Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1878-09-22 / 38. szám

59 fiMagyarország és a Nagyvilág. 38. Szám. 38. Szám.Magyarország és a Nagyvilág. 597 I­I I IT" I­~T oly messze terjedő követelményeket támasztott, me­lyek háború idején a tömeges szállításnál valósít­hatók alig lesznek s melyek az ügynek csak ártal­­­­mára vannak. Különben bármennyire haladjon is e tekin­­­­tetben a tudomány, a sebesült szállító kocsik be­rendezésénél a rögtönzés lesz többnyire szabállyá,­­ a rendes sebesült szállító kocsik s vonatok alkal­mazása pedig csak kivétel, a mint az a mostani harczmód mellett, hol annyi ezer és ezer a szállí­tandó harczos s majdnem ugyanannyi ezer és ezer a szállítandó sebesült és beteg, másként nem is igen képzelhető, meg lévén a vasút nagy képessé­geinek is a maga határa. Nem lesz érdektelen a gyakorlati téren mű­ködött némely orvos véleményét meghallgatnunk arra nézve, mely sebesülteket s betegeket lehet egyátalán a vasúton szállítani. Peltzer szerint a súlyosan sebesültek a szál­lításból egyátalán kizárandók. Ilyenekül tekinten­dők a lövés által sebesültek, akik a felső czomban, a fontosabb csuklók megsérülésében szenvednek; nagyobb sebek a nyakon és fejen, a felső kar sérü­lései, mell-, has- és medencze-lősebek szintén veszé­lyessé teszik a szállítást. Marad ezeken kivül szám­talan könnyebb sebesült, ki bizvást minden veszély nélkül szállítható el; ilyen a láb, alsó c­omb, a kéz, alsó kar s a puha részeken sebesült. Megjegyzendő azonban, hogy még a legjobb szerkezetű vasút és kocsi s a legruganyosabb s leggondosabban fel­függesztett ágynál sem lehetséges a sérült tag­nak tökéletes rögzítése. Pedig hát úgy a sin-utak, mint a váltók is háború esetén nem épen a legtö­kéletesebbek. A vonat indítása s megállítása is kártékonyan hat a nagyobb mérvű sebesültekre. De különben is más a beteg- és sebesült-szállító vonatok czélja. Az t. i., hogy a közelben fekvő tábori kórházakat a könnyebb sebesültektől meg­mentvén, ez­által helyet adjanak a súlyosabban sebesültek ápolására. Ez utóbbiakat csak akkor kellene szállítani, ha a szükség arra okvetlenül rászorít s a betegek a javulás útján meglehetősen előre haladtak már. De főleg a betegeket kell a tábori kórházakból eltávolítani, annál is inkább, mert itt aránylag nehezebb betegeket is könnyeb­ben el lehet szállítani. Hírneves orvosok véleménye­­ ugyanis, hogy ritka az a belső betegség, a­melyről­­ azt kellene állítanunk, hogy a szállítást egyátalán eltiltaná s majdnem valamennyi belső betegségben sintődő szállítható. Sőt Peltzer, Sigl, Wasserfuhr azt észlelték, hogy a szállítás az ily betegekre nézve még jótékonyan is hat s a tudós Virchow maga mondja, hogy némely betegnek állapota a szállítás folytán tetemesen javult. Ugyanez észre­vételt tette Honik földbirtokos, ki, hogy ama kimondhatlan kínokat, melyeket a részint meg-­­­csonkitott, részint halálosan beteg emberek 70 órányi hosszú utakon a közönséges podgyászkocsi csupasz vagy legfölebb kevéske szénával vagy szalmával fedett padozatán fekve elszenvedtek, s némileg enyhítse. 