Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1878-04-28 / 17. szám

Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület. XV. ÉVFOLYAM. 1878. 17. SZÁM. BUJDAPEST, ÁPRILIS 28. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. PAU­LAY EDE: őrünk a »ragyogás« kora. Nagynak látszani — a jelszó, s divatba jött talmi arany, a brita­­nia-ezüst, a franczia ékkő. Ч.­Ц nemcsak az üzlet pia­­czán, hanem a társada­lom és a közélet terén is vajmi gyakran diadalát üli a látszat, — a nagyság látszata, így aztán nem csoda, ha annyi a »nagy emberünk«­­— távolról, távolról, — mert kö­zelről tekintve kénytelenek volnánk a külsőség csillámos sallangjai alatt csalódva fedöz­­ni fel a köznapi kicsiséget, — s innen van aztán, hogy ha egy-egy igazán jelesünk az élet harczát átharczolva pi­henni tér, aggodalmas sóhajjal kérdjük: vajh ki lép nyomába? . . És méltán örvend­hetünk, ha egy-egy elhunyt jelesünk he­lyét méltó utód foglalja el. A férfiú, kinek arczképét ma bemutat­juk, nem tartozik e modern nagyságok közé; ő nem a ragyogás, hanem a komoly munka, zajtalan működés embere; épít, csöndesen, de szilárdan, művét biztos ala­pon emeli: a tanulmány, az elméleti és gyakorlati ismeretek megdönthetlen alap­ján, —­s ép ezért, midőn a nagy érdemű Szigligeti Ede elhunyta után a nemzeti színház drámaigazgatójává Paulay Ede neveztetett ki, mindenki megnyugvással mondá: ez szerencsés választás volt! Paulay Ede 1836-ban, Tokajban született, hol atyja sópénztárnok volt; a gymnasiumot Budán, S.-A.-Ujhelyen és Kassán végezte, a legkitűnőbb sikerrel, s az ernyedetlen szorgalmú, gyors eszü fiú egykép kedvencze volt iskolatársainak és tanárainak. A szülői akarat a fényes tehet­ségű ifjút az egyházi pályára szánta, s Kassán a praemontréi rendbe kellett volna lépnie; de a fogékony kebelben jobbot vetett a művészet iránti lelkesedés, s mint előtte és utána annyinak, neki is e láng jön vezérszövetnöke az élet pályáján. Az atyai­­ akarat ellenére, álnevet véve föl, színész lett 1851-ben. Tehát nagyon fiatalon, alig 15­ éves korában kezdé meg az élet nehéz iskoláját, — mert ha valamely pálya, a vidéki színészet pályája nevezhető méltán az élet nehéz iskolájának. Mint minden kezdőnek, neki is sok nehézséggel kellett megküzdenie, de győ­­­­zött minden akadályon, vas­kitartással ha­ PAULAY EDE, a nemz.­színház dráma-igazgatója.

Next