Magyarország és a Nagyvilág, 1878 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1878-08-11 / 32. szám

510 (A Kincsem győzelme Angliában.) A Good­ Wood cup-ben Blaskovics Ernő úr Kincsem-je lett győz­tes, könnyen nyervén. A díj hatezer frank volt, második Pageant, harmadik Lady Golightly, csak 3 ló futott. Kincsem Angliából Francziaországba megy át, hol aug. 18-án a deauvillei versenyben fog futni, 30 vetély­­társa van. A good­woodi cup múlt csütörtökön tartatott meg, 17 ló volt bejelentve, de ezek közül, mint egy lon­doni táviratból kitűnik, Kincsemmel csak három ló vette fel a versenyt, s Kincsem fényesen győzött az angol lovak felett. A mi Kincsemnek legközelebbi fran­­czia versenyét illeti, erről a Vadász­­ Verseny Lapban a következőket olvassuk : »Grand Prix de Deauvilles« re (15000 fr.) is van nevezve, 29 vetélytársa van. E ver­seny aug. 18-kán lesz. A deauvillei versenytér a híres trouville tengeri fürdő tőszomszédságában van Havre mellett. A meeting öt napig tart, s a franczia előkelő világ gyűlhelye , mint az alábbi nevezésekből látszik, a 29 vetélytárs közt a legjobb franczia lovak is feltalál­hatók ; ilyen mindjárt az első (Vinaigrette), Mons. De­­lamorre 5 éves ménje, e díj nyerője tavaly, mely abban megverte Verneuilt; azt a Verneuilt, mely most Kin­csem legnagyobb ellenfele; ha tehát a kancza Angliá­ban nyer is, itt még nagyobb ellen vár reá. A távolság 1 ’/2 mfd. Teher kor szerint (3é. 51 kil., 4é. 59 kil. (9 sz. 4 f.) 5é. és id. 62. kil.) Tízezer franc értékű verseny nyerője még 2 kil. többet visz; 20,000 francért 3 és fél kil., 4000­0 fre 5 kil., 60000 fre 6 és fél kil. — Ellen­ben leengedtetik 4é. és id. oly lovaknak, melyek még nem nyertek 10000 fre. ért. versenyt 3 és fél kil., ha 5000 fre. sem 7 kil. — Kanczák 1 és fél kil. leenge­dést nyernek. Heréitek kizárvák. — Kincsem e szerint 61 kilogrammot (9 stone 9 fontot) visz. — Kincsem angol győzelme a budapesti sportkörökben a legélénkebb örömet keltette. (Szegedi leletek.) A szegedi várban folyt épít­kezések alkalmával érdekes leletek kerültek napfényre. A »Szegedi Híradó« a következőket írja róluk : A ta­­vaszszal kezdték még el a vár azon kapuja mellett levő épület lerombolását, mely a széképülettel szemben áll (régen ez volt a budai kapu). Ez a földszinti rozzant épület »Verwaltungsgebäude« név alatt volt ismeretes,­­ az itten internálva volt lothringeni herczeg lakhelyéül is szolgált. — Az épület alapjaiból temérdek műépité­­szeti alkatrész került ki, a melyek tanúságot tesznek arról, mily remek s mily merész alkotásu épitményeink voltak a hajdankorban. — Az anyagok erős homokkő­ből vannak ; diszes faragványuk és tagozataik a korai góth ízlést árulák el, a­melynek különben is merész conceptiója csak rendkívül nagy köz- vagy egyházi építkezésre alkalmas. Ezen ékesen szóló s kétségbevon­­hatlan bizonyítékok után az írott emlékek és a hagyo­mány azon adatait, hogy városunkban hajdan 17 egy­ház és palota volt, minden tartózkodás nélkül el­fogadhatjuk. A föltalált érdekes építészeti emlékek és műtöredékek a várkapu mellett vannak összehordva, s azok közt egy darab a geolog figyelmét is a legna­gyobb mértékben fölhívja. — Ez egy petrificátum, melyben a különböző apróbb csigák oly tömegben van­nak lerakva, hogy az egész darab kő majdnem abból álló­nak látszik. Némely helyen egy-egy darabot kifejteni is lehetett, a mely után magának a képződménynek korát , talán helyét is, a honnan az idekerült a­mi a haj­­dankori kereskedelmi s