Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1877-04-29 / 17. szám

270 rat is, így került az Ansbachba, honnan utóbb Mün­chenbe vitetett. Történetünkre számos rendkívüli fon­tosságú okiratot (a XIII. század közepétől kezdve) tar­talmaz e levéltár, mely a Hunyadi-család múltját is sok tekintetben új világításban mutatja be. — Egyéb érde­kes, a Zápolyakorra vonatkozó adatokon kívül Modená­ban Fraknói 26 új úgynevezett Hyppolit-kódexet (Estei Hyppolit esztergomi érsek számadó könyvei) talált; eddig kettőt ismertünk. (A BÉCSI MAGYAR TANULÓK­ »olvasó- és társas­kört« szerveztek. Az egylet helyisége már nyitva áll, hogy központja legyen azoknak, kik a magyar haza nyelvén beszélnek, hogy gyülhelye legyen a testvéries érintkezéseknek. Az egylet első alapítója gr. Andrássy Gyula lett. A beiratások örvendetesen folynak, a bécsi magyar ifjúság igazolni látszik, hogy lelkesedése szal­maláng nem volt. Általában a bizottság is megtette kötelességét, a reábízott eszmét élve adta vissza. Az ünnepélyes megnyitás május 1-én történik, mely nap a bécsi magyar ifjúság körében bizonyára emlékezetes lesz. (Erős KOPONYÁJU ember.) Veszprémből Írja le­velezőnk: Folyó évi április hó 16-dikán Pfeifer József veszprémi illetőségű 26 éves bádogos, ki egy idő óta nejével nem lakott, s ki már egy év óta Veszprémtől tá­vol volt, a fentirt napon Szentgálra ment, a hol neje szüleinél lakik s ott két ízben lőtt nejére, azonban azt nem találta, ekkor ijedtében magát lőtte fejbe, azonban a koponya azon részét találta, a­hol az legkeményebb; a golyó nem hatolt fejébe, s egészen szétlapulva vé­tetett ki az orvos által. Felgyógyulásához kevés a re­mény. (A MAGYARSÁG HELYZETE ROMÁNIÁBAN). Szélesb körökben figyelmet érdemel egy levél, mely Bukarestből a következőket írja: »Romániában elszórva körülbelül egy negyed millió magyar él, magában Bukarestben közel 25.000 lélek. Bukarestben e 25.000 lélek közt van 1200 iskolás gyermek. Az 1200 gyermek számára van egy református egyház által fentartott iskola, melyben azonban csak 80 gyermek nyer oktatást; — és egy katholikus, melynek 129 tanítványa van. A református iskola szerencséje, hogy a lelkész, Gyárfás Albert, sok teendője daczára hetenként 12 órát ad a gyermekeknek a világi tudományokból. A katholikus iskolának is van egy derék becsületes tanítója, de — csak egy, és az kevés. De ha ez a 200 gyermek a legtökéletesebb okta­tást nyeerné is, — marad még 1000, aki vagy iskola nélkül, vagy az oláh iskolákban nő fel, és természetesen eloláhosodik. Ezen az utón lett már vagy 30.000 ma­gyar gyermekből oláh ember. Különben is minden lép­­ten-nyomon azt a tapasztalatot tesszük, hogy a magyar itt Romániában igen könnyen kivetkőzik nemzetiségé­ből ; — a­minek egyik oka kétségkívül az, hogy az összes romániai katholikus papságban csak 3 magyar van ; — a többi oláhul tanítja a vallást, oláhul gyón­tat és prédikál. Szükségünk van tehát magyar katholi­kus papokra és új iskolákra. Szegények vagyunk, s a jelen viszonyok közt, midőn minden ipar és mesterség pang, kétszeresen képtelenek vagyunk magunkon se­gíteni. Hova forduljon tehát szemünk, ha nem szere­tett szülőföldünkre, ki hallgasson ránk, ha a magyar nemzet nem hallja meg jajkiáltásunkat: »mentsétek meg a romániai magyarságot a haza, a nemzet számára ?!