Magyarország és a Nagyvilág, 1879 (16. évfolyam, 27-52. szám)
1879-07-06 / 27. szám
430 kiknek a kiállítók elismeréssel tartoznak. Szívből eredt lelkes szavait a nagy és díszes közönség zajosan megéljenezte. Ez ünnepély után megkondultak a kiállításban és a városban levő összes harangok. A kiállítási tér lassan kint megtisztult a közönségtől. A kiállítók este a halász-csárdában és a fehérvári vendéglőben jöttek öszsze bucsuzásra, mely érzékenyen folyt egész reggelig. (Vendégszerető zsidó fogadós.) Edelsheim Gyulay b. körutat tevén 60 tiszt kíséretével, a napokban Ungvárit a »Koroná«-ban szállott meg. Elutazása előtt a zsidó fogadóstól, Philippovicstól számlát kért, mire ez igy válaszolt: »Tábornok úr! Ma szombat van ; én zsidó vagyok ; nem vehetek el pénzt. Örvendek, mint magyar, hogy az urakat megvendégelhettem.« Erre a tábornok a tisztekhez fordult s igy szólt: »Látják uraim, hogy a zsidók Magyarországon nemcsak a polgári jogokat nyerték el, hanem elsajátították a magyarok hagyományos erényét, a vendégszeretetet is. Éljenek a magyar zsidók !« (A magyar nyelv tanulására) rendezett póttanfolyamra — mint az aradi »Alföld« írja — nem várt tömeges számban jelentkeztek az idegen tannyelvű iskolák tanítói és pedig Torontál megyéből 64, Temesmegyéből 137, Hunyadmegyéből 58, Biharmegyéből 32, Csanádmegyéből 7, Krassó-Szörény megyéből 197, Nyitramegyéből 3, Pozsonymegyéből 1, Szatmár megyéből 1, Arad megyéből 80, összesen tehát ötszáznyolczvan. Ezek között nótanitó 24 jelentkezett. Miután Gajdos kir. tanfelügyelő ur ily aránylag rendkívülinek mondható contingensre elkészülve nem volt, a beszállásolás csaknem legyőzhetetlen akadályokba ütközik s egyetlen kisegítő eszköz közül itt csak Arad város hazafias szellemű polgárságának támogatása szolgálhat, amennyiben aki csak teheti, egy-egy kis szerény szállás nyújtásával a nagyfontosságú czél eléréséhez hozzájárul. Végül megemlítjük még, hogy ily tömeges részvét mellett e póttanfolyam az állam 25 ezer írtjába kerül. (A PetŐFI-SZOBOR) agyagmintája, mint az Egyetértés hallja — befejezéséhez közeledik és Huszár neve elég kezesség arra, hogy az a fővárosnak és a magyar művészetnek díszére fog válni. A művész, ki különös szeretettel és odaadással dolgozik nagy költőnk szobrán, az alak arczába és testmozdulatába beleöntötte azt a nemes szenvedélyt, lelkesedettséget, mely a »Talpra magyar« szerzőjét eltölthette, midőn e híres költeményét szavalta. Most még csak az alak jobb karját alakítja át a művész. A kar kissé merev és magas volt, de Huszár most e kis bajon is segít és a kar gyönge hajlítás által a szobor állásának megfelelő lesz. Őszre, midőn a művész külföldi útjáról, melyre most készül, viszatér, valószínűleg a gyászminta is elkészül. (A LIPÓTVÁROSI bazilika épületén jelenleg a nagy hajó főpárkányzatának azon részein dolgoznak, melyek az egész templom fő kereszt-alakzatát képezik. A belsejében pedig a napokban kezdenek hozzá a nagy ívekhez. Az épitkezéshez ugyanis a király a vallás-alapból mint évenkint: 40.000 frtot, ez évben is engedélyezett, 20.000 frt.járul ehhez a főváros részéről és a boltok évenként 10.000 frt bérlet öszege, összesen 70.000 frt áll rendelkezésre. Ez évben a magasabb részek, a homlok a homlokcsúcsokkal fognak elkészülni, kivéve a főbejáratot, mely a korona-utczában leend, mivel ez oldalról a földről, az alapból kell építkezni. Ezenkívül a nagy ívek, melyek a kupolát