Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1878-05-19 / 20. szám

20 SzÁ)M­­ AGYARORSZÁG ÉS A N­­AGYVILÁG. Budapest, május 17. (RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS VADÁSZATI KIRÁNDULÁ­SÁRÓL) -a következőket írják: A trónörökös m. hó 28-án d e. 11 óra tájban érkezett meg Cserevicsre, amely város Chotek Rudolf gróf birtokát képezi. A magas vendég társaságában voltak : sógora, Lipót bajor főherczeg ; a főudvarmester, gr. Bombelles ; továbbá a németországi természettudományi társulatok elnöke és Brehm berlini természettudományi tanár. A megérkező­­ket gr. Chotek fogadta. Mintegy félórai időzés után templomba mentek; imájuk végeztével a hajóra tértek vissza reggelizni. A villás reggeli elköltése után meg­indultak a magas vendégek itteni mulatójuk tulajdon­képi czélja felé, sasvadászatra a hegyek közé. Innen este 9 óra tájban tértek vissza, zsákmányul hozva két gyönyörű példányú sast és egy fekete gólyát, mely utóbbit koronaherczegünk lőtte. Másnap már kora reggel ismét útra keltek, amidőn a trónörökös oly nagy kedvtöltéssel időzött az erdőségben, hogy éjjelre nem mentek vissza a hajóhoz, hanem a sűrűségben levő fürészmalom helyiségében telepedtek meg, ahol a grófnak pár szoba áll rendelkezésére az őszi szarvas­vadászatok alkalmára. Ezen hely annyira megtetszett a főherczegnek, hogy még a következő évét is ott töltötték. Ezt főleg azon czélból tevék, hogy annál korábban juthassanak ama helyekre, amelyek már előre ki voltak jelölve, mint olyanok, ahonnan legtöbb sas szokott felszállani, így tartott a vadászat négy napig a legkedvezőbb időjárás mellett. A trónörökös nemes szen­vedélyének gyakorlatában kitartásával mindenkit fölül­múlt, úgy hogy a szolgálatára adott erdészeti hivatal­belieket egy párszor változtatni kellett. Az elejtett kisebb-nagyobb szárnyasokat a hajóra vitték, hol mind­járt ki is tömték. Összesen 33 darab esett zsákmányul, legnagyobb részben sasok. A főherczeg 14 darabot lőtt, többi közt egy igen szép királysast. Kellemes meglepe­tést szereztek a főherczegnek egyik ebédje alkalmával a temerini­ czigányok. A trónörökös a hajóra hivatta a barna fiukat, kik egy pár jó izű magyar nótát húztak el neki. Zenészeink 30 forintot kaptak ajándékba. Vérsze­met kapott erre egy gajdás is, ki szintén szerencsés volt a hajón bemutatni nemzeti zenéjét; a főherczeg két darab aranynyal ajándékozta meg. Kutakra csak f. hó 2-án ért a magas vendég. Délután két óra tájban kötött ki a hajó, mikor az ott várakozó uradalmi ko­csikra ülve, az Újvidék felé eső u. n. alsó erdőbe hajtat­tak ugyancsak vadászatra, a­honnan esti 6 órakor tér­tek vissza a futaki gőzhajó állomásnál levő hajójukra. Ezen távollét alatt többeknek jutott az a szerencse, hogy a hajóba menve, megtekinthették az elejtett szár­nyasokat. Szives előzékenységgel mutogatta és ismer­tette Brehm tanár a kitömött sasokat; nincs Európában oly sas faj, mely bérczeink erdőségében ne lakoznék, s egész dicsekvéssel mondá, hogy ők e vadászat alkalmá­val minden fajból kaphattak egy-egy példányt, kivéve a kőszáli sast, de amely szintén itt tartózkodik , rá is lőtt ő egyre, de sajnálatára nem találhatta. Ezalatt több százra menő közönség gyűlt össze a hajó elé s a trón­­­örökös megérkeztekor sorfalat képeztek. A magas ven­dég mindenkit igen nyájasan üdvözölt, s miután minden tisztelgés és tüntetés el volt tiltva, a jelenlevők csak kalaplevétel és meghajlással mutatták ki hódoló tiszte­letüket a trónörökös iránt. A h­ajóhidnál mégis 6 kis leányka virágcsokorral