Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1878-08-18 / 33. szám
33. Szám: találták. Midőn kihúzták a gödörből, semmi külső sérülést sem lehetett rajta észrevenni. Valószínűleg a légnyomás ölte meg, minthogy a felrobbant szinen kívül állt és a nitroglycerin legnagyobb hatását alulról fejti ki. A szintől jobbra és balra álló munkáskunyhók szintén összezúzattak, de a nem messze álló magas torony legkisebb sérülést sem szenvedett. Megjegyzendő, hogy a szerencsétlenséget el lehetett volna hárítani, ha a munkások egyikének lett volna annyi lélekjelenléte, hogy amint a kékes-vörös gőzt megpillantotta, a szelentyűt megnyomja, hogy a salétromsavval terhes nitroglycerin a kazánnak megnyílt fenekén keresztül az alatta lévő vízmedenczébe esett volna. Nagy szerencsének mondható, hogy a katasztrófának nem esett több emberélet áldozatul. A városi kapitányság részéről, közvetlenül a katasztrófa után, bizottság jelent meg a helyszínen a városi főorvos és városi mérnök kíséretében, mely a tényálladékot hivatalosan felvette és gondosan megtett minden intézkedést, mely egyrészről a számos kiváncsi közönség oltalmára, másrészt pedig további bajok elhárítására sürgetősnek látszott. (A Szigetvár hősi védelmét) s Zrínyi Miklós elestét megörökítő emlékkő, melyet Szigetvár s vidéke rendeltek meg, elkészült. Az emléket szeptember hóban leplezik le ünnepiességek közt. A talapzat magyarhoni vörös márványból készült s e föliratok vannak rajta: »Zrínyi Miklósnak Szigetvár és vidéke. — Szigetvár hősi védelmében elesett 1566. szept. 7. — Ez emlék fölállittatott 1878. Másik felöl Vörösmarty eme sorai: »Honfi s ha fellépendsz düledék várára Szigetnek, Sírva ne említs szót sajnos eleste felől . Ott hős Zrínyi körül bátor daliái nyugosznak. Gyönge panasz szózat bántja álmaikat. A gulaalakú 8 láb magas, nemesen egyszerű talapzat fölött érczbe öntött oroszlán áll, lábai alatt hadi jelvények, félholdas zászlók, lándzsák, bilincsek, fegyverek. A királyi állat a dühös előrelépés pillanatában van megragadva, fölemelt első bal lába egy lándfa-hegyen és lófarkas zászlón nyugszik; hatalmas sörénye hátra hullámzik emelt nyakán ; a büszke fej, a szobor merevségétől szabad szemek, az éles fogakat mutató nyitott száj, az izmoktól dagadó test, a csapkodó fark — mind elevenséget, közvetlenséget, kölcsönöz az allegorikus idomnak, mely nem fájó emléket idéz föl, nem az elvérző hőst, hanem a dicső küzdőt örökíti meg, összhangban a költő szavaival: »Sirva ne említs szót sajnos eleste felöl. Ez az oroszlán él s bősz harag szikrázik minden izéből, — jaj annak, a kit súlyos csapása ér !« (Baldácsi Antal báró) Rohicson, aug. 8-án szélhüdésben meghalt. Baldácsi neve országszerte, mint a közjogi ellenzék egyik főemberéé ismeretes. Azok közé tartozott, kiknek legfőbb és kizárólagos eszményképe Magyarország függetlensége s élete feladatává tette ez eszmény valósításáért tőle kitelhetőleg küzdeni és azért áldozatokat hozni. E szempontból kell megítélni a protestáns egyház részére tett gazdag alapítványait is. Baldácsi katholikus szülők gyermeke, de meggyőződése volt, hogy a protestintismus leghatalmasabb védbástyája a magyar nemzeti szellemnek s az ország e legmagyarabb testületének javára tett áldozat a magyar nemzetiség és a nemzeti szabadság érdekében történik. Baldácsi Antal, véghvezekényi báró, 1803. május 25-én született Kolozs megyében Navaj in. Atyja b. Baldácsi József, anyja gr. Thoroczkay Borbála volt. Iskoláit Kolozsvárt kezdte, innét Bécsbe került a Theréziánumba, melyet elvégezvén, hadi szolgálatba lépett. A katonáskodással azonban csakhamar felhagyva, kilépett a hadseregből s 1829-ben nőül vette özv. gr. Szerdahelyinét b. Hunyady Annát. Nejének halálával, mely 1847-ben következett be, roppant vagyonnak lett urává. 