hordják, s a négyzet a pandantivokkal. A körútra eső jelenlegi két torony a tél folyamán fog lehordatni. Az oldalakon az alacsonyabb részek megmaradnak s mivel az út a közlekedésre kell, ennélfogva, csak utóbb fognak a szükséges bejáratok, nyitások, diszítmények elhelyeztetni. A belső részben pedig, ha az ívek elkészültek, a kevés időt igénybe vevő beboltozás leend szükséges. E fölé emeltetik a kupola. A kupola négy nagyobb csoportszerű oszlopon fog nyugodni, közöttük két-két rornai oszloppal. Igen csinos azon átmenet, mely azután a négyszögből a körbe vezet át, ott hol a kupola tulajdonképeni tetőzetébe átmenet kiemelkedni kezd. Köröskörül pompás párkányzat, mely csak a négy főoszlopra bir kisebb kiszögelésekkel. Az egész templom olasz renaissance stylban épül. A körútra eső részen egy emelvényen, egész odáig, hol a két torony belső vége áll, félkörben 12 római oszlop fog állani, ezek tetején a főpárkány, melyen egy attika és ezen a szobrok fognak állani. (A MI MUNKÁCSYNNI.) Párisból Írják: Az idei »Salon«-ban tudvalevőleg Munkácsy Mihály nem szerepel. Az itteni sajtó e fölött egyhangúlag fejezte ki sajnálatát, ami bizonyára nem kevéssé hízelgő Munkácsy ecsetjére nézve. Mantz Pál, a legtekintélyesebb kritikusok egyike, azt írja a »Temps«-ban, hogy nem is lehet eléggé fájlalni Munkácsy kimaradását az idei »Salon«ból. Munkácsy ugyanis a múlt télen egy képet fejezett be, mely Londonba került, s melyről örömmel lehet konstatálni, hogy a »Milton« festészének művészete még mindig emelkedőben van. Ez új kép, melynek czíme: »Látogatás egy gyermekágyasnál.« Munkácsy diadalainak egyike, melyen a művész teljesen szakit szürke modorával s egyszerre mint fényes színező mutatja be magát. A művész — a bíráló szerint — még ily eklatáns példát nem adott ecsetjének mesteri kezeléséről, mint említett művén. Az összhatás és a kivitel egyaránt a legkisebb részletekig csodálatos erővel és szépséggel bírnak. Szóval, e mű határozottan Munkácsy mesterművének tekinthető. (Magyar lap az Egyesült Államokban.) Kevéssel a szabadságharcz után a magyar emigránsok az Egyesült Államokban megkisérlettek egy magyar lapot adni ki. A lap néhány szám megjelenése után megszűnt. Most e kísérletet Löw Vilmos s Mogyorósy Árpád megújították s jun. 15-én megjelent Newyorkban e lapból az első szám e czimmel »Magyar Amerika, Magyarhon és Amerika művelődési érdekeinek szentelt hetilap.« A lap előfizetési ára helyben 4 dollár. A lap első számának tartalma nem nagyon gazdag s a magyar szöveg tele van sajtóhibákkal s fogalmazási gyarlóságokkal, de reméljük, hogy jövőben javulni fog, amint azt Newyorkban megjelenő laptól meg is várhatjuk. Pé báj az, hogy a magyar szöveg alig egy harmada s az angol mellett egészen feleslegesen német szöveg is van. Külföldön már csak emancipálhatják magukat honfiaink azon szégyenteljes magyar gyarlóságtól, hogy a német nyelvet oly fontosnak tartják. Különben szerencsét kívánunk nekik, s ha irodalmunk s társadalmi és nemzetgazdasági viszonyaink ismertetésére kiváló súlyt fektetnek, még a német szöveg mellett is csak dicséretet érdemelnek. (Gróf andrássy »juhai.