Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1878-07-07 / 27. szám
Felelős szerkesztő: AGAI ADOLF. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek tere, Athenaeum-épület. XV. ÉVFOLYAM. 1878. 27. SZÁM Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. KORBULY BOGDÁN: nemzet a közügyekért áldozó fiai számát szaporítja, híveinek sorát neveli, sőt önmagát becsüli meg, ha elismerő azokhoz, kik különböző munkássági tereken szolgálva, a haza javát s a közműveltség ügyét előmozdították; a sajtó akkor valódi képviselője a közvéleménynek s tisztét úgy teljesiti híven, ha az érdemes hazafiak iránti elismerésnek méltó kifejezést ad, erkölcsi elégtételül azért, hogy jót miveltek s igy buzdít hasonlóra másokat is. E kötelességet teljesítem én azon férfi irányában, a ki huzamos gond, hív fáradozás és nagy áldozatok által a magyar nyelv és szinügy s eképen miveltségünk gyarapodására évek folytán oly mérvű befolyást gyakorolt, hogy az által műveltségtörténetünk figyelme tárgyává lett. Kolozsvár egyik kiváló polgárát, az ottani nemzeti színház volt intendánsát értem, akinek az olvasó arczképét maga előtt látja; azt a férfit, aki négy év előtt, midőn a legrégibb állandó magyar színház fenállása — a felséges királyné fényes segélye mellett is — kétségessé vált, s Erdély főrangúi közt gróf Mikó áldozatainak folytatója nem akadt, egy szinház-választmányi gyűlésben, hazafias hévtől lelkesülve, azon ajánlatot tette,hogy ha senki sem, átveszi a fenyegetett létű színház ügyét, oly módon, hogy a lehető nyeremény a színházé, a lehető veszteség övé legyen, és e kimondott szó után négy évig biztosította a gondjai alá vett intézet fennállását, szervezte ott a fővárosi után a legjobb vidéki színtársulatot; a színházakra nézve egész Európában legnehezebb időkben nem hagyta elesni, de fentartva erőteljes kézzel s látható lendületet adva kivált a komoly drámai és népszínműveknek, nem kívánt érette intendánsi tiszteletdíjt, nem hasznot, de ha szükség volt, pótolta a működő személyzet fizetését, költve sajátjából a ruhatárra és fizetéspótlásul 55.000 forintnál többet. A közjóért ekként buzgó, egy nagy nemzeti ügyért ennyit áldozó, ezen, valóban Maecenas színházi intendáns, Korbuly Bogdán ... Született 1816. május 24. Szamosujvárott, azon városban, melynek örmény eredetű, de egészen magyar ajkú és érzelmű lakosai Erdélyben kivált egy század óta a kereskedelem magyar képviselői; hat testvére lévén, már 12 éves korában el kellett hagynia az apai házat. Gyula-Kejérvárott egy kereskedőnél mint inas 11 évig szolgált; felszabadulása után Kolozsvárra ment, az akkor legjobb nevű Pattantyus-czég kereskedésébe, mely csaknem az összes erdélyi aristocratia szállítója és bankárja volt, s Pattantyús maga vagyonos, solid s megnyerő bánásu férfi, akiről a fogékony lelkű ifjú Korbulyra mintegy öntudatlanul szállott át főnökének műveit modora s nagyobb szabású kereskedői szelleme. E háznál már korán a főnemesség ismeretségébe jutott, főnöke bizalmát annyira megnyerte, hogy a midőn ismeretei bővítése végett Bécsbe vágyott, az őt nem akarta elbocsátni; mégis elment, s másfél évi ottani tanulás után, Kolozsvárra térvén vissza, 1845-ben önálló kereskedést nyitott, Bécsben és itthon szerzett egybeköttetései, kereskedelmi tágasb látköre KORBULY BOGDÁN BUDAPEST, JULIUS 7.