Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 1-25. szám)

1877-05-13 / 19. szám

rombolandók szét. Komolyan megfontolandó: va­jon elkerülhetlenül szükséges-e a szétrombolás; hogy az előnyök, melyeket azzal elérünk, felülmúl­­ják-e a netán beállható hátrányokat vagy hogy később nem lesz-e ismét szükség a vasutakra a sa­ját hadmozdulatok megtételére. Minden körülmé­nyek közt tapintatosan kell eljárni s hol elegendő, csekélyebb akadályokat gördíthetni az ellenség elé, kimérve a kiválóbb és mesterségesebb müveket. Hidak, viaductok elrombolása alkalmával már jó VENDÉGEI, eleve el kell a miveletre készülni, hogy a cselek­vés adandó alkalommal annál biztosabb s gyor­sabb legyen. A határnak hirtelen megszállása al­kalmával az ellenség által az első rongálások közel a határhoz hajtandók végre; ezek csekélyebbek le­hetnek, mivel elég alkalom nyílik azokat hátrább, míg az ellenség a szétrombolt utak, vasutak, hidak stb. helyreállításán fáradozik, nagyobb mérvben s nagyobb kiterjedésben ismételni. Szabály gyanánt tekintendő, hogy valamely hídnak szétrombolásával sohasem kell késni, ha az az egyedüli közlekedési eszköz, melyet az ellen­ség használhat, hogy valamely szoroson áthalad­jon, vagy a harcz színhelyére érjen s ép ezen sar­kalatos föltételt tévesztették szem előtt a törökök, midőn a barbosi hidat az oroszok kezei közt ha­­gyák. Betörés esetén igen előnyös, ha az illető országnak vasutai, mint például Orosz- és Spanyol­­országban, különböző nyom­távolsággal bírnak , így a betörés Oroszországba szintén meg volna nehe­­ zadil bej, jogtanár. zitve­s meg lett volna nehezítve az oroszoké is S­omániába, ha csak ezek velők szövetséget nem kötnek és saját vasúti kocsijaikat rendelkezésökre nem bocsátják. Az oroszok különben a román vas­utakat is szélesebb nyom­távval akarják kiépí­teni. Ha valamely pályát hosszabb időre akarunk járhatlanná tenni, a pusztítás és rombolás egész sorát kell végrehajtanunk. A járműveket el kell távolítani vagy használhatatlanná tenni, mit leg­­könnyebben úgy érünk el, ha a tengelyek tartóit eltörjük, az ütközőket és kapcsoló lánczokat leold­juk, a fékeket megsértjük stb. A hossz-gerendákat és keresztezéseket is el lehet törni vagy kettévágni, s Ausztria-Magyarországon ez meg is van paran­csolva az illető utasításban. A romboló és robbantó szerek a tábori vas­úti csapatokhoz adott mérnökkari főtelepnél tar­tatnak készletben és szükség esetén az utász­ezred kezében hatalmas fegyverré vállnak. Ily pusztító szerszámok egyebek között a villanyos gyújtó készülékek, lőgyapot, repesztő do­bozokban vagy kőrobbantó töltényekben , ólommal körülvont gyújtó zsinegek, időgyújtók, vaskatlanok, szúróvasak, szekerczék, fűrészek, kapcsok, feszítő rudak, vas-öklöcsök, lőpor-zsákok, kendercsepűk stb. Az ideiglenes építkezéseknél pedig ács, kovács, asztalos, egyszóval majdnem valamennyi kézműves ismert szerszámai. A mozdonyokról a hengerfödök és dugattyúk, a biztosító készülékek, vízállás-mutatók, a mano­méter leszedendő, forrcsövek pedig szétrepeszten­­dők. Így aztán biztos lehet az egyik fél, hogy mozdonyait ellene csakugyan nem használhatják többé. Ha pedig tökéletesen szétrombolandó az emberi ész és szorgalom szülötte, úgy a kocsik gyúanyaggal megtöltetvén felgyújtatnak, a kazánok pedig megrepesztetnek. Az amerikaiak különben e tekintetben még alaposabban jártak el; ők vonal­jaikat a teljes gőzerő felhasználóval egy folyamba vagy egy felrobbantott viaduct szédítő magasáról a mélybe zuhantották; vagy megtöltöttek két vo­natot gyuanyaggal s egymás ellen indították meg ; a lökés által a gyuanyag jobbot vetett s az iszo­nyú tűz fölemésztette azt is, ami a lökés s összeüt­közés után ép maradt. Ha magát az al- és felépítményt is tönkre akarjuk tenni, akkor a síneket s azok tartozékait felszakítjuk, a bevágásokat betemetjük, az alag­­utakat elzárjuk avagy légbe röpítjük. A felépítményi anyagokat, hogy hathatós le­gyen a végbevitt rombolás vagy felszakítás, neve­zetesen a síneket messze kell elszállítani avagy jó mélyre elásni, esetleg vizbe vagy kútba dobni. Még más módja a használhatón állapotba való helye­zésnek továbbá az, hogy a talpfákat nagy csomóba kötve, a sínekkel halomba rakjuk s meggyujtjuk, miáltal annyira elvesztik eredeti alakjukat, hogy sínekül többé nem alkalmazhatók. Egyszerű szer továbbá, ha a földhöz vezetvén, meggörbittetnek. Ezen munkálatokat a tábori vasúti csapatok­hoz kirendelt vasúti munkások végzik. E tábori vas­úti csapatok a vasutak polgári alkalmazottjaiból, vagyis polgári osztályból, és a katonai osztályból állíttatnak egybe; az elsőbe soroztatnak minden vasúttársulattól 1 mérnök főnök, 1 építési mérnök, 1 vonattovábbítási mérnök, 1 távirdai mérnök, 1 távirász, 6 felügyelő a hidak s a felépítmény hely­­reállításánál, 2 műhelyvezető, 6 felépítményi mun­kás, 6 ács, 2 kovács, 2 lakatos, 4 kőfaragó és kő­műves ; a másodikba, vagyis a katonai osztályba 1 százados vagy főhadnagy, 1 számvevő őrmester, 1 szakaszvezető, 1 tizedes — 20 őrvezető fő- és alutász, ács, szakaszvezető, tizedes és őrvezető aknászok, különféle számú kovácsok, lakatosok, kő­művesek és kőfaragók, kerékgyártók s asztalosok, tutajosok, vargák, szabók s egy-két tiszti szolga. Váltók és keresztezések vagy megsemmisíten­dők vagy alkatrészeik eltávolítandók. Fordító ko­rongok, vizi állomások és vizi daruk használhat­­lanokká teendők; jelző eszközök, távírói készülékek, harang­művek, távírói vezetékek lerontandók vagy szétszedendők; az utóbbi esetben az egyes részek gondosan megjelölendők, hogy szükség esetén ismét összeállíthatók legyenek. A bevágások betemetése, az oldalfalak lerombolása által szintén igen hasz- h­agib effendi. Hasszim­ éli. Steinseddin elf., cserkesz. Ilus­.ni bej. Mellemet effemli, képviselő, egyet, igazgató. Kait bej. Magyarország és a Nagyvilág. 293

Next