«) Néhány derventi bég gróf Andrássyhoz és a szerajevói kormányhoz négy táviratot intézett, melyben panaszkodnak a derventi kaimakam dr. Berki ellen. Valami lakodalom volt és ott olyan dolgok történtek, hogy a kaimakam a lakodalmas népet szétkergette. A bégek remélik, hogy Andrássy ő exoziája elégedetlen lesz a kaimakammal (kit következetesen Beezirks-nek neveznek) és nem fog neki hinni, ha az esetről másféle jelentést küldene. A panaszosok Andrássy gróf szolgáinak és » juhai « -nak nevezik magukat. (Hazajöttek a sírkeresztek.) A »Szeg. Híradó« beszéli. Tudvalevő dolog, hogy a végzetes márczius 12-én, midőn a Tisza szerencsétlen városunkat elöntötte, a borzasztó ár mindent, amivel csak megbirkózhatott, magával ragadott, a legkönnyebb szalmaszálat úgy, mint a legnehezebb háztetőket. Ugyane rémületes nap reggelén történt, hogy a Dugonics-utczában lakó T. J. cselédje, ki a folyosóról bámulta remegve az áradat pusztítását, e közben vizsgálgatván, mi mindent hordott az már be a ház udvarára, észreveszi, hogy a sokféle között egy temetőbeli nehéz fakereszt is úszkál, a mit nem is késett a házbelieknek ijedve beujságolni. A család kétkedve fogadta ugyan a hirt, de hogy annak mibenléte felől meggyőződést szerezzen, maga is szemle alá vette az összehordott romokat s nem kis meglepetésére a keresztben a ház úrnője a felsővárosi deszkás temetőben nyugvó édes atyja sírkeresztjét ismerte föl. De még nagyobb lett a család meglepetése másnap, midőn ugyancsak a saját udvarukon szintén az anya testvérének sírkeresztjét találták a víz által behajtva. Ezen, csupán a véletlen játékán alapuló ritka esetből, a babonás emberek, akik nálunk, elég sajnos, még mindig találkoznak, legfőkép azon izgatott állapotok közepette, majd kovácsoltak volna maguknak különféle rémes dolgokat! így azonban müveit családdal történvén, annak tagjainál a legelső meglepetésen kivül csak a kedves halottaik iránt való kegyeletet fokozta az s a hozzájuk menekült szeretetteik fejfáját azok visszahelyezhetése idejéig tisztelettel őrizgetik. 1063 eredeti mű, 1171 kötetben ez 136 fordított mű 167 kötetben, vagyis összesen 1199 mü 1338 kötetben. A huszonegy osztály között, melybe szerző a megjelent műveket tudományszakok szerint csoportosítja, első helyen áll a jog- és állam- s a vele rokon tudományok csoportja, összesen 213 művei; ezt követi a hittudomány sajtatossági könyvek csoportja 123 művei, a történelem és segédtudományainak csoportja 121 művei. A többi szaktudományokban is meglehetős nagy volt a produkció s a természettudományok, gazdálkodási, közgazdasági, technikai, orvostudományi stb. csoportokban mindenütt tekintélyes számú munkával találkozunk. A naptárak és évkönyvek csoportjában 83 mű szerepel. Aránylag legcsekélyebb az írói termelés a szépirodalom terén. Költemény összesen 35 kötet, színmű 18 eredeti és 9 fordított, összesen 27 kötet jelent meg. Regény, beszély, tárczaczikk, adoma és mese összesen 81 munka szerepel 121 kötettel, ezek közül 45 munka 60 kötetben eredeti, 36 munka 61 kötetben fordított. A könyvészetet igen érdekes hirlapirodalmi statisztika egészíti ki. E szerint 1878 elején összesen 284, 1879 elején 319 politikai és más tartalmú napi és heti lapi folyóirat jelent meg magyar nyelven. A szaporodás tehát jelentékeny s összesen 35-öt tesz; e számnak kisebbik fele — 17 — a szakközlönyökre esik, ami mindenesetre örvendetes jelenség. A politikai napilapok egy év alatt 18-ról 23-ra, a politikai hetilapok 26-ról 28-ra, a vidéki nem politikai lapok 63-ról 68-ra, a szépirodalmi és divatlapok 14-ről 18-ra s a szakközlönyök 107-ről 126-ra emelkedtek. (A SZÉKELY MŰVELŐDÉSI és KÖZGAZDASÁGI EGYESÜLET) kiadásában becses munka jelent meg : » A székelyföld