Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1878-05-26 / 21. szám
330 éV MAGYARORSZÁG ÉS ANT Nagyvilág. Heti naptár• 21. Y. vas. ut. Rogate. Kat. ét prot. ev. Ha mit kérendezek az atyától az én nevemben.Ján. XVI. 23—30. Pr. e. olv. Jak. 1. 21 — 27. Gör. ev. A szamariai nőről. Ján. IV. 5 — 42. Katholikus Protestáns Gör.-orosz naptár. INP A hold járása. 1878 kelt. 6. p. lem. u. p. naptár. naptár. Máj. Május 26 V. F. 5 Nerei F. F. 5 11. N. F.14 A. 4 Szid.4 167 38• Ujhold 1. 27 H.Luczián 1 ** Luczián 15 Pakkom 16 393 6. 8 p. r. de 28 K.rézsz.v. J . Emil 16 Tivadar 15 40rült meleg na-29 Sz.Maxim 50 Kuno 17 Andronik 14 41 pókkal. 30 ( s.Áld. estit. Áld. estit. 18 Péter 14 42 31 P. Petronella Petronella 19 Patrie V. 13 43 Jun. 1 Sz.NikodémNikodém 20 Talalé 12 44 CMIL APÁMO4é VASÁRNAPI LEVEL — Karlsbad Budapesten. — túra körül — BAUMUR, Fahrenheit g/* és Celsius, ti emberséges meleg szentek, akik Pongrácz, Szervácz és Bonifáczczal, e fagyos szentekkel víttek tusát a temperaus ünnep-napotok derült, alleluját harsognak, nektek a földalatti forró vizek megszabadult szellemei. Tömjénfüst gyanánt párolog szerte a gőz s ha nem is az örök megváltás, de a fővárosnak sugárutján! Csapra van verve a pokol, s sütő legényeire, az ördögökre, béklyót rakott a tudomány térmentes számítása. Az elátkozott lelkek áldássá tisztulva hosszú csöveken bugyborékolnak föl a csuzos, hurutos emberiség soraiba általán s a mosakodástól idegen, mert a meleg vízhez csak drága és hosszas kerülőn lérő budapesti szegények üdvösségére. A szemlélő elme méltán tűnődhetik ama sajátságos körülményen, hogy mentői távolabb a csupaszképű nyugattól a szakállas, tehát »barbár« kelet felé, annál jobb a borbély; s mentői távolabb a szüntelen mosakodó civilisatiótól erre szennyes mifelénk, annál több a fürdő. Mért ügyesebb a borbély, hol kevesebb szükség van rá mint ott, hol az ütögető szőrszálnak legott neki mennek a vassal? Mért mocskosabb a lakosság ott, hol a nagy folyót méhébe fogadó tenger, a Duna szélesedéséhez képest mind szaporább s mind forróbb vizek kínálkoznak ? Fejtsék meg ez ethnografikus rejtélyt a bölcsek és írástudók, vagy, ha ezek nem jönnek nyitjára, oldja meg a képes lapok rébuszbiró közönsége. Mi, tartósak, vegyük hálával a jeles borbélyt, s mi összesen, dunamenti népek, örüljünk a hidegen és melegen bugyogó vizeknek, ha nem élünk is velük. A semmeringi hegyi vasútnak dicsőségesen impraktikus, a zúgolódók szerint abderita példája nyomán, mi is oda építettük a második hidat, ahol nem járnak át rajta, holott szemben a vámpalotával (ez is egy semmeringi vasút!) nyüzsögne rajta ember és szekér. S ime, végében a sugárútnak (semmeringi vasút Nro 4!) ott a Nro 5 — a városerdei artézi kút. Szerencse, hogy a hegelianismus a lyukat is megdefineálta: partiális negatiója a reális totalitásnak, így legalább, megszólításunkban, zengő czimmel fordulhatunk hozzája. De a végleges megnyílás magas hevének perczeiben ne czifrázzuk a dolgot. Czimeit s az epithetonok sallangját lehántva róla, legyen szabad egy nagy szóval közelednünk gőzölgő szájához: »Oh Lyuk! . . aki nem csak legmélyebb, de legdrágább lyuka is vagy e földgömbnek, üdvözölünk ama tátongó hiatusok rendében, melyek a mi magyar voltunkkal velejárnak. Kinevezünk, elfogadunk és