Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1878-06-02 / 22. szám

338 kik akkor, a Bach-kormány virágzó korá­ban, nem szűntek meg a haszaszeretet szent tü­zét ápolni az ifjúságban. Gymnasiumi tanulmányait 1858-ban kitűnő sikerrel végezvén, egy ideig habo­zott, mely pályára lépjen. Atyja gazdának szánta, de az ifjú ideálja ekkor még a ta­nárság volt s végre — a jogi pályában ál­lapodtak meg. 1859-ben tehát megkezdte jogi tanulmányait, de hajlamai ekkor leg­inkább a bölcsészet felé vonzották, s mint Göthe Itáliába, úgy vágyódott Grünwald a philosophusok hazájába, Németországba s a német egyetemekre. Vágya teljesült is, mert 1864-ben, miután a jogi tanfolyamot elvégezte s a censurát letette, mint hites ügyvéd Heidelbergába ment. Innen a tanév végeztével Belgiumba utazott, majd Fran­­cziaországba s félévet töltvén Párisban, 1865. tavaszán tért vissza szülei lakhelyére, Beszterce­ebány­ára. Még ekkor sem volt c­élja a politikai pálya, de az épen akkor újabb erővel meg­indult mozgalom csakhamar magával so­dorta. A jeles képzettségű, világlátott ifjú politikus, rövid idő alatt magára vonta a ügyeimet, midőn a közjogi kiegyezés, az alkotmány helyreállítása körüli viták napi­rendre kerültek, Grünwald mindinkább nö­vekedő befolyást nyert megyéjében s az első alkotmányos tisztújításnál, 1867. tava­szán, egyszerre Zólyom megye főjegyzőjévé választatott. A közigazgatás nagy feladatai ekkor még jóformán teljesen ismeretlenek voltak Grünwald előtt, ki addig még soha sem látott akár csak egy megyei jegyzőkönyvet is. De csakhamar megszűnt számára e tér idegen lenni. Nagy buzgalommal tanulmá­nyozta a volt hely­tartó-tanács rendeleteit s a gyakorlati napi teendők mellett elméleti­leg is lankadatlanul búvárkodott a modern közigazgatási tudomány terén és minél tovább tanulmányozta e tért és teendőit, annál hatalmasabban ragadta meg lelkét a közigazgatás rendkívüli fontossága és az állami igazgatás nagy eszméje, különösen a magyar nemzetiség érdekeinek szempont­jából. Mély meggyőződésévé vált, hogy a haladást, a magyar nemzetiséget, a ma­gyar államot biztosítani a közigazgatás megfelelő szervezete nélkül lehetetlen. E meggyőződését csak megerősítette a köz­­igazgatás feladataival való gyakorlati fog­lalkozás és a nemzetiségi mozgalom, mely épen a felvidéken újabban megindult. És ez irányban működik tíz év óta fényes szel­lemi eszközökkel. Eleinte csak a megye szűk határai közt folyt tevékenysége. Mindjárt az első tisztújítást követő közgyűlésen indítványt tett, hogy a beszterczebányai állam-gymna­­siumnak, melyben a Schmerling-korszak óta pánszláv tanárok működtek, megtisztí­tása érdekében a minisztériumhoz fölter­jesztés intéztessék; az indítvány lelkesedés­sel fogadtatott s a gymnasium hazafias szellemben újjá alakíttatott. 1871-ben a megye alispánná választotta a kiváló fiatal politikust, 1878-ban lelkesedéssel újra meg­választotta s hogy Grünwald vezetése mel­lett mily hazafias szellem gyökerezett meg Zólyom m­egyében, országszerte ismeretes már abból is, hogy Zólyom megye erélyes föllépése rázta föl végre a kormányt tétlen­ségéből a pánszláv izgatásokkal szemben. Grünwald nem csüggedő sürgetéseinek kö­szönhető a pánszlávizmus főfészkeinek, a hírhedt tót gymnasiumoknak bezáratása. Egyidejűleg azonban mint publicista is hatott Grünwald s neve e téren csak­hamar nagy hírre emelkedett. 1872-ben írta a »Reform«-ban akkor rendkívüli fel­tűnést okozott czikksorozatát »Felsőma­gyarországi levelek a magyar nemzetiség­hez« czim alatt, mely megragadó hévvel, meggyőző erővel tárta föl a magyar nem­zetet fenyegető veszélyeket. 187­4-ben meg­jelent »Közigazgatásunk s a magyar nem­zetiség« czimü terjedelmes röpirata, majd 1876-ban »Közigazgatásunk és a szabad­ság« czimü tanulmánya, végre a folyó év elején »A felvidék«, mely a pánszláv üzel­mek föltárása által az egész nemzetet mé­lyen megrázta. Irt ezeken kivid számos kisebb politikai tanulmányt, részint a »Bu­­­­dapesti Szemlé «-be, részint a magyar és német napilapokba. Grünwald minden tetténél, minden iratában egy vezéreszme lép előtérbe: biztosítani a magyar nemzetiség jövőjét, haladását, biztosítani pedig igazi, gyö­keres reformok által, nem ragaszkodni elavult intézményekhez, nem alkudni meg a magyarság legszentebb érdekei fölött s nem ringatózni ábrándokban, nem érzel­gős politikát követni ma, midőn körülöt­tünk minden mozog és forr s csak az erély és erőnek öntudatos használata vezethet czélhoz. Grünwald művei egy határozott programmot képeznek az elkövetett hibák, a történt mulasztások helyrehozására, Ma­gyarország jövőjének biztosítására. Alapos készültség, széles látkör, gazdag tapaszta­latok szólanak e művekből, melyeket a ra­­gyogó irály, a megragadó ékesszólás,­­vilá­gosság és szép nyelv csak még hatásosabbá tesz. _ za. _ Magyarország és a Nagyvilág. Tied volt...