közgazdasági és közmivelődési állapota - írta Kozma Ferencz, a székelykereszturi állami tanító képezde igazgatója. E művet a székely egylet ezer forint pályadijjal koszorúzta meg. A vastag kötet ára egyleti tagoknak 1 frt, nem tagoknak 2 frt. Bizományos Budapesten Kilián Fr. könyvárus, Kolozsvárit Stein János. (Az »EGYETEMES PHILOLOGIAI KÖZLÖNY«) májusjuniusi füzete megjelent, következő tartalommal: Értekezések. Shakespeare magyar fordítói. Greguss Ágosttól. — A görög epikusok töredékeihez. Dr. Ábel Jenőtől. — Variae lectiones P. Thewrewk Emiltől. — Xenophon Herojának czélja és iránya. II. Dr. Bászel Auréltól. — A görög világból. Dr. Télfy Ivántól. — Az Istvánfi-féle Volterés Grizeldisz. Pauer Károlytól. — A class, philologiának mivelése hazánkban. Bartal Antaltól. — Nehány adat Curtius ethymologiai műveihez. Dr. Pozder Károlytól. — Hazai irodalom. Musaeus Grammaticus Hero és Leandere. Dr. Tóth Sándortól. Ism. Fináczy Ernő. — Arany János Tetemre hívása. Möller Edétől. Ism. Hoffmann Frigyes. — Moliere élete és művei Szana Tamástól. Ism. Havas Adolf. — Latin mondattan Kosztka Victortól. Ism. Dr. Pecz Vilmos. — Külföldi irodalom. Uj görög munkák. Ism. Dr. Télfy Iván. — Pályázati hirdetés. Jelentés az akad. ülésekről. — Vegyes apróságok. A Königsbergi töredék. P. T. E. „Rég veri már a magyart a Teremtő“ örményre ford. Szongott Kristóf. — Nyilt tér. Viszonzásul Keleti V.úrnak. — Viszhangja a viszonzásnak. (VEGYESEK.) Aigner Lajos kiadásában megjelent a »Nemzeti könyvtár« 25 — 27. füzete. Tartalmuk: Vitkovics Mihály művei, 3 és 4, továbbá Zrínyi Miklóstól a » szigeti veszedelem !« 2. Egy-egy füzet ára 30 kr. — »Hazafias egyházi szónoklatok«, a mohácsi vész és a szigetvári vértanuk emlékünnepein mondotta Garay Alajos, dunaszekcsei plébános. Kapható a szerzőnél, ára 40 kr. — Zsigmondy Vilmostól egy kis német füzet jelent meg: »Denkschrift über die Thermen von Teplitz in Böhmen« ; a füzet kézirat gyanánt jelent meg. — Tettey N. és társa bizományában megjelent: »Petőfi költészetének nemzeti idomairól.« Verstani tanulmány, irta Erődi Dániel. Áraszt. Magyarország és a Nagyvilág. Sajtó és könyvészet. (Ш ZENEMÜVEK.) Táborszky és Porsch zeneműkereskedésében Budapesten megjelent: Székesfehérvári kiállítási emlék . . . Fehérváron szép az élet ... A kis leány kertjében . . Piros . . Csingilingi... Ez a kislány jól vigyázzon szivére . . Reczepicze haj ! Csárdás zongorára szerkeszté Ellenbogen Adolf. Ára 80 kr. (A MAGYAR IRODALOM 1878-ban) A magyar könyvkereskedők megbízásából Makáry Gerő »Magyar könyvészet 1878.« czímmel az idén is közzétette a múlt évben megjelent összes uj vagy újra kiadott magyar könyvek és térképek jegyzékét. A gondosan készült jegyzék élénk világot vet a múlt évi magyar irodalmi tevékenységre. Számra nézve ez a tevékenység szembetűnően nagy. Megjelent a múlt év folyamában magyar nyelven 27. Szám. (Az OROSZ OZÁR IFJÚ korából). Ritka uralkodó, kinek gyermek- vagy ifju korából adomák ne szállongnának a nép száján. A mostani muszka ozárról többek között azt beszélik, hogy midőn fiatal korában utazott, azon udvar, melynél vendégül időzött, az ifjú nagyherczeg kedvéért kirándulást rendezett egy nevezetes csatatérre. Jelen volt egy, a magas vendéggel egykorú fiatal nagyherczege is az illető udvarnak, és nagy áhítattal hallgatták a mérnöki tanár magyarázatát, ki szép rendben elmondotta, hol állottak Napóleon seregei, hol volt a lovas-