tisztelünk téged mint a hazai pénzügy kifejezését. Mert valamint az által növekedtél, mentői többet vettek el belőled, mi is csak annál jobban gyarapodunk, mentői többet vesznek el tőlünk. És ez igaz, mert Lónyay óta minden magyar finánczminiszter hirdeti, persze csak addig, amíg le nem tévén ezt az üressége miatt nehéz tárczát, a boldog ellenzékhez csap föl és bátorságban de gyáván, innen hajigálja meg argumentumaival a boldogtalan utódot. Oh Lyuk! . . (mert megérdemled hogy a sor derekán is öreg betűvel írjalak) — Oh Lyuk, szinte attól tartottunk már: lyuk vagy a non lyukendo, hogy feneket sem érünk már benned s hogy ott valahol déli Arkanzászban, a Csipevákok meg nem hódított törzsének maradéka egy szép napon csak azon veszi észre magát, hogy közibök furakodik a vége egy rettentő nagy fúrónak, mely az ő végüket is jelenti; vagy hogy bele talál az Atlantiszba, hozzánk fölszakad az a tömérdek sós viz s aztán nem is azt kiáltanánk hogy »tengerre magyar!« — hanem megfordítva: »magyarra tenger!« De post tot discrimina rerum (németül: »Böhrum«), mély kotrások és sekély életek, cseppenő pénz és csorgó verejték, metszőtámadás és tompuló vész, gúny és kétely után meglettél! Mint Arany, Dante vizének mélységei — úgy állottam én is ez uj vizek mélye fölött. Kém ismert világnak érezem nyomását, Rettegő örömnek elragad a kéje A leviathánnak hallom hánykodását, A hitetlen ember imádni tanulja A köd oszlopában rejlő istenséget. Bő szónál világosabban magyarázza meg e nagy munkát az az átmetszeti ábra, melyet egy nyájas kéz bonyolított le előttem. E graphikus feltüntetés első pillanatra hosszú posztó-mustralapnak látszik, mint amilyet a tisztelt vevő előtt lobogtat a kedveskedő kereskedő. Különféle színű csikók és sávolyok, melyek mindegyike egy-egy földréteget ábrázol. Az ismeretes vörös fonál ezeken is végig nyúl hosszában — magát a fúrást jelezvén. Az erély, szívósság, a tudomány s elme-és műve e kút, mely csaknem 1000 méter mélységben nyúlik a föld hasába, tehát a Gellérthegy magassági átmérője kényelmesen férne bele 7-szer. A fúrást — nem fölösleges ez adatok ismétlése— megkezdették 1868. nov. 15. s folytatták 1878. jan. végéig, az utóbbi hetekben már merő forró vízben, melytől átsültek a föléje halmozódó rétegek, megszilárdítván Zsigmondyt sokfelől megingatott, de meg nem rendült erős hitében, hogy: ott a forrás! És itt is van valójában a gyógyos vegyi alkatrészekben bővelkedő nagyszerű kútfő, mely egy 24 órában 7600 hectoliter (vagy 15,000 akó) 60 fokú meleg vizet ömleszt ki magából, eddigelé anélkül, hogy hasznát vennék, de hivatva arra, hogy üdítő, olcsó fürdőt szerezzen a legszegényebb sorsúnak is, hogy a mételyes csatornákat kiforrázza, míg most, szűz erejének dagadó voltában, rövid és meddő pályafutás után a Dunába öli magát. A tudományosság mellett főkép a türelemnek s szellemességnek köszönheti a magyar főváros ezt az új kincsét. Amaz a földtan alapján vizsgálódva, meggyőző számítással üt rá a talajra, mondván: itt a fönséges forrás! — mint egy percz-töredékre kiveti a csillagvizsgáló, hogy: most szalad el a Venus árnyéka a hold mellett; fogy el a nap világa; vagy bukkan föl ez és ama csoport között a száguldó üstökös. Hozzája szegődik aztán a türelem és nagyra van a fúrás gyorsaságával, ha, persze