« Kell-e kommentár e szavakhoz ? Fordulunk tehát először is a magyar püspökökhöz: szolgáljanak egyszer ne csak a pápának, hanem a hazának is: gondoskodjanak róla, hogy a Romániában lakó hazánkfiai magyar papokat kapjanak. És fordulunk másodszor mindazokhoz, a­kiket a magyar nemzetiség sorsa érdekel. Az idők járása meg­nehezült fölöttünk is. Rosz időket élünk s küszöbén állunk oly eseményeknek, melyekkel szemben a nem­zetnek talán összes erkölcsi s anyagi ereje megfeszíté­sére szüksége lesz. De a közös veszély ne tegyen érzé­ketlenné a maradandó iránt; a pillanat bármily nagy érdekei mellett ne feledjük el a nemzet örök érdekeit. Adakozzék a ki teheti a »bukeresti magyar iskola« javára. 1 ft. 50 kr., díszpéldány 2 ft. A mű különösen becses nemcsak a közgazdaságunkkal foglalkozó publicisták és a kormány tagjai, hanem maguk az iparosok számára is. Megrendelhető Rainer Ferencz ipartársulati elnöknél Szegeden. (»Magyar Kalliope«) czimmel megjelent egy jókora kötetnyi sze­ptani fejtegetés a »Szigeti veszede­lem,« »Zalán futása« és »Akiovi csata« eposokról,irta Möller Ede. Kapható Aigner Lajosnál, Budapesten. Ara ? (A »Műegyetemi Lapok«) havi folyóirat áprilisi füzete megjelent, következő tartalommal: Apollonius­­feladatának megoldásához, Hunyady Jenő. — A mér­­legrúd meghajlása a teher alatt, Kruspér István. — A több ismeretlent tartalmazó congruentia-rendszer átalá­­nos elmélete, König Gyula. — Egy tétel a determinán­­­­sokról, Scholtz Ágoston. — Irodalom: R. Clausius, die mechanische Wärmetheorie. (Sz. K.) — Arthur Cay­­ ley, »An elementary treatise on elliptic functions.« (K. Gy.) — A szerkesztőség levelezése. — Föladatok. (Czigány nyelvtant) adott ki Ismátkó György­­ tanár. Ezen irodalmunkban mindeddig páratlan munka Losonczon jelent meg. Rövid bevezetés után, melyben a czigányokról s azok nyelvéről átalában szól, részlete­sen adja a grammatikát, olvasmányokat, sőt még egy pár nem nagy költői ért tanúsító dalt is közöl s végül rövid szótárt nyújt. A czigány nyelv kétségkívül a sans­­krittől származik, de a különböző nemzeteknél, különö­sen Spanyolországban, sokat elsajátítottak a különböző nyelvekből s rendesen assimilatió nélkül. Feltűnő, hogy még apróbb szócskákat és ragokat is kölcsönöz más nyelvtől s hogy a­mit ma használatba vett át, azt más­nap elveti. Szerző a magyarországi czigány nyelvet a külföldiektől nem különbözteti meg, és a Sanskrit ere­detit nem kutatja a részletekben, de igy is, mint iskolai modorban szerkesztett nyelvtan, irodalmunkban kiváló figyelmet érdemel s bizonynyal sokan lesznek nálunk, kik e vezérkönyv segélyével a czigány nép régi, ma már kivesző félben levő nyelvével megismerkedni igye­keznek. Щ (A TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT KIADÁSÁ­BAN­) ismét egy becses mű jelent meg : »Ma­gyaror­­szág vaskövei és vasterményei« különös tekintettel a vas legfőbb chemiai és phisikai tulajdon­ságaira ; a kir. magyar természettudományi társulat megbízásából irta l­e­r­p­e­r . Antal bányatanácsos és rendes tanár­i aligazgató a selmeczi bányászati akadé­mián. A becses monográfiához három táblázat, négy rajz­melléklet, és 2 fametszett van mellékelve. Ára 2 frt. 50 kr., a társulat tagjainak 2 frt. (»Kis török tolmács«) vagyis nyelvtani és tár­salgási vezérfonal magántanulásra és keleti utazók szá­mára irta Dallos Gyula. Megjelent Lampel R. kiadásá­ban, ára 80 kr. (»A TÖRÖK NEMZET VENDÉGEI«) czimmel Metz­ger Emil kiadásában megjelent »a magyarországi török rokonszenvi tüntetések s a Konstantinápolyi út törté­nete,­ irta Lukács Gyula, a konstantinápolyi küldött­ség