1870-ben egy egész egészség-­­ ügyi vonatot rendezett be a maga költségén s kisért utján a csata­mezőre s onnan vissza. Nagy fontosságúak e nyilatkozatok a tárgy kellő meg­­ítélhetésére nézve, általánosan elterjedt vélemény lévén, hogy ép a szállítás gyorsasága, az evvel összekötött légvonat és légváltozás vannak ily áldásos hatással a betegre. Örömmel mondhatjuk, hogy nálunk, ha ugyan sokhelyütt meg is esik még, hogy bizony sebesült­jeink a föntemlített kezdetleges módon szállíttat­nak, a betegek továbbítására úgy Ausztriában mint Magyarországon részletes szabvány létezik,­­ melynek alkalmazása a betegekre a legjótékonyab­ban hatna s mely hogy nem alkalmaztatik azonnal, s épen csakis ama fél rendszabály okozza, mely szerint­­ mozgósitásunk is oly soká csak részleges s katonai felvonulásunk oly soká be nem fejeztetett. Nem műszaki akadályok okozzák azt, hanem az intéző körök rövidlátó politikája, melynek következtében a szegény katona szenved, oly sohá nem kapván megr ontott vére daczára sem, a dupla léningot, sajgó s fájó sebe daczára sem részesülvén a beteg­szállító vonatok áldásos működésében. Az egészségügyi szolgálatra a »vörös ke­reszt« jelvénye alatt háború idején külön vasúti vonatok szolgálnak melyeknek csakis az a felada­tuk, hogy betegeket és sebesülteket szállítsanak. Csak akkor állíttatnak fel e vonatok, ha a csapatok felvonulása már teljesen be van fejezve, még pedig átalakítása által a már meglevő vasúti kocsiknak. E kocsiknak olyanoknak kell lenniök, hogy a vasúti forgalomnak használjanak, másrészt azonban lényeges átalakítások nélkül betegszállító kocsikká is átalakíttathassanak. Béke idején kell tehát már ez előkészítő átalakításnak megtör­ténnie, hogy így a háború idején csakis a végleges berendezésre szorítkozzék az átalakítási munka. A nálunk divó szerkezetnél csakis ama betegszállí­tásra szánt teherkocsiknál szükséges az előkészítő átalakítás, melyek hosszabb oldalukon akár toló, akár szárnyas ajtókkal ellátva. A beteg- és sebesült-szállító kocsiknál főelv gyanánt kimondhatjuk azt, hogy azoknak közle­kedő rendszerűeknek kell lenniök, azaz szükséges, hogy a közlekedés kocsiról-kocsira történhessék , ugyanazért, úgyis ezek révén meg minden vasút­nál nagyobb mennyiségben, rendesen a teherkocsik alakíttatnak át betegszállítási czélokra, a személy­­kocsik közül csakis a közlekedő rendszerűek, a coupé rendszerrel bírók ellenben egyátalában nem ; a közlekedési rendszerű kocsik az ülések eltávo­lítása után majdnem valamennyi követelménynek megfelelnek; a rugók könnyűek, a homlok-ajtók megvannak, a kocsi áthidalása szintén. S még­is, összehasonlítva a teher­kocsikkal, egy nagy hat­vannak­ránynyal bírnak; oldal-ajtói hiányozván, a rako­dásnak a homlok-ajtókon át kell történnie, ami fáradságos, mert mindegyik ágy emelésére hat­hat ember szükséges; ez ágyakat a bennük fekvő betegekkel egyetemben a kocsik összekötő hídja fölött levő karfákra kell emelni s onnan tolni a kocsikba, ami, amilyen fáradságos, ép oly izgató a szegény betegekre nézve. Ha azonkívül a karfákon vannak alkalmazva, akkor a rakodás a vágány oldaláról egyátalán lehetetlen; a kocsikat szét kell tolni, hogy minden egyes nyugágy számára legalább 3 méternyi kör maradjon; e szűk helyen kell az ágyat emelni s az előíirt módon a kocsikba berakni. Nem tekintve tehát hogy e felrakás nehéz s a beteget fölizgatja, e mód még veszélyes , sőt sokszor teljesen lehetetlen is, mert a legtöbb,­­ főleg kisebb állomáson, a vágányoknak 300 mé­­ternyi hossza, melyet, a vonat a széttolás után­­ elfoglal, egyátalán nincs meg; a felrakásnak tehát , a fő vágányon, hol a menő-jövő vonatok közle­kednek, hol az eltolatás is véghez megy, kell tör­ténnie, s ilyenkor a legnagyobb elővigyázat mellett­­ is esik baj. S ha ily felrakás alkalmával összeüt­közés történik, akkor a szerencsétlenség — a vágányok között kellven a személyzetnek állani — kikerülhetetlen. További nagy hátránya e sze­mélykocsiknak, hogy