jó alantra, 2 óra alatt ereszkedik le a fúrónak csöbör alakú vége s másik 2 óra alatt szuszog föl ismét, hol dolomit-törmelékes, hol agyagos, hol hig kotormányával. Mennyi czombvastagságu vasrúd tört vagy hajlott, mennyi sodronyfonatu kötél szakadt el e hosszú idő alatt, ki sem illik mondani. De a meggyőződés vasrudja el nem tört, sem el nem görbült; a türelem sodronykötele nem forgácsolódott szét hitvány charpie-vá egy perczig sem. A benrekedt csőroncsok szétfürészelésére, s kipiszkálására száz meg száz lábnyi mélyben, oly műszert találtak föl, mely otromba mint egy vizi ló s érzékeny mint a csiga szarva. Finom tapintású dorongokkal, árbocznyi kutaszokkal búvárkodtak a feneketlen sötétben, megkopogtatván a végtelen csőfal minden pontját. Nem bámulok már meg ezentúl búvárt, de még csak kéményseprőt sem. Azok mind maguk járnak a járatlan utakon. De ezek az urak 5—600 láb hosszú újakkal nyúltak bele az ismeretlenbe, míg feszülten vizsgálódva álltak az akna szélén. Sok, eddig névről sem ismert eszköz, itt e fabódéban termett. Szülte a tüzetes észlelések hosszú sora, az u. n. empíria, létrehozta a pillanat szüksége. Im, a sok közül, egy példa: Az egymásba eresztett hosszú cső végét számos szöggel vasalják az anyacső végéhez. A végeket addig tolják-forgatják egymás fölött, mig egyik lik a másikra kerül. De mert, kovács-műszóval élve, el kell vasalni: belülről kifelé húzzák. Ez okból az első lik széléig madzagon bocsátanak le egy szöget, melyet egy kis kampóval horgásznak ki, hogy szabad hegyes végét, a bent rögzített szög fejéhez hasonlón szétlapítsák, hozzákalapálják. Hanem ez a horgászat hosszadalmas eljárás volt. Kapták magukat, egy delejes patkónak vékonyra nyújtott ágát beledugták s a lik belső szája előtt lebegő szeg a vonzó erő folytán a delejes vashoz csapódván, egy pillanat alatt kihúzták. Nem kevésbé elmés módon határozták meg a mélység hőfokát is, mely a belőle kivájt törmelékben, mentül magasabbra ért föl- és kifelé ez, annál inkább sülyedvén, megbízhatatlan volt. Egy kísérleti üvegcsőbe bocsátva már most egy hajszálcsövecskét . . . De hiszen nem kérsz te én tőlem, bájos olvasó ! és figyelmes olvasónő, természettani czikket. Eléje is vágnék vele talán ifj. Zsigmondy urnak, kinek ép oly világos mint vonzó előadása kötelességévé teszi, hogy népszerű fölolvasásban műszakilag s történelmileg ismertesse e kutat. A tudományon, türelmen és elme-élen kívül e fúrás körül nagy tényezők voltak még az óvatosság, figyelem és szorgalom, nemcsak a munkára nézve általán, de mellékes eredményeire, vonatkozólag a megvizsgálás alá bocsátandó ásatag vegyi és górcsövi meghatározására is. David úr, a vállalatnak kilenc év óta ép oly képzett mint lelkes vezetője, egy szippanatnyi fövenyt illeszt az objectiv lencséje alá s ha felső végén (ocular) benézesz . . . kagylók halmazát látod, szép rovátkos külsővel s irizáló, gyöngyházas öböllel; mások hosszúkásak mint a babhüvely, melynek szétvált két felében, ott, hol a babszem fészkelne, egy-egy kicsi kagyló fi ült, várva a nyíláson belocssanó, élesztő s tápláló sósvizet ezelőtt vagy 100,000 esztendővel, panaszkép ne vegye ez istenkáromló tudákosságot a bibliaterjesztő társulat. Minden egyes forduló ásatag — május 23. MAGYARORSZÁG ÉS A NAGYVILÁG-21. szÁM.