vezetője. Ára­­ frt. — A füzet ugyanazon leirások gyűjteménye, melyek annak idején a szerzőtől egy napi­lapban megjelentek, meglehetősen izetlen, öntetszelgő hangon, helyenként pedig ugyancsak száraz és pongyola modorban. (»Az ÉSZJOG vezérelvei«) czímmel Aigner La­josnál diszes kiállításban megjelent egy terjedelmes ér­­ tekezés a »principium essendi, fiendi et cognoscendi« nyomán, Irta dr. Wekerle László, Ara­­­ft. Sajtó és könyvészet. (A SZEGEDI ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS EMLÉKKÖNYVE.) A szegedi ipartársulat kiadásában egy nagy érdekű és terjedelmes kötet jelent meg ily czimmel: »Az 1­8­7­6. évi magyar országos ipar,­ termény­ és á­l1 a­t­k­i­á­ll­í­t­á­s emlékkönyve«, szerkesztő Gel­lé­r­i Mór. A hazánk iparos mozgalmai terén kiváló fon­tosságot nyert szegedi kiállítás érdekes és hű történetét, leírását és statisztikáját közli e mű. A bevezetést , a­­k­i­­ Nándor írta, kinek a kiállítás körül kitűnő érdemei voltak. Magát a kiállítást Gelléri Mór ismerteti, míg Szabóky Adolftól érdekes ipartörténeti adatokat olvas­hatni. A nagy nyolczadrétű­s Burger Zsigmond özvegye szegedi nyomdájájában csinosan kiállított kötet ára (Az OROSZ CZÁR MANIFESTUMa), mellyel Török­országnak a háborút megszente, igy szól: A mi hit alattvalóink ismerik azon élénk érdeklődésünket, mely­­lyel a törökországi elnyomott keresztények sorsa iránt viseltetünk ; a mi óhajtásunk, hogy azok sorsát jobbít­­suk és biztosítsuk, az egész orosz nemzet által osztatik, mely immár késznek mutatkozik új áldozatokat hozni a Balkán félszigeti keresztények helyzetének könnyítésére. A mi hit alattvalóink vagyona és vére mindig drága volt előttünk. — A mi egész kormányzásunk bizonyítja Oroszország állandó törekvését a béke fentartására. —­­Ezen törekvés lelkesített folyton a boszniai, herczego­­vinai és bulgáriai sajnos események megindulta óta. — Mi első­sorban azt tűztük ezélyl magunk elé, hogy bé­kés tárgyalások és az európai nagyhatalmakkal egyet­­értőleg, valamint szövetséges barátainkkal együttesen érhessük el a keleti keresztények helyzetének jobbítását. Két éven keresztül szakadatlanul erőlködtünk, hogy a portát oly reformok adására kényszerítsük, melyek a bosnyák, bolgár és herczegovinai keresztényeket a helyi hatóságok önkénye ellen biztosítsa. Ezen reformok életbe léptetése azon előbbi kötelezettségből volt kifolyó, melyet a porta az összes Európával szemben ünnepélye­sen elfogadott. A mi fáradozásaink, habár azokat a többi hatalmak támogatták is, nem vezettek a kívánt czélhoz. A porta kategorikusan visszautasított minden garancziát, melyek a keresztények sorsának biztosítá­sára kivántattak, s elvetette a konstantinápolyi konfe­­renczia határozatait is, melyek a békés kiegyenlítés minden módját megkisérlették. — Mi a hatalmaknak egy külön jegyzőkönyv szerkesztését ajánlottuk, mely­ben a konstantinápolyi értekezletek leglényegesebb pontjai foglaltassanak, s ezek elfogadására a porta szó­­littassék fel, mely igazolja, hogy békés törekvéseinkben elmentünk a legvégső határig. Azonban várakozásunk nem teljesült. A porta nem engedett a keresztény Európa egyhangú kívánatának, s a jegyzőkönyv hatá­rozataihoz nem csatlakozott. Miután így minden békés törekvésünket kimerítettük, kényszerülve vagyunk a porta gőgös nyakassága folytán határozott lépéseket tenni. — A méltányosság érzete, méltóságunk érzete parancsolólag lép fel; a porta visszautasításával kény­­­­szerit, hogy