várta a főherczeget s egyikök, Leiszter uj-futaki tanító leánykája üdvözölte is, amire a többiek a virágcsokrokat átnyujták. Rudolf kegyesen fo­gadta az ártatlanok ajándékát; majd Leiszter tanitóval s az ott közel levő ó-futaki elöljárósággal néhány szót is váltott németül. Erre gróf Chotek kíséretében hajóra szállt s pár percz múlva fel­adatott az indulásra. S midőn az ős Duna szőke habjai már tova vitték a fen­séges vendéget, az utolsó kalapemelésnél riadó »éljen« hangzott fel koronás királyunk fenséges gyermekének, aki a búcsuüdvözletet újra kalapemeléssel viszonozta. A magas vendégek Kovilra mentek hasonló czélból, ahon­nan — mint tudva van — néhány napi időzés után haza­tértek. (A MAGY. TUD. AKADÉMIA) e heti ülésén Wenzel Gusztáv a servitus fumi immittendiről (füst átbocsátási szolgalomról) értekezett, mely kivált a gyáripar nagy fejlődése által nyert nagyobb jelentőséget, mivel a kőszénfüst alkalmatlanságot, sőt kárt okoz. Wenzel I fejtegette e szolgalom jelentőségét a hazai jogrendszer­ben. Szilágyi Sándor érdekes történeti essayt olvasott fel Mihály havasalföldi vajdának és Rudolf császár fon­dorlatairól Báthory Endre ellen. Malespina, pápai nun­tius békét közvetített ugyan a császár és Báthory közt, de Mihály vajda mégis megütközött Sellenberknél Endrével, ki megveretvén, menekülés közben megöletett. Az érdekes tanulmányt élénk tetszéssel fogadták. Az ülésen az osztályelnök távoll­ttben, Lukács Mór tiszte­letbeli tag elnökölt. (A Petőfi-táRSASÁg) vasárnap tarta meg havi felolvasó ülését nagy számú közönség előtt. Különösen sok nő volt jelen. Az első előadást Névy László tar­totta, saját, Szász Gerőhöz intézett költői levelét olvas­ván fel. E. Kovács Gyula Endrődi Sándornak »Dal a galambról« czímű költeményét olvasta fel hatással;a költőt is szerették volna látni, de nem volt jelen. A prózát Szana Tamás és Margitay Dezső képviselték. Amaz ismét egy csinos részletet mutatott be Molieréről írt munkájából, mely a költő és neje közt fennállott viszonyt vázolja, Margitay pedig »A szerelmes hab­leány « czímű novellát olvasott föl. (A BUDAPESTI TUD.­EGYETEM) hétfőn délelőtt tartotta meg 98 évvel ezelőtt történt újjáalakításának emlékünnepét, saját új dísztermében. Az ifjúság igen nagy számban vett részt az ünnepélyen; a nagy terem és a karzat zsúfolásig telt meg úgy, hogy igen sokan a folyosókra szorultak. Dr. Hoffmann Pál, ez évi rectort, midőn belépett, harsány éljenzéssel fogadták, nem külön­ben a többi tanárokat is. Dr. Hoffmann Pál az ünne­pélyt tartalmas emlékbeszéddel nyitotta meg, melyben hangsúlyozta, hogy az intézet létesítőse előtt nem a felekezeti szempont, hanem kiválóan a nemzet önálló kulturális életének érdekei lebegtek. Végül fejtegette egyetemünk kulturális jelentőségét és kivívott sikereit. Dr. Herczeg Mihály, a jogi kar dékánja, felolvasta a karok jelentéseit a lefolyt évben kitűzött egyetemi pályázatok eredményéről. Constatálta a pályázatok ör­vendetes sikerét, egyet kivéve, minden pályakérdésre jöttek munkák, melyeket jutalomra érdemesítettek, sőt a bölcsészeti karnál Berzsenyi életére kitűzött jutalomért öt munka versenyzett. (László József végnapjairól) a »M. Polg.