1860-ban újra házasságra lépett gr. Malkovszky Adéllal. E házasságból egyetlen fia született, ki azonban még tanuló korában meghalt; a fiú ugyanis Kalocsáról, hol a jezsuitáknál tanult, egyszer nagy zivatarban anyja hívására, de atyja akarata ellenére, haza ment szüleihez ; útközben megfázott s ennek következtében elhalt. Baldácsi ekkor különvált nejétől s azóta magános életet élt. Alapítványai, melyeket a protestáns egyházak javára tett, nemes lelkületéről tanúskodnak. A budapesti reform, theologiai intézetre 10,000 frtot adott, azonkívül egyes vidéki egyházaknak, Fegyverneken, T.-Gyendán, N.-Kürün, Kőteleken stb. körülbelül 12,000 holdra menő földbirtokot adományozott. Általában szándéka volt vagyonának nagy részét a hazai protestáns egyházaknak hagyományozni. (A Kincsem angol győzelméről) a »Vadász és Versenylap« a következőket közli: A verseny Godwoodeban aug. 1-jén ment végbe. Az idő szép volt s a környék főnemessége — mint mindig, úgy most is— roppant számmal jelent meg. Ott voltak: a walesi hg és herczegnő, Teck hg és herczegnő, a Cambridgei hg; a háziúr, Richmond és Gordon herczege nejével együtt; a bradfordi őrgróf és neje Spencer gróf és grófné, Lady Howe és férje, Soltykoff hg (ki a Grand prix de Paris-t nyerte Thurio nevű lovával), továbbá az angol gyep kitűnőségei: viscount Falmouth, Lascelles, Mr. Savile, lord Lennox stb. stb. Magyarországból és Ausztriából: Blaskovics Ernő ur, ifj. gr. Festetics Tasziló, gr. Batthány Elemér, Harkányi József, Mr. Cavaliero stb. stb. Már a versenyek kezdetén hire terjedt, hogy Verneuil, Lord Clive és Hamptonért bánatot jelentettek. Hampton (e díj nyerője tavaly) előtte való nap kemény versenyt futván Norvieh ellen a Stakesban, fáradt volt . Lord Clive , mint 3 éves, semmi kilátással sem bírt, hogy 2 */2 midet kitarthasson gyors 4 éves lovakkal; Verneuilnek pedig lába dagadt meg; amint reggel Jenning’s a mén zárkájába (Box) lépett, úgy találta, hogy hátsó sarka (csánkja, kis hock) annyira feldagadt, mint egy ember ökle. Verneuil visszavonásának hitére a bookmakerek nagy változást tettek ajánlataikban. Pageant lett a ló, melytől leginkább féltek s mig előbb pár nappal háromszoros pénzt ígértek ellene, most csak 5-öt ígértek 4-ért; kivált, hogy hire ment, miszerint tulajdonosa Mr. Gretton, azonkivül hogy pár nappal előbb már vett reá 1800 fontot 800-ért, azóta még több fogadást is tett rá. Lady Golightly 2:1, Kincsem 5 : 2 állt az indulás előtt s ott levő barátai, sőt az itthon maradtak is, jól felhasználták az alkalmat bizalmuk kitüntetésére. Két nagy fogadást tettek reá, az egyik 3000 : 1000, a másik 2500: 1000-ért. A három ló igen jó egészségben és jól elkészülve (well fit) jött ki a nyergelésre, midőn az egész sport, világ oda tódult Kincsem megnézésére. Valamennyi sportlap tudósítója megegyezik abban, hogy Pageant soha sem volt jobb conditioban. Lady Golightly kissé könnyen nézett ki, ugyanezt mondják az angolok Kincsemről is, bár magyar ismerősei ellenkezőleg azt állítják, hogy a kancza még soha sem volt oly jó húsban. Ám az emlékezetes verseny részletei: The Goodwood cup, 300 sov, érték, 20 sor, aláírás mindegyik, bánat 10 sov, teher kor szerint; nyereményekért külön teher, nyeretleneknek leengedés. Két és fél mfld. 17 aláírás. Blaskovics Ernő ur 4é. aga. k. Kincsem, ap. Cambuscana. Waternymph. 