Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1878-07-07 / 27. szám

Felelős szerkesztő: AGAI ADOLF­. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület. XV. ÉVFOLYAM. 1878. 27. SZÁM Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50. — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt. KORBULY BOGDÁN: nemzet a közügyekért áldozó fiai számát szaporítja, híveinek sorát neveli, sőt önmagát becsüli meg, ha elismerő azokhoz, kik külön­böző munkássági tereken szol­gálva, a haza javát s a közműveltség ügyét előmozdították; a sajtó akkor valódi képvi­selője a közvéleménynek s tisztét úgy teljesiti híven, ha az érdemes hazafiak iránti elisme­résnek méltó kifejezést ad, erkölcsi elégté­telül azért, hogy jót miveltek s igy buzdít hasonlóra másokat is. E kötelességet teljesítem én azon férfi irányában, a ki huzamos gond, hív fárado­zás és nagy áldozatok által a magyar nyelv és szinügy s eképen miveltségünk gyarapodására évek folytán oly mérvű befolyást gyakorolt, hogy az által műveltségtörténetünk figyelme tárgyává lett. Ko­lozsvár egyik kiváló polgárát, az ottani nemzeti színház volt intendánsát értem, a­kinek az olvasó arczképét maga előtt látja; azt a férfit, a­ki négy év előtt, midőn a legrégibb állandó magyar szín­ház fenállása — a felséges királyné fényes segélye mellett is — kétségessé vált, s Erdély főrangúi közt gróf Mikó áldozatainak folytatója nem akadt, egy szinház-választmányi gyűlésben, hazafias hév­től lelkesülve, azon ajánlatot tette,­­hogy ha senki sem,­­ átveszi a fenyegetett létű színház ügyét, oly módon, hogy a lehető nyeremény a színházé, a lehető veszteség övé legyen,­ és e kimondott szó után négy évig biztosította a gondjai alá vett intézet fennállását, szervezte ott a fővárosi után a legjobb vidéki színtársulatot; a színházakra nézve egész Európában legnehezebb időkben nem hagyta elesni, de fentartva erőteljes kézzel s lát­ható lendületet adva kivált a komoly drámai és népszínműveknek, nem kívánt érette intendánsi tiszteletdíjt, nem hasznot, de ha szükség volt, pó­tolta a működő személyzet fizetését, költve saját­jából a ruhatárra és fizetéspótlásul 55.000 forintnál többet. A közjóért ekként buzgó, egy nagy nemzeti ügyért ennyit áldozó, ezen, valóban Maecenas szín­házi intendáns, Korbuly Bogdán ... Született 1816. május 24. Szamosujvárott, azon városban, melynek örmény eredetű, de egészen magyar ajkú és érzelmű lakosai Erdélyben kivált egy század óta a kereske­delem magyar képviselői; hat testvére lévén, már 12 éves korában el kellett hagynia az apai házat. Gyula-Kejérvárott egy kereskedőnél mint inas 11 évig szolgált; felszabadulása után Kolozsvárra ment, az akkor legjobb nevű Pattantyus-czég ke­reskedésébe, mely csaknem az összes erdélyi aris­­tocratia szállítója és bankárja volt, s Pattantyús maga vagyonos, solid s megnyerő bánásu férfi, a­kiről a fogékony lelkű ifjú Korbulyra mintegy ön­­tudatlanul szállott át főnökének műveit modora s nagyobb szabású kereskedői szelleme. E háznál már korán a főnemesség ismeretségébe jutott, fő­nöke bizalmát annyira megnyerte, hogy a midőn ismeretei bővítése végett Bécsbe vágyott, az őt nem akarta elbocsátni; mégis elment, s másfél évi ottani tanulás után, Kolozsvárra térvén vissza, 1845-ben önálló kereskedést nyitott, Bécsben és itthon szer­zett egybeköttetései, kereskedelmi tágasb látköre KORBULY BOGDÁN BUDAPEST, JULIUS 7.

Next