Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1878-06-02 / 22. szám
338 kik akkor, a Bach-kormány virágzó korában, nem szűntek meg a haszaszeretet szent tüzét ápolni az ifjúságban. Gymnasiumi tanulmányait 1858-ban kitűnő sikerrel végezvén, egy ideig habozott, mely pályára lépjen. Atyja gazdának szánta, de az ifjú ideálja ekkor még a tanárság volt s végre — a jogi pályában állapodtak meg. 1859-ben tehát megkezdte jogi tanulmányait, de hajlamai ekkor leginkább a bölcsészet felé vonzották, s mint Göthe Itáliába, úgy vágyódott Grünwald a philosophusok hazájába, Németországba s a német egyetemekre. Vágya teljesült is, mert 1864-ben, miután a jogi tanfolyamot elvégezte s a censurát letette, mint hites ügyvéd Heidelbergába ment. Innen a tanév végeztével Belgiumba utazott, majd Francziaországba s félévet töltvén Párisban, 1865. tavaszán tért vissza szülei lakhelyére, Beszterceebányára. Még ekkor sem volt célja a politikai pálya, de az épen akkor újabb erővel megindult mozgalom csakhamar magával sodorta. A jeles képzettségű, világlátott ifjú politikus, rövid idő alatt magára vonta a ügyeimet, midőn a közjogi kiegyezés, az alkotmány helyreállítása körüli viták napirendre kerültek, Grünwald mindinkább növekedő befolyást nyert megyéjében s az első alkotmányos tisztújításnál, 1867. tavaszán, egyszerre Zólyom megye főjegyzőjévé választatott. A közigazgatás nagy feladatai ekkor még jóformán teljesen ismeretlenek voltak Grünwald előtt, ki addig még soha sem látott akár csak egy megyei jegyzőkönyvet is. De csakhamar megszűnt számára e tér idegen lenni. Nagy buzgalommal tanulmányozta a volt helytartó-tanács rendeleteit s a gyakorlati napi teendők mellett elméletileg is lankadatlanul búvárkodott a modern közigazgatási tudomány terén és minél tovább tanulmányozta e tért és teendőit, annál hatalmasabban ragadta meg lelkét a közigazgatás rendkívüli fontossága és az állami igazgatás nagy eszméje, különösen a magyar nemzetiség érdekeinek szempontjából. Mély meggyőződésévé vált, hogy a haladást, a magyar nemzetiséget, a magyar államot biztosítani a közigazgatás megfelelő szervezete nélkül lehetetlen. E meggyőződését csak megerősítette a közigazgatás feladataival való gyakorlati foglalkozás és a nemzetiségi mozgalom, mely épen a felvidéken újabban megindult. És ez irányban működik tíz év óta fényes szellemi eszközökkel. Eleinte csak a megye szűk határai közt folyt tevékenysége. Mindjárt az első tisztújítást követő közgyűlésen indítványt tett, hogy a beszterczebányai állam-gymnasiumnak, melyben a Schmerling-korszak óta pánszláv tanárok működtek, megtisztítása érdekében a minisztériumhoz fölterjesztés intéztessék; az indítvány lelkesedéssel fogadtatott s a gymnasium hazafias szellemben újjá alakíttatott. 1871-ben a megye alispánná választotta a kiváló fiatal politikust, 1878-ban lelkesedéssel újra megválasztotta s hogy Grünwald vezetése mellett mily hazafias szellem gyökerezett meg Zólyom megyében, országszerte ismeretes már abból is, hogy Zólyom megye erélyes föllépése rázta föl végre a kormányt tétlenségéből a pánszláv izgatásokkal szemben. Grünwald nem csüggedő sürgetéseinek köszönhető a pánszlávizmus főfészkeinek, a hírhedt tót gymnasiumoknak bezáratása. Egyidejűleg azonban mint publicista is hatott Grünwald s neve e téren csakhamar nagy hírre emelkedett. 1872-ben írta a »Reform«-ban akkor rendkívüli feltűnést okozott czikksorozatát »Felsőmagyarországi levelek a magyar nemzetiséghez« czim alatt, mely megragadó hévvel, meggyőző erővel tárta föl a magyar nemzetet fenyegető veszélyeket. 1874-ben megjelent »Közigazgatásunk s a magyar nemzetiség« czimü terjedelmes röpirata, majd 1876-ban »Közigazgatásunk és a szabadság« czimü tanulmánya, végre a folyó év elején »A felvidék«, mely a pánszláv üzelmek föltárása által az egész nemzetet mélyen megrázta. Irt ezeken kivid számos kisebb politikai tanulmányt, részint a »Budapesti Szemlé «-be, részint a magyar és német napilapokba. Grünwald minden tetténél, minden iratában egy vezéreszme lép előtérbe: biztosítani a magyar nemzetiség jövőjét, haladását, biztosítani pedig igazi, gyökeres reformok által, nem ragaszkodni elavult intézményekhez, nem alkudni meg a magyarság legszentebb érdekei fölött s nem ringatózni ábrándokban, nem érzelgős politikát követni ma, midőn körülöttünk minden mozog és forr s csak az erély és erőnek öntudatos használata vezethet czélhoz. Grünwald művei egy határozott programmot képeznek az elkövetett hibák, a történt mulasztások helyrehozására, Magyarország jövőjének biztosítására. Alapos készültség, széles látkör, gazdag tapasztalatok szólanak e művekből, melyeket a ragyogó irály, a megragadó ékesszólás,világosság és szép nyelv csak még hatásosabbá tesz. _ za. _ Magyarország és a Nagyvilág. Tied volt...