Magyarország és a Nagyvilág, 1879 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1879-02-23 / 8. szám

114 0 A politikán kivül az egyház volt működésének fő szintere. A modern áramlattal szemben erősen felekezeti volt, szívósan védte; szeretettel, áldozatkészséggel támogatta, fejlesztette egyházát és ennek iskoláit. Ha magánéletében, főleg hajlott korában tulságig vitt takarékossága s majdnem cynikus egyszerűsége kedélyes adomákra és megjegyzésekre adott alkalmat, csak hála és tisztelet követhették tetteit, midőn nagyszerű adományaival egyháza közmivelődési intézményeit előmozdította és megszilárdította. Világi főnöke volt a magyarországi apost. egyháznak, mely gondjai alatt nemcsak virágzott, hanem mindenekfölött magyar is volt. A politikai és egyházi élet mezején kivűl még más tereken is érvényesítette Zsedényi nagy tehetségeit és ritka munkásságát. Sirathatjuk benne a nemzet gazdasági fejlesztésének egyik buzgó előmozdítóját. Valóban, gyümölcsökben gazdag volt hosszú élete, gyümölcsöző a közre úgy mint egyesekre s emléke legjelesbjeink sorában maradandóan élni fog. * * * • Az elhunytnak hosszú életéről és pályájáról följegyezzük a következő adatokat: Zsedényi Ede született 1805. márczius 18-án Lőcsén, evangélikus szülőktől. A Pfannschmied nevet viselte akkor, melyet csak később változtatott Zsedényire. Tanulmányait Lőcsén kezdte az evangélikus gymnasiumban, a syntaxist és rhetorikát a debreczeni kollégiumban, a jogot a pozsonyi katholikus jogakadémián végezte. Tanulmányai befejezte után Detricz Miklós, biharmegyei főjegyzőhöz ment patvariára. Ekkor Tisza Lajos a miniszterelnök atyja, volt Biharmegye alispánja A hivatalnoki pályára 1829-ben lépett. Szepességben tiszti-ügyész lett, 1831-ben kiküldték a cholera rémülete által felizgatott határszéli nép lecsöndesítésére. Szepesmegye 1833-ban a kiváló tehetségű 28 éves fiatalembert megválasztotta követnek és ő Deák Ferenczczel majdnem egyidejűleg jelent meg a politikai küzdtéren. A konzervatív pártban foglalt helyet, de míg többi párt felei ritkán dicsekedhettek azzal, hogy lebilincselték az ellenzéki többség és a hallgatóság figyelmét, Zsedényi, a maga ügyes szónoklataival mindjárt kezdetben kivívta magának a közbecsülést, tárgyalásokban geniális felfogást, a közügyekben meglepő jártasságot, szép államférfiúi képzettséget tanúsított, a vitában kitűnt, talpraesett éles, de nemes hangú polémiái által. Az országgyűlés végeztével Zsedényi a magyar udvari kanczelláriához, mely akkor a legfőbb magyar kormányhatóság volt, titkárrá neveztetett ki; az 1839—40-ki országgyűlésen ily minőségben vett részt, 1842-ben a budai helytartósághoz tanácsossá neveztetett ki ; 1843/4-ben Szepesmegyét képviselte a követek tábláján, 1845-ben az udvari kanczellária referendáriusa lett és az 1847/8-ki országgyűlésen mint referens működött. 1848-ban Zsedényi mint udvari tanácsos Eszterházy Pál, ő Felsége személye körüli miniszter mellé neveztetett ki. És midőn Ferdinánd király az egész udvarral a bécsi zavarok elől Innsbruckba vonult vissza, Zsedényi is követte az udvart, mint az ő Felsége személye körüli minisztérium tagja. Batthyányi ekkor leginkább Zsedényit tisztelte meg bizalmával, amit ez tiszta jellemével, hazafiságával, fényes diplomácziai tehetségével igazolt is, nagy bizalmat helyezett Zsedényibe és ez időben mintegy 40—50 levelet intézett hozzá. Midőn