közlekedési viszonyokra vethet egy fénysugárt — meghatározni lehet. (Egy német gróf a mi szivarjainkról.) Lux­­burg gróf, a német birodalmi gyűlés tagjává akarván­­ magát megválasztatni, a napokban tartotta programm­­beszédét, melyben a következő érdekes részletet olvas­suk : »Igen, uraim, miért kell a szegény népnek rosz és mégis drága szivarokat szívni ? ! — Menjenek csak Francziaországba, vagy Ausztria-Magyarországba és vegyenek ott egy közönséges szivart. Ausztria-Magyar­­országban a legalábbvalókat 1 */2 krajczárért, tehát 3 fillérért kapják meg, Francziaországban pedig 5 centi­­métert vagyis 4 fillérért, ezek pedig oly szivarok, me­lyeket én szívesen szívok el bármikor fekete kávém mellett, ezek nemcsak belföldi dohányból készitvék, hanem 10—12°/o virginia-dohányt is tartalmaznak és így csupa egészséges szivarok. De próbáljanak csak pl. magdeburgi dohánygyárakba betekinteni, ott aztán majd láthatják, mennyi répalevelet visznek be, vagy pedig menjenek Brémába, ott meg még a hajuk szála is égnek áll majd. És mégis mennyibe kerülnek ezek az olcsó szivarok, melyektől, mellékesen megjegyezve, még hasrágást is kapnak? Legalább is 3 fillérbe!« — No ez a gróf, a­ki a mi »stinkadores«-einkért lelkesül, nem lehet szivargourmand. (A NEMZETI SZÍNHÁZBAN.) a néző­téren sok czél­­szerű változtatást tett az igazgatóság a szünidők alatt, melyek úgy a terem küldiszét, mint a közönség kényel­mét emelni fogják. A földszinti bejárat s a zártszékso­rok közti átjáró most már oly széles, hogy jövőben nem kell az embernek annyi viszontagságot szenvedni, mint eddig, míg helyéhez juthat. A zártszékeket ellátták új rugókkal, bevonták új riperszövettel. Az új szellőztető kellemessé fogja tenni a téli estvéken a színház rész hírű temperamentumát. A színpadi gerendákat s a desz­kákat is javították. Abban, hogy az igazgatóság a tám­lás székek sorát egygyel megszaporíta, valószínűleg in­kább a pénzügyi, mint a kényelmi szempont volt az irányadó. (A »ReVUE DES DEUX MONDES« A MAGYAR FES­TÉSZETRŐL.) A kitűnő franczia folyóirat augusztus el­sejéről kelt számában Victor Cherbulier, e szellemes iró és kitűnő műértő, hosszabb czikket közöl »A festészet­ről a közkiállításon.« Magyarországról is megemlékezik benne. Magyarország — úgy­mond — abban a szeren­csés helyzetben van, hogy egy oly festő képviseli a Marsmezőn, kinek első kísérletei már mesterművek vol­tak, s ki azóta mindig előbbre haladt, s kinek legutóbbi műve a legjobb. A jury medaille d’honneurt adott Mun­­kácsynak, s minden határozata közül tán egyedül ez az, mely átalános helyesle­sre talált. A vak Milton, a­mint leányainak az elvesztett paradicsomot diktálja, egyike a kiállítás nagy sikerének. Milton karosszéken ül, ab­lakhoz közel, éltének kemény tapasztalatai, lelkének folyton küzdelmes működése mély nyomokat hagyott arczán ; a démon áldozata­i, az éjben keresi gondolatát. A költő balján csoportosul három leánya; egyik hímet, a másik áll, a harmadik a tollat tartja; atyja ajkaihoz és világtalan szemeihez látszik tapadva ez. A legtanulé­konyabb, legértelmesb, legbájosb tollvivőt találta az ebben, mert alakja rendkívül kellemes és kifejező. Az egész kép a meghatottság, a megábaszállás, a csönd képe ; érzi az ember, hogy rajt valami nagy történik ; látja az elvesztett paradicsom megszületését. S a kép tartozékai — bútorok, falzat, alap — mind gonddal dolgozvak , eleget mondanak és még sem sokat. E ké­pet nézvén, elfelejti az ember, hogy a művész nagyon is megtisztelte Milton