Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 26-52. szám)
1877-11-11 / 45. szám
708 A feleség tehát, úgy, mint ma is a törököknél, birt némi jogokkal, de nem mint nő, hanem mint a férfi által kiváltságolt személy. A nő, mint nő maradt lealázott helyzetében, kényére hagyatva a férfiak szeszélyének és szerelmének. — Budának volt egy igen kedves törpéje, Zerko nevezetű, ki azonban nemsokára visszaszökött a rómaiakhoz, kik őt Budának ajándékozták. Buda nem nyugodott addig, mig újra hatalmába nem kerítette. Zerko bilincsekbe verve, sírva ismerte be, hogy szökése által nagy bűnt követett el, de azzal mente magát, hogy kénytelen volt visszaszökni, mert ura nem adott neki feleséget. Buda ekkor, hogy megvigasztalja ezt a csúf jószágot, elővezetteté nejének udvarhölgyeit, s szabadon engedett közülök egyet kiválasztani Zerkónak. A szegény nőnek felszólalni sem volt szabad ily meggyaláztatás ellen. A nőknek a kunoknál nem volt szabad a férfiakkal együtt étkezni. Priscus rhetor, római követ, leirja Atilla vendégségét, egytől-egyig elszámlálja, kik ültek az asztalnál, de azok közt nő egy sem volt, maga a királyné sem, ahogy más helyen elmeséli, hogy „ e г č a királyné ebédre hivta meg a római követeket, de ő maga nem jelent meg az asztalnál, így aztán érthetni, hogy a követ urak Priscus rhetorral egyetemben, saját vallomása szerint cordialiter leitták magukat, s széles jókedvükben sorra csókolgatták az egész társaságot. Eginhard, Nagy Károly császár életírója azt állítja, hogy az avarok nejei, nem igen voltak erényesek és hívek férjeik iránt. Állítólag ő igen sok furcsa történetet tudna elmesélni Baján kán nejeiről, de ezeket nem akarta megörökíteni. Theophilaetus említ egy Bokolabras nevű avar táltost, ki Baján kán egyik nejével sokáig bűnös viszonyban élt, ami fölfedeztetvén, a táltos a rómaiakhoz menekült. — Nagyon jellemző az is, amit Nestor, a szláv történetírók apja mesél a magyarokról, hogy t. i. az alattvalók és szolgák nejeit a föllebbvalók tulajdonuknak tartották. Ha téli szállásra egy szláv faluba mentek, elkergették onnan a férfiakat, megtelepedtek házaikban, s lefoglalták nejeiket és lányaikat egész télre. — Nestor a hagyomány utján azt is mondja, hogy a szláv asszonyokat teherhordó barmok gyanánt szekereikbe fogták. — Priscus rhetor pedig oly szokásnak tartotta fenn emlékét, mely ma csak Amerika legvadabb törzseinél dívik. T. i. elbeszéli, hogy midőn a követség a Tisza partján vihar által meglepetve, egy közeli faluba menekült, mely történetesen Buda özvegyének volt lakóhelye, ez rögtön szállást adott nekik, s mindenféle enni és inni valót s minden férfinak egy igen szép nőt küldött rendelkezésére. »A nő sző és varr; ez volt foglalkozása minden időben, ez az ő általános története« mondja Michelet. A magyar nőkről e tekintetben igaza volt a nagy történetírónak. — Tudjuk, hogy déli Oroszország síkságain kóborolva, a magyarok kocsikon, fedeles járműveken hordták magukkal nejeiket és gyermekeiket. E sátoros szekerek voltak a házak, melyekben laktak, már mint a nők, mert a férfiak Sidonius Apollinaris, görög versfaragó és Ammianus Marcellus krónikás bizonysága szerint egész életüket lóháton töltik el, s ott is alusznak. — ?E szekerekben született az egész magyar nemzet, mely e birodalmat megalapította. E szekerekben szőtték és varrták a nők férjeik ruháit, legnagyobb része leölt vadak bőréből. Mellesleg megjegyezzük e helyen, hogy Procopius görög történetíró szerint a magyarok, kik Bizáncz szövetségesei voltak, a XI. század elején 10 bigós gatyát és dolmányt viseltek, ami annyira megtetszett Justinianus alattvalóinak, hogy császárostul együtt divatba hozták ez öltözék-darabokat, s még oly komoly hadvezérek, mint Belizár és Narzes is abba öltözködtek. A kun nők tehát okvetlenül szőttek és varrtak sátoros kocsijukban. Főzni nem igen tudtak, nem is volt rá szükségök. Ammianus Marcellus szerint sem tüzet, sem fűszert nem használtak ételeik készítéséhez , vad növények gyökereivel, nyereg alatt puhított hússal és tejjel éltek. Az Atilla és Baján lakomái természetesen kivételek. Itt már levest és pecsenyéket látunk felhordani az asztalra, de ez időben a hunok féligmeddig állandóan megtelepült nép voltak, legalább az udvar európai életmódot folytatott. A hun nők gyermekeik nevelésében tevékeny részt nem vettek. Sidonius Apollinaris szerint mi- MSZAGOS MAGYAR KEPZOMUV ÉPIJ L T МРССГЪУХУЦ Шит JvYJ Frifí'J 1 ■H l ffi Magyarorszag és a Nagyvilag. .ILI, mu и IИ «ниш ■■ и щXL nLimMii.i mill I I 11 I I,_u . _a 45. Szám. Az orsz. képzőművésze