Magyarország és a Nagyvilág, 1877 (13. évfolyam, 26-52. szám)

1877-11-11 / 45. szám

708 A feleség tehát, úgy, mint ma is a törö­köknél, birt némi jogokkal, de nem mint nő, hanem mint a férfi által kiváltságolt személy. A nő, mint nő maradt lealázott helyzetében, kényére hagyatva a férfiak szeszélyének és szerelmének. — Budának volt egy igen kedves törpéje, Zerko nevezetű, ki azonban nemsokára visszaszökött a rómaiakhoz, kik őt Budának ajándékozták. Buda nem nyugo­dott addig, mig újra hatalmába nem kerítette. Zerko bilincsekbe verve, sírva ismerte be, hogy szökése által nagy bűnt követett el, de azzal mente magát, hogy kénytelen volt visszaszökni, mert ura nem adott neki feleséget. Buda ekkor, hogy meg­vigasztalja ezt a csúf jószágot, elővezetteté nejének udvarhölgyeit, s szabadon engedett közülök egyet kiválasztani Zerkónak. A szegény nőnek felszó­lalni sem volt szabad ily meggyaláztatás ellen. A nőknek a kunoknál nem volt szabad a fér­fiakkal együtt étkezni. Priscus rhetor, római követ, leirja Atilla vendégségét, egytől-egyig elszámlálja, kik ültek az asztalnál, de azok közt nő egy sem volt, maga a királyné sem, a­hogy más he­lyen elmeséli, hogy „ e г č a királyné ebédre hivta meg a római követeket, de ő maga nem jelent meg az asztalnál, így aztán érthetni, hogy a követ urak Priscus rhetorral egyetemben, saját vallomása sze­rint cordialiter leitták magukat, s széles jókedvük­ben sorra csókolgatták az egész társaságot. Eginhard, Nagy Károly császár életírója azt állítja, hogy az avarok nejei, nem igen voltak eré­nyesek és hívek férjeik iránt. Állítólag ő igen sok furcsa történetet tudna elmesélni Baján kán nejei­ről, de ezeket nem akarta megörökíteni. Theo­­philaetus említ egy Bokolabras nevű avar táltost, ki Baján kán egyik nejével sokáig bűnös viszonyban élt, ami fölfedeztetvén, a táltos a római­akhoz menekült. — Nagyon jellemző az is, a­mit Nestor, a szláv történetírók apja mesél a ma­gyarokról, hogy t. i. az alattvalók és szolgák nejeit a föllebbvalók tulajdonuknak tartották. Ha téli szállásra egy szláv faluba mentek, elkergették on­nan a férfiakat, megtelepedtek házaikban, s lefog­lalták nejeiket és lányaikat egész télre. — Nestor a hagyomány utján azt is mondja, hogy a szláv asszonyokat teherhordó barmok gyanánt szeke­reikbe fogták. — Priscus rhetor pedig oly szokás­nak tartotta fenn emlékét, mely ma csak Amerika legvadabb törzseinél dívik. T. i. elbeszéli, hogy midőn a követség a Tisza partján vihar által meg­lepetve, egy közeli faluba menekült, mely történe­tesen Buda özvegyének volt lakóhelye, ez rögtön szállást adott nekik, s mindenféle enni és inni valót s minden férfinak egy igen szép nőt küldött ren­delkezésére. »A nő sző és varr; ez volt foglalkozása min­den időben, ez az ő általános története« mondja Michelet. A magyar nőkről e tekintetben igaza volt a nagy történetírónak. — Tudjuk, hogy déli Oroszország síkságain kóborolva, a magyarok ko­csikon, fedeles járműveken hordták magukkal nejeiket és gyermekeiket. E sátoros szekerek vol­tak a házak, melyekben laktak, már mint a nők, mert a férfiak Sidonius Apollinaris, görög vers­faragó és Ammianus Marcellus krónikás bizony­sága szerint egész életüket lóháton töltik el, s ott is alusznak. — ?E szekerekben született az egész magyar nemzet, mely e birodalmat megalapította. E szekerekben szőtték és varrták a nők férjeik ru­háit, legnagyobb része leölt vadak bőréből. Mel­lesleg megjegyezzük e helyen, hogy Procopius gö­rög történetíró szerint a magyarok, kik Bizáncz szövetségesei voltak, a XI. század elején 1­0 b­i­g­ó­s gatyát és dolmányt viseltek, a­mi annyira megtetszett Justinianus alattvalóinak, hogy csá­szárostul együtt divatba hozták ez öltözék-dara­bokat, s még oly komoly hadvezérek, mint Belizár és Narzes is abba öltözködtek.­­ A kun nők tehát okvetlenül szőttek és varrtak sátoros kocsijukban. Főzni nem igen tudtak, nem is volt rá szükségök. Ammianus Marcellus szerint sem tüzet, sem fű­szert nem használtak ételeik készítéséhez , vad nö­vények gyökereivel, nyereg alatt puhított hússal és tejjel éltek. Az Atilla és Baján lakomái természetesen kivételek. Itt már levest és pecsenyéket látunk felhordani az asztalra, de ez időben a hunok félig­­meddig állandóan megtelepült nép voltak, leg­alább az udvar európai életmódot folytatott. A hun nők gyermekeik nevelésében tevékeny részt nem vettek. Sidonius Apollinaris szerint mi- MSZAGOS MAGYAR KEPZOMUV ÉPIJ L T МРССГЪУХУЦ Шит JvYJ Frifí'J 1 ■H l ffi Magyarorszag és a Nagyvila­g. .ILI, mu и IИ «ниш ■■ и щXL nLimMii.i mill I I 11 I I,_u . _a 45. Szám. Az orsz. képzőművésze

Next