leányait, kikről a történelem azt mondja, hogy rossz leányok voltak s durván bántak atyjukkal. Azt is elfeledjük, hogy Munkácsynak nagy ellensége a fekete, melytől nem lehet eléggé óvakodnia. Miltonjában kevesebb van belőle, mint előbbi festmé­nyein, s még e kevés is sok ; azt mondják, hogy a fe­kete szín ismeretlen Angolországban; azt is érdekes lenne megtudni, létezik-e egyátalán a természetben. A magyar osztályban van még több fontos kép is, melyek tárgyai jobbára a nemzeti történelemből meritvek, s melyek közül Székely Széchy Máriáját, Thököly futá­sát, Szigetvár utolsó perczeit Webertől, s főleg Szt.­­István első magyar király kereszteltetését, e nagy és érdemes képet kell fölemlíteni. A művészek, kikben sok a becsvágy, s kik rájuk nézve túlságosan nehéz tár­gyakkal foglalkoznak, azon katonára emlékeztetnek, ki az előőrsön elfogott valakit. — Hozd ide! kiált rá kapitánya. — Nem lehet, felel az újoncz, nem akar elereszteni. — A művészek, kikről szólunk, saját tár­gyuk foglyai, melyet megragadtak, de mely nem ereszti őket, s bármily derekas legyen is művök, a nehéz, fá­radságos, kétségbeesett munka benyomását teszi a szemlélőre. Pálik Béla ur nem birkózik szent Istvánnal; ő egy magyarországi birkaaklot festett le, s ezen lát­szik, hogy ura tárgyának. A művészet világában egy sikerült juh tisztes­ helyet foglal el, mint egy félszeg, vagy jelentéktelen hős. Ezen fölül ajánlja a természetes­séget s a hatásvadászás kerülését­ is megismertet előfizetőivel s bármily zenegyűjtemény díszére válik s ezért valóban pártolásra méltó. (»Költemények.«) czimmel Somló Sándor, kitől lapunk is több sikerült verset közölt, csinos füzetben összegyűjtve kiadta költeményeit, melyet a költészet barátainak figyelmébe ajánlhatunk. Ára? (B. Kemény Endrétől.) megjelent és Budapes­ten Tettey N. könyvkereskedésében kapható: »Az ál­dozat« és »Eszményi szerelem«, költői elbeszélések, egy füzet ára, 1 frt. »A tenger fiai« tragoedia öt felvo­násban , ára 1 frt. (A Franklin-Társulat KIADÁSÁBAN) Budapes­ten, újabban megjelentek: Kis nemzeti múzeum. 42., 43. füzet. Atya és fiú a tizenkilenczedik században. Irta Legouvé Ernészt a franczia akadémia tagja. Fordította Feleki József. Első kötet: Gyermek- és serdülő-kor. Második kötet: Ifju-kor. Ára a két kötetnek 1 frt. Tör­ténelmi könyvtár. A magyar népnek és ifjúságnak ajánlva. Czimképpel. 53 — 59. füzet. Egy-egynek ára 40 kr. Tartalmuk: 53. füzet: Lykurgos és Solon vagy két törvényhozó az ókorból. Irta Dr. Lázár Gyula. — 54. füzet: Gusztáv Adolf, egy hős a trónon. Irta Dr. Lázár Gyula. — 55. füzet: III. Napóleon. Irta Vér­­tessy Arnold. — 56. füzet: II. Katalin czárnő élete. Irta Dr. Lázár Gyula. — 5­7. füzet: Jeanne d’Arc az orleansi szűz története. Irta Dr. Lázár Gyula. — 58. füzet: Deák Ferencz élete. Irta Áldor Imre. — 59. füzet: 1848—49-iki szabadságharcz története. Irta Áldor Imre. — Találmányok könyve. Ismeretek a kéz­műipar és műipar mezejéről. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magy. kir. miniszter megbízásából és az országos magyar iparegyesület felügyelete alatt átdolgozta Frecskay János. 27—30. füzet. (a III. kötet vége.) Sok fametszvénynyel. Egy-egynek ára 40 kr. Magyarország és a Nagyvilág. Sajtó és könyvészet. (RÁTH MÓR KIADÁSÁBAN.) megjelent a „Buda­pesti Szemle« julius—augusztusi füzete ; tartalma : »Kálvin,« Szász K-tól; »Szamosközi István történeti maradványai« Károlyi Árpádtól; »Szertartásos kor­mányzat«, ifj. Losonczy L-tól; »A rosz szomszéd« re­gény Vadnay Károlytól; »Jeanne d’Arc«, Marczali Henriktől; költemények: »Hid-avatás«, Arany János­tól, »Anna« , Lenau után Bánfalvay Zs.