*) etí?ieD volt egész ifjúságom . . . Az a sok vágy, az a sok álom ; Beád mint egy csillagra néztem, — Te lesz majd az én dicsőségem! Aztán mentem előre bátran, Sokszor elestem — de fölálltam ; Szivem fölött seb seben égett — Örömmel elviseltem érted! Év év után szállt el felettem, Érzem a nyomort, de nevettem ; Ám rajta! törjön meg, ha képes — A te neveddel halok, édes! A sors csapása az nem ölt meg . . . De jaj ! szivembe gyilkot döftek, Orgyilkot és tudod ki tette ? — Ah! nem mondok átkot nevedre ! Tied volt egész ifjúságom, Az a sok vágy, az a sok álom; S a fájdalom ? — a köny ? — a bánat ? Legyen enyém, enyém csupán csak. Darmay Viktor. ) Az ifjú költö hátrahagyott kézirataiból. FÉNYES HÁZASSÁG. a. m.a.gerett társadalmi élettoll_ — Irta: VÉRTESI ARNOLD. (XXI. folytatás.) XX. Az utolsó hónap Kompolton F Ódor Gyuláék már készülődnek Budapestre, a kompolti kastély nemsokára kiürül. Az öreg Kompolthy Lőrincz is velük fog menni, gyámolítni fogja jó tanácsaival, tapasztalásával Gyulát a politika nehéz ösvényén. Az aggastyán fejében mindegyre jobban megerősödik a gondolat, hogy nevének is örökösévé tegye őt. Nem említi ugyan másodszor e szándékát s vár, míg Lenkének gyermeke születik, de a szándék már határozattá vált fejében. Nem kétkedik, hogy ő felsége megadja rá az engedélyt. De addig óvatosan akar vigyázni az aggastyán az ifjúnak minden lépésére, nem kívánja korlátolni őt véleményében, de oda igyekszik hatni, hogy e vélemény a család hagyományos lojalitásával megegyező legyen. Fodor Gyula folyvást érzi maga körül ama láthatatlan korlátokat, melyek határt szabnak gondolatainak. úgy rémlik neki, mintha az a gyámolitó kéz súlyosan nehezednék reá s mintha azoknak az őrködő szemeknek pillantása már előre megbénitná minden lépését. Nyugtalansága nem enyészett el a választás után, még mindig úgy érzi, mintha akadályokkal kellene küzdenie, mintha amit elért, az nem a czél kezdete volna, csak egy lépés ama hosszú, tekervényes után, melynek végén bizonytalan ködben lebeg a czél. Mindenfelől üdvözlik őt, Zarándy Elek arcza örömtől ragyog, csak a megválasztott maga nem tud igazán örülni győzelmének. Egykor azt hitte, boldog lesz, ha ezt elérheti s most oly semminek látszik az, amit elért, oly dicstelennek a győzelem, melyet egy bárgyú s furfangosságában is együgyü vén ember fölött aratott. Aztán fölmerülnek előtte a jövő nehézségei, az előítéletek, melyek kőfalak gyanánt fognak emelkedni útjában s melyeket mindig körül kell kerülnie az aggastyán miatt, ki azokat útjába épiti s kinek ősz haját kímélnie kell. Néha, mintegy enyhülést, keresve az ellen az emésztő benső nyugtalanság ellen, nejéhez közeledik ; de úgy érzi, mintha már itt is kőfalak emelkedtek volna közte és Lenke közt. Úgy rémlik neki, mintha nem volnának képesek egymást megérteni s megdöbbenve nézi a férj, mint kezd neje mindinkább mulatságot találni ama hiú, tétlen, kicsinyes életben, melynek felét a toilette foglalja el, másik felét pedig a társaság. És mily társaság! A Hátszeghy Neszti társasága, ki magával hozza új katonatisztjét, egy szálas, marczona, mogorva, goromba lovas kapitányt ; üresfejü, léha főurak s főúri körök után kapaszkodó ifjonczok társasága, a Szilvásy Jenők és Aba Gézák társasága, így telik el az utolsó hónap, melyet Kompolton töltenek. Azontúl csak rövid időre fognak viszszatérni az országgyűlés nyári szünideje alatt. Használni kell hát a rövid időt Aba Géza barátunknak, hogy lánciroztassa magát az előkelő társaságban. Csaknem mindennapos most már Kompolton és napról napra érzi, mint emelkedik, mint nőnek szárnyai. Pedig mily sikertelen próbálgatta azelőtt, hogy bejusson a societásba, mily hidegen fogadták itt e kastélyban! . . . No de nem kellett volna mindjárt elcsüggedni. Ki tudja, úgy talán ma e helyett a Fodor Gyula helyett . . . ? Hej, volna csak még egy leánya annak az öreg Kompolthynak! Efféle gondolatok fordulnak meg Aba Géza barátunk fejében, mikor úgy esténként haza hajt a 22. Szám.