Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1878-02-03 / 5. szám

Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület. X¥. ÉVFOLYAM: 1378. 5. SZÁM. BUDAPEST, FEBRUÁR 3. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. VÉRTESI ARNOLD K­ evés olvasó van széles Magyarországon, ki Vértesi Arnold nevét ne ismerné, s egyik vagy másik elbeszélése után maradandó emlé­­­ket ne őrzött volna meg lelkében. Húsz év óta alig támadt szép­­irodalmi lap, mely közremű­ködését nélkülözhette volna, a próbálkozó uj vállalatok pe­dig rendesen az ő nevét szok­ták felhasználni csalétek gyak­­ nánt. Vértesi azon írók közé tartozik, kik ritka könnyed­séggel dolgoznak, s mindig ér­deklődést tudnak kelteni az olvasóban. Az ő termékeny­sége (eddig hatszáznál több elbeszélése jelent meg) valóban becsületre méltó, különösen nálunk, hol a szépiro­dalmi írót sem az elismerés sem az anyagi siker nem sarkantyúzzák kellőképen. Két évtized lefolyása alatt annyit írt össze, hogy a lapokban elszórva megjelent művei egész kis könyvtárt képezhetnének, s Jó­kait kivéve, nincs írónk, ki vele termékeny­ség dolgában versenyezhetne. S ha meg­gondoljuk, hogy műveinek jelentékeny része az ujabbkori magyar szépirodalom termelésének javát képezi, lehetetlen elis­meréssel nem viseltetnünk e derék izó iránt, ki­seble sugallatát követve, folyvást lankadatlan buzgalommal dolgozik, s ma is tántoríthatatlan hive a musáknak, midőn tehetségesebb kortársai, kevés kivétellel, a szép helyett a hasznosnak szolgála­tába állottak, s szépirodalmunk hovatovább­­azon szigethez kezd hasonlítani, melyből évről-évre elragad, tova sodor egy darab­kát a romboló áradat. — Most, midőn jeles elbeszélőnktől a második nagy regényt közöljük lapunkban, olvasóink érdekeltsé­gével velünk találkozni, ha rövid sorok kíséretében az író arczképét is bemutatjuk. Vértesi Arnold 1836 aug. 16-án Egerben született. Itt kezdte meg iskoláit is, majd Miskolczon folytatta, hová atyja, mint képezdei tanár, átköltözött. Hét éves korában lépett a gymnasiumba, s már ak­kor olvasta Jósika Miklóst, ki régi dicső­ségünk verőfényes korának ecsetelésével egészen elragadta a fogékony kedélyű fia­tal olvasót. Ezen olvasmányok hatása alatt már 9—10 éves korában megpróbálkozott a verseléssel, s előbb Garay modorában írt balladákat, majd később drámát is csinált. f A, m *f?,T

Next