­tól. Érte­sítő. — Szintén Ráth Mórnál megjelentek: »Az 1878. évi országgyűlési törvényczikkek«, II. füzet XV—XXIX. ára 1 ft. 50 kr., továbbá külön-külön a törvényc­ikkek a vám és kereskedelmi szerződésről (ára 60 kr.) az osztrák magyar bankról (ára 50 kr.) és a czukor- és szeszadóról (ára 50 kr.) (Az »Apollo­«) zeneműfolyóirat legújabb száma következő tartalommal jelent meg: 1. Az ördög a föl­dön, franczia négyes Suppé legújabb dalműve után szerző Hölzl Lőrincz. 2. Rondeau Seemann Józseftől. 3. Túl a Tiszán Devecserbe. Dal Szentirmay Elemértől, zongorára átírta Kapi Gyula. — A lap előfizetési ára félévre 3 frt. Az »Apollo« hazai zeneszerzemények közlése mellett minden nevezetesebb külföldi zeneművet (Ш BOLYGÓ.) Egy Washingtonból érkezett távirat szerint Hátsón amerikai csillagász július 29 dikén, a mintegy 3 perczig tartott teljes napfogyatkozás alatt, a naptól mintegy két foknyira, tehát mintegy 8 naptár­­mérőnyi távolságra, egy eddig még nem látott negyed­rendű csillagot vett észre, mely nyilván egy a Merkur pályáján belül a nap körül keringő bolygó. Le Vender, a Merkur mozgásának bizonyos különösségeiből már régen azt következtette, hogy a Merkur és a nap közt egy vagy több bolygónak kell lenni. Eddig azonban teljes napfogyatkozásoknál nem sikerült ily bolygókat észlelni. Eredménytelenek voltak a nap korongján keresztül vonuló apró fekete apró foltoknak ily irányban való magyarázatai s a bolygóknak vett pontok vissza­térésének kiszámítása is. Watson észlelete erre is világot vethet. (A kicserélt békeszerződések.) Szombaton délután 3 órakor a külügyi hivatalban felolvasta Bü­low államminiszter a berlini szerződésre vonatkozó jegyző­könyvet, mire az aláíratott. Minden meghatalmazott, Sandullah török nagykövet kivételével, öt okiratot hozott magával kölcsönös csere czéljából. A német okirat, mely pergamentre van irva, a koronaherczeg által íratott alá s a minisztérium alelnöke, gr. Stollberg mint a birodalmi kanczellár helyettese által van aláirva, vörösbarna bár­sonyba van kötve, tokja, mely a pecsétet foglalja magá­ban, ezüst-arany. Az osztrák okirat Ausztria Magyar­­ország czimerével van ékítve, vörös bársonyba van kötve, tokja aranyos. Az orosz okirat orosz nyelvű, s mellékletkép a franczia szöveget tartalmazza. Tokja az orosz czimerrel van ellátva más apró czimerekkel. Az angol okiratot csak egyedül Viktória királynő irta alá, s nincs ellenjegyezve semmi miniszter által sem; az angol czimer Viktória királynőt a hit és igazság jelkő­­képei közt ülve tünteti föl. Francziaország okirata igen ízléses sötétbarna bársonyba van kötve s homlokán ez áll: »Republique francaise democratique une et indivi­sible.« Az olasz okirat fehérbe van kötve arany-vörös bársonyszegélylyel. — A csereszertartás egy fél óra alatt ment végbe, s a m­eghatalmazottak mindegyike, a török kivételével, öt okirattal távozott. (Bismarck herczeg kutyája) napról-napra veszedelmesebb lesz. Csak közelebb történt, hogy e »sultán« nevű nagy eb Gorcsakov herczeget vágta a földhöz, most ismét Kissingenben, Bismarck hűnővel cselekedte azt, még pedig következőleg: Midőn »sultán« a rendes hasadagját ette, egy darab csont torkán akadt, mely neki látszólag nagy fájdalmat okozott. A herczegnő megveregette a kutya nyakát, hogy a benakadt csont­darab könnyebben eltávolíttassék, de az eb ezen jóaka- 32. Szám.

Next