oly szellőztetés, mely a be­teget ne érintené, úgyszólván teljesen lehetetlen. A figyelmes szemlélő, ki a vasutak iránt né­mileg érdeklődik, a tehervonatoknál néhány, hossz­oldalukra festett vörös négyszöget vehet észre, melyről még némelyike a vasúti alkalmazottaknak sem tudja, mire való­s mi a rendeltetése Ez pedig egyszerűen azon kocsikat jelzi, melyek háború idején betegszállító kocsik gyanánt lesznek alkal­mazva; e vörös négyszög kilencz mezőre van osztva; ha a különben forgalomban levő kocsik a mozgósítás és harczászati felvonulás után az áru­forgalomból kivonatnak, a négyszög négy szegletén levő mező fehér festékkel bemázoltatik, miáltal fehér háttéren a nemzetközi vörös kereszt lép elő­térbe. E kocsik elszállittatnak a vasutak ily czélra előre már megjelölt műhelyeikbe s ott az előleges átalakítás, — mint például a teherkocsiknál a köz­lekedés lehetővé tétele végett a homlokajtók alkal­mazása, a zárnak és kilincsnek odaerősítése, min­den kocsinál a közlekedő hídnak s az annak megerősítésére szolgáló kapcsok, a karfául szol­gáló lánczok s azok kapcsainak alkalmazása — az illető vasutak költségére s azok személyzete által hajtatik végre; ily előkészítő átalakítás még a homlok s az oldalajtókon alkalmazandó ablakok be­tétele, mindegyik vonathoz legkevesebb négy hord­ható lépcsőnek, ha ilyen esetleg még nem volna, készittetése; a hordágyak felfüggesztésére 8 ka­pocs, az oldalajtók elzárására vonókészülékkel ellátott zár alkalmazása s végre ott, hol a padozat nagyon gyenge, annak fedő­deszkák által por, lég­vonat stb. elleni mentesítése. Az előre meghatározott, mennyiségű kocsikon kívül előre nem látott esetekre minden vasút teher­kocsi állományának 5°/0-át, de ezt már a katonai kincstár költségére és terhére, ilykér átalakítani, illetve homlokajtókkal ellátni köteles; a végleges berendezést, milyenek az egyes ágyak, az orvosi kocsik berendezése, szellőztetési készülékeket, fű­tést, konyhaszereket stb. a katonai kincstár szol­­gáltatja, a berendezés maga pedig az ország kü­lönböző részeiben eleve megállapított műhelyekben a vasúti személyzet által történik, de természete­sen szintén a katonai kincstár költségére, mely e munkákhoz egészségügyi személyzetét is kirendeli, hogy az a legnagyobb erőfeszítés mellett gyorsan s akadálytalanul hajtassák végre. Esetleg egyik vasút kisegíti e munkákban a másikat. Mozgósítás esetén e kocsik a forgalomból kiveendők, vagy gyalogcsapatok szállítására használandók fel, de akként sorozandók, hogy a többi kocsikkal össze ne kevertethessenek. A sebesültszállító vonatok összeállítása a kö­vetkező : A mozdony mögött a szerkocsi, majd egy podgyászkocsi fékkel, 6 betegszállító kocsi fék nélkül, azután egy orvosi kocsi fékkel, egy kony­haszerkocsi, egy konyhakocsi, egy személykocsi fékkel, hét betegszállító kocsi s végül egy fékes, tehát csak egyik oldalán ajtóval ellátott raktár­kocsi. Szükség esetére más is lehet a beosztás, a közlekedésnek azonban mindenesetre fentartható­­nak kell lennie. E kocsikba szállíttatnak be szegény sebesült­jeink, s mondhatjuk, ha nem tartoznak épen a sú­lyosan sebesültek közé, ott még jó dolguk is lehet; az alföldi fiú makra pipájából, melyet majdnem hogy a fogával együtt ott hagyott a csatában, el­­szidatja a szűz dohányt; ha pedig már reconvales­­cens és megjött az étvágya, akkor ugyancsak bakamódra czifra szavakkal szidja a szakácsot, máskülönben jó barátját, a­miért oly keveset tálalt. MISKOLCZI S*W**»*S!?i­ ­*WNo«*> ^VjJWjWcv ■ ' .л ÍJ? М ш %sSlPl-: т т

Next