*)­ etí?­ieD volt egész ifjúságom . . . Az a sok vágy, az a sok álom ; Beád mint egy csillagra né­ztem, — Te lesz majd az én dicsőségem! Aztán mentem előre bátran, Sokszor elestem — de fölálltam ; Szivem fölött seb seben égett — Örömmel elviseltem érted! Év év után szállt el felettem, Érzem a nyomort, de nevettem ; Ám rajta! törjön meg, ha képes — A te neveddel halok, édes! A sors csapása az nem ölt meg . . . De jaj ! szivembe gyilkot döftek, Orgyilkot és tudod ki tette ? — Ah! nem mondok átkot nevedre ! Tied volt egész ifjúságom, Az a sok vágy, az a sok álom; S a fájdalom ? — a köny ? — a bánat ? Legyen enyém, enyém csupán csak. Darmay Viktor. ) Az ifjú költö hátrahagyott kézirataiból. FÉNYES HÁZASSÁG. a. m­.a.gerett társadalmi élettoll_ — Irta: VÉRTESI ARNOLD. (XXI. folytatás.) XX. Az utolsó hónap K­ompolton F Ódor Gyuláék már készülődnek Budapestre, a kompolti kastély nemsokára kiürül. Az öreg Kompolthy Lőrincz is velük fog menni, gyá­­molítni fogja jó tanácsaival, tapasztalásával Gyulát a politika nehéz ösvényén. Az aggastyán fejében mindegyre jobban megerősödik a gondolat, hogy nevének is örökösévé tegye őt. Nem említi ugyan másodszor e szándékát s vár, míg Lenkének gyer­meke születik, de a szándék már határozattá vált fejében. Nem kétkedik, hogy ő felsége megadja rá az engedélyt. De addig óvatosan akar vigyázni az aggastyán az ifjúnak minden lépésére, nem kí­vánja korlátolni őt véleményében, de oda igyek­szik hatni, hogy e vélemény a család hagyományos lojalitásával megegyező legyen. Fodor Gyula folyvást érzi maga körül ama láthatatlan korlátokat, melyek határt szabnak gon­dolatainak. úgy rémlik neki, mintha az a gyámo­­litó kéz súlyosan nehezednék reá s mintha azok­nak az őrködő szemeknek pillantása már előre megbénitná minden lépését. Nyugtalansága nem enyészett el a választás után, még mindig úgy érzi, mintha akadályokkal kellene küzdenie, mintha a­mit elért, az nem a czél kezdete volna, csak egy lépés ama hosszú, tekervényes után, melynek vé­gén bizonytalan ködben lebeg a czél. Mindenfelől üdvözlik őt, Zarándy Elek arcza örömtől ragyog, csak a megválasztott maga nem tud igazán örülni győzelmének. Egykor azt hitte, boldog lesz, ha ezt elérheti s most oly semminek látszik az, a­mit elért, oly dicstelennek a győze­lem, melyet egy bárgyú s furfangosságában is együgyü vén ember fölött aratott. Aztán fölme­rülnek előtte a jövő nehézségei, az előítéletek, melyek kőfalak gyanánt fognak emelkedni útjában s melyeket mindig körül kell kerülnie az aggas­tyán miatt, ki azokat útjába épiti s kinek ősz haját kímélnie kell. Néha, mintegy enyhülést, keresve az ellen az emésztő benső nyugtalanság ellen, nejéhez közele­dik ; de úgy érzi, mintha már itt is kőfalak emel­kedtek volna közte és Lenke közt. Úgy rémlik neki, mintha nem volnának képesek egymást meg­érteni s megdöbbenve nézi a férj, mint kezd neje mindinkább mulatságot találni ama hiú, tétlen, kicsinyes életben, melynek felét a toilette foglalja el, másik felét pedig a társaság. És mily társaság! A Hátszeghy Neszti tár­sasága, ki magával hozza új katonatisztjét, egy szálas, marczona, mogorva, goromba lovas kapi­tányt ; üresfejü, léha főurak s főúri körök után kapaszkodó ifjonczok társasága, a Szilvásy Jenők és Aba Gézák társasága, így telik el az utolsó hónap, melyet Kompol­­ton töltenek. Azontúl csak rövid időre fognak visz­­szatérni az országgyűlés nyári szünideje alatt. Használni kell hát a rövid időt Aba Géza bará­tunknak, hogy lánciroztassa magát az előkelő tár­saságban. Csaknem mindennapos most már Kom­polton és napról napra érzi, mint emelkedik, mint nőnek szárnyai. Pedig mily sikertelen próbálgatta azelőtt, hogy bejusson a societásba, mily hidegen fogadták itt e kastélyban! . . . No de nem kellett volna mindjárt elcsüggedni. Ki tudja, úgy talán ma e he­lyett a Fodor Gyula helyett . . . ? Hej, volna csak még egy leánya annak az öreg Kompolthynak! Efféle gondolatok fordulnak meg Aba Géza barátunk fejében, mikor úgy esténként haza hajt a 22. Szám.

Next