával. Erős gúnyja, vidám elméssége s a pajkos fodrokból néha fölmerülő drága gyöngye a mélyebb érzésnek, a természeti szépségek inkább éles megfigyelése mint festői rajza, kitűnő helyet adnak neki a magyar szépirodalomban is, bár munkájának sohasem vallotta magát, valamint hogy nem is volt neki mélyebb művészi hajlama. Ősin, takarosság s ízlés: ez volt czikkeiben mint magában. A szabatosság, a nagyobb conceptio, a lendület hiányzik benne még ott is, ahol a szokottnál jobban neki melegszik. Nyelvérzéke nem volt; a hosszas újságírói hadjáratban az ő irálya is elnémetedett, mint annyi más íróé. Zenét, képzőművészetet conventióból élvezett, nem meggyőződésből. Mindig az ész volt benne fölül s szivének csak ritka esetben engedett uralmat fölötte. De ilyenkor annál megkapóbb volt hangjában a szokatlan melegség s szép barna szemében a felcsillanó nemes tűz. Azok keserűsége is az életben annyi és akkora, hogy vidám világnézetét kilóditotta sarkából. Egy biztatón indult fia halála volt az első csapás, mely érte. Néhány év előtt felserdült lánya veszett oda s harmadéve neje, az ő legjobb barátja, észben s szeretetreméltóságban párja. Természetes, hogy ilyen férj oldalán inkább az értelem indult neki bő virágzásnak. Mennyire kár, hogy kedélyének nem jutott ilyen sors! Neje halála mélyen megrendítette Aurélt. Köd ült homlokára, mely azóta el nem oszlott onnan. Közben úgy érze, hogy aczél izmai is lazulnak ; egészsége megszenvedett. Lelkét váddlá érte, mely az utolsó veszteség óta nem birt szárnyra kapni többé. Uj környezetet, nagy szórakozást keresett s elment Amerikába, melyet aránylag rövid idő alatt keresztül-kasul bejárt. Mert kitűnő utazó volt. Ez is bele tartozott az ő sokféle talentumaiba. Midőn egyszer Styria hegyeiben találkozom vele, föltűnt előttem, hogy a csúcs felé indulva, sem elég meleg ruhája, sem élelmiszere; mert azon magaslat még nem volt benne a Bädeckerben; előtte való évben maga »fedezte föl«, mint dicsekedve mondá s igy vezetőre nem volt szüksége; de arra sem volt kilátása,hogy ott födelet érjen, betevő falatot kapjon. Kérdésemre, hogyan akar ott fent ily kurta módon boldogulni: leoldott a nyakából egy kis csomagot, melyet felöltőnek néztem, kifejtette előttem és bűvölt ki belőle egy egész háztartást, egymásba lapuló poharat, üveget, tányért, borszesz-lámpást, talán még abroszt is. Összesajtolt kenyér- és sódarszeletek, (tán sódar- és kenyér-essentia volt) meg hideg rántotta képezték a tetőn elkészítendő ebéd anyagát. S hogy ne gondoljam, hogy innivalóról nem gondoskodott: egy kis bádoglemezbe bökött bele, ami által az pohárkává mélyedt s megkötött övén egy láthatatlan csapot fordítva meg, a legjobb cognacot kóstoltatá meg velem. Ami ezt az egész készletet magába rejté, szemre vékony de voltaképen melegtartó plaid volt, mely egy kis rázásra erdő gyanánt mereszté föl melegtartó szőrszálait. De ezer és ezer mértföldeken éjjel-nappal, melegben hidegben, maláriás laposokon s a Roc- Mountains fagyasztó fennsíkján vágtatni keresztül vesztegülésben, idegtépő folytonos rázás között, az ilyen nehéz munkától megválik a kőszikla is. Ehez járult, hogy Európába visszatérve, tán a szokatlan fáradalmak utóhatása alatt, egyszerre csak hangját veszte. Aphoniájáról enyhébb éghajlat alatt keresett gyógyulást, de hasztalan. Hozzájárult ehez egy bécsi orvos kérlelhetetlen nyilatkozata, mely szerint semmi reménye ahoz, hogy torka valaha kinyíljék. Meranban, hol utóbb tartózkodott, kimagyarázhatatlan nyugtalanság fogta el. Kedden este magam is vártam a bécsi gyorsvonatot, melyen Kecskeméthy megérkezett. Gyorsan haladt el mellettem fia után.Lépése könnyű volt és biztos, kérdeztem javult-e gége-baja. — Keveset, suttogó. Látogass meg a héten. Servus! S eltűnt. Ez volt az életben utolsó találkozásom Kecskeméthy Auréllal. Csütörtökön, halála hirére, odafutottam. Agyához léptem s a lepedőt leemeltem róla. Ott feküdt szegény, hidegen, mereven, némán. Élte delén, ötvenkét évvel omlott össze e szívós test, aludt ki e világos elme. Tán épen most nyújtotta volna nekünk egy nagy fájdalom által magasbra emelkedett lélek, egy nagy csalódás által megtermékenyült szellem magvasabb, nemesebb gyümölcseit. Sok czimborája volt, de kevés barátja. Én barátja voltam s elsiratom. p . Magyarország és a Nagyvilág. 251 (Salvini Tamás) diadalmasan foglal mind nagyobb tért s hódit. Othello után a vadon fia, Hamlet s Corrado szerepében lépett föl a »morte civile« (polgári halál) czimü értéktelen darabban. Tekintve azt, hogy Shakespeare nem csak magasabban áll a többi színmű szerzőinél, de meg hogy a brit költő remekeit mindnyájan ismerjük s gyönyörködhetünk bennök az olasz nyelv leirása nélkül is : magától értetődik, hogy a shakespearei drámákat annyian nézik, ahányan csak beférnek abba a nagy házba. Hamletban ismét egy óriási alakításban lépett elénk Salvini, ki e szerepben is eltér minden elődjétől*