Eszterházy azon gyanús magatartás miatt, melyet az udvar Jellasics ügyében követett, lemondott állásáról, akkor Zsedényi is követte e példát és szintén visszavonult. Az 50-es évek alatt Zsedényi Lőcse melletti draveczi birtokán tartózkodott és államgazdasági s pénzügyi tanulmányokkal foglalkozott. Visszavonultságából az 1859-ki szeptemberi pátens hívta ki. A protestánsok közt e pátens, mely a protestáns autonómiát meg akarta semmisíteni, nagy izgatottságot keltett és Zsedényi, ki a tiszai egyházkerület ülésén, mint a szepességi egyházmegye követe vett részt, a mozgalom élére állt. A protestáns autonómia ügye nemzeti ügye lett, az egész ország úgy fogta fel a protestánsok küzdelmét, mint első csatározást az alkotmány visszavívására. A késmárkkerületi ülésen Zsedényi ajkain hangzott fel az első ébresztő szózat, az első tiltakozás az erőszak ellen. Merész, váratlan szó volt és a kormánykörök is sejteni kezdték a veszélyt, mely őket fenyegeti. Zsedényinél házmotozást tartottak, őt és az egyházkerületi gyűlés 116 tagját perbe fogták és törvényszék elé állították. Zsedényi vállalta el a védelmet összes társaiért és a négy napig tartó tárgyaláson fényes beszédekben védelmezte az ügyet. Természetesen hasztalanul. A törvényszék négy havi fogságra ítélte őt és társait. A főtörvényszék még súlyosbította ez ítéletet nyolcz havi fogságra, megfosztotta Zsedényit a nemességtől, az udvari tanácsosi czímtől és nyugdíjától. Zsedényi meg is kezdte a fogság szenvedését a kassai börtönben, de a fejedelem hallgatott a jog szavára. 1860. május 15-iki kéziratával visszavonta az 1859-iki pátenst és visszaadta Zsedényinek a szabadságot. A tiszai egyházi kerület felügyelővé választotta, és ő a tiszai kerület ülésein mint elnök, a legnevezetesebb nyilatkozatokat tette, amellett folyvást tekintélyes összegeket áldozott egyházi czélokra. Az 1860. május 15-ei kézirat az alkotmányos aera hajnalát jelezte. Az októberi diploma után Zsedényi udvari tanácsosnak neveztetett ki b. Vay Miklós udvari kanczellár mellé; de midőn Yay lemondott és gróf Forgách állíttatott a kanczellária élére, Zsedényi is lemondott hivataláról. Az 1865/s iki országgyűlésen Zsedényi a szepes-szombati kerületet képviselte, nem csatlakozott a szélsőjobbhoz, hanem teljes lélekkel, minden hátsó gondolat nélkül, Deák Ferencz zászlaja alá esküdött. És hogy az alkotmányos korszak alatt mily kiváló szerepet játszott alkotmányos életünkben, hogy mily tekintélylyel bírt pénzügyi kérdésekben, mint a pénzügyi bizottság elnöke, az sokkal ismeretesebb, semhogy azt részletesebben kellene ismertetnünk. Az is élénk emlékezetben van még, hogy Zsedényi, midőn 1875-ben a magyar evangélikus egyházegyetem világi elnökének választatott, 20.000 frtos alapítványt tett egyházi és nevelési czélokra. Király ő Felsége ekkor bokros érdemei elismeréséül belső titkos tanácsosnak nevezte ki. Áldás emlékére! Magyarország és a Nagyvilág. Г7ТГП П I' Ш П1ГПТТ S Az istenek. Z istenektől én csak egyet kérnék. — Kérhetnék többet, százat is, hiszem. De mert tudom, hogy aki egyet kér, még Az sem nagyon kap, — egy elég nekem. S ez, — kérditek tán, istenek! — mi volna ? Egy tündérálom, a szép ifjúság! Ah, hogyha Médea varázsa folyna Pezsgőn, üdén e langy ereken át! 8. Szám. Be máskép venném, — istenek ! — de máskép Ha újra bírnám most e szép tavaszt! Minden virágát, minden bimbáját két