« ezeket írja: Épen fél évig küzdött a halál vele. László József sokszor hallotta, érezte kopogtatását, alkudozott vele kedélyesen, de nem félt már tőle. Midőn barátai, régi ismerősei meglátogatták, többször mondá, hogy érzi végnapjainak súlyát. »A halál készen fog engem ta­lálni. Sem az élet nekem, sem én az életnek, nem marad­tunk adósok. Nyugodtan halok meg. Hálás szívvel gondolok a magyar közönségre, mely pályámon az elismerésnek annyi kedves jeleivel tüntetett ki, megértem a magyar színészet felvirágzásának korát,­­ nincs mit keressek, nincs mire várjak már tovább. Ha az isten megengedi, még egyszer szeretném megérni a rózsáim virágzását, szeretnék a kertem balzsamos levegőjéből egyet-kettőt szippantani. Ha nem lehet, abban is meg­nyugszom,h így beszélt az öreg barátainak. Szerette a mások derült hangulatát, vic­czelt, életeket szórt, örven­dett, ha meglátogatták. Vasárnapig teljesen eszméleténél volt. Ekkor egy kicsit elkezdett olyan dolgokkal tépe­­lődni, melyek azt mutatták, hogy eszméi összezavarod­tak. Megmosatta szemeit, hogy abban a fényes templom­ban, melyben magát képzelte, imádkozni tudjon. Majd Feleki Miklós és K. Papp Miklós sorsa fölött aggódott, mert azok nagyon betegek. Tették-vették az ágyából, áldotta az ápoló gyöngéd kezeket, melyek őt, a tehetet­len embert olyan könnyen elbirják. Hétfőn papot kívánt. Szász Gerő adta föl az úrvacsorát. Kedélyesen, teljesen ép elmével beszélgetett vele. Nagy resignációval szólott közeledő haláláról. Ki volt békülve e pillanattól kezdve mindennel. Az este még beszélgetett környezetével, életeskedett, b­eázott,­­ de már nagyon látszott rajta, hogy órái meg vannak számlálva. Reggel 5 órakor aztán csendesen, nesztelenül meghalt. (MAGYAROSODÁSI BUZGALOM.) Budaörsről írják: Budaörs község 5 osztályú elemi iskolájában e hó 7 én tartatott meg az iskolai próba szépszámú közönség, az összes elöljáróság és több érdekelt szülő jelenlétében. Az eredmény meglepő. Szelepcsényi László helybeli plébános és iskolaszéki elnök buzgó felügyelete alatt az összes tanítók a magyar nyelv tanításában olyannyira kitűntek, hogy az eddig német ajkú fiúk rövid idő alatt szabatosan fognak magyarul beszélni. Szabadházy Andor községi jegyző ez alkalommal is dicsérendő jelét mutatta hazafiságának, a­mennyiben különféle ezüst pénzt kül­dött át az iskolaszéki elnökhöz azzal a kéréssel, hogy ez összeg a magyar nyelvben legnagyobb haladást tanúsí­tott tanulófiuk közt osztassák ki. (A BUDAPESTI TAVASZI LÓVERSENYEK­ első napja vasárnap volt s a kedvező idő nagy közönséget vonzott a Rákosra. A főurak közt ott volt Vilmos főherczeg, K. Edelsheim-Gyulay, báró Wenckheim Béla, Tisza Kál­mán, Bedekovics, Széll Kálmán miniszterek, számos főrangú hölgy.­­ A verseny pont 3 órakor kezdődött. Nagy elégedetlenséget szült, hogy a híres »Kincsem« futása keddre maradt. Az első futásban a Széchenyi 100 aranyos díjra, Hope »Criterium­«-a győzött; a gr. Fes­tetics Pál »Erzsi«-je másodiknak érkezett czélhoz. Az egyesült nemzeti 618 aranyos díjat gr. Haenckel Hugó »Sabinus«-a nyerte el ; második gr. Sztáray János »Altoná«-ja.­­ A mezei gazdák versenyében az első dijat (100 forintot) Finta István aszalói gazda, a má­sodikat (50 frt) Herédy István szolnoki, a harmadikat (25 frt) Színák János újpesti gazda nyerte. Negyedik­nek egy 14 markos, szép kis sötét pej érkezett be, me­lyet gr. Almásy Kálmán azonnal megvett 200 frtért. Több vásárlás is történt. — Az asszonyságok díjában Baltazzi »Tallos«-a érkezett be elsőnek, gr. Apponyi Antal »Rococo«-ja következett utána. — Az akadály­­verseny 800 írtját gr. Kinszky Zdenko »Prince Gren­­goire«-ja nyerte el. — A második napon, kedden, szintén kedvező idő és nagy közönség mellett folyt a futta­tás. A Hazafi díjért 6 ló futott 22 nevezett közül: Hum­ming Bee, Crisis, Lorenza, Altona, Dagm­ar és Buccaneer. Altona (gr. Sztáray János tulajdona) elejétől kezdve vezette versenytársait, fél ló hosszal előbb ért a czélhoz mint Lorenza, Henkel Hugo pej kanczája, mely a tétek és bánatok felét nyerte. A most következett verseny a nap, sőt az egész sporthét legérdekesebb momentuma volt. A másodosztályú államdíj 600 db. 10 frankos arany. Nevezve volt 10 ló, de csupán id. gr. Henkel Hugo Prince Giles-e és General Hope »Gondolat«-ja mert megmérkőzni »Kincsem«-mel. Midőn a pályára vezették, mindenki körültekintő a »hőst«, mely ma a harminczadik nyereményt szerezte gazdájának. Ősz óta megerősödött, színe szép világos. Az induló­ csölöpnél Kincsem vette a vezetést, de azonnal helyet engedett Gondolatnak, mely mintegy 20 ölnyire elhagyta a favo­ritot. Nagy mozgás volt a közönség körében, a­mely egész zúgássá vált, mert már a pálya felén voltak és Kincsem még mindig elmarad. De megváltozott a vi­szony a pálya fél útján. Kincsem mint egy gondolat röpült Gondolat mellé, a pálya utolsó negyedében már túlérte, dörgő éljennel üdvözölte a felizgatott néző­közönség a nyerőt, mely 3 lóhosszal győzött Prince Giles, a másodiknak beért ló felett. Diadallal vezették körül Kincsemet, a katonazene ráhúzta a »szép is vagyok, jó is vagyok, csárdást, a közönség pedig zajosan tap­solt. Ez volt Kincsem harminczadik győzelme. Az 1000 forintos har­dicapért 6 ló futott 13 bejelentett közül. Niczky leány, Wild-Youth, Ouitrigger, Berlik, Bibor és Hirnök. Hírnök jól kezdő a futást, de Berlik ifj. gróf Festetics Tassilo pejméne átvette a vezetést és mind­végig megtartotta, Outrigger b. Majtényi Izidor sárga ménje a harmadik. A Sándor díj akadályversenyre pályáztak ifj. gr. Eszterházy Miklós 4 éves Ocarinája Harney lovassal, gr. Szapáry Iván Zsidója lovagolva a tulajdonos által és Prince Gregoire, gr. Kinszky Zdenkó lova, gr. Metternich Frigyes által lovagolva. Nagy változatosággal ment a lovaglás, az akadályokat átug­ratták, egy nyakhosszal győzött Prince Gregoire, Oca­rina második.­­ A programm utolsó pontját képezte egy ifj. Kiss Miklós és báró Üchtritz Zsigmond közötti magánfogadás. May Flower, az előbbi, Fanny Lear az utóbbinak lova. Fanny Lear az utolsó nagy akadályig annyira megelőzte May Flowert hogy már nem is volt kétséges a diadala, de az utolsó akadálynál, melyet ugyan átugrott, elesett s a Jockey szorítva May Flowert sokkal megelőzte , most már Fanny Leart hitték vesz­tesnek, sok időt vesztett, nagyban megelőzték, mig lo­­varja ismét nyeregbe ugrott, de aztán neki is iramlott, az utolsó vesszősövénynél már sarkában volt és azon átugorva, már túl is haladt és mint első vágtatott be.­­ A harmadik nap is csütörtökön kifogástalan szép idő mellett meglehetős élénk részvétet keltett. Három óra­kor kezdődött a kétévesek versenye Sweepstakessel és 500 frt lovaregyleti díjjal. Nevezve volt 14 ló, futott 6 : gr. Henckel Hugo Little Rigby-je, K. Springer Buc­­ caneer kanczája, Blaskovies Ernő Purdé-je, gr. Festetich Pál Flórája, Majthényi Izidor Amaranthusa és br. Bett­inán Sándor Hilariusa. — Purdé a starttól vezetett, Little Digby nyomában volt, Amaranthus harmadik, — a többi szórványosan elmaradva. De megfordult a rend és Amaranthus felülkerekedve, elnyerte a díjat, Little Digby másodiknak ért be. A Kisbéri díj 3000 frt. 15 bejelentett ló közül csupán kettő futott. A pályát uraló Kincsem és gr. Henckel Hugó Prince Gilese, ugyanazon ló, mely a második versenynapon is megpróbálkozott Kincsemmel. Kincsem kezdettől első és noha Prince Magyarország és a Nagyvilág. 317

Next