8 st. 11 f. Madden Mr. F. Gretton id. p. h. Pageant 8 st. 7 f. I. Cannon 2 Lord Falmouth 4é. p. k. Lady Golightly 8 st. 7. F. Archer 3. Pageant vezetett lassú irammal, utána Kincsem, hátul Lady Golightly. Fél mértföld után Pageant gyorsitá az iramot, s időnkint fokozá azt, így mentek az utolsó 3jt mildig, hol Pageant legsebesb iramát kezdte, mit Lady Golightly nem birván tartani, lemaradt, ellenben Madden kezdett előre menni Kincsemmel a külső oldalon, mi végett kissé erősen felhivá a kanczát, mely rögtön engedett a figyelmeztetésnek, s Pageant minden erőlködése daczára, könnyen elhagyván azt, pár lóhoszszal közönséges canterben nyert. Idő : Benson időmérője szerint 5 p. 14 mdp. Nyeremény érték: 480 font, miből 300 font az arany serlegre esik. — A közönség nagy tetszés nyilvánítással, csodálattal és »cheer«-ekkel fogadá a győztes kanczát és nemes tulajdonosát, ki — mint Vigilant megjegyzi: »oly messze földről hozá el tenyésztését egy nemes küzdelemre « Az öreg Hespnek is egy örömnapja volt ez, midőn 30 egynéhány év után, hogy Angliából Magyarországba jött — moetily örömnapon látható ismét szülőföldjét, hol általános cheerrel fogadták őt Anglia tekintélyes trainerjei. Madden is sok »cheert« kapott, bár ha »Hotspurnak«, a Daily telegraph turf reporterjének hihetjük előadását — nem igen érdemli meg azt, csúnyául összesarkantyúzván a kanczát, pedig már félmértföldnyire a czéltól látható, hogy Pageant nem bírja vele tartani a »pacet« . . . No de ily esetben a felhevülésnek — s melyik sportman vagy jockey ne volna lázban ilyenkor — e kis elhamarkodás megengedhető, annál inkább, mert Madden bizalma — még mikor Verneuilt és Hamptont is várhatta — sem ingott meg egy perczig is, s biztosítá e nagy lovak még nagyobb jockeyait, miszerint majd megmutatja nekik, hogyan néznek ki kanczájának hátulsó patkói. A sportmanek és noblemanek szintén siettek üdvözölni és kezet szoritni Blaskovics úrral , sőt a walesi herczeg és herczegnő is magukhoz kéreték, elismerésüket fejezvén ki és további szerencsét kívánván a derék tenyésztőnek. — Maga a győzhetlen kancza persze a legnagyobb figyelem tárgya és igen kedvelt lett , sűra tömeg kiséré a 37 küzdelemből győztesen hazatérőt. Ha nemes tulajdonosa akarná — mondja a »Sportman« — 10.000 fontnyi roppant összeget rövid idő alatt kaphatna értte, mert nem lehet kétség felőle, hogy a legkitűnőbb kanczák egyike, mely valaha versenytéren futott, s hogy csodálatosan könnyen röpül és bámulatos kitartással bír. Én meg vagyok győződve, mondja Vigilant, hogy akár 20 lóhoszszal győzhetett volna.— Az aranykupa, melyet Blaskovics úr — mint e verseny legfőbb értékét, a goodwoodi halmokról haza hoz, egy igen értékes és művészi készítmény. Arany dombor veretben egy lovas ütközet azon részletét ábrázolja az III. Vilmos király életéből, midőn a senefii csatában lovát vesztvén, az orangei herczeg saját paripáját adja a király alá. Egyik kiváló ékessége lesz ez a tápió-szt.-mártoni kastélynak, azon számos és többnyire értékes serlegek közt (a baden-badeni nagy dij, a pesti toronyverseny királyné dija, a bécsi, hannoveri, frankfurti stb.,) melyeket Blaskovics úr saját nevelésű lovaival részint a monarchiában, részint a külföldön vívott ki. (A papiros szopókák.) Nem nagy dolog, de nagyobb a »kri-kk«-nél, a melyet egy franczia talált föl s szinte halálra üldözte vele a világot, mig a budai trafikos csak jót tett vele. Kivált egészségi és kényelmi szempontból igen derék a »papir-spicc«. Egy budai kis trafikos találta föl e szopókákat sok év előtt és dusgazdagságot várt tőlök , de hiába kért rá akkor hajdanában patentét, s mások, ügyesebbek és pénzesebbek kezdték gyártani nagyban. Nagy hasznot is hajtott, gyárat is állítottak a szerecsen-utczában, a szivarszopóka egész Amerikáig eljutott. A ki pedig feltalálta, most is szegény s szomorúan árulgatja a maga találmányát — mások javára. (Babona.) Szászaink tudvalevőleg egyre dicsekszenek »culturmissiójukkal Keleten« ; ámde mennyire rabjai a sötét babonáknak ezen culturmissionáriusok, azt bizonyítja a következő eset is. A Nagy-Szebentől, a szász értelmiség és a szász intransigensek politikai agitációja ezen központjától alig egy negyed órányi távolságban levő Sellemberk szász községben tudvalevőleg a marhavész már majdnem két hó óta dühöng; a báromorvosi rendszabályok a vészt csak korlátozhatták, de el nem enyésztethették. Az értelmes sellemberki szászok tehát hét román pópával holmi ceremóniát végeztetvén, jó pénzen szenteltviz féle orvosságot vettek tőlük. Egy értelmes szebeni polgár megjegyzésére, hogy olyan viz se nem árt, se nem használ, a sellemberki culturmissionáriusok orátora azt az ellenvetést hozá föl, hogy a pópáktól vásárolt gyógyvíz már két hete hogy az istálló előtt áll és mégsem romlott meg, holott más közönséges víz meleg időben 24 óra múlva is megbüdösödik. Hiába volt a magyarázat, hogy az élelmes pópák a vizet márczius hóban gyűjtötték és hogy ilyen viz akár egy álló évig sem romlik meg; de mert a csodaviz sem használt, a sellemberkiek azon hitben, hogy a marhavész meg fog szűnni, néhány nappal ezelőtt egy »der dicke Salmen« név alatt ismeretes, az idén eltemetett szász atyafi halt tetemét a sirkertből kiásták és mint a marhavész főokozójának fejét levágták. A barbár eset föl lett jelentve a törvényszéknek. E dolgot itt, irja a »Kelet«, egész Szeben tudja, hanem az ottani német lapok szépen hallgatnak róla. (A NAGY-KÖRÖSI KATASZTRÓFÁHOZ.) Azon borzasztó drámának, melyet Nagy-Kőrösről jelentettünk és mely a Gubody-Beretvás-családokat érte, még folytatása van. Az öngyilkost, Gubody Károlyt, nővére nagyon szerette s e hölgyet testvérének erőszakos kimúlása anynyira megzavarta, hogy rövid napok múlva a tett után, minden elővigyázat daczára saját életének cyankali által véget vetett. Anna gyilkosság óta többnyire némán ült, meredt szemekkel, magába mélyedve, elfásulva minden vigasz ellen. E hód ikén ebéd után hazatérvén szüleitől, egy üvegcsét, melyet férje elvett tőle és oly helyre ejtett, honnan visszaszerezhetésére nem volt valószinűség, valahogy regkeritett; ez üvegben méreg volt. Midőn férje kivülről megjött, a nő egész nyugalommal csodálkozását jelenté ki előtte, hogy a méreg még nem hatott; kevés percz múlva azonban csendesen kimúlt. (Érdekes kimenetelű per.) A kecskemét járásbíróság előtt érdekes per folyt le. A tárgyalásnál a felek: egy fiatal ember és egy nő képviselőik mellett személyesen is megjelentek. A tárgyalás folyamán — a személyesen megjelent felek oly tények taglalásába kezdtek bocsájtkozni, hogy a biró kénytelen volt a nyilvánosság kizárását elrendelni. Mikorra a hallgatóság bebocsájtatott, a peres felek mint vőlegény és menyasszony állottak egymás mellett s ügyvédeik a násznagyi szerep elvállalására kérettek fel. (Tissot Viktor Rózsa Sándornál.) A hírneves franczia író erdélyi útjában gr. Eszterházy Kálmán főispánnal Szamosujvárra is elment, hogy az ottani fegyházat megtekintse. A várparancsnokság készséggel mutatott meg mindent. A többek között felvilágosításokat nyújtott a létszámról, az egészségi viszonyok s több statisztikai adatról. Megtekintette Tissot úr Rózsa Sándor czelláját is. Maga nem beszélhetvén vele, tolmácsolták kérdéseit. Rózsa Sándor, a testben és lélekben összetört betyár király, nem örömest felelgetett. — Alig lehet már reá ismerni. Szótalan, mogorva ember lett, a Magyarország és a Nagyvilág. 525