Szemként őrizném, — tudnám én ma azt! A nap világit tépetlen színűm csak, S az éjiek — hah! mérget lehelek! Hiszen tudjátok, — istenek! — korán agg Az ifjú, ha pazarul bán velök. S szerelmet, — óh istenek! — e virágon Dehogy akadnék rajt minden után! Tövisén vérre el múlt ifjúságom, Ezzel de már nem tenne úgy, tudom! S bort s dalt se vennék ajkaimra szinte, Hisz, — istenek! — mi náluk álnokabb ? Mindkettő égbe vinne eleinte, S utóbb nyomorultul a sárba csap ! — Ím, istenek! mi bölcsen éldelném le Másodszor bírva, ifjúságomat! Adjátok vissza hát! megőrzőm félve, Mint újra meglelt gyöngyöt szoktanak! . . ..........Ekkor fülembe gúny kaczajja rémlék, — És mintha szállna messziről felém: — Ha ifjúságod már te ígyen élnéd: Van, avagy nincs az, épen egyre mén ! — Bulla János. “TIT Г ТТПТ IT I! ! ' I 1ГТТП ’ Zulu-kafferek hadi táncza. (Képpel a 116—117. lapokon.) háború, melybe Anglia déli Afrikában belebonyolódott, komolyabb dolognak bizonyul, mint az angolok hitték. A nagy vereség, melyet január 22-én a brit csapatok szenvedtek, bebizonyította, hogy ezúttal nem elég afféle kisebb szabású expedíczió, minővel az angolok eddig a félig vad népeket könnyű szerrel leigázni tudták. Csetivajó király, a zulu-kafferek fejdelme, nem közönséges katonai szervező tehetség s a leírások, melyeket országa védrendszeréről olvasunk, szinte meglepőek. A zulu föld honvéd-kraálokra vagyis kerületekre van beosztva, e kerületekben sorozzák az újonczokat, kiképezik, s minden kraál egy-egy önálló had-kiegészítő kerületet képez, valamennyi együtt mintegy 40—50,000 főnyi sereget állíthat síkra. A hadsereg 12 különböző erejű hadtestre van osztva. Van összesen harminchárom ezred, ezek közül 18 házas emberekből, 15 pedig nőtlenekből. Miután azonban az előbbiek közül 7 ezred csupa 60 éven felüli harczosból áll, ezek nem számíthatók a harczolók közé. Marad tehát csak 26 ezred, melyek ereje 40.000 főre tehető. Ezek közül 22.500 ember 20—30 éves, 10.000 ember 30—40 éves, a többiek jóval idősebbek. Amennyire elütő a zulu hadsereg harczmodora az európai hadseregekétől, annyira különbözik egyenruhájuk is, mely a forró égalj következtében nem sok kiadást okozhat a zulu hadügyminiszternek. Fő jelentőséggel bír a fej-dísz, mert ez megkülönböztető jel a tisztek és a legénység, a java ezredek és a közönséges csapatok között. Ily élite-ezrede van. A királyi testőr ezred fejdíszét egy londoni levelezője a következőleg írja le: Minden ember a homloka körül vidrabőr-darabot visel, a fej mindkét oldalán két nagy szakaduli vagy kafferpinty tollal; koponyáját egy csomó hasított struettoll diszíti, feje tetejét hosszú barna darutoll, fülein zöld majom bőrdarabok, nyakán és mellén fehér tehénfarkok lógnak. Ezenfelül az eliteezredek drága öltözékkel is bírnak. A csípőn megerősített rövid majom- és macskabőrökből készített kötény a czomb közepéig ér le. Mint a fejdísz, oly különbözők a pajzsok is, melyek színei — fehér, fekete, fekete-vörös vagy fehér foltokkal — a különböző ezredek jelvényei gyanánt szolgálnak. Leginkább különböznek a házasok ezredei a legényekétől. Csetivajó egyetlen alattvalójának sem szabad engedély nélkül megnősülnie és ha a király ezt valamely ezrednek megengedi (ami sohasem történik meg, míg a legénység nem érte el a 40-ik évet), akkor minden egyes vitéz tonzúrát köteles nyiratni. E pillanattól kezdve fehér pajzsot visel.