a fegyver kényszeréhez nyúljunk. Meggyő­ződve ügyünk igazságosságáról, az isteni kegyelemben és segélyben alázatosan bízva, ha alattvalóinkkal tu­datjuk, hogy azon pillanat, melyről szóltunk, s előre láttuk, s melyre egész Oroszország oly egy szívvel lé­lekkel válaszolt, immár elérkezett. Mi kijelentettük, hogy önállókig fogunk cselekedni, mihelyt Oroszország becsülete azt megkívánja. Ma, isten áldását kérve vitéz hadseregünkre, kiadjuk a parancsot a török határ átlé­pésére. Kelt Kisenevben, április 12/24-én, az ur 1877. uralkodásunk 23-ik évében. Sándor. (Az odesszai szűz MÁRIA.) Odesszában nagy ré­mületet keltett nem­rég az orosz kormány azon intéz­kedése, hogy a levéltárat és pénztárakat biztosságba kezdi szállíttani. A lakosság rémületétől meg viszont a kormány rémült el, s elrendelő, hogy a pakolással fel­ kell hagyni, s ki kell hirdetni Odesszának az ő városá­ban, hogy a kikötő ütegekkel és torpedókkal úgy meg van erősítve, hogy annak semmiféle török hajó köze­lébe nem férkőzhetik. Mindamellett is a lakosok rémü­lete nem kevesbedett, sőt a tetőpontra hágott akkor, midőn látták, hogy az odesszai boldogságos szűz Mária­­képet, melynek csodatételei nagyhírűvé tették az ottani muszka székesegyházat, a kormány városukból elvitette s a Pruth melletti hadsereghez szállíttatta. Az orosz ezredek ugyanis mindig szoktak magukkal vinni a há­borúba valami szentet, a­mely őket a hitetlen pogány golyóitól megoltalmazza. A Pruth melléki sereg most az odesszai szűz Máriára vetett szemet, a­ki bizonyára meg nem álmodta volna eddigelé, hogy egyszer a regiment után fog sétálni. (Vallásos Őrjöngés.) Bécsben egy Berniek nevű 24 éves fiatal­ember, Schwarzenberg hg szolgája, saját­ságos öngyilkossági kísérletet követett el. Meg akarta maga magát feszíteni. Lefeküdt az istálló padlójára körülbelül azon helyzetben, mint Krisztus urunk a ke­resztfán. Összetett lábaiba szeget vert, azután balkeze tenyerét is a padlóhoz szegezte. Ekkor egy készen tar­tott tollkéssel bal mellén több vágást ejtett, de a vér­vesztés és a szenvedett fájdalmak következtében any­­nyira elgyöngült, hogy a tollkés kiesett kezéből, mielőtt öngyilkossági szándékát végrehajthatta volna. Daczára irtózatos kínjainak, egy jajhangot sem hallatott és nem kiáltott segítségért. Három társa úgy találta őt oda sze­gezve. Az előhivott orvosnak nagy munkájába került a szeget tenyeréből kihúzni. A lábába vert szeg rövid lé­vén, csak az egyik lábfőn hatolt át. Schwarzenberg bi­­bornok, ki épen otthon volt, halotti szentségekkel látta el az életveszélyesen sebesültet. Megemlítjük még, hogy a rajongó, mielőtt szörnyű elhatározását végrehajtotta, nyaka köré egy olvasót tekert. (A pápa egészségi állapotáról­ az olasz la­pok igen aggasztó híreket közöltek, amennyiben azt ír­ták, hogy IX. Pius vizibetegségben szenved. A »Fan­­fulla« e hírek valódiságát oda redukálja, hogy a pápa fekvő beteg ugyan, csakhogy régi baja — a rheumati­­kus fájdalmak miatt, s különben e hó 15-től kezdve már üdül és több látogatást fogadott. (A Mohamed zászlaját,­ mint írják, ismét ki fogják bontani, midőn maga a­zultán is a harcrtérre megy. E zászlót azért tartják a törökök nagy tisztelet­ben, mert el van terjedve róla a hir, hogy a próféta maga hordozta. Most 300 embernyi őrsége van rende­sen , 40 tajota burkolatban van eltére s ebben van el­zárva egy kis korán is, és Mahomed sírjának, a Kába- Magyarország és a Nagyvilág, 17. Szám.

Next