Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1878-09-15 / 37. szám

588 Magyarország és a Nagyvilág, gazdával vagy a többi vendégekkel közösen akar étkezni, költsége jóval kevesebb, de az ilyen étkezést az uraknak nem igen ajánlja, tanácsosabb, ha szobájába viteti az ételt s azt parancsol, a mi szemének szájának tetszik. Kissé költséges ugyan, de ez az utas. Ha zene mellett szeret ebédelni, arról is gondoskodva lesz, ha nem óhajtja a zenét, csak a muzsikusoknak fizessen valamit, nem fogják háborgatni« A múlt századok nevezetes íróinem egy korcsmát tettek halhatlanná. Ben Jonson az »Új korcsma« czímű vígjátéka remek darab. Cervantes, Le Sage nem egyszer szerepeltetik hőseiket korcsmákban. Különösen a flamand festőknek a korcsma kedvencz tanulmánytárgyuk volt. A korcsmai jelenetek rajzolásában a flamand festőket még a mai kor művészete sem szárnyalta túl. Sterne rajongott a korcsmák után, s »Érzelgős Vándorlások« czimű művében a Calaisi kocsmát örökítette meg, úgy, hogy a vendéglős neki köszönhette későbbi szerencséjét s jólétét, mert későbben ez a kocsma Európa egyik legnagyobb vendéglőjévé lett, s csaknem egy kis faluvá nőtte ki magát ; az utas itt minden vágyát kielégíthette. A vendéglős hálás is volt Sterne iránt, mert mindenütt magasztalta s mosolyogva említé: »Sterne úr jó pénzért adhatta el »Érzelgős Vándorlásait«, de én mégis több hasznot vettem be belőle. Shakespeare szintén megörökített egy pár korcsmát, s úgy látszik, töviről hegyire ismerte a korcsmai élet minden zegét-zugát. Átalában az a hideg komoly angol természet egyáltalában nem idegen a korcsmárostól. Walter Mapes p. o. fennhangon hirdette: »meum est propositum in taberna mori,« — korcsmában szeretnék meghalni, — s hozzá teszi: »magis quam ecclesiambiliga tabernam« — az egyháznál többre becsülöm a korcsmát. Leigthon érsek pedig már egyházi férfi volt, nyíltan kijelenté, hogy ő korcsmában szeretne kimúlni, mert hiszen ez a bűnös ember vándorlásának egyik hű jelképe. Spencer s Burno az érsek óhaját valósiták is, mert korcsmában végezték be pályafutásukat. Johnson, e komoly nyers szó a korcsmákról emlékezvén meg, igy szól: »magánháznál korántsem lehet oly jóizűen elmulatni, mint valami jó korcsmában, mert lássanak el bár mindennel amott, mit szived, szemed s szád óhajt, a korcsmában mégis jobban találhatod magadat . . . mert ezt pénzedért saját házadul tekintheted. Biztosítva lehetsz, hogy szívesen látnak s mennél többet költesz, annál kedvesebb vendég vagy. A jó korcsmánál s vendéglőnél dicsőbb találmánya nincs még az emberiségnek.« S úgy is tett mint mondá, mert a »Törökfej« czimü korcsmában Goldsmith és Burke pajtásaival több jó napot töltött el. Ez volt abban az időben az angol írók »Kis Pipája.« A korcsmákat a kávéházak váltották fel, s Angliában csakhamar elterjedtek, még pedig osztályozva: volt úgynevezett puritán kávéház, itt nem halottak soha egyetlen szitkot sem s a politikai ügyeket csak fülbesugva szellőztették; zsidó kávéház, hol a tőzsde lovagjai gyűltek össze pápista kávéház, hová a világért se tette volna be lábát a vastagnyaku protestáns, nehogy valami titkos jezsuita pinczér mérget öntsön kávéjába. Manchesterben volt egy híres lebuj, hol a vörös republicánusok tartottak összejövetelt, szidván a kormányt s mindent, ami attól származik. A Stuartok, különösen Anna királynő alatt annyira látogatták az angolok a kávéházat, hogyha valaki egyvagy másik barátjait kereste, nem a Szállása után tudakozódott, de a kávéház felől kérdezősködött s itt találta föl a keresettet, nem pedig otthon. A kávéházakat különösen az írók látogatták s kedvökért itt gyűlt össze az értelmiség is, főmulatság lévén a kávézáson, beázáson kívül főleg a pipázás. Addisonról Pope ezt írja: »Addison reggelenként dolgozott, akkor a Button kávéházba tartott, a vendéglőben költötte el ebédjét s igen gyakran késő és vetette haza onnan.« Dryden csak abban tért el, hogy az ebédet otthon családja körében végezte el, de attól kezdve aztán hajnalig nem igen látták, mert a kávéházban vagy vendéglőben időzött. Washington Irving amerikai költő szintén kávéházban töltötte el élete javát. Mint sok másban, úgy a korcsmák szervezetében is Francziaországot illeti a dicsőség. Csak egy századdal ezelőtt is mily hátra állottunk vendéglő tekintetében, de akkor még Francziaország sem tette meg az első lépést. A franczia útszéli korcsmárosok — egy némely hazai csárdás mintájára — czimboraságban állottak a banditákkal, úgy hogy az utas biztosabban érezhette magát a nyílt országúton, mint ilyen útszéli csárdában. A csárda, korcsma, vagy vendéglő — tessék a három czim közül álogatni — rendesen három osztályból állott, ám: az istálló, konyha s ennek a végében egy vagy két szűk hálószoba, hol a utas, a korcsmáros s cselédjei együtt hálhattak. A tulajdonképeni kávéház XY-ik Lajos idejében kapott lábra s a forradalom alatt érte el tetőpontját. Leghíresebb volt a Procope kávéház, a franczia Fillinger, hol a forradalmár ifjúság tartotta összejöveteleit. Aztán megemlíthetjük még a »Királyi Dobos« czimü kávéházat is, melyet Mária Antónia is megtisztelt látogatásával, természetesen incognitoban. Ott tánczolt egész éjszakán keresztül s több ízben emlegette, mily jól töltötte ott az időt! Mai napság Párisban mintegy tizenkét ezer vendégfogadó van, ide értve minden kávéházat s szállodát.Érdekesebbek a csárdák vagy vendégfogadók keleten, hol még minden a régi nyomon halad, kivéve talán a kikötőhelyeken, hol európai mintára fölszerelt szállodák is találhatók. A keleti szállodák rendszerint négyszegletű, tömör, kétemeletes épületek, köröskörül állványnyal. Az udvaron elmaradhatlan a kút, a szeder és figera. A szobák silányul bútorozvák, úgy, hogy az utazó kénytelen gondoskodni nemcsak ágyiruháról, de még tüzelőszerről s élelemről is. Konstantinápolyban körül- belől kétszáz ilyen vendéglő van. A kisebb városokban a szálloda csak két szobából; az istálló mindjárt közvetlen a vendégszoba mellett vagy a fölött van, s igen gyakran mindjárt a vendégszoba mellett fekszik a kávéház. A padozat tapasztott föld, melyen csak egy rész díván képezi a kényelemczikket, s a szegény utas a maga szobájában kénytelen az ételt megkészitni. Az ilyen hitvány zugba aztán több utast bezsúfolnak s boldog az, ki a nagy füstben az örökös lárma közben csöndesen alhatik. Hát még Oroszországban! Ott van ám még egyszer csárda! Fűtik a szamovárt, mérik ez erős pálinkát literszámra s tieával kínálnak; ha mást akarsz, busásan meg kell fizetni az árát. Külön szobát hiában kérsz, kinevetnek vagy kilöknek. Ha másutt nem, de legalább a falusi korcsmákban csakugyan meg van testesülve az egyenlőség eszméje, mert mindenki iszik, mindenki pipázik ... és senki sem aludhatik. Jaj annak, kit sorsa arra kényszerít, hogy holmi kis muszka falucskában a korcsmában töltse el az éjszakát, jobban teszi, ha bundájába burkolózva az istálló eresze alatt szundikál, mert a korcsmában ugyan be sem hunyhatja szemeit. Az orosz korcsmánál a leghitványabb magyar csárda is többet ér, hát még az, melyet Párisban az összes világ bámul, mint hazánk egyik különösségét. Hiában mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van. Mi zenészeinkre s csárdánkra vagyunk büszkék ... no meg borunkra is, mit a csárdában mérnek, meg a szép korcsmárosnékra itthon, de csak azokra, kiket költőink oly szépen énekeltek meg. MAAGYARORSZÁG ÉS AAGYVILÁG. Budapest, szeptember 14 (Királynénk szüleinek aranylakodalma) hétfőn tartatott meg. Volt lövészünnepély, díszlövészet, melyre Miksa herczeg egy értékes serleget ajándékozott. Este a Tegernsee körül fekvő hegyek fényesen meg voltak világítva, a tavon kivilágított hajók úsztak fel s alá. A lövészek díszmenete, a bányászok és dalárok lámpákkal való kivonulása, a tűzijáték a tavon, a szerenád, melyet az énekkar rendezett, mind sikerültek. A magas vendégek az erkélyről s a várkastély ablakaiból nézték a parádét és szónoklatokkal is ünnepeltettek, melyeket a nép dörgő éljenzése követett. Az idő a kivilágításnak és az egész esti ünnepélynek kedvezett. (A BUDAPESTI TUD. EGYETEMI TANÁCS) rendkívüli ülést tartott, melyben dr. Hoffmann Pál indítványára, a mozgósított egyetemi tanulók érdekében egyhangúlag elhatározta, hogy a kormányhoz fölterjesztendő feliratában a következőket kéri: 1. Hogy a mozgósított egyetemi tanulók, kik időhöz kötött vizsgálatot mulasztanak, ezen vizsgálatot hátrány nélkül később letehessék; 2. Hogy az ösztöndíjas egyetemi tanulók, ha mozgósíttatnak is, ösztöndíjaikat megtartsák ; 3. Hogy a jelen félév a mozgósított egyetemi tanulók tanidejébe beszámíttassék. (Az illetők később pótolhatják a tantárgyakat). A mozgósított egyetemi tanulók száma eddig mintegy 250. (A LIPÓTVÁROST bazilika) két oldalhomlokzatáról a régi főfalból mintegy 10 ölnyit már lebontottak s csak a homlokzat közepén hagyták meg a régi magasságot. A déli homlokzat felső párkányához most vontatják föl a 20 — 24 mázsányi kődiszitményeket. A négy sarokkápolnának falépitménye elkészült, a negyedik fölött most boltozzák be a kupolát. A nagy kupolát tartó főbolthajtáshoz is már hozzáfogtak. Az idén még az utolsó sarokpillért elkészítik s aztán csak a tavaszszal folytatják a boltozást tovább. Az építkezésnél 120 munkás foglalkozik. (A LEGYŐZHETETLEN Kincsem) a badeni nagydíjat is elnyerte s ezzel már 39-szer győzött. A Kincsem deauvillei győzelmét egyre kommentálják még az angol és franczia lapok. A franczia tudósítók »Kincsem« győzelmét »Fontainebleau« ellen könyvnek tartják és azt írják, hogy Maddennek a kanczán alig kellett mozdulni, hogy ellenfelét legyűrhesse. A »Sportman« ellenben azt írja, hogy Kincsemnek Fontainebleau ellen minden erejét össze kellett szedni, hogy csak félig-meddig legyőzhesse Fontainebleaut. Madden lovaglását egyátalán ócsárolja, azt tartván, hogy a kancza győzelmét a túlságos hajszszal megnehezítette. — Kincsem — írja a »Vad. és V. lap — bármint győzött, az mindegy, nimbusát minden győzelme növeli; harminczkilenczszer futott és mindig győzött, ez oly jelenség, ami még eddig nem fordult elő és a csodák régiójába sorozható, bármint nyilatkozzanak felőle a kritikusok. — Hesp, az idomító, igen jól tudta azt, hogy lova milyen riválissal áll szemben és a győzelmet, a tehertöbblet, meg az utazás strapácsai mellett is biztosnak tartotta. Kincsem egész utazása alatt csak egyszer érezte magát rosszul, mert nem volt jó ivóvize Newmarketben. Hesp ekkor a vizet felforraltatta, lehűtötte és így adta Kincsemnek, ez aztán ettől kezdve jól evett, jól ivott és tökéletes egészséges volt. Mind a tulajdonos mind az idomító meg volt elégedve Madden lovaglásával és Blaskovics úr Kincsemnek godwoodi győzelme alkalmából 300 font sterlinget adott a jockeynek. (Sebesültjeink érdekében) a belügyminiszter körlevelet intézet az országban lévő összes jótékonysági egyletekhez, nevezetesen a 135 nőegylethez, melyben azokat fölszólítja, hogy járuljanak hozzá közös erővel a mozgósítás és a harczok következtében annyira szükséges segélyezés előmozdításához és keresztülviteléhez. Egy másik körlevélben fölszólíttatnak a főispánok, polgármester stb., hogy az egyleteket ezen működésben minden eszközzel hathatósan támogassák. Ezen körlevelek egészen részletes gyakorlati intézkedéseket, utasításokat és tanácsokat tartalmaznak a pénz és anyaggyűjtés, továbbá pedig a gyors és czélszerű segélyezés tekintetében, úgyhogy ezen ügy országosan szerveztessék és a segélyezés hosszadalmasság nélkül nyujtassék a mozgósítottak családjainak, a sebesülteknek, a rekonvales- 37. Szám.