Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1878-11-17 / 46. szám

MUSSICS IVÁN H­ erczegovina okkupácziója, mint tud- t­juk, sokkal kevesebb vérbe és fárad­­t­ságba került, mint Boszniáé. Ez nem­­csak Jovanovics altábornagy kitűnő­­vezetésének, hanem a herczegovinai katholikus törzsek szövetkezésé­nek, ez pedig Mussics Ivánnak köszönhető. A sokat emlegetett keresztény ellen­felkelés, míg Boszniában sohasem­­jutott tovább az emlegetésnél, Herczegovi­­nában nem csak valósulásba ment, hanem tagadhatatlanul nagy szolgálatokat tett az okkupáló hadseregnek. Működésük akkor kezdődött, mikor az osztrák-magyar csapa­tok még Dalmácziában állottak és Herczegoviná­­ban hire járt, hogy be fognak nyomulni. Ekkor Mussics Iván összegyűjtötte embereit s a maga szakállára megkezdte a törökök lefegyverzését. Mint portyázók, mint kémek és mint az élel­mi­szerek beszerzői tettek e csapatok kitűnő szol­gálatokat. A török háború idején a montenegróiak oldalán harczoltak a törökök ellen s ezek előtt oly fé­lelmesekké lettek, hogy a jelen okkupáczió tartalma alatt is Mussics seregéből 50—60 ember képes volt egész vidékeket nyugalomban tartani, ahol csak mutatkoztak, onnan eltűnt a mohamedán fel­kelő. Az élelmi szállítmányok biztosítására elég volt Mussicsnak 100—150 ember; sohasem támad­ták meg a felkelők, míg az osztrák-magyar csapa­tok egy százada vagy egész zászlóalja által kisért train mindig ki volt téve nyugtalanításoknak. Mussics Iván, e sereg vezére, Trebinje kör­nyékén született. Jelenleg mintegy 36—38 éves, magas, erőteljes férfi. Fiatal korában mint papnö­vendék Esztergomban tanult s még most is tud egy keveset magyarul, sőt jobban mint néme­tül, amivel egyébiránt nem akarunk sokat mondani. Azután haza ment Trebinje környékére plébá­nosnak. Egy pillantás a képre és a plébánosok­ról táplált eddigi fogalmaink meglehetősen újak­kal és eredetiekkel fognak szaporodni. Ma isten igéjét hirdeti, holnap csóvát vet az ellenfél templomába; ma kezében a kehely és a szentség, s holnap e kezeket embervér borítja s a tegnap az egeken tévedezett szem ma az ellenfél keblén keresi a helyet, ahová gyilkát bedöfje. Ez lehet rövid rajza egy herczegovinai plébánosnak. Emberei mind olyanok, akik »se istentől, se ördögtől nem félnek« , de e vad harczosok közt, kik néhány év óta folytonosan fegyverben, hadi­lábon állanak s »vérben« dolgoznak, Mussics csodálatos fegyelmet tud tartani. Imádják őt és félnek tőle. Legcsekélyebb rendeletét a legnagyobb pontossággal teljesitik, minden mozdulatát lesik s készek tűzbe menni érette. A legrakonczátlanabbat és garázdát Mussics egy szempillantással engedel­messé és alázatossá teszi. Embereinek esetleges kegyetlenségeit ő sem gátolhatja ugyan meg, elő­ször, mert az ő érzéke sincs nagyon kifejlődve ily dolgok megítélésében s másodszor, mert egy száza­dos ellenséggel szemben a humánus érzelmek nem igen szoktak felül­kerekedni. Illusztrálásul szol­gáljon e példa: Mussics egy küldötte (Stolacz felszabadítása után) végig ballagván Stolacz főut­­czáján, a vár felé, megpillant az után egy épen vele szembe jövő törököt. Ráismer a törzsének egy ellenségére. Egymás mellé érnek; Mussics embere MUSSICS IVÁN. Felelős szerkesztő: ÁGAI ADOLF. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Budapest, Ferencziek­ tere, Athenaeum-épület. XV. ÉVFOLYAM. 1878. 48. SZÁM. EUJBAPEST. NOVEMBER 17. Előfizetési dij: Negyedévre 2 frt 50 — Félévre